Athenaeum, 1842/2. félév

1842-09-11 / 31. szám

11 a­p­­a. Magyar játékszíni krónika. Aug. 23. L­­­i­b­o­r vajda. Ered. szomorujáték (a’ szerző drámának nevezte) 4 felv. Kisfaludy Károlynél. — Kisfaludy Károly per excellentiam jellemfestő volt, színműveiben ’s elbeszéléseiben egyformán; nála hely­zetek és dictio nem önczés, hanem a’ jellemzésnek szolgáltak. Illy művek’ színpadi szerencséje egy részt az adatástól is függ ; ’s illyen különösen Stibor vajda is, melly nyelvbeli gyarlóságai mellett, úgy­is mint legelső, maradandó becsű magyar dráma, de főleg mint részeiben és egészben nagyszer­ű mű ér­demli különös figyelmünket. Tudva van, hogy a’ szer­ző magát abban igen szorosan tartotta a’ regékhez, szorosban talán mint kellő , különösen Stibor’ hitvese Dobrochna’ jellemére ’s a’ vajda’ halálára nézve ; de tudva van az is, hogy ő maga át szándékozott dol­gozni a’ darabot, ’s abban Dobrochnának egészen más szerepet juttatni. A’ catastroph mindazáltal, mellyben némellyek hol deus ex machinát, hol fatumot, ’s igy is úgy is drámaitlan elemet akartak látni, meg fogott maradni, mint a’ melly nemcsak Demeter’ mély jelen­tésű jellemképének következékes kivitelét tette lehe­tővé , hanem csakugyan egy felsőbb gondviselő hata­lom’ büntető , de egyszersmind a’ boszút bűn nélkül eszközlé sujtását érezteti. ’S e’ kimenetel csakugyan szelídíti a’ fájó hatást, mit egész mértékében hagyna fenn e’ mű, melly„.... komor Színekkel festi egy setét­ időnek Gyász állapotját, mellyben a’ szegénység Lenyomva érez igában szenvedett, 'S az emberszámból is ki volt törölve.“ — Ajánlás, ha Demetert saját nyugalma'örök elvesztésével a’zsar­­ló’ hóhérjává látnák felavatva. Mit az előadás’ bírálata bevezetéseképen a’ jellemekről mondani szükségesnek tartanánk, igen kevésből állana, ha azokat néhány nap előtt egy pesti divatlapban megróva nem találnók. Ott Stibor (és Dobrodhna, miben kezet fogunk) szint­úgy túlzottnak mondatik a’ gonoszban, mint a’ többi személyek a’ jóban, kik ,, hiba nélkül erénye­sek, ’s épen azért nem lehet őket valódi jóknak ’s igazi embereknek tartani.“ Itt mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy minden drámai személynek nem szükséges minden oldalról fes­tetni, hanem csak arról, mellyel a’ drámai cselek­­vénynyel érintkezik; ’s azon­ban, melly teljes képe­ket követel, csak a’ dráma’ cselekvő vagy szenvedő fő személyeire vonatkozik , miilyenek itt Stibor és Demeter, az első határozólag, ez minden többiek fe­lett határoz­­­a­t­v­a. Ezeknek igen is teljes rajzát i­­génylh­etjük, a’ másod és harmad rendüekről csak ré­szes képek kívántatnak. Hasonló tévedés azt hinni, hogy a’ gonoszt csak úgy lehet „igazi embernek tar­tani,­ ha szíverényekkel is bír, ’s a’jót, vagy mint mondatik az erényest, ha hibákkal is. A' rész és jó’ vég szélei között még sokféle olly erkölcsi tulajdon van, melly viselőjét érdekessé, emberivé teheti, ily i­lyen a’ szeretet, vitézség, nagylelkűség, lovagiság, nyílt jellem, ész- és akaraterő, tudomány stb ; más­félül holmi gyengeségek, helytelenségek stb; és péld. Moor Ferencz nem azért szűkölködik emberi érdek nélkül, mert az erénynek egy szikrája sem deríti fel lelke’ sötétségét, hanem mert a’ mellett hogy gonosz, még álnok , fukar, ön bűntársához hűtlen, a’ legna­gyobb mértékben gyáva, ki sem élni, sem halni nem tud, és üres m­i­n­d­e­n szeretettől, kivevén maga i­­ránt. Nem így Stibor. Ő kegyetlen ugyan, mint leg­több zsarnoka korának, de minden kegyetlenségét felhevűlt vér