Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-11-21 / 22. szám

Ne legyen több ilyen halál! Amikor az idilli magyar táj felett az ég kárpitja felveszi a nyugodtnak ígérkező éjszaka karmazsinba for­duló sötét színét és a népdalba fog­lalt csillagok megkezdik évezredes ragyogásukat, a­kkor kezdődnek a rettenet órái. Embertársam, akit ilyenkor vet ko­misz sorsod az országútra, hogy mo­toros járműveddel eljuss úticélod­­hoz, viselkedjél hős katona módjá­ra, akit a felsőbb parancs a halált ígérő aknamezőre vezényelt. Hadd mondjam meg, e helyt mit sem ér a bátorság, annál többet segít az okos félelem parancsolta óvatosság. Jó sorsom, illetve egy kulturális ün­nepség hozott össze a feszélyezést oldó fehér asztal mellett az egyik északkeleti megyeszékhely vezetői­vel, akik — szerencsére — aktív autósok. Így kerültek szóba a kivi­­lágítatlan kerékpárokkal és lámpát­­lan szekerekkel kapcsolatos égetően fontos problémasorozatok. Egymás szájából kapkodták az em­beri indulatokat mind jobban felka­varó igaz-szomorú történeteket. — Amikor megállítottam azt a párt — mondta a gimnáziumi tanár —, hogy megkérdezzem őket, miért nem kapcsolják be a kerékpárjaikra sze­relt dinamót, arra hivatkoztak, hogy az hamarosan tönkre megy a hasz­nálatban. Arra már nem tudtak vá­laszt adni, hogy az életük nem ér-e többet, mint a 150 forintos dinamó. Sajnos, ezeknek az embereknek — folytatta a tanár — fejükben van a sötétség. És e felelőtlen emberek miatt azok a motorosok is szenvedhetnek, akik éppen azért, mert nem látták a „ta­karékoskodókat”, gázolták el őket, miiközben a motoros is kórházba ke­rülhet, vagy a temetőbe, jó esetben (!) a börtönbe. Kórház... temető ... börtön ... A tavalyi adatok szerint, a kivilágí­­tatlan kerékpárok miatt 116, egy­száztizenhat (!) ember került teme­tőbe. De ki tudja, hogy az ilyen ok­ból keletkezett 1004 súlyos kimene­telű balesetből hányan maradtak életük végéig magukkal tehetetlen nyomorékok? Ezenkívül 1635 eset­ben vettek orvosi kezelés alá köny­­nyebben sérülteket. De még nem értünk e fájdalmasan véres sor végére. A tragikus statisz­tika külön jegyzi a mopedokat, ame­lyeknek vezetői között is rendet vá­gott a halál: 13 embert siratott meg a család, 117-en kerültek súlyos ál­lapotban a kórházba és „csak” 179 személy úszta meg zúzódással a lám­­pátlanságot. És még így sem teljes a triptichon, a harmadik kép a számszerűleg kisebb, de annál veszé­lyesebb ellenfélről, a macskaszem és lámpa nélküli szekerek okozta ször­nyű pusztításról szól. A riasztó sta­tisztika nem mutatja ki, hogy a meg­halt 24 ember közül mennyi volt a láthatatlan szekérbe rohanó szeren­csétlen autós vagy motoros, ezen kí­vül súlyos állapotban 179 személyt szállítottak a mentők a kórházba, és 218-an sérültek meg könnyebben. Ne tessék összeadással fáradni, íme, itt a gyászos végeredmény: 1969-ben, a tízmilliós Magyarországon 3484 esetben történt baleset azért, mert lámpátlanul lehet a sötét or­szágúton garázdálkodni, és többek között ennek nyomán 153 család gyászolt 1300 súlyos és 2031 könnyű sérültje volt közlekedésünknek. (Arról már ne is essék szó, hogy mindez hány millió forintunkba kerül és az amúgy is szerény számú kórházi ágyak kö­zül milyen sokat kötnek le ezek a könnyen megelőzhető balesetek.) De most már ne sopánkodjunk, ha­nem sürgősen és nagyon keményen intézkedjék a rendőrség! Ha egy gyári munkás védőszemüveg nélkül esztergakést köszörül, és emiatt megsérül, a vonatkozó rende­let alapján megbüntetik a műveze­tőt. Ha rendetlenség miatt az üzem­ben elesik egy napszámos, és kifica­mítja a karját, megbüntetik az ezért felelőst. Igen, mindenki helyesli, hogy ilyen gondosan vigyázunk az emberek testi épségére. De ugyanígy mindenki helyteleníti, hogy egyesek mennyire semmibe veszik az életet jelentő közlekedésrendészeti szabá­lyokat. Mit kell tenni? Elsősorban a még élő „áldozatije­­lölteket” kell — saját érdekükben — nagyon szigorúan megbüntetni, hi­szen a kivilágítatlan kerékpárjuk válik saját gyilkosukká. Ama bizo­nyos ünnepi ebédnél azt tanácsolta a gimnázium fiatal (és aktív autós) igazgatója, hogy egy rendőrségi te­herautó szedje össze az országúton a lámpátlan kerékpárokat, amelyeket a tulajdonosok csak úgy kaphatná­nak vissza, ha a magukkal hozott lámpát felszerelik. A társaság többsége túlzottan is eny­hének találta ezt a nevelő jellegű „büntetést”. Pedig talán valóban célravezető lehetne. És ez a fontos. A hazai szaküzletekben a következő dörzsdinamók kaphatók (lámpafej­jel és piros zárófénnyel): Elektrika (NDK) 150 Ft — olasz gyártmány, 185 Ft — Bakony, 190 Ft (magyar gyártmány). És kaphatók fényt visz­­szaverő macskaszemek is 2—2,40 és 3,90 forintos áron. * Középszerű temetés, sírhellyel, egy­szerű sírkővel legalább 4000 forint (amelyből az SZTK 700 forintot té­rít). Lélekharang ingyen ... Rózsa György 19

Next