Athenaeum, 1841/2. félév
1841-07-15 / 7. szám
történetesen választott egykét lapon ennyi példát találunk, ezen példák nyelvünk’ természete ellen teljességgel nincsenek , és a’ mondott szabály , olly általánosságban legalább, mint azt valamennyi grammaticus és grammatizáló tanítja , teljességgel meg nem állhat. Próbául én ezen alszabályokat, ha tetszik, kivételeket, állítom fel. A’ sarkszámok és sokságot jelentő melléknevek után is többes számba jönek a’ főnevek : 1. midőn a’ sarkszámot vagy sokságot jelentő melléknév főnévnek vétetik , p. o. sok százakat számlál, azon sok száz forintot vagy más pénzt; sok ezreket elköltöttünk; sokaktól (sok embertől) hallottam; többeket ismerek; némelyikeket ( némelly dolgokat) nem tudunk jól; 2. különböztetés végett, p. o. 10 órák után lett vége a’ gyűlésnek vagy csatának , mást jelent, mint: 10 óra után; így: mindeneket megvizsgáljatok, és: mindent megvizsgáljatok;sok foglalkodásimnak közepette, és: sok foglalkodásomnak közepette , az ország minden megyéi, és: minden megyéje; 3. midőn a’ sokságot jelentő szó utáni főnév alatt több különböző faj foglaltatik, p. o. számos barmai vannak , (t. i. különböző karmai); a’ mythologia’ tudását egyéb tekinteteken kivűl a’művészetek is szükségessé teszik (azaz egyéb különbféle tekinteteken kivűl); Budára is hoztak ők magokkal jó számú illyetén lényeket, kik gyalog és kocsin ijeszték a’ várost (tehát különböző lényeket) ; 4. világosság kedvéért, p. o. némelly állatok négy-, némellyek kétlábuak; azon parányi ’s önző érdekkel, mellyet némelly elfogultak nemzeti érdekké akarnak keresztelni. Ide tartozik különösen, midőn a’ soksági szótól a’ főnév távolabb esik, p. o. az építészeknek sok, újabb időben keletkezett, építményeik között, az ó-német stylt csak egyetlen egy templom képviseli; 5. hathatósságból, p. o. a’ magyar mind bent, mind kannton és veszélyes csatákbanérzett; vannak írók, kiknek munkái száz kötelekre is terjednek; millióm meg millióm emberek csak úgy élnek, mint a’ barmok; mindezt azon több száz szabályok sorába számítom ; a’ megye’ némelly derék fiai ’s lyányai; 6. végre szükség’ esetében a’ verselöknek is megengedhető volna. Fogarasi, Coblay gyermeke, Franczia novella. ,Béke lebeg a' természetben, szelleme üdvözli lelkemet. Tüntesd elémbe a’ nyári estet, hogy ifjú színeivel éljen képzetimben, így szóla az agg Corday leányához: hetven éves ősz, ’s vak vala. ..A’ vihar — szóla Carolina — elvonúlt, szivárványt hagyva, melly föld- ’s tengert egyesít. Folyó ezüstként fekszik ez előttünk, rajta távozó sajkák , hajók lebbennek el A’ vitorlák fátyolként fénylenek, míg az estbibor’ színét partjainkra fuvalja. Csak tenger adhat vidéknek nagyság-jellemet, ’s szép, ha ezzel, mint itten, kellem párosul.“ ,Uly estéken örömmel álmodozom Henrik’, és Sully’ béke-napjairól! — válaszolt Corday —■ nagy emberek voltak ők. A’ lenyugvó nap’ fényénél ünneplem emléküket. Szeretet helyett, melly akkor a’ királyt népatyává tette, most gyűlölséget látunk, boldogság helyett könyeket, a’ napot éj váltá fel. ’S honosim futnak a zsarnokok elöl! Szégyen rájok! Van-e dicsőbb, mint az igazságért nemes eldödrik’ sírjain hőshalált halni ? Ah ha ereimben ifjan szökdelne a’ vér! — De gyermekeimben örömet találok. Két fiam a’ cselekvés’ pályáján halad; lelkekben nemes tűz lobog, ’s te — Corday’ leánya vagy. Kezeik gyöngéd szorításra egyesültek ; soha nem létezett atya, ’s gyermek közt kedvezőbb viszony. „Atyám! — szóla most a’ nő, szemeit a’ sziklákra függesztve, ott embereket látok, kiknek segítségre van szükségük.“ ’S a’ szem négy férfit vehete ki, nemes vonásaikon a’ nyomor’ bágyadtsága iilt. Meglátván a’ lakot, melly Caentöl nem messze feküdt, feléje siettek; de félve, mintha borzadás tartaná vissza lépteiket. „Számüzöttek—monda Carolina—mit tegyünk?!1 .Mit eddig tevénk — válaszolt az atya ; a halászok elárulhatnának, vigyázz. A’ nő kilépett, intve kezével. .Lépjetek be! Itt béke honol !* „Ne tegyétek, hiába a’ szökevények’ egyike — segítség helyett árulás lehetne sorsunk.“ —• De a’ gyanú’ szava elhangzott, ’s az idegenek beléptek. És midőn a’ szép fasorok között, az ősz Corday szent atyaként vonult elejökbe megállották. „Mentőinkké akartok lenni, és mi