Athenaeum, 1841/2. félév
1841-11-21 / 62. szám
Második félév. ötödik Év. Pest, november’ 31. 1811. 63. szám. Tartalom! Literatúra: Zách nemzetség. Szomorui. Vachot Imrétől 1999). — Cosa vara. Folytatás (— ld—). — Tárcza : Felelet Szemere Bertalan úrnak. Vége (Balla Károly). — Magyar játékszíni krónika- Egyveleg (—ld—). Literatura. Nagy Ignácz’ Szinmistára, 23d. Füzet. Zách nemzetség. Eredeti történeti szomorujáték 5 szakaszban. Irta Vachot Imre. 41. Ára40 kr p. A’ köz eligazodás’ küzdelmei ’s különösen az egyetemes ipardüh az életnek minden más érdekeit háttérije, sőt elnyomák; ’s ez állapot egy gyászoldalát tünteti fel ezen úgynevezett „haladás’ korának“, mellyben élünk. A’ művészetek tudniillik azon az úton vannak , hogy kieszszenek. Látszanak ugyan még most néhány egyedben létezni, de reménytelenül, jövő nélkül. Azonban ha a’ meddő természet ellen paraszra fakadni okunk van, melly a’ teremtő elmékkel annyira fukarkodik : százszoros ok van fellázadni azon ferde ’s veszedelmes irány ellen, mellyet a’ még élő művészetek ’s ezek által az általános ízlés venni kezdenek ; ím’ ezen körülmény az, mellyben a’ művészetek pusztító fenéje lappang; mert míg a’ természet és igazság’ törvényeivel szorosan egyező irány talentumokat idéz elő a’ homályból ’s fejt ki magas tökélyre művészetben , addig annak ellenkezője a’ legépebb tehetségeket is elnyomorítja ’s a’ jelességnek minden elemeit lassú méreg gyanánt emészti bennük semmivé. És e’ természetien irány’ bansúlyát a’ művészetekkel együtt fogja szenvedni a’ társaság hosszú nemzedékeken által, „mert meglátogattalak az atyáknak álnokságai a’ Bakban, harmad és negyed íziglen!“ Ezen eszmélkedésekre nekem a’ drámai művészet’jelen állapotra adott alkalmat, mellyel most elmém és érzelmeim foglalkoznak. A’ mondottak e’ művészetre vonatkozólag, fájdalom, különösen igazak. A’ fő forrás pedig, honnan a’ drámai romlottság az egész világra szétáradoz: Páris. Őszintén megvallom, hogy eszméletlenségem’ idejében a’ franczia drámának én is buzgó párthíve valék; de komoly eszmélkedésim után világos jön előttem — mit nem késem itt határozottan kimondani—miként a’ franczia komoly dráma csakugyan idétlen szülemény; egy pirosított képű, illatos kéjhölgy, kinek diadalkocsiát sok ezrek vonják ’s mint efféle iparczikk a’ színházi haszonbérlők’ kezében jelenleg igen jó szolgálatot tesz. És e’ szép állatnak különféle árnyéklatú képmásai a’ német műgyárakból még százszorosan elferdített példányokban kerülnek ki. Az életszükségek úgy hozván magokkal, mi is befogadók őket ideigleni szállásra több tisztességes idegen vendégek’ társaságában, de ha ébren nem leszünk, e’ faj nem sokára nemcsak elkorcsosítana bennünket, de házunkból is kiszorítaná. Azért ideje volna , hogy nemzeti színpadunk és illető írói tehetségeink ellenük férfias opposiliót alkossanak,mellynek jelszava legyen : önálló nemzeti dráma és Shakespeare! *) *) *) Miket magára a’ megbírált műre nézve mond a’ bíráló , azokat nem akarjuk semmi közbeszólással 62