Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)

4. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában II.

438 A PRODUCTÍV KÉPZELETERŐ. 438 Az eddigiek alapján tudjuk, hogy az értelem csak össze­kapcsolja, tehát csak rendezi az ismeret anyagát, a­melyet neki csak a szemlélet tartalma szolgáltathat. Ezért értelmünk magában véve nem ismer meg semmit. A megismeréshez ugyanis kettő kívántatik meg. Először kategória, vagyis egy fogalom, a­mely által tárgy általában gondoltatik. Másodszor pedig szemlélet, mely által az adatik. Oly fogalom, a­melynek megfelelő szemlélet nem adható „formailag gondolat volna, de minden tárgy nélkül". Valamely dolgot tehát nem ismerhetnék meg általa, mert semmi sem létezne, a­mire gondolatomat alkalmazhatnám. A mathema­tikai fogalmak ennélfogva magukban véve még nem ismeretek és csak annyiban szolgáltathatnak megismerést, a­mennyiben empiri­kus szemléletekre alkalmazhatók. A kategóriák tehát, a tiszta szemlélet közvetítésével is csak úgy alakíthatnak megismerést, hogy ha empirikus ismeret lehetségére szolgálnak. Az­által, hogy tiszta értelmi fogalmainkat az érzéki szemlélet határain túl ter­jesztjük ki, nem érünk el semmit. „Mert ez esetben üres fogalmak tárgyakról, melyekről még annyit se tudhatunk meg, hogy létez­hetnek-e vagy sem." A kategóriáknak tehát nem lehet egyéb használatuk a dolgok megismerésében, mint a tapasztalat tár­gyaira való alkalmazásuk. A 24., 25. és 26. §-okban, a­melyeken a most következő fejtegetések alapulni fognak, csúcsosodik ki az egész Kant-féle ismeretelmélet. Mert azokban Kant, a tudatfunctiók összefüggé­sének és ismereteink kialakulásának oly preczíz és oly világos transscendentális leírását, illetve magyarázatát adja, mint sehol másutt. A productív képzeleterőnek a transscendentális appercep­tióhoz való viszonyát is oly világosan határozza meg fent említett §-okban, a­mennyire ez egyáltalán lehetséges. A meghatározás (és leírás) ezen világosságát, a­mint látni fogjuk, annak inter­pretálása révén érte el, hogy mikép határozza meg a transscenden­tális apperceptio (illetve az értelem) a belső érzékeket. Mielőtt azonban ezen kérdés fejtegetésére térnénk, a synthetikus functiók egynéhány fontos distinctiójáról kell említést tennünk. „Az érzéki szemlélet különféléjének synthesise" mondja Kant a 24. §-ban, „mely a priori lehetséges és szükséges, kép­legesnek (synthesis speciosa) nevezhető, megkülönböztetésül amat­tól, mely vonatkozólag valamely szemlélet különféléjére általában a puszta kategóriában gondoltatik s értelmi kapcsolatnak (synthesis

Next