Athenaeum, 1842/1. félév

1842-01-13 / 6. szám

85 86 rég’ éveiben nem mulasztva el gyarapításában semmit, mit helyzetében tőle méltányosan igé­nyel­ni lehete, a’ béke’ napjaiban nem fogja a’ fakadó bimbót virágzásra keltében akadályoz­hatni , mert higyü­k el, a’ szélesebb alap erősebb, ’s mert az egészségesebb vérkeringés, egész­ségesebb testre is mutat. A’ helyhatósági rendszer, kifejlődött alak­jában véve föl, a’ személy és vagyonbátorság, ezen úgy egyesek, mint statusok’ czéla’ bizto­sításának legjobb eszköze ; a’ politicai értelmes­­séget leghelyesebben, leggyorsabban és mégis legbékésebb úton ez fejleszti. Ha túl tettük magunkat azon hiten, hogy politikai pályán akaratnál egyéb nem szükséges, ’s ha az ebből fejlett meggyőződés’ nyomán va­lamennyire szét­néztünk az isten’ ege alatt, ’s ha különösebben helyhatósági rendszert vagy ezzel rokont akarunk vizsgálni, aligha kikerü­lő Tocqueville’ Democratiája figyelmünket, ’s nézzük a’ derék szerző’ munkáját; ott minden lapon csaknem szembetűnő a’ hiány, hogy Toc­­queville hasonlításai’ tájékozására nézve ollyas­­m­it nem ismert, mint a’ mi helyhatóságaink, ’s ezen ismeret’ hiányában hasonlításai a’ magyar olvasóra nézve különösen tökéletlenek. Helyha­tósági rendszerünkhöz rokonságban legközelebb áll az amerikai rendszer. Bárha Murat Achill’ál­lítása’ ellenében Tocqueville őket fölségi jogok’ részeseinek is bizonyítván, e’ tekintetben egy­mással nem is hasonlíthatók. Mi a’ helyhatósági rendszert kívánatossá teszi, ez azon befolyás, mellyet a’törvényhozás­ba gyakorol; itt mellőzöm azon tekintetet, mely­­lyet mint végrehajtásban működő testület mél­tán igényel, miszerint t. i. a’ végrehajtó hatalom’ netalán törvénytelen rendeleteinek teljesítését megtagadhatja; miután azonban minden egyes­nek jogai közé tartozik, valamint a’ status’ jó­­voltában egyiránt részesülni, úgy a’ közrendel­kezésben azaz a’ törvényhozásban is egyenlőn résztvenni, épen azért azon intézmény, m­elly ezen befolyást biztosítja, némi első szükséget pótol, ’s ez­úttal a’ helyhatósági rendszer mint illyes intézmény jó fejtegetésünk alá. Azt szokták mondani: központosított’s ön­kényes egyeduralkodó alatt gyorsabban történ­hető a’javítás, mint ott, hol elébb a’ szükség, utóbb a’ mód felett mindenek előtt még milliók vitatkoznak; én ezt nem tagadom, de ha ezen elvnek hódolunk, akkor túl adtunk a’ szabadsá­gon , ’s akkor, midőn szabadságbiztosító eszköz­ről szólunk, illyen ellenvetés tekintetbe sem jö­het, hanem csak akkor jöhetne, midőn a’ sza­badság vagy szolgaság’ elsőségéről volna szó; „de szabadíts meg uram a’ gonosztól.“ Mennyiben azonban a’ központosítás ön­kénynyel öszekötve nem volna , a’ központosí­tás’ elvén történő javításokra helyesen lehet megjegyezni, hogy a’ központosítás’ elvén esz­­közlött javítások sokszor nem történnek a’ rész­letek’ érdekében, ’s nem illenek a’nemzet, avagy egyes részek’ sajátságaihoz , pedig a’ világböl­csészeti th­eóriákat mindig a’ körülmény ’s nem­zeti sajátságok szerint kell módosítani; azonban ha még csak azt vennék fel bizonyítási tárgyai, hogy a’ parancsolt haladás’ nem igen szokott kifejezése lenni a’ köz óhajtásnak — mert csak az a’ jó, mit annak hiszünk — úgy még ko­rántsem mondtunk mindent el a’ helyhatósági rendszer mellett. Helyhatósági részletek helyett egyesekre darabolni el a’ nemzetet—mert egyiknek vagy másiknak meg kell történnie — mi a’ központo­sítás’ elve, annyit tesz, mint a’ hatalomnak ön­kényre nyitni útat, melly ha helyhatósági rend­szerrel ellátott honban jelentkezik, mi­előtt erőt gyűjthetne tervei’ erőszakos kivitelére, a’szin­te tekintélyes helyhatósági rendszer’ nyomán il­lető természetes korláti közé utasítható ; ha el­lenben a’ hatalommal visszaélés központosított rendszerű honban mutatkozik, az egyes össze­­fü­ggetlen tagokra darabolt nemzet, nem lévén ké­pes ideje korán sem felszólalni, sem intézmé­nyei otalmában erkölcsi ereje’ kifejtését megkí­sérteni , utóbb ha a’ nyomást elviselhetlennek érzi, kénytelen fegyverben keresni menedéket, holott helyhatósági rendszer mellett, talán csu­pa kölcsönös felvilágítás’ útján, minden összeüt­közést ki lehetett volna kerülni. Ha egy józan democraticai elveken alapuló képviselet’ eszméjével szorosan összekötnék a’ többség’ akaratának szentségét, nem hibáznánk ugyan; de annyi millió érdeket, ’s annyi milliók’ véleményszabadságát, mellyek a’status’ épüle­tében méltányosságot teljes joggal igényelnek, ’s az ezekkel összefüggő lélektani szem­potokból folyó belcsendet— mellynek természetes és nem félelemből visszatartózkodottnak kell lenni — fontoló figyelem alá kell venni; ’s mindenek fe­lett a’ véleményszabadságot a’ megszorításnak csak távoli árnyékával sem illetni, mert külön­ben csak cserét tettünk : egyesek’ zsarnoksága helyett a’ többségét öltöttük nyakunkba, pedig

Next