Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1907. 16. kötet (Budapest, 1907)
1. szám - Pessina, Henrik, Dr.: A kiengesztelési elmélet történeti fejlődése. Büntetőjog-bölcsészeti tanulmány I. (olaszból fordította: Dr. Thót László)
A KIENGESZTELÉSI ELMÉLET TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. — Büntetőjog-bölcsészeti tanulmány. — írta : Dr. Pessina Henrik, nápolyi egyetemi tanár, a római szenátus alelnöke. Olaszból fordította : Dr. Thót László. — Első közlemény. — A ki a jelenben közelebbről megvizsgálná a különböző társadalmi tudományok művelőit, bizonyára elismerné, hogy van néhány oly jellemvonás, amely csaknem mindegyiknél közös és amely korunknak uralkodó gondolkodását képezi. Az egyik ilyen vonás az erkölcsi rend alapelvének azon okból tulajdonított érték, mert az az egyes érdekeknek jóval fölötte áll s mert az valamennyinek az összekötő kapcsául szolgál. Az erkölcsi rend fogalmának a tartalmából — mintegy az Emberiség két pólusa gyanánt — két főtényező emelkedik ki : az egyén és az emberi társadalom, a melyek mindegyikének nagy jelentősége van a másik előtt, mivel alapelvük közös és mivel így sem az egyén nem tekinthető többé a társadalom alkotásának, sem pedig a társadalom nem tekinthető többé az egyén védelmére szolgáló conventionális és önkényes eszköznek. Ezen alapeszmét korunk büntető igazságszolgáltatása elveti. Igen sok büntetőjogász van, aki elismeri, hogy a büntetés alapjául az igazságosság megállapítását kell tekintenünk, amely minden változó és esetleges érdeknek fölötte áll. A társadalom föntartása, a védelem s az egyén megjavítása képezi ugyan a büntetés óhajtott czélját, de azért az államnak mégis az legyen az első és fő gondja, hogy a jognak az eleven uralmát az emberi érdekek minden változósága és ellentétei közepette is föntartsa. Ily szempontból a büntetés alapjául tekintve az igazságosságot, a társadalom és az egyén — a saját érdekeikkel — ATHENAEUM. 1