Athenaeum, 1842/2. félév
1842-07-03 / 1. szám
hibázik) fölűlhaladhatják. Az eredeti dráma teheti a’ magyar színházat önállóvá, függetlenné minden külföldi divattól ’s szellemtől; az eredeti dráma azon két értékű kincs, melly midőn az irodalmat gazdagítja, és ha jeles, örökíti, egyszersmind közhatással van a’ nemzet’ életére, mellyből vétetnie kell. Ezúttal nem akarok bővebben szólni az olvasó közönségről ’s mit kellene annak nemzetünk’ különös helyzeténél fogva tenni a’ szépirodalom’ fölemelésére. Észrevételeimet csak a’ magyar színházra szorítom ’s különösen a’ magyar színházi drámajutalomra, melly a’ hírlapokban az országos színigazgatóság által közzé tétetett. • Ezen határozat szerint a’ költő eredeti színművének első előadásából nem kap részt, csak a’ második, harmadik és negyedik előadásnak tiszta jövedelméből egyegy harmadot, azontúl akárhányszor adassék drámája , semmit. A’ már kinyomtatott színművektől, ha színpadra kerülnek, szinte nem jár az írónak díj. Ezen intézkedést több tekintetben czélszerűtlennek találom ’s ha az irói tulajdont ’s avval járó jogot tekintetbe veszszük — mit országos választmánynak elmellőzni nem szabad, igazságtalannak is. Mi a’ jutalmat általában illeti, nem kell bővebben mutogatnom , hogy az valamint fölösleges akkor, ha valamelly műág már magas virágzásban van , úgy felette nagy sikerű elhanyagolt, ki nem emelkedett tárgyak közűl, mellyekhez a’ magyar dráma is tartozik. A’ jutalom bizonyos czélra irányozza ’s egyesit! az elszórt tehetségeket ; de mit nem szabad felednünk, ereje nem anynyira nagyságában, mint a’ bizonyosságban áll. Ha tudjuk, hogy a’ kitett feltételek mellett (’s ezeknek igen szigorúaknak vagy kijátszóknak lenni nem szabad) a’ jutalom bizonyosan ’s elmaradhatlanúl kiadatik, örömest fáradunk érette, bármi mérsékelt legyen is az, ellenben a’ nagy jutalom sem ingerel, ha annak megnyerése sok aprólékos, elmagyarázható feltételektől, sőt még szeszélytől vagy sorstól is függvén, kiadatása iránt előre kétségbe esünk: reánk nézve az holdvilági urodalom lesz, mellyre józan észszel nem vágyhatunk. A’ magyar színházban előadandó eredeti színműveket vegyes választmány vizsgálja meg, academiai tagokból és színészekből álló. Ha a’ mű ennek javulását megnyeri, előadatik. Ezen választmány is, mint minden emberi testület, hibázhat ugyan engedékenység vagy szigorúság, sőt részrehajlás által; de gondolom, a’ lehető legjobb intézkedés ’s óvás arra, nehogy a’ közönség minduntalan eredeti silányságokkal gyötörtessék, vagy az alkalmas mű is lelkiösmeretlenűl visszautasittassék , illyesmi csak kivételképen történhetik. Melly mű ezen választmány’ javulását megnyerte ’s előadást ért, méltán részesülhet a’ színházi jutalomban, ha azt legjobb erejétől, legbuzditóbb részétől, a’bizonyosságtól megfosztani nem akarjuk. Miért tagadja meg tehát a’ színház az első előadásból az írói részt? Miért fosztja meg ezen a’ költőre nézve ünnepélyes estvét egyik jótéteményétől ? Számoljuk csak össze, mennyi bajjal jár, míg a’ költő’ munkája színpadra jut. Alig tette le a’ bevégzés’ örömével ’s reményeivel tollát, következik a’ censor, ezután következik a’ választmány, ezután következik játéksorával a’ színház. A’ darab már betanultatott ’s előadásra vár. Szükséges-e, hogy ennyi bajt, melly hárithatatlan, még a’ megbukhatás’ szomoritó ’s megszégyenítő fenyegetésével előre megtetézzük ? Mert a’ fő ok a’ jutalomrész’ megtagadására így hangzik : ,,Hogy követelhet az iró jutalmat megbukott színműért, melly többé nem adathatik?“De ím a’ hatás’ feltétele az, melly már igen szigorú ’s könnyen kijátszóvá lesz. Hány nem kedvező körülmény ronthatja meg a’ dráma’ hatását ’s igen sok esetben,ki lesz, ki a’mű’meg-vagy meg nem bukását biztosan kimondja? Végre is bíróság kellene , melly a’ színdarab’ hatása felett ítéletet hozzon. Illy bíróság nincs ’s bajosan is volna összeállítható. Ezenfelül az előladott színmű’meg-vagy meg nem bukása semmi összeköttetésben nem áll a’ jutalom’ czéljával. Ha megbukott, nem adatik többé, ez elég szerencsétlenség az íróra nézve; de miután az első jövedelem’ alapját is csakugyan munkája teszi, mi joggal foszthatjuk meg őt annak egy részétől ? Ha az , hogy valamelly színmű megbukik, elég ok arra, hogy a’ költő részt ne vegyen a’ munkája szerzetté jövedelemből, úgy elég ok arra is, hogy azon jövedelmet a’ színigazgatóság se tartsa meg, hanem adja vissza a’ közönségnek, melly különben a’ legnagyobb áldozatot teszi: pénzével tudniillik és türedelmével. De egyik épen olly képtelenség, mint a’ másik. Az igaz szempont itt az, hogy a’ költő’ munkája a’ jövedelem’ alapja ’s abból joggal ki nem zárathatik. Ha pedig épen jutalomról van szó, azt ez ürügy alatt visszavonni annyi, mint az írót kétszeres csapással verni le ’s tán végkép elcsüggeszteni, holott a’ czél itt buzdítás volna. E’ részben még a’ részvényes társaság is liberálisabb volt eleinte, részeltetvén az írót minden kivétel ’s kifogás nélkül az első jövedelemből is. Nem kevesebbet várunk jövendőre az országos szinigazgatástól, mellyhez részúl illenék gazdálkodni ott, hol az végtére is a’ színháznak ártana legtöbbet. De ha már nem igazságos a’ megbukott daraboktól elvonni minden hasznot, mit mondjunk azon eredeti színművekről, mellyek többször is adatnak, világos jelűl, hogy nem számíttatnak a’ megbukottak közé ? Mi méltánynyal, mi szili alatt vonjuk meg ezektől az első harmadot?Talán mert az új ruhákra ’s decoratióra költségek tétettek. De ez nem minden új darabnál történik ’s ha igen, az iíj ruhák, díszítmények másszor is használtatnak, ’s nem méltányos, hogy az egész költekezés’ terhe az eredeti drámákon feküdjék. Az illy költségek csak aránylag terhelhetik az első előadást. (Vége következik.)