Révay József szerk.: Athenaeum 1940. Új folyam 26. kötet (Budapest, 1940)
1. szám - Kornis Gyula: Prohászka Lajos és az Athenaeum
PROHÁSZKA LAJOS ÉS AZ ATHENAEUM. Irta: KORNIS GYULA. Az olyan folyóiratnál, amely — mint az Athenaeum is — nem áll valamilyen határozott irányzatnak vagy iskolának szolgálatában, hanem az egyetemes magyar filozófiának szerve, a szerkesztőnek két elvet kell szem előtt tartania: egyrészt háttérbe szorítva egyéni meggyőződését, szóhoz kell juttatnia minden valamennyire igazolható felfogást; másrészt pedig arra kell törekednie, hogy ellensúlyozza azt az egyoldalúságot, ami óhatatlanul támad akkor, ha a témaválasztást csakis az író egyéni érdeklődése szabja meg. A szerkesztésnek ezt a két követelményét eszményi módon teljesítette Prohászka Lajos egyetemi tanár, aki az Athenaeumot rendkívüli tudással, széles látókörrel, ritka tapintattal s a legbuzgóbb odaadással majdnem egy évtizeden keresztül szerkesztette s ezzel az önzetlen munkával, melynek nehézségeit csak az ismeri, aki valaha ilyen folyóiratot gondozott, a legnagyobb hálára kötelezte a Magyar Filozófiai Társaságot. Az imént megállapított szerkesztői normához mérten olyan cikkeket is mindig híven közölt, amelyek egyéni meggyőződésének nem „tetszettek", de a tudományos gondolkodás formai követelményeinek megfeleltek s a folyóirat színvonalával összhangban voltak. így, menten az egyoldalúságtól, változatossá sikerült tennie folyóiratunkat: minden olvasója megtalálta benne azt, ami érdekli. Ez a szempont különösen hatékonyan jutott érvényre a tájékoztató rovatok gazdagságában. Nem passzív szerkesztő volt, akinek munkája abban merül ki, hogy az éppen beküldött cikkeket az egyes rovatokba szétosztja, hanem az Athenaeumnak céltudatosan cselekvő szellemi ökonómusa, aki a cikkek témáját rendszerint maga tűzte ki s előzetesen megbeszélte szerzőikkel, miközben ez az „irányított" szerkesztés is mindig tiszteletben tartotta az író belső szellemi szabadságát. Prohászka Lajos szerkesztői tehetsége, fáradságot nem kímélő s mindig elveket szem előtt tartó szerkesztői étosza alapján érthető, hogy Athenaeumunk az ő keze alatt felvirágzott s azzal, hogy minden száma frissen tájékoztatott a legújabb filozófiai mozgalmakról, problémákról, törekvésekről és irányzatokról, a magyar tudományos kultúrának valóban nélkülözhetetlen, szerves tagjává emelkedett és méltó módon töltötte be azt a szintetikus szerepet, amely a szaktudományok mellett a magyar közműveltségben a filozófiára vár. Athenaeum.