Athenaeum, 1841/2. félév

1841-11-21 / 62. szám

Másod­ik félév. ötödik Év. Pest, november’ 31. 1811. 63. szám. Tartalom! Lit­er­a­túr­a: Zách nemzetség. Szomorui. Vachot Imrétől 1999). — Cosa vara. Folytatás (— ld—). — Tá­r­­c­z­a : Felelet Szemere Bertalan úrnak. Vége (Balla Károly). — Magyar játékszíni krónika- Egyveleg (—ld—). Literatura. Nagy Ignácz’ Szinmistára, 23d. Füzet. Zách nemzetség. Eredeti történeti szomorujáték 5 szakaszban. Irta Vachot Imre. 41. Ára­­40 kr p. A’ köz eligazodás’ küzdelmei ’s különösen az egyetemes ipardüh az életnek minden más érdekeit háttérije, sőt elnyomák; ’s ez állapot egy gyászoldalát tünteti fel ezen úgynevezett „haladás’ korának“, mellyben élünk. A’ mű­vé­­szetek tudniillik azon az úton vannak , hogy ki­­eszszenek. Látszanak ugyan még most néhány egyedben létezni, de reménytelenül, jövő nél­­kü­l. Azonban ha a’ meddő természet ellen pa­­raszra fakadni okunk van, melly a’ teremtő el­mékkel annyira fukarkodik : százszoros ok van fellázadni azon ferde ’s veszedelmes irány ellen, mellyet a’ még élő művészetek ’s ezek által az általános ízlés venni kezdenek ; ím’ ezen körül­mény az, mellyben a’ művészetek­ pusztító fe­néje lappang; mert míg a’ természet és igaz­ság’ törvényeivel szorosan egyező irány talentu­mokat idéz elő a’ homályból ’s fejt ki magas tö­kélyre művészetben , addig annak ellenkezője a’ legépebb tehetségeket is elnyomorítja ’s a’ jelességnek minden elemeit lassú méreg gyanánt emészti bennük semmivé. És e’ természetien i­­rány’ bansúlyát a’ művészetekkel együtt fogja szenvedni a’ társaság hosszú nemzedékeken ál­tal, „mert meglátogattalak az atyáknak álnok­ságai a’ Bakban, harmad és negyed íziglen!“ Ezen eszmélkedésekre nekem a’ drámai mű­vészet’jelen állapotra adott alkalmat, mellyel most elmém és érzelmeim foglalkoznak. A’ mon­dottak e’ művészetre vonatkozólag, fájdalom, kü­lönösen igazak. A’ fő forrás pedig, honnan a’ drámai romlottság az egész világra szétáradoz: Páris. Őszintén megvallom, hogy eszméletlen­ségem’ idejében a’ franczia drámának én is buz­gó párthíve valék; de komoly eszmélkedésim­ u­­tán világos jön előttem — mit nem késem itt határozottan kimondani—miként a’ franczia ko­moly dráma csakugyan idétlen szülemény; egy pirosított képű, illatos kéjhölgy, kinek diadal­­kocsiát sok ezrek vonják ’s mint efféle ipar­­czikk a’ színházi haszonbérlők’ kezében jelen­leg igen jó szolgálatot tesz. És e’ szép állat­nak különféle árnyéklatú képmásai a’ német mű­­­gyárakból még százszorosan elferdített példá­nyokban kerülnek ki. Az életszükségek úgy hoz­ván magokkal, mi is befogadók őket ideigleni szállásra több tisztességes idegen vendégek’ tár­saságában, de ha ébren nem leszünk, e’ faj nem sokára nemcsak elkorcsosítana bennünket, de házunkból is kiszorítaná. Azért ideje volna , hogy nemzeti színpadunk és illető írói tehetsé­geink ellenük férfias opposiliót alkossanak,m­elly­­nek jelszava legyen : önálló nemzeti dráma és Shakespeare! *) *) *) Miket magára a’ megbírált műre nézve mond a’ bíráló , azokat nem akarjuk semmi közbeszólással 62

Next