Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-11-21 / 22. szám

ISMÉT „FOGJUK MEG ” Igen nagy érdeklődést váltott ki az AM 16. számában megjelent olvasólevél, amely a motorkerékpártolvaj elcsípésének lehetőségével foglalkozott. Erre az ötletre egy újabb, még jobb ötlet született, de az sem volt hibátlan. Most kaptuk meg id. Horny Gábor, újpesti olvasónk rajzos levelét, amelyből az alábbiakat idézzük: Miután a motort állványra húztuk, átváltjuk a rejtett kapcsolót. Aki ezután a motort mozgásképessé akarja tenni, az elsőként leugratja a járművet az állványáról, amitől az S-es kapcsoló zár, és megszólal a kürt, ugyanekkor a jelfogó tekercse a B és N pont között áram alá kerül, majd az ND K pontok közötti fegyverzetet magához rántja, miközben állandó zárt áramkört létesít. A tolvaj már hiába állítja vissza állványzatára a járművet, a kürt nem némul el mindaddig, amíg a titkos, 7-es kapcsolót nem váltjuk vissza. A Jelfogó 43 forintért bármelyik Autókerbottban megvásárolható „KM 12—14” jelű autókürt-rdlé néven. (A csatlakozópontok B, N, K betűkkel vannak jelölve.) KETTEN A RIGÍN...? TOLVAJT" Az AM munkatársai nagyrabeceüik az OLVASÓT. Ezt bizonyára ezren és ezren igazolják. Igaz, ez nem érdem, hanem kedves kötelesség. Mindezt csak azért bocsátottam előre, hogy felmentést kapjunk utólag. A lapzárta lázában égett a szerkesztőség, amikor belépett szobánkba az Olvasó. Kezében egy kerékpárköpeny, fejében a rögeszme. Látva a lázas igyekezetét, azonnal a tárgyra tért. Valahogy így. — Vitatkozni akarok! Igaz, vitatkozó nemzet vagyunk, hiszen mi is éppen azon vitatkoztunk, hogy ki szaladjon el a nyomdába a megkésett anyaggal. Mondtam is az idős Olvasónak, hogy idő híjában elégedjék meg velem, szívesen vitatkozom vele, ha győzi tüdővel, ugyanis nekem futni kell. Fussunk együtt, közben vitázhatunk. Ugyanis a többieknek sürgős ínnivalójuk akadt. (Holnap is etetni kell a fenevadat, a nyomdát.) Az Olvasó ráállt és már igyekeztünk le a lépcsőn. Vitapartnerem jól bírta a tempót, hiszen — ahogy elmondta — sportember volt ifjú korában, nagyon sokat kerékpározott, mégpedig olyan jól, hogy közben belekapaszkodott a robogó villamos lépcsőfogantyújába. — Írják meg, hogy két személy motorozhasson a Rigán. Csak bátran. Ezt nemcsak én kérem, hogy az unokámat vihessem kirándulni, hanem valamennyi Rigás kívánja ezt. Hivatkoztam a gyenge közlekedési morálunkra, de nyomban letorkolt azzal, hogy a szocializmusban a többség akarata a döntő, és ők, mármint a Rigások, nagyon sokan vannak. Több ezren. Mind szaporábban kapkodtam a levegőt, de a gondos Nagypapa csak fújta a magáét. Érveim velem együtt gyengültek. Hiába hivatkoztam a szomorú baleseti statisztikára, meg a nem csekély temetkezési költségekre. És amitől féltem, elhangzott a legszörnyűbb vád is: „Igen, maguk félnek »felfelé» bírálni. De ekkor már lihegett. A mérgelődéstől vagy a korával járó légszomjtól, azt nem tudom. Majd így folytatta. — Legalább azt Intézzék el, hogy felnőttesíthessük a Rigát... (Vajon ez azt jelenti, hogy rendszámot kíván a Rigára? Ezen tűnődtem az eszméletvesztésem határán.) Miután a Nagypapa Olvasó úgy ítélte meg vitánkat, hogy az nem volt számára termékeny, lépteit lassítani kezdte, és én már csak annyit hallottam, hogy ezek után felkeresi a minisztert, aki földije, és az biztosan átírja a rendeletet. (Hogy ő, a szerető Nagypapa, aki eleresztett kormánnyal biciklizett egykor a főváros utcáin, most unokáját kápráztathassa el motoros tudásával, maga mögé ültetve a Rigán — kockáztatva mindkettőjük életét, nem kímélve embertársait sem ...) (R—a) 1. Akkumulátor 2. Jelfogó 3. Kürt 4. Kürtkapcsoló 5. Középállványkapcsoló 6. Középállvány 7. Rejtett kapcsoló F. Fegyverzet 20 NEM LEHETNE ÍGY? Mármint a festéket szórni azokra a folytonossági hiányokra, ahol megsérült a fényezés, ott kellene ez az anyagot szóró festékesdoboz. Dupli-Color a neve ennek az aerosolos festéknek, amelyet szinte gyerekjáték felhordani — ez esetben a villaszárra. A hazai festékgyár igazán kiváló festékét a hagyományos — és tegyük mindjárt hozzá, felhasználás szempontjából nem gazdaságos — dobozban hozza forgalomba. Aligha kell magyarázni, hogy ez a csomagolás azért nem gazdaságos, mert a használatból visszamaradt festék a tárolásban megsűrűsödik, kiszárad, arról nem is szólva, hogy az ecsettel való felhordás pazarolja a festéket, és még nem is egyenletes, azaz csúnya. Mindennek ellenkezője a nyomás alatti festékszórás, ezért kérik ezt mind a félmilliót számláló motorosok, mind az egyre jobban népesedő autósok, továbbá a növekvő „Csináld magad" mozgalom táborának tagjai is. (És a festékgyárnak sem lenne ez olyan rossz üzlet, ha figyelembe vesszük, hogy az időnként kapható import aerosolos festékért közel száz forintot fizetnek a hazai vásárlók.) Ez ügyben beszéltünk a Háztartási Bolt egyik Autóápolási Szaküzletének vezetőjével, Jakab Lászlóval, aki nagyon kívánatosnak tartaná a szóródobozos festék gyártását és rögtön ajánlott is — a kereslet alapján — néhány szintű motorosoknak az alapfeketét (Pannónia és Danuvia), valamint a Jawa-pirost, az autósok számára a gyöngyszürkét, a levendulakéket, a téglavöröset, a fehéret és a feketét. Véleménye szerint a vásárlók szívesen fizetnék a mai 12 forintos ár dupláját, vagy többszörösét, ha ilyen Dupli-Color kivitelben kaphatnák. És hogy mennyire nem „új” az, amit kérünk, bizonyítja a Budalakik gyár által készített krómvédő, amelyet ilyen szóródobozban árusítanak. Afelől biztosak lehetünk, hogy a hazai festékgyárak is rátérnek majd a szóródobozos csomagolásra, a kérdés csak az, hogy: mikor? Ezt a mikort szeretnénk előbbre hozni.