Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)
3. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában I.
* 300 A PRODUCTIV KÉPZELETERÖ. összefüggésbe hozattak (vagy talán össze is kevertettek). A gondolatmenet homályosságának tulajdonképpeni magyarázata tehát ebben keresendő. Az első deductio chronologikus reconstruálását legújabban Washinger kísérelte meg sok ügyességgel és finomsággal. Habár e reconstructio, hypothetikus voltának daczára, becses eredményekhez vezetett, mi bátran eltekinthetünk tőle , mert a productiv képzeleterő és a transzcendentális apperceptio viszonyának meghatározását lényegében nem modifikálta. A kategóriák deductiójának első kidolgozásában, amelyet most a kérdéses viszony megállapítása czéljából fejtegetni fogunk, Kant a képzeteknek három subjectív forrását különbözteti meg, a „melyek", úgymond, „minden tapasztalat lehetségének föltételeit tartalmazzák és maguk az elmének semmi más tehetségéből nem származtathatók." (529. 1.) Ugyanis az érzéket, a képzeleterőt és az apperceptiót. Ezeken alapul : „1. a különfélének apriori synopsise az érzék által, 2. e különfélének synthesise a képzeleterő által, végül 3. e synthesis egysége eredeti apperceptio által." Az a priori sinopsisból magából, sohasem támadhat ismeret, mert tisztán receptív képesség, amely csak a szemlélet különféléjét mint olyant adja. „A receptivitás csak spontaneitással összekötve tehet ismereteket lehetségesekké." (531. 1.) A synopsishez ez okból synthesisnek kell járulnia. Minden ismeretben szükségképp egy hármas synthesis fordul elő és ez : „a képzeteknek, mint az elme szemléletbeli modiiátióinak apprehensiója, azoknak reproductiója a képzeletben és recogniciójuk a fogalomban." Lássuk most mi a szerepük ezen synthetikus functióknak ismereteink transzcendentális kialakításában. Bárhonnan származzanak is képzeteink, legyenek azok eredetüket tekintve akár a prioriak, akár pedig empirikusak, „mint az elme modificációi" a belső érzékhez tartoznak és azért formális feltételének, az időnek vannak alávetve. Valamely szemlélet különféléje ugyanis, mint ilyen nem volna képzelhető, ha nem különböztetnék meg az időt a benyomások egymásutánjában. 1 V. ö. Die transcendentale Deduction der Kategorien in der 1. Auflage der Kr. d. r. V. Halle a. S. 1902.