Athenaeum, 1842/2. félév
1842-10-09 / 43. szám
341 342 Hunyadi János. Haildal jött Mohamed, sorstól kicsikarni, hogy ozmán Félhold kérkedjék, Hunnia’ síkja fölött. ’Sim Hunyadiak, Magyarország’ napja, kivillan egünkön . Fénye elöl tova tűn színehagyottan a’ hold. Gyulay lá tt az a a. Kos ur szívbajai. (Vége.) Az egész éjt lázas nyugtalanságban tölté el barátom, szemei vadul forogtak fejében, ’s ajkiról iszonyú fenyegetőzések harsogtak ; majd párviadalra akart kelni az apával ’s valamennyi bak tagjával az egész kecske családnak , majd ismét titokban akará kedvesét ellopni, ’s vele a’ sötét bérezek közé költözni, honnan a’ müveit világ’ előítéletei száműzetvék ; majd pedig öngyilkosságot említe, és szarvaira esküvék, hogy önkényt a’ farkasok’ fojtó karjai közé rohan , ha szerelmesének dobogó keblén nem szabad az élet’ örömeit élveznie. E’ borzasztó éjszakát soha nem fogom feledni! ,Barátom — így szólok többi közt ünnepélyes hangon a’ szerencsétlen szerelmeshez,— végy erőt szíveden , ’s győzd le szenvedélyedet, és gondold meg, hogy a’ győzelmek’ legnemesbikét víjjuk ki, midőn önmagunkat győzzük le! Kálód, szeretett barátom, a’ kecskéknek csakugyan igazok van, hogy veled nem akarnak szoros családi viszonyba vegyülni. Ők egészen más életmódot, más szokásokat követnek; téged a’ pásztor megnyír, ők pedig csak tejjel adóznak az övéknek ; ők minden tekintetben nagyobb szabadsághoz szoktak, mint te ; és ugyan mi lenne szerelmetek’ édes gyümölcseiből ! El birnád-e tűrni, hogy tőled elválva , a’ kecskék’ életrendszerét követnék ? Vagy kívánhatnád-e , hogy szerelmesed’ rokonai tűrnék azt el ? Látod, barátom, a’ józan ész teljességgel nem javalhatja szerelmedet, higy szavamnak , frigyeteket soha nem fogná áldás követni, és pásztorunk bizonyosan teljes erejével gátolná e’ szerelmedet. „Hallgass, — hiába sértő ingerültséggel barátom, — illy észrevételek csak tőled telhetnek ki.“ E’ szék után elfordult tőlem barátom , ’s én örömest megbocsátám neki bántó kifakadását, mert a’ szenvedély még az emberek’ agyát is meg szokta zavarni, annál inkább tehát a’ kost, mellyel az oktalan állatok közé szokás számítani. Másnap reggel hosszasan látám barátomat az öreg Kormos’ fiával tanácskozni, ’s arcza mindinkább fölvidult. Ennek én örvendék, de egyszersmind búsultam, mert igen vásott ficzkó volt a’ böcsületes Kormos’ fia; neve Szellő volt, ’s ő e’ névnek ugyancsak meg is felelt! Alig hánya el első fogait, ’s már a’ legnagyobb komondorokkal is verekedett, ’s minden fiatal agár, ktgsó, vizsla és komondor kisasszony körül olly ügyesen udvarolgatott, mintha még a’ nagy diófán túl is minden országot bejárt volna már. — Aggályom kevés nap múlva rémségesen teljesült. Szellő’ ledér tanácsainak örömest engede barátom , és titkon találkozott szerelmesével. Alig múlt el néhány nap ’s a’ szerelmesek örök hűséget esküdtek egymásnak a’ hold’ ezüst sugárinál; de fájdalom, már másnap elárultattak. A’ szép kecskéért ugyanis egy hatalmas szakállu bak szinte hevesen lángolt, ’s éber féltékenysége tanújává tette őt a’ szerelmesek’ édes andalgásának. A' bak tajtékzott szörnyű dühében, midőn az első csókot látá a’ szerelmesek’ alakba tapadni , ’s nemtelen boszujában szörnyen elbödült , ’s kemény homlokával barátomat hátulról földre teríté ! E’ zajra az egész kecskehad összerohant , ’s gúnykaczaj közt tombolt