Athenaeum, 1842/2. félév
1842-09-11 / 31. szám
11 apa. Magyar játékszíni krónika. Aug. 23. Libor vajda. Ered. szomorujáték (a’ szerző drámának nevezte) 4 felv. Kisfaludy Károlynél. — Kisfaludy Károly per excellentiam jellemfestő volt, színműveiben ’s elbeszéléseiben egyformán; nála helyzetek és dictio nem önczés, hanem a’ jellemzésnek szolgáltak. Illy művek’ színpadi szerencséje egy részt az adatástól is függ ; ’s illyen különösen Stibor vajda is, melly nyelvbeli gyarlóságai mellett, úgyis mint legelső, maradandó becsű magyar dráma, de főleg mint részeiben és egészben nagyszerű mű érdemli különös figyelmünket. Tudva van, hogy a’ szerző magát abban igen szorosan tartotta a’ regékhez, szorosban talán mint kellő , különösen Stibor’ hitvese Dobrochna’ jellemére ’s a’ vajda’ halálára nézve ; de tudva van az is, hogy ő maga át szándékozott dolgozni a’ darabot, ’s abban Dobrochnának egészen más szerepet juttatni. A’ catastroph mindazáltal, mellyben némellyek hol deus ex machinát, hol fatumot, ’s igy is úgy is drámaitlan elemet akartak látni, meg fogott maradni, mint a’ melly nemcsak Demeter’ mély jelentésű jellemképének következékes kivitelét tette lehetővé , hanem csakugyan egy felsőbb gondviselő hatalom’ büntető , de egyszersmind a’ boszút bűn nélkül eszközlé sujtását érezteti. ’S e’ kimenetel csakugyan szelídíti a’ fájó hatást, mit egész mértékében hagyna fenn e’ mű, melly„.... komor Színekkel festi egy setét időnek Gyász állapotját, mellyben a’ szegénység Lenyomva érez igában szenvedett, 'S az emberszámból is ki volt törölve.“ — Ajánlás, ha Demetert saját nyugalma'örök elvesztésével a’zsarló’ hóhérjává látnák felavatva. Mit az előadás’ bírálata bevezetéseképen a’ jellemekről mondani szükségesnek tartanánk, igen kevésből állana, ha azokat néhány nap előtt egy pesti divatlapban megróva nem találnók. Ott Stibor (és Dobrodhna, miben kezet fogunk) szintúgy túlzottnak mondatik a’ gonoszban, mint a’ többi személyek a’ jóban, kik ,, hiba nélkül erényesek, ’s épen azért nem lehet őket valódi jóknak ’s igazi embereknek tartani.“ Itt mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy minden drámai személynek nem szükséges minden oldalról festetni, hanem csak arról, mellyel a’ drámai cselekvénynyel érintkezik; ’s azonban, melly teljes képeket követel, csak a’ dráma’ cselekvő vagy szenvedő fő személyeire vonatkozik , miilyenek itt Stibor és Demeter, az első határozólag, ez minden többiek felett határozatva. Ezeknek igen is teljes rajzát igénylhetjük, a’ másod és harmad rendüekről csak részes képek kívántatnak. Hasonló tévedés azt hinni, hogy a’ gonoszt csak úgy lehet „igazi embernek tartani, ha szíverényekkel is bír, ’s a’jót, vagy mint mondatik az erényest, ha hibákkal is. A' rész és jó’ vég szélei között még sokféle olly erkölcsi tulajdon van, melly viselőjét érdekessé, emberivé teheti, ily ilyen a’ szeretet, vitézség, nagylelkűség, lovagiság, nyílt jellem, ész- és akaraterő, tudomány stb ; másfélül holmi gyengeségek, helytelenségek stb; és péld. Moor Ferencz nem azért szűkölködik emberi érdek nélkül, mert az erénynek egy szikrája sem deríti fel lelke’ sötétségét, hanem mert a’ mellett hogy gonosz, még álnok , fukar, ön bűntársához hűtlen, a’ legnagyobb mértékben gyáva, ki sem élni, sem halni nem tud, és üres minden szeretettől, kivevén maga iránt. Nem így Stibor. Ő kegyetlen ugyan, mint legtöbb zsarnoka korának, de minden kegyetlenségét felhevűlt vér