Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
r ÍRÁSBAN - KÉPBEN A különféle autótípusok nagyon gyakran és szembetűnően az emberek társadalmi helyzetének és rangjának a kifejezői. A komkurrencia érzése, az erősebbel szembeni irigység (esetleges kisebbségi érzés), a gyengével szembeni lenézés és kíméletlenség sokszor meghatározzák a volán mögött ülő ember stílusát és vezetői magatartását. Az előírt egyenlőség a közúti forgalomban világos és egyértelmű ellentétben áll a sikerre törekvés minden formájával. És mégis, milyen gyakran teszik lehetetlenné az ilyen gesztusok a közlekedésben elérendő alapvető célkitűzést, vagyis azt, hogy gyorsan, kényelmesen és biztonságosan eljussunk egyik helyről a másikra! A közúti közlekedés másik résztvevőjének rendszerint mások a kitűzött céljai, s így ennek az útvonalválasztása, menetstratégiája gyakran zavaróan, gátlólag és nemegyszer ingerlőleg is hat. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy minél jobban bosszankodunk valamin, annál hamarabb következhet be egy veszélyes és — éppen a kölcsönösen kiprovokált agresszív motívumok miatt — esetleg már kivédhetetlenül balesethez vezető cselekmény. A régii közmondás tehát ilyen szituációkban a szabály erejével is hat: „Az okosabb enged .. Az az összefüggés, amely a légnyomás változásai és a baleseti események között fennáll, széles körben vitatott téma. A bécsi műszaki főiskola elektronikus adatfeldolgozó gépei segítségével megállapították, hogy 735 millibar légnyomásnál Bécs térségében az átlagos napi baleseti szám 20—30°0-kal magasabb, mint azokon a napokon, amikor a légnyomás 740 millibar felett van. Megállapították továbbá, hogy növekvő hőmérsékletnél a balesetek száma kezdetben csekély mértékben emelkedik, később azonban állandó szinten marad. Jelentős szerepet játszik a levegő nedvességtartalma is. Ezek a statisztikai úton nyert eredmények újból alátámasztják azt a követelést, hogy orvosok és pszichológusok megfigyelések alapján mélyrehatóbban foglalkozzanak az időjárás és a balesetek összefüggéseivel. A témához tartozik, és éppen ezért ismételten felhívjuk a figyelmet az előző (21-es) számunkban részletesen ismertetett hazai Medicor-újdonságra: az autóban is használható Bion 8 78 jelzésű ionizátorra. Az angliai Közlekedésbiztonsági Intézet Crowthome-i állomásán októberben érdekes kísérleteket kezdtek egy autóba szerelt különleges sebességmérő órával és az ahhoz kapcsolódó vetilóernyővel. Erre azért kapta az Intézet a megbízást, mert az elmúlt turistaidényben különösen sok baleset fordult elő az autópályák kivezető szakaszain, az elágazó csomópontokon és a körforgalmú útosztályozókban. Közismert dolog, hogy amikor valaki hosszabb távon száz kilométeren felüli nagy tempóval utazik, annak számára a valamilyen okból nyolcvan kilométerre csökkentett tempó a korábbihoz képest egészen lassú vánszorgásnak tűnik. A baj persze akkor adódik ebből, ha egy olyan csomóponthoz, vagy útelágazáshoz érkezünk, amelynek kivezető pályáit, kanyarulatait csupán a 40 kilométeres tempóhoz tervezték meg. Nos, az ilyen érzékcsalódás kisegítésére, áthidalására hivatott ez a különleges sebességmérő óra, amelynek számjelzéseit a vezető maga előtt 45 fokban vetített különleges ernyőn — zavaró hatás nélkül — bármilyen időjárási, megvilágítási és útviszonyok közepette jól láthatja Gyakran esett már szó arról is, hogy amikor a család valamelyik másik tagja után a közös autónk volánja mögé ülünk, tüstént még nem indulhatunk el. Először állítsuk be az ülést, a háttámlát és persze a tükröket is a saját, egyéni alkatunknak, kényelmünknek megfelelően. Aki ugyanis erről elfeledkezik, vagy éppen nem tulajdonít különösebb jelentőséget ennek — mondván: nem bíbelődik ilyesmivel —, lehet, hogy indulás előtt nyer 10 vagy 20 másodpercet. De később, az esetleg alig kétszáz kilométeres távú utazás során veszít. Méghozzá sokkalta többet. Mert éppen a kényelmetlen, a szerelvényfalhoz túl közel, vagy túl távol eső ülésben megfájdul a háta, a lába elernyed, és a nem az ő látóterének beállított tükrök figyelgetése miatt a nyakizmai is rmegfajdulnak. Egyszóval: elfárad, méghozzá sokkalta gyorsabban, mintha ugyanabban az autóban, ugyanolyan körülmények között, de kényelmes üléshelyzetben utazna. És ezért útközben megáll, esetleg pontosan emiatt többször is, hogy „nem tudni miért” sajgó tagjait kipihentesse. Pedig az autógyárak ma már igen nagy gondot fordítanak arra, hogy az újabb típusok az előbbieknél ne csupán szebbek, divatosabbak, hanem kényelmesebbek és biztonságosabbak is legyenek. És ebbe a fejlesztő munkáim az is beletartozik, hogy az újabb márka ülése a vezetősíneken megfelelő Intervallumban elmozdítható legyen — azért, hogy bármilyen testalkatú ember is beállíthassa magának saját kényelmére. Úgy, hogy ebből a helyzetéből a kormányt kényelmesen fogja, a pedálokat biztonságosan kezelhesse, a tükröket, a műszerfal óráit valóban lássa, és amit még esetleg menet közben kezelnie kell, azt a szerelvényt valóban könnyedén, a legkedvezőbben megszabott biológiai „körzethatárban”, tehát a legcsekélyebb elmozdulások nélkül kezelhesse A „látni és látszani" témakörbe vágó újdonságokról, megvalósításra, bevezetésre javasolt eszközök különböző változatairól már nem egyszer írtunk. Itt most az országúti veszély jelzésének újfajta eszközeit láthatjuk. Útelzárásoknál, burkolatjavításnál, baleseti helyszínek közelében, úgy tűnik, minden eddigi jelzésnél alkalmasabbak arra, hogy a korábban nyílt és akadálymentes autóúton nagy sebességgel száguldó kocsi vezetőjét már kellő időben, messziről jól szembetűnően figyelmeztessék az éjszaka leple alatt hatványozottan veszélyt rejtő rendkívüli eseményre. A műanyagkúpok narancssárga színű felső harmadának belső palástja előtt különleges tükör forog, s így a középre helyezett izzó fényét megsokszorozva — mint valami országúd fárosz — élénk villanó jelzésekkel figyelmezteti a veszélyre a gépjárművezetőket. Az önvilágító kúpok, a beléjük épített tranzisztorizott egységek és a mikro-fényforrás révén kezelést egyáltalán nem igényelnek, és egy akkumulátorral egy teljes évig (!) megbízhatóan működnek