Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1907. 16. kötet (Budapest, 1907)

1. szám - Pessina, Henrik, Dr.: A kiengesztelési elmélet történeti fejlődése. Büntetőjog-bölcsészeti tanulmány I. (olaszból fordította: Dr. Thót László)

A KIENGESZTELÉSI ELMÉLET TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. — Büntetőjog-bölcsészeti tanulmány. — írta : Dr. Pessina Henrik, nápolyi egyetemi tanár, a római szenátus alelnöke. Olaszból fordította : Dr. Thót László. — Első közlemény. — A ki a jelenben közelebbről megvizsgálná a különböző társadalmi tudományok művelőit, bizonyára elismerné, hogy van néhány oly jellemvonás, a­mely csaknem mindegyiknél közös és a­mely korunknak uralkodó gondolkodását képezi. Az egyik ilyen vonás az erkölcsi rend alapelvének azon okból tulajdonított érték, mert az az egyes érdekeknek jóval fölötte áll s mert az vala­mennyinek az összekötő kapcsául szolgál. Az erkölcsi rend fogalmának a tartalmából — mintegy az Emberiség két pólusa gyanánt — két főtényező emelkedik ki : az egyén és az emberi társadalom, a melyek mindegyikének nagy jelentősége van a másik előtt, mivel alapelvük közös és mivel így sem az egyén nem tekinthető többé a társadalom alkotásának, sem pedig a társadalom nem tekinthető többé az egyén védelmére szolgáló conventionális és önkényes eszköznek. Ezen alapeszmét korunk büntető igazságszolgáltatása elveti. Igen sok büntetőjogász van, a­ki elismeri, hogy a büntetés alapjául az igazságosság megállapítását kell tekintenünk, a­mely minden változó és esetleges érdeknek fölötte áll. A társadalom föntartása, a védelem s az egyén megjavítása képezi ugyan a büntetés óhajtott czélját, de azért az államnak mégis az legyen az első és fő gondja, hogy a jognak az eleven uralmát az emberi érdekek minden változósága és ellentétei közepette is fön­tartsa. Ily szempontból a büntetés alapjául tekintve az igazságos­ságot, a társadalom és az egyén — a saját érdekeikkel — ATHENAEUM. 1

Next