Autó-Motor, 1980. július-december (33. évfolyam, 13-24. szám)

1980-07-01 / 13. szám

Cs tatai emberk . Akiknek módjuk volt arra, hogy közel kerüljenek a régi autók vagy motorok restau­rátoraihoz, azokhoz a lelkes ezermesterekhez, akik a pusztulás nyomait mutató fémet és fát újjá tudják va­rázsolni, csak a legnagyobb elismeréssel szoktak beszélni arról, amit ilyenkor láthat­nak. Úgy érzem, csak fokozó­dik a csodálat, amikor meg­tudjuk, hogy valami belső láztól hajtva minden szabad percüket, fárasztó éjszaká­jukat és a munkáin kívül pénzük jó részét is arra áldozzák, hogy megbénult szerkezeteket, törött kereke­ket serkentsenek újbóli mozgásra. És még csodálatosabb, hogy nem is ősz hajú vete­ránok, hanem többnyire já­tékos kedvűnek tűnő fiatal­emberek, akik bámulatos szakszerűséggel, példás tü­relemmel képesek bíbelődni, verítékezve küzdeni egy-egy öreg karbidlámpa vagy egy parányi rézcsavar megalko­tásáért. Nehéz felelni arra, hogy miért teszik. Épp oly nehéz erre válaszolni, mint annyi más hivatásszeretettől, alkot­ni vágyástól hajtott művészi, tudományos építőmunka mozgató erejére. Talán azo­kért a pillanatokért, amikor valamilyen alkalom, talál­kozó napjain felvonulhatnak a pompásan ragyogó, egész­ségesen pöfögő motorokkal, automobilokkal és a rájuk várakozó nézősereg koszorú­jából árad feléjük a biztató elismerés? Vagy az ilyenkor elnyerhető szerény díjak, plakettek, zászlócskák csábí­tanák őket? Nehéz megtalálni a ma­gyarázatokat, hiszen­ ha vannak, azok sem lehetnek egyformák. Annak viszont csak örülhetünk, hogy fel­támadt és működik valami­lyen hajtóerő. Sajnáljuk azonban, hogy idén csupán egyetlen alkalom kínálkozik már az öreg járművek gaz­dáinak, építőinek ünnepé­lyes találkozására. A Ma­gyar Autóklub csongrádi csoportja rendezi ezt a ha­gyományos, immár tizedik, tehát jubileumi nemzetközi programot. Ott bizonyára nagyon sokan lesznek, hi­szen jól tudjuk, hogy az ilyen események, a régi jár­művek látványa iránt mek­kora ma nálunk az érdeklő­dés. Nem véletlen, hogy a Magyar Diafilmgyártó Vál­lalat is most hozott forga­lomba egy sorozatot „Régi autók" címen. A 25 híres kocsi ismertetését Bálint Sándor múzeológus szövege kíséri a normál és a leica méretű diasorhoz tartozó fü­zetben, illetve a vetíthető színes rajzokhoz, amelyeket Mandel Tamás készített ugyancsak dicséretes gon­dossággal. Igaz, ezek a meg­lepően olcsó, néhány forin­tos filmszalagok sajnos még csak Pesten, a Diafilm Min­taboltban vásárolhatók, de reméljük, így is sokakhoz fognak eljutni, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szerez majd örömöt a régi metszetek varázsával ható autórajzok látvány­a. A művészi grafika és a valóság sok esetben közösen segít bennünket a régi jár­művek megismeréséhez. A fényképen látható, 1901-ből származó, Laurin & Klement életre keltése a vesszőfona­­tú oldalkocsival a fiatal Kis­apáti József munkáját di­cséri. Nagyon szeretnénk, hogy vele és motorjával — amelyről még lapunk 53. ol­dalán is közlünk képeket —■ ugyancsak találkozhatnának az érdeklődők augusztus ele­jén Csongrádban. És szeret­nénk, ha mi­n­él több régi motor, régi autó bemutatá­sára minél gyakrabban, mi­nél több helyen teremtené­nek lehetőséget az ilyen ese­mények rendezői. L. Gy. örg. (újműirek

Next