Athenaeum, 1842/1. félév
1842-01-13 / 6. szám
85 86 rég’ éveiben nem mulasztva el gyarapításában semmit, mit helyzetében tőle méltányosan igényelni lehete, a’ béke’ napjaiban nem fogja a’ fakadó bimbót virágzásra keltében akadályozhatni , mert higyük el, a’ szélesebb alap erősebb, ’s mert az egészségesebb vérkeringés, egészségesebb testre is mutat. A’ helyhatósági rendszer, kifejlődött alakjában véve föl, a’ személy és vagyonbátorság, ezen úgy egyesek, mint statusok’ czéla’ biztosításának legjobb eszköze ; a’ politicai értelmességet leghelyesebben, leggyorsabban és mégis legbékésebb úton ez fejleszti. Ha túl tettük magunkat azon hiten, hogy politikai pályán akaratnál egyéb nem szükséges, ’s ha az ebből fejlett meggyőződés’ nyomán valamennyire szétnéztünk az isten’ ege alatt, ’s ha különösebben helyhatósági rendszert vagy ezzel rokont akarunk vizsgálni, aligha kikerülő Tocqueville’ Democratiája figyelmünket, ’s nézzük a’ derék szerző’ munkáját; ott minden lapon csaknem szembetűnő a’ hiány, hogy Tocqueville hasonlításai’ tájékozására nézve ollyasmit nem ismert, mint a’ mi helyhatóságaink, ’s ezen ismeret’ hiányában hasonlításai a’ magyar olvasóra nézve különösen tökéletlenek. Helyhatósági rendszerünkhöz rokonságban legközelebb áll az amerikai rendszer. Bárha Murat Achill’állítása’ ellenében Tocqueville őket fölségi jogok’ részeseinek is bizonyítván, e’ tekintetben egymással nem is hasonlíthatók. Mi a’ helyhatósági rendszert kívánatossá teszi, ez azon befolyás, mellyet a’törvényhozásba gyakorol; itt mellőzöm azon tekintetet, melylyet mint végrehajtásban működő testület méltán igényel, miszerint t. i. a’ végrehajtó hatalom’ netalán törvénytelen rendeleteinek teljesítését megtagadhatja; miután azonban minden egyesnek jogai közé tartozik, valamint a’ status’ jóvoltában egyiránt részesülni, úgy a’ közrendelkezésben azaz a’ törvényhozásban is egyenlőn résztvenni, épen azért azon intézmény, melly ezen befolyást biztosítja, némi első szükséget pótol, ’s ezúttal a’ helyhatósági rendszer mint illyes intézmény jó fejtegetésünk alá. Azt szokták mondani: központosított’s önkényes egyeduralkodó alatt gyorsabban történhető a’javítás, mint ott, hol elébb a’ szükség, utóbb a’ mód felett mindenek előtt még milliók vitatkoznak; én ezt nem tagadom, de ha ezen elvnek hódolunk, akkor túl adtunk a’ szabadságon , ’s akkor, midőn szabadságbiztosító eszközről szólunk, illyen ellenvetés tekintetbe sem jöhet, hanem csak akkor jöhetne, midőn a’ szabadság vagy szolgaság’ elsőségéről volna szó; „de szabadíts meg uram a’ gonosztól.“ Mennyiben azonban a’ központosítás önkénynyel öszekötve nem volna , a’ központosítás’ elvén történő javításokra helyesen lehet megjegyezni, hogy a’ központosítás’ elvén eszközlött javítások sokszor nem történnek a’ részletek’ érdekében, ’s nem illenek a’nemzet, avagy egyes részek’ sajátságaihoz , pedig a’ világbölcsészeti theóriákat mindig a’ körülmény ’s nemzeti sajátságok szerint kell módosítani; azonban ha még csak azt vennék fel bizonyítási tárgyai, hogy a’ parancsolt haladás’ nem igen szokott kifejezése lenni a’ köz óhajtásnak — mert csak az a’ jó, mit annak hiszünk — úgy még korántsem mondtunk mindent el a’ helyhatósági rendszer mellett. Helyhatósági részletek helyett egyesekre darabolni el a’ nemzetet—mert egyiknek vagy másiknak meg kell történnie — mi a’ központosítás’ elve, annyit tesz, mint a’ hatalomnak önkényre nyitni útat, melly ha helyhatósági rendszerrel ellátott honban jelentkezik, mielőtt erőt gyűjthetne tervei’ erőszakos kivitelére, a’szinte tekintélyes helyhatósági rendszer’ nyomán illető természetes korláti közé utasítható ; ha ellenben a’ hatalommal visszaélés központosított rendszerű honban mutatkozik, az egyes összefüggetlen tagokra darabolt nemzet, nem lévén képes ideje korán sem felszólalni, sem intézményei otalmában erkölcsi ereje’ kifejtését megkísérteni , utóbb ha a’ nyomást elviselhetlennek érzi, kénytelen fegyverben keresni menedéket, holott helyhatósági rendszer mellett, talán csupa kölcsönös felvilágítás’ útján, minden összeütközést ki lehetett volna kerülni. Ha egy józan democraticai elveken alapuló képviselet’ eszméjével szorosan összekötnék a’ többség’ akaratának szentségét, nem hibáznánk ugyan; de annyi millió érdeket, ’s annyi milliók’ véleményszabadságát, mellyek a’status’ épületében méltányosságot teljes joggal igényelnek, ’s az ezekkel összefüggő lélektani szempotokból folyó belcsendet— mellynek természetes és nem félelemből visszatartózkodottnak kell lenni — fontoló figyelem alá kell venni; ’s mindenek felett a’ véleményszabadságot a’ megszorításnak csak távoli árnyékával sem illetni, mert különben csak cserét tettünk : egyesek’ zsarnoksága helyett a’ többségét öltöttük nyakunkba, pedig