Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1908. 17. kötet (Budapest, 1908)
1. szám - Thót László: A harmadik iskola. Büntetőjogbölcseleti tanulmány II.
A HARMADIK ISKOLA. 3 nem is használhatók, sőt — bizonyos szempontból— ellentétes jelentésűek is, mert a társadalom a természet ellen reagál, amelytől meg akarja szabadítani a bűntetteseket. De ezenkívül — folytatja Bevilaqua — a tudomány kimutatta a természetvallás és a természetjog hiábavalóságát s ugyanezt megállapíthatjuk a természetes bűntettre nézve is. A természet nem ismer se jót, se rosszat, se igazat, se igazságtalant. Ezen fogalmak a társadalommal születnek és csak abban érthetők meg. A bűncselekmény tanulmányozását ,így jogi, mint társadalmi szempontból, hasznosnak tartja a szerző, mert — szerinte a jog és bűntett, ha nem párhuzamosan fejlődnek, elválaszthatatlanok egymástól s mindketten a társadalomtól valók : átalakulnak és módosulnak, anélkül, hogy egymást kiküszöbölnék. VIII. Viveiros De Castro, rio-de-janeirói törvényszéki bíró. „A nova escola penal" czímű munkáját is azon művek közé sorozhatjuk, amelyek a classikai és az új iskolák főbb dogmáinak az összeegyeztetésén fáradoznak. A classikai iskola írói — Castro szerint — a bűntettet oly szándékos és szabadon elkövetett sérelemnek tekintették, amely a positív törvényhozásban sanctionált absolut igazságosság elvét érintette. E definitióból két alapelv domborodik ki, a.m. egy változtathatatlan igazságosságnak minden időkre és társadalmakra nézve örökéletűsége s a szabadakarat, mint az emberi magatartás, vezetője. Mindkettő hamis. Sem az igazságosság nem absolut és változtathatatlan, sem szabadakarat nincs. Az ember, a legerősebb motívum alapján, önmaga szabja meg a saját magatartását s az igazságosság elve is relativ, mert a különböző társadalmi állapotok etnikai nívója szerint váltakozik. Ha csak egy röpke pillantást vetünk is az emberiség történetére, azonnal belátjuk, hogy az igazságosság eszméje azon arányban alakul meg és fejlődik ki, amelyben — az érzelem fejlődésével és nevelésével — az ember elméje kifejlődik. Ez magyarázza meg ama tényt, hogy a vadnépek előtt teljesen ismeretlen az igazságosság fogalma. — A szabadakarat tana pedig — Castro szerint — azért veszélyes, mert gyöngíti a társadalmi védelmet is, mert — alapelvének a logikai következményeként — a veszedelmes bűntettesek egy nagy osztályát büntetlenül hagyja, mert — a classikai elmélet szerint — amely pillanatban a szabadakarat hiánya kétségbevonhatatlan beigazolást nyerne és mihelyt