Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)
4. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában II.
438 A PRODUCTÍV KÉPZELETERŐ. 438 Az eddigiek alapján tudjuk, hogy az értelem csak összekapcsolja, tehát csak rendezi az ismeret anyagát, amelyet neki csak a szemlélet tartalma szolgáltathat. Ezért értelmünk magában véve nem ismer meg semmit. A megismeréshez ugyanis kettő kívántatik meg. Először kategória, vagyis egy fogalom, amely által tárgy általában gondoltatik. Másodszor pedig szemlélet, mely által az adatik. Oly fogalom, amelynek megfelelő szemlélet nem adható „formailag gondolat volna, de minden tárgy nélkül". Valamely dolgot tehát nem ismerhetnék meg általa, mert semmi sem létezne, amire gondolatomat alkalmazhatnám. A mathematikai fogalmak ennélfogva magukban véve még nem ismeretek és csak annyiban szolgáltathatnak megismerést, amennyiben empirikus szemléletekre alkalmazhatók. A kategóriák tehát, a tiszta szemlélet közvetítésével is csak úgy alakíthatnak megismerést, hogy ha empirikus ismeret lehetségére szolgálnak. Azáltal, hogy tiszta értelmi fogalmainkat az érzéki szemlélet határain túl terjesztjük ki, nem érünk el semmit. „Mert ez esetben üres fogalmak tárgyakról, melyekről még annyit se tudhatunk meg, hogy létezhetnek-e vagy sem." A kategóriáknak tehát nem lehet egyéb használatuk a dolgok megismerésében, mint a tapasztalat tárgyaira való alkalmazásuk. A 24., 25. és 26. §-okban, amelyeken a most következő fejtegetések alapulni fognak, csúcsosodik ki az egész Kant-féle ismeretelmélet. Mert azokban Kant, a tudatfunctiók összefüggésének és ismereteink kialakulásának oly preczíz és oly világos transscendentális leírását, illetve magyarázatát adja, mint sehol másutt. A productív képzeleterőnek a transscendentális apperceptióhoz való viszonyát is oly világosan határozza meg fent említett §-okban, amennyire ez egyáltalán lehetséges. A meghatározás (és leírás) ezen világosságát, amint látni fogjuk, annak interpretálása révén érte el, hogy mikép határozza meg a transscendentális apperceptio (illetve az értelem) a belső érzékeket. Mielőtt azonban ezen kérdés fejtegetésére térnénk, a synthetikus functiók egynéhány fontos distinctiójáról kell említést tennünk. „Az érzéki szemlélet különféléjének synthesise" mondja Kant a 24. §-ban, „mely a priori lehetséges és szükséges, képlegesnek (synthesis speciosa) nevezhető, megkülönböztetésül amattól, mely vonatkozólag valamely szemlélet különféléjére általában a puszta kategóriában gondoltatik s értelmi kapcsolatnak (synthesis