Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
PÁRIZS - AUTÓSZALON-1970 Leszálláshoz készülődünk. Fojtott turbómotorokkal már lassan siklik a repülőgép az Orly repülőtér felé. Alattunk a fényben úszó esti Párizs felejthetetlen látványa, a Fény Városáé, ahová Bécsből érdemes még az autószalonra utazó autósoknak is repülővel, és nem autóval menni. Kiszállunk. Egy eléggé rozoga autóbusz elvisz bennünket az arányaiban, méreteiben csodálatos repülőtéri épülethez, ahol különösebb formalitások nélkül leemeljük a futószalagról a koffert, és máris elragad bennünket az áramló színes — a világ minden tájáról érkező — embertömeg a kijárat felé. Újabb, ugyancsak meglehetősen spártai kivitelű autóbuszba széltünk, amely bevisz bennünket a város központjába. Már útközben kezdjük érzékelni, mit jelent Párizs autós szemmel, mit jelent ez az igazi világváros félelmetes forgalmával, autóözönével. Taxi visz tovább a szállodába gyorsan, ügyesen, rendkívül intelligens vezetési technikával, türelmetlenség, szitkozódás, idegesség nélkül, pedig az egyik nagy Boulevard esti forgalmán kell, hogy „keresztülgyömöszöljük” magunkat. De az igazi nagy „élmény” csak másnap kezdődik, amikor a reggeli csúcsforgalomban kelünk útra a város másik végén fekvő Autókiállítás felé. Elképzelhetetlenül óriási ennek a hatalmas, mintaszerűen épült városnak az autóforgalma. Szinte talpalatnyi hely nem marad a több sorban szorosan egymás mellettmögött száguldó autók között. A párizsi autós rendkívüli vezetési technikája, fölényes, józan, a másikra tekintettel levő magatartása úrrá lesz azonban a legkritikusabb helyzeteken is, de ez az általános, lezseren fegyelmezett magatartás jellemzi a gyalogosokat, a busz- és metróutasokat is. Azt kérdezhetné most az olvasó, hogy: mindennek mi köze az Autószalonhoz? Szerintünk rendkívül lényeges éppen a Párizsi Szalont a francia ember, a párizsi autós szemével, mentalitásának ismeretében nézni és ismertetni, hiszen mindaz, amit attól kezdve láttunk, hogy átléptük az Autókiállítás főbejáratának küszöbét, harmonikusan illeszkedik a párizsi forgalom képéhez. Míg például a Torinói Szalonon a közönség érdeklődése főként a különböző különleges karosszériák felé irányul, a Párizsi Szalon francia nézőközönsége azok köré az autótípusok köré tömörül, amelyek a zsúfolt nagyvárosi közlekedés igényeinek legjobban megfelelő paraméterekkel rendelkeznek. Ezzel magyarázható, hogy alig lehetett mozogni a Citroen-standon a GS modell közelében. Hasonló volt a „helyzet” Renault-éknál, Peugeot-nál, a Fiat 128, 124,125 típusoknál. Már kisebb volt az érdeklődés a német kocsik iránt, és alig lézengett néhány néző az angol, amerikai gyárak standján, avagy ott, ahol a néhány speciális karosszéria került bemutatásra. Hiába, nem csupán a francia konstruktőröknek, hanem DIPL ING. KARL JÉROME.