Athenaeum, 1842/2. félév
1842-10-18 / 47. szám
372 mi szükségképen gondolkozási szabadsággal történik, ’s úgy hogy ezen gondolkozás sem tárgyi anyagiságba, sem anyagi énlegességbe nem esik. Tehát az eszmetan történek fejletében az egyetemessel és tartalmasság mellett főleg szabad gondolkodásra kell figyelni. Ez nyolczadik elvünk. 3) Minthogy a’ gondolkodás mint egyetemes lét szabadságban, és tartalmasan a’ görögöknél kezdett föltűnni, mert a’ görögök előtt a’ szabadság egyedes, a’ görögök közt részletes a’ kereszténységgel lett az egyetemessé, még pedig a’ görögöknél ezen gondolkodás inkább a’külső tárgyiságra a’ természetre vala viszonyulva, az uj prátói eszmetannal kezdődik a’ második túlság az énleges alanyiságba fellengés,mi főleg a’ középkort jellemzi. Az uj kor kezdett a’ szélsőséget egyitve kisebb nagyobb súlyegyen-tévesztéssel egyetemesen gondolkozni, főleg Bacotól kezdve; ezért az eszmei an’ története : görög, közép és új korra osztatik. Ez kilenczedik elvünk. Ezen nézeteket mint olly elveket, mellyekre a’ könyv’ bírálata irányoztatik, előre bocsátván, lássuk a’ könyv’ tartalmát véleményünkkel együtt. A’ bevezetésben az eszmetan’ szokott értelmezését, mi szerint az az igaz, jó és szép észszerű tudománya legyen (§. 1.) szélesnek találjuk, mert észszerűleg lehet és kell gondolkoznunk az egyedes és részletes tárgyak körül, ’s bár maradjon meg az igaz , szép és jó az eszmetan’ tartalmául, de oda kell érteni, hogy az eszmetan az igaz, szép és jó’ eszméinek egyetemes fejléstana, és épen ezért használjuk mi jelenleg az eszmetan szót észtan helyett. Bár mi a’ görögök előtt sajátlag eszmetant nem ismerünk, mindazáltal vannak főleg a’ hinduk és chinaiak’ gondolkodás-történetében olly egyetemes eszmék, mellyek mint az emberi ész’ fejlésének, ha szinte kezdő ’s csaknem közvetlen elemei is, az eszmetan’ történetében kijelölendők, és azt szerző bírálattal kisérve (§7—19) helyesen téve, főleg ha azokat, mint kell, a’ természettanra viszonyítja vala. De nem lehet tagadni, miként az eszmetan’ történeteibe felvett önkénytes tudományok sőt részletes fogalmak’ történetét, például a’ phoeniciaiak’ betű és hajózás-feltalálásukat, valamint az aegyptusiak’ mértani stb ismereteiket, mellyek vagy saját egyenkénties tanaik vagy az egyetemes irodalom’ történeteibe illők, az eszmetan’ történeteibe fölvenni, ’s mint fentebb kifejténk, illyeket egymással összezavarni nem szabad. Még van egy különös jellem, mi szerző’ munkájából főleg ott, hol a’ különböző eszmetanokat bírálja , élesen szembeötlő, ’s ez a’ bírálatnak a’ tényleges vallás’fogalmával vitele, mit már a’héber bölcsészeteknél megkezd, kikre isteni ihletésre épült tanaikat a’ teremtésről a’ világ’ igazgatásáról, a’ bűn’ eredetéről főleg helyesli (§. 13.). Fentebb látott elveink szerint az eszmetant a’ vallástannal összezavarni, ’s főleg azt erre alapítva, ítélni nem szabad, sőt inkább megfordítva. Szerző régi és új eszmetant különböztet meg (§. 6.), igy annak történeteiben is két nagy időt kell megkülönböztetni az eszmetan’ történeteiben. A’ régihez számlálja a’ most érintett görög előtti időszakot igy a’ régi eszmetan-történetben második időszakot foglal el a’ görög eszmetan. (Folytattatik.) Hella. (Vége.) IV. Sátor a’ lágy pamlagán nyugodott Ali-Arszlán a’ bosnyai basa, véráztatta durva kezeivel éjszin firteit simogatva, egy bájdús hölgynek, ki az odaolvadó szerelem’ egész hevével, hizelye a’ buja kéjben égő basának. Künn mély csend volt; a’ tábor, mellyet a’ szép nő hozzá érkezte után mindent feledő basa, Onagasta vár’ aljába vont viszsza, a’ nyugalom’ halk csendet éldelé, míg maga a’ vad főnök szerelem ittasan ölelé magához a’ szép, fiatal özvegyet. A’ mint ennek hó-arczát ilették ajkai, Mahomed’ édenében, a’legszebb húr f ölében vélte magát áthelyezve ’s buja tüzének lángjai vadúl lobogtak. Midőn átkulcsolták a’ nő’ hó karjai, az ég’ kapuit vélte felnyílni maga előtt. De mi ez? a’ nő, ki eddig egészen oda olvadva, mintha férjének nyugodnék ölelő karjai közt, csüggött a’ buja törökön, most kissé hátra vonja magát, a’ szemek, mellyekben előbb az odaolvadás’ lángja lobogott, vad haragszikrákat lövelnek ; a’ hó kar, melly előbb a’ tart ölelé,most egy éles tőrt villogtat, a’ basa mindezt nem veszi észre, ’s midőn elandalodva ennyi éldeletben az üdv’ tetőpontját reményű mármár elérni, a’ tőr’ éles hegye döfi keresztül szivét. A’ tar halva dőlt hátra, ’s a’ nő fölemelő véres tőrét. ,Hah! esküm teljesítve van; a’ vad hiénát elaltatom, mielőtt kést éldeltek volna karjaim közt buja érzeti, e’tőr járta által undok kebelét. A’ diadal, mellyet ünneplék, kettős, hűségem illetetlenűl áll, ’s ő élni szűnt. ’S most el, népemhez, el hozzájuk az öröm hírrel, ide e’ vérhelyre jöjjenek ők , bámulva lássák, mint menté meg a’ nő, kit ők siránkozva véltek föllelhetni férje’ sírjánál, hazáját. El, az őrt elaltató jó álom - italom, az ébredéstől tőröm mentse meg; meze fedje tagjaimat, ’s mire először megrendül a’fiainak hirlelő kakas’ hangja, a’ nő által vezérlett montenegróiak’ kardjain ezer török’ vérét lelte a’ hajnal’ boránya. E’ szavak után kiránta Bella Arszlán’ kardját, ’s mintha egy új terv villant volna agyán keresztül , bámult néhány perczig a’ holttestre , ’s majd e’szavakkal: „Jőj velem, vérnadály te, győzelmein’ jeléül,’ lemetsző a’ töröknek halavány fejét. — Két jól irányzott döfés még, ’s az őrök élni szűnnek, ’s a’ nőtar köntösbe burkolva távozott. V. A’ montenegróiak, elhagyva a’ gyászrejtő egyházat , ismét őrhelyeikre vonultak; hiúzként őrködni ott, nehogy, ha védtelen látja a’ határokat, Aiszlán álnokul rohanja meg ismét hónuknak bérczeit. — A’ hegyek közt fekete palástyaikba burkolva ültek lobogó tűz körűl a’ férfiak’ elsőbbjei, míg