mellett gyakorolja, ’s nagy ingerültség’ pillanataiban is bizonyos mérsékletet bizonyít, mint fia (I. felv. 2. fel.), de Dezső (II. felv. 2. fel.), és Beczkó iránt is mindenkor; e’mellett lovagias érzete, kitől a’ fegyvertelen Demeternek nincs bántása, sőt párviadallal kínálja meg őt (III. felv. 5. jel); vitéz, érzékeny a’ dicsőség iránt (IV. felv. 1. jel.); tetterő­vel bíró, mit Beczkóvár’ építtetésével is bizonyított (II. felv. 1. jel.); ’s róla Dezső mondja ugyanott. . . a’ mi csak nagy és alávaló, j­ó és rész, nagy mértékben feltalálható Stiborban stb. Ezek mindannyi pontok , mellyekkel részvételünkre érdemesül. Még kevésbbé lehet a’ darab’ erényes jel­lemeit eszményiséggel vádolni. Avagy „hiba nélküli e­­rényes“ Demeter, ki a’ boszú’ gyilkos gondolatival foglalkodik ? Rajnáid, ki ismervén atyja’ szertelen büszkeségét, elég gyenge engedni szenvedelmének, mellynek jó vége nem lehet, és saját atyja ellen kar­dot ránt, sőt kiről a’ bírálat nem minden önmagával ellenkezés nélkül azt mondja: „állítólag a’legtisz­­tább érzelemmel szereti“, „dőre lépés“, „gyávaság“: ezek csak nem attribútumai az eszményiségnek ? végre ideális jellem­e e’ Dezső, kit Beczkó kíméletesen hoz öneszméletre, mondván: Ki szüntelen levegőbe néz , Gyakorta az megbotlik a’ földön. II. felv. 3- jel. ’s nem azért lakol-e is ő, mert Rajnáidból polgárt és papot nevelt inkább a’ durva századnak, mint kemény lovagot ? Fenakad a’ bírálat abban is , hogy Demeter, Máté, Rajnáid, Dezső, Margit csak szóval fenyege­tik a’ zsarnokot, és ,, k­ö­z­­­­­ö­k egy sem bir e­­lég tetterővel őt bűneihez kép­est..mél­tán m­egb­ősz­ülni (értsd: megbüntetni). Úgy lát­szik e’ szerint, hogy Mátétól is kurta igazságtétel kívántatik , azaz legalább is egy kis gyilkolás a’ föl­desúri nyomásért, ’s így nagyobb bűn’ elkövetése ki­sebbért ; de nem tem­észetesb­e a’ nem katona , ha­nem földm­ívelő ember’ ez érzése és szándéka. . . Nem , tovább Nem szenvedem ; még egyszer kérem őt, ’S ha most se’ hajlanék az emberiség’ Szavára , elhagyom lakásomat. Ezen vidéket, mellyből a’, rend , Törvény ’s igazság elköltöztek úgy is stb­­. felv­é­jel Rajnáid? ebből a’ bíráló legalább is atyagyilkost, csinálna, és Dezső­ből is, minden természeti szelíd­sége és papsága mellett (mert Dezső, mielőtt a’ darab censura alá ment, barát volt) gyilkost, ámbár, mint Beczkó mondá Máténak: Ne kaptál volna a’ bolond’ tisztébe stb I. felv. 2. jel. És Margit? Mit tehet egy szegény parasztasszony a’ hatalmas dynasta ellenében? még ettől is tette­rőt kívánni Stibort bűneihez képest megbün­tetni!— De Demeter? kinek a’ vajda atyját meg­ölette , nem ugyan, mint a’ bírálat mondja, ok nél­kül, de igen olly okból, melly csak Stibor előtt volt ok (III­ felv. 5. fel. különben ez is a’ hagyományból vétetett). Épen Demeter’ jelleme a’ darab’ fényoldala. Demeter a’ bírálónak egy h­etvenkedő pórfia, ki „igen bőven és szenvedélyesen beszéli el, mint fog a’ vajdán boszút állani ; de mikor már tettre kerülhetne a’ do­log , bizonyos a­­ erénynyel takart ürügy miatt nem váltja be esküvel szentesített fogadását.“ Igaz, de hát ha a’ költő épen illy jellemet akart festeni ? Nem volt-e az neki szabad ?’S hát ha épen illyennel lehetett előkelőleg ,,a’ valódi emberinek mély, sajátos jellem­zését“ elérni? Lássuk. Mindenek előtt ne feledjük, hogy Demeter úgy a’ vadászi mint a’ hadi, ’s mi ak­kor ezzel egy volt, a’ gyilkoló mesterséghez nem értett. . . karom . . fegyvert forgatni nem tanult. 111. felv. 5. jel.

Next