Révay József szerk.: Athenaeum 1944. Új folyam 30. kötet (Budapest, 1944)
1-2. szám - Lengyel Lajos: Tragikum és mártírium
TRAGIKUM ÉS MÁRTÍRIUM. Irta: LENGYEL LAJOS. I. A tragikus jelző eredetét és általános használatát tekintve sajátosan esztétikai terminus. Ezzel szemben a mártír és mártírium szavak az etika és hitélet területén használatosak. Sokan tiltakoznak is a tragikum etikumba hajló értelmezése ellen. Ugyanígy élénk tiltakozást válthat ki, ha a mártíriumot esztétikai kategóriaként vagy esztétikai egységesítő elvként állítjuk be. Mégis meg kell állapítanunk, hogy egyfelől a tragikum igenis etikai vonatkozásokra utal, másfelől a mártírium művészi ábrázolásnak a tárgya lehet s ebben az esetben a tragikumtól elütő esztétikai egységesítő elvet követel. Habár a tragikus jelző az esztétikai tárgyat mint olyat illeti meg elsősorban, mégis kétségtelen, hogy azt műalkotáson kívüleső, vagy a műalkotást megelőző tárgyi határozmánynak is érezzük, amikor tragikus sorsról, tragikus magatartásról, jellemről, lelkialkatról, sőt tragikus életérzésről beszélünk. Viszont a nem esztétikai terminusként szerepelő mártír sorsot még nem szokás esztétikai megjelölésként használni mondjuk a mártírium formában. • Annyi bizonyos, hogy a tragikus jelzőre illetékes esztétikai tárgy minden esetben az emberi sors. Az emberi sors jelenik meg előttünk tragikusnak a tragikum egységesítő elvének jegyében fogant műalkotásban. A hős tragikus sorsa azonban a modern tragédiában jelleméből következik. A jellem a magatartás állandó iránya s cselekvésben nyilatkozik meg, következésképen erkölcsi megítélés alá esik. A megítélés azonban egyszersmind logikai művelet is, amely az igazság értékmérőjével mér. Így a tragikum esztétikai egységesítésében egy élmény keretén belül logikai, etikai és esztétikai értékélmények szerveződnek egybe éppen az esztétikai élmény hegemóniája alatt. Voltaképen bármily jellegű értékélmény más jellegű értékélményekkel szervesen összeszövődő élménytotalitás, amelyben az illető értékjelleg megtartja szuverenitását. Minél inkább az ember, az emberi lelkialkat és sorsa tárgya az esztétikai élménynek, annál gazdagabban és bonyolultabban szövődik benne össze a többi értékélmény. Ez természetes is, hiszen élményünkben az ábrázolt ember egész értékvilágát felöleljük éppen az alkotó művész egész értékvilágán keresztül és művészi egységesítő elvének keretében, természetesen addig a fokig, ameddig saját értékélményeink engedik. Athenaeum.