Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-03-01 / 4. füzet
Varragi leveleit. III. Folytatom előbbi levelemet. Most mint Aristoteles’ idézőjéhez fordul Bajza úrhoz Henszlmann úr, és Hunfalvynak mutogatja, hogy Aristoteles’ idézett czikkét részúl fordította, ezt pedig annál dicsőségesebben mutogatja , minthogy sok tudós fáradott ki már e’ hely’ megmagyarázásában, ’s tökéletesen még egynek sem sikerült az. Hunfalvy tudniillik „cselekvényekről“ szól történeti összeállítás helyett és „jellemet“ emleget H. szerint móres helyett. Kérdi: „Micsoda más eredménye leend most az egész idézett helynek, ha a’jellem’helyébe erkölcsöt vagy kifejezést teszünk?“ Kénytelen vagyok azt felelni, hogy bizony csekély, mert nem az fő kérdés, mi nélkül lehet el valami, hanem mi kell mindenek előtt és okvetetlen hozzá: az pedig így is csak állni fog, „hogy a’ cselekvény’ — ezt H. úr a’jellemmel identiticálhatná, idézzük tehát a’ javított fordítást — „hogy a’történeti összeállítás, vulgo szerkezet és mese, a’ szomorjáték’czélja, a’ czél pedig nagyobb mindennél.“ És itt Hunfalvyn volna a’ sor védeni fordítását, ha annak szüksége a’ következő sorok által el nem enyésztetnék: ,,A’ character szót Aristoteles és az őt megelőző hellenek a’jellem’értelmében nem ismerték.“ Prem lehet tehát míg be nem bizonyíttatik, hogy a’jellem’ értelmében micsoda szót használtak , mást gondolnánk, mint vagy azt, hogy character’helyébe „ethossal“ is éltek, vagy azt, hogy a’jellem’ fogalmát nem is ismerték. A’ Hunfalvy ellen intézettekből csak azon tanács jut Bajza úrnak, hogy ne idézzen nyelvekből, mellyeket nem ért. ’S ez üdvös tanácsot feljegyezzük itt mind magunk, mind a’tudós társaság’, mind az egyetemes literatura’ számára, hadd lássák , hogy kár a’ classicusok’ fordítására pénzt és időt vesztegetni, mert a’ ki az eredeti nyelvet tudja, abban olvashatja; mi pedig parlagiak a’ fordításokat hiába olvassuk, ha azokat nem idézhetjük, okaikra nem építhetünk , szóval ha hasznát nem vehetjük. Egyébiránt, úgymond ő, akkor sem tartaná magát legyőzöttnek, ha Aristoteles is ugyanazt mondaná, mit Hunfalvy vele olly határozottan elmondat, ’s nem lehet egy véleményben Bajzával, ha ő azt mondja, hogy Aristoteles’nézetei évezredek óta nincsenek megczáfolva; megczáfolta biz azokat — ő mondja — az egész keresztény művészet , megczáfolta azokat Shakespeare gyakorlatilag. Erre nézve csak azt jegy 12 T ARCLA. ATHEN. I. KÖT. 1843.