Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-03-01 / 4. füzet

Varragi leveleit. III. Folytatom előbbi levelemet. Most mint Aristoteles’ idézőjéhez fordul Bajza úrhoz Henszlmann úr, és Hunfalvynak mutogatja, hogy A­­ristoteles’ idézett czikkét részúl for­dította, ezt pedig annál dicsősége­sebben mutogatja , minthogy sok tu­dós fáradott ki már e’ hely’ megma­gyarázásában, ’s tökéletesen még egy­nek sem sikerült az. Hunfalvy tud­niillik „cselekvényekről“ szól tör­téneti összeállítás helyett és „jellemet“ emleget H. szerint móres helyett. Kérdi: „Micsoda más ered­ménye leend most az egész idézett helynek, ha a’jellem’helyébe erköl­csöt vagy kifejezést teszünk?“ Kény­telen vagyok azt felelni, hogy bizony csekély, mert nem az fő kérdés, mi nélkül lehet el valami, hanem mi kell mindenek előtt és okvetetlen hozzá: az pedig így is csak állni fog, „hogy a’ cselekvény’ — ezt H. úr a’jellem­mel identiticálhatná, idézzük tehát a’ javított fordítást — „hogy a’történe­ti összeállítás, vulgo szerkezet és me­se, a’ szomorjáték’czélja, a’ czél pe­dig nagyobb mindennél.“ És itt Hun­­falvyn volna a’ sor védeni fordítását, ha annak szüksége a’ következő so­rok által el nem enyésztetnék: ,,A’ character szót Aristoteles és az őt megelőző hellenek a’jellem’értelmé­ben nem ismerték.“ Prem lehet tehát míg be nem bizonyíttatik, hogy a’jel­lem’ értelmében micsoda szót hasz­náltak , mást gondolnánk, mint vagy azt, hogy character’helyébe „ethos­­sal“ is éltek, vagy azt, hogy a’jel­lem’ fogalmát nem is ismerték. A’ Hunfalvy ellen intézettekből csak a­­zon tanács jut Bajza úrnak, hogy ne idézzen nyelvekből, mellyeket nem ért. ’S ez üdvös tanácsot feljegyezzük itt mind magunk, mind a’tudós tár­saság’, mind az egyetemes literatura’ számára, hadd lássák , hogy kár a’ classicusok’ fordítására pénzt és időt vesztegetni, mert a’ ki az eredeti nyelvet tudja, abban olvashatja; mi pedig parlagiak a’ fordításokat hiába olvassuk, ha azokat nem idézhetjük, okaikra nem építhetünk , szóval ha hasznát nem vehetjük. Egyébiránt, úgymond ő, akkor sem tartaná magát legyőzöttnek, ha Aristoteles is ugyan­azt mondaná, mit Hunfalvy vele olly határozottan elmondat, ’s nem lehet egy véleményben Bajzával, ha ő azt mondja, hogy Aristoteles’nézetei év­ezredek óta nincsenek megczáfolva; megczáfolta biz azokat — ő mondja — az egész keresztény művészet , megczáfolta azokat Shakespeare gya­korlatilag. Erre nézve csak azt jegy­ 12 T A­R­C­LA. ATHEN. I. KÖT. 1843.

Next