Autó-Motor, 1986. január-június (39. évfolyam 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
A fejlődés útján Magyarországon az autógyártás nemzeti iparrá vált. Nagyarányú fejlődését a közúti járműipari fejlesztési program végrehajtásának köszönheti, amely nagy lökést adott az egész magyar autógyártásnak és hazai háttériparának. Ez a program fektette le az alapjait a nemzetközi összehasonlításban is nagyon jelentős haszonjármű gyártásnak. E program centrumában az autóbusz-, valamint az autóbuszokban (és egyidejűleg tehergépjárművekben is) alkalmas fő- és részegységek korszerű, nagy sorozatú gyártásának megszervezése állott. Termékeink jó piaci értékesítésnek örvendenek a világ számos országában. Terveink szerint az elkövetkező években tovább folytatódik autóiparunk gyors fejlődése. A termelés bővülésének a gépipar egészét meghaladó üteme mellett jelentős technológiai korszerűsítésre, konstrukciós megújulásra törekszünk. Cél a versenyképesség megőrzése és javítása autóiparunk teljes keresztmetszetében. Számolunk mérnökeink munkásaink legszélesebb köreinek alkotó közreműködésével, elsősorban anyag- és energiatakarékos megoldások kidolgozásában és alkalmazásában, újszerű konstrukciók gyártásba vételében, az elektronika fokozott mértékű befogadásában. Autóiparunk kevéssé ismert területe a „személyautó-gyártás”. Az elmúlt másfél évtizedben nem lebecsülendő kapacitások épültek ki, gyáraink sokirányú tapasztalatra tettek szert. A szállítások döntő része a baráti országok személyautógyártásához , elsősorban a Volgai Autógyárhoz és a lengyel FSM-hez irányul, és részegység-exportunk évente mintegy 15 ezer kész személyautó importját „termeli ki”. Ismeretes, hogy ma Magyarországon 1,4 millió személyautót tartunk üzemben , ami gyors fejlődésen keresztül jutott erre a viszonylag magas szintre. Ismert továbbá az is, hogy az évi 100 ezer körüli import nem tudta fedezni a magyar keresletet, számottevő még a sorban állás. Gondokat okoz az állomány öszszetétele is, hisz épp a kedvezőtlen ellátás miatt lelassult az állomány cseréje, így magas — 8,5 év körüli, a kívánatos 6 év helyett — az átlagéletkor, ami túlfogyasztásban, szerszám- és pótalkatrész-igényben, az üzembiztonság romlásában jelentkezik. Látványos és hirtelen fordulatra — érthetően — nem számíthatunk a legközelebbi években. De mindenképp fokozatos javulás következik be, mivel az 1986—1990-es évekre lefolytatott tervkoordinációs tárgyalások eredményeként évi 115—120 ezer személygépkocsi-beszerzésre számíthatunk (ne feledjük, 1983-ban 89 ezer autót importáltunk és az 1985. évi beszerzés sem haladta meg a 100 ezret!) Az előrejelzések szerint az előttünk álló 15 év alatt a személyautóállományt mintegy 2,3—2,5 millióra kell emelni — a selejtezések erőteljes végrehajtása mellett. Ez nagy mennyiségű, a jelenlegit kétszeres, vagy azt meghaladó mértékű személyautó-beszerzést indokol! Az autóvásárlás ilyen nagyságú növekedése csak úgy képzelhető el, ha hasonló arányban tudjuk növelni a cserében szállítandó magyar exportáruk mennyiségét. Az elképzelés megvalósítása mindenképp nagyon jelentős exportkapacitás-bővítést indokol az iparban. Hagyományos és új partnerekkel egyaránt tárgyalunk olyan kérdésekről, hogy személyautók ellenében milyen magyar áruk szállítását tudnák fogadni. Ez és a magyar szállítások előfeltételét jelentő, nem csekély beruházások elemzése adja a mai munkánk súlypontját. Arra törekedünk, hogy 1986. év folyamán találjunk megoldásokat, amelyek a későbbiekben lehetővé teszik személyautók nagyobb mennyiségének folyamatos beszerzését — a magyar ipar számára megfelelő, fejlődését és struktúrakorszerűsítését elősegítő magyar áruk exportjának ellenében. Szerelőüzem létesítése — amire vizsgálataink ugyancsak kiterjednek — már néhány 10 ezres összeszerelést követően is gazdaságos lehet, annak a feltételnek a megvalósulása esetén, hogy a fő- és részegységek beszerzése nagy sorozatú (százezres, egyes esetekben milliós darabszámú) gyártásra támaszkodjék. A fő- és részegységek egy részét idehaza állítanánk elő — a hazai szerelés igényét meghaladó darabszámban, ezek exportja is az importált egységek ellentételezésében játszana fontos szerepet. E gondolatok jegyében kívánok reményteli új esztendőt mindazoknak, akiknek akár közvetlenül, akár közvetve, közük van a közúti közlekedéshez. 1 2 Árkon-bokron át nyüstölhető----6-7 Közös az érdek - —-------------- 8—9 Mozaik----------------------------------10-11 Kamion-mentés --------- 12—13 Villogó zöld és kontúrnyil----14—15 Packard Speedster Runabout - 1930 --------------------------------16-17 Wartburg-teszt------- —-----------18-20 Tanácsok wartburgosoknak----21-22 Ember, jármű, környezet-------- 23 Autók és árak - Vásárnaptár - Sorszámok--------------------- 24 Márciusban, Genfben ---------- 25 A kocsipostától az autóbuszig 1.- - ---------— 26-27 Ember, jármű, környezet-------- 28 RS-tűzgolyók — — - -----------------29-33 Toyota Corolla — Minikönyv — - 34—36 Őszintén szólva ... --------- 37 Moldova György: A pénz szaga (4.) - Keres-kínál------------------------38-41 Reflektor - Ismét az üzemanyagnormáról ------- 42 A „Csúcsforgalom”-ból ---------— 43 Tálcán kínált lehetőség---------- 44 Humor — - --------- — 45 Az Audinál jártunk — - —---- 46 Csak a színe ártatlan - —------ 47-49 Az Audinál jártunk ----- 50-51 Bukó sisak?------------------------ 53 Szenzáció titokban-------------- 54 Csak dokumentum - -------— - 55 Jól kisütötték----—------— — — 56 Teleszkóp --------------- 57 Versenytől versenyig - - ----------58-59 Keresztrejtvény — — — — — — — 60 Vb-eredmények - 1985 (2.)---- 61 Világbajnok a szerkesztőségünkben--------62-63 A CÍMLAPON: Benz 1886-os háromkerekű autója A HÁTLAPON: Derek Bell szerkesztőségünkben Fotó: Favics Péter