mellett gyakorolja, ’s nagy ingerültség’ pillanataiban is bizonyos mérsékletet bizonyít, mint fia (I. felv. 2. fel.), de Dezső (II. felv. 2. fel.), és Beczkó iránt is mindenkor; e’mellett lovagias érzete, kitől a’ fegyvertelen Demeternek nincs bántása, sőt párviadallal kínálja meg őt (III. felv. 5. jel); vitéz, érzékeny a’ dicsőség iránt (IV. felv. 1. jel.); tetterővel bíró, mit Beczkóvár’ építtetésével is bizonyított (II. felv. 1. jel.); ’s róla Dezső mondja ugyanott. . . a’ mi csak nagy és alávaló, jó és rész, nagy mértékben feltalálható Stiborban stb. Ezek mindannyi pontok , mellyekkel részvételünkre érdemesül. Még kevésbbé lehet a’ darab’ erényes jellemeit eszményiséggel vádolni. Avagy „hiba nélküli erényes“ Demeter, ki a’ boszú’ gyilkos gondolatival foglalkodik ? Rajnáid, ki ismervén atyja’ szertelen büszkeségét, elég gyenge engedni szenvedelmének, mellynek jó vége nem lehet, és saját atyja ellen kardot ránt, sőt kiről a’ bírálat nem minden önmagával ellenkezés nélkül azt mondja: „állítólag a’legtisztább érzelemmel szereti“, „dőre lépés“, „gyávaság“: ezek csak nem attribútumai az eszményiségnek ? végre ideális jelleme e’ Dezső, kit Beczkó kíméletesen hoz öneszméletre, mondván: Ki szüntelen levegőbe néz , Gyakorta az megbotlik a’ földön. II. felv. 3- jel. ’s nem azért lakol-e is ő, mert Rajnáidból polgárt és papot nevelt inkább a’ durva századnak, mint kemény lovagot ? Fenakad a’ bírálat abban is , hogy Demeter, Máté, Rajnáid, Dezső, Margit csak szóval fenyegetik a’ zsarnokot, és ,, közök egy sem bir elég tetterővel őt bűneihez képest..méltán megbőszülni (értsd: megbüntetni). Úgy látszik e’ szerint, hogy Mátétól is kurta igazságtétel kívántatik , azaz legalább is egy kis gyilkolás a’ földesúri nyomásért, ’s így nagyobb bűn’ elkövetése kisebbért ; de nem temészetesbe a’ nem katona , hanem földmívelő ember’ ez érzése és szándéka. . . Nem , tovább Nem szenvedem ; még egyszer kérem őt, ’S ha most se’ hajlanék az emberiség’ Szavára , elhagyom lakásomat. Ezen vidéket, mellyből a’, rend , Törvény ’s igazság elköltöztek úgy is stb. felvéjel Rajnáid? ebből a’ bíráló legalább is atyagyilkost, csinálna, és Dezsőből is, minden természeti szelídsége és papsága mellett (mert Dezső, mielőtt a’ darab censura alá ment, barát volt) gyilkost, ámbár, mint Beczkó mondá Máténak: Ne kaptál volna a’ bolond’ tisztébe stb I. felv. 2. jel. És Margit? Mit tehet egy szegény parasztasszony a’ hatalmas dynasta ellenében? még ettől is tetterőt kívánni Stibort bűneihez képest megbüntetni!— De Demeter? kinek a’ vajda atyját megölette , nem ugyan, mint a’ bírálat mondja, ok nélkül, de igen olly okból, melly csak Stibor előtt volt ok (III felv. 5. fel. különben ez is a’ hagyományból vétetett). Épen Demeter’ jelleme a’ darab’ fényoldala. Demeter a’ bírálónak egy hetvenkedő pórfia, ki „igen bőven és szenvedélyesen beszéli el, mint fog a’ vajdán boszút állani ; de mikor már tettre kerülhetne a’ dolog , bizonyos a erénynyel takart ürügy miatt nem váltja be esküvel szentesített fogadását.“ Igaz, de hát ha a’ költő épen illy jellemet akart festeni ? Nem volt-e az neki szabad ?’S hát ha épen illyennel lehetett előkelőleg ,,a’ valódi emberinek mély, sajátos jellemzését“ elérni? Lássuk. Mindenek előtt ne feledjük, hogy Demeter úgy a’ vadászi mint a’ hadi, ’s mi akkor ezzel egy volt, a’ gyilkoló mesterséghez nem értett. . . karom . . fegyvert forgatni nem tanult. 111. felv. 5. jel.