szerencsétlen barátom körül. Ez azonban e’ nagy szerencsétlenség közepett fényes jelét adá magasztas hidegvérűségnek , mikép azt rendkívüli veszélyekben a’ kitűnő nagy jellemek mindig tanusítni szokták, 's komolyan e’ szókat mondván: ,Bak ur, holnap reggel e’ helyen találkozni fogunk! — megvető tekintettel eltávozott. A másnap korán reggel a’ csatahelyre sieténk ; barátom mint párbajnok, én ésSzellő mint tanúi. Néhány pillanat múlva a’ bak vetélytárs is megérkezék tanúival. Én békítői szerepet akarok ugyan játszani , de hasztalan! Tanácsom gyakran meghallgattatik a'világban, de itt siketeknek beszéltem. A’ vetélytársak tíz lépésnyire hátráltak egymástól, ’s fejeiket lehorgasztván, már egymásra akarónak rohanni; de a’ pillanatban éles sikoltás hasítá a’ levegőt, ’s a’ szerelmes kecske kisasszony könyüs szemekkel a' hareztérre rohant, ’s a’ két küzdő között térdre borult, hangosan kiáltva e’ szókat a’ bak felé: ,K'ram , kedvesem szivéhez csak véremen keresztül fog ön utat találhatni !‘ ,,Í ha ha ha! — nevete metsző gúnynyal a’bokrok közöl rögtön előlépő apa, — milly regényben olvasád e’ haszontalan hősködést? Nemes bak, győzd le ezen gyalázatos kost, és lányom akarata’ ellenére is tiéd leend.11 A’ szép kecske eszmélet nélkül viteték el a’harcztérrül , ’s a’ vetélytársak egymásra rohantak. A’ ki német lovagregényeket olvasott, az bírhat némi fogalommal ezen szörnyű összeütközésről. Csak a’ vaskaru Berlichingen sújtható olly keményen halomra ellenségét, mint barátom az utálatos bakot. A’ kos erősen megállótt lábain, de a’ bak véresen rogyott össze, ’s kevés pillanat múlva iszonyú kínok közt hörgé ki fekete páráját. Homloka az iszonyú összeütközésnél ketté hasadt! ’s én hangos diadali éneket harsogtatva, büszkén vezetém vissza nyájunkhoz barátomat. Örömünk azonban nem sokáig tartott, mert másnap híre futamodott, hogy a’ szép kecske nyom nélkül eltűnt. Némellyek azt mondák , hogy az apa dühében megölte az ártatlan állatot, mások ellenben azt hivék , hogy rokonainak dühétől rettegve , futásban kereső szabadulást a’ kecskék’legszebbike, ’s a’közel bérezek közé menekült. Én lágy szerelmi dalokat hangoztatok a’ hegyek’ tövében, de hasztalan! Az eltűnt kecske nem válaszolt, ’s akos baráti hű keblemen zokogta ki szilaj fájdalmának metsző keserveit ! — Minden vigasztalás hatás nélkül pattant vissza barátom’ szenvedély dúlta kebléről, ’s még a’ ledér Szellő’ könnyelmű envelgései sem bírták őt mosolyra fakasztani. Már attól kezdénk félni, hogy elméje megháborodik , mikép az a’ mai Világban nemcsak kosokon szokott megtörténni; de gazdánkat rögtön más, jobb világra szólitá a’ szomorú halálharang, ’s ez anynyi mindenféle változást szült körülöttünk, hogy szeretett barátom’ bánata kissé elszórakozott. A’ fiatal tekintetes ur, az elhunytnak fia, az egész jószágot új alakba öltözteté, ’s annyira ellentéte vala mindenben atyjának, hogy még pénzt sem adott kamatra senkinek, hanem inkább maga vett föl mindenkitől. Nyájunk is tövis vala szemében , mert miután ő valóságos nemes ember vala, tehát azt akará, hogy juhai is a’ legnemesb fajokból származzanak , lovaival együtt, ’s hogy e’ szerint úgy szólván egyetlen rokon családot képezzen. Valóságos spanyol juhokat, angol lovakat, cseh juhászt és német jobbágyokat szerzett tehát, a’ nemzeti gazdálkodás és népesülés’ boldogító elemez-