Az Ellenzék, 1924 (12. évfolyam, 2-198. szám)

1924-04-28 / 65. szám

■CC3 i RS t : cnssi 2 ►—- * * g (B a . T)­1 N a ra r 2 fJ AS fO AJ 2gL £6 m 2 g 1 0 £ rta •9 rcss cSwU • P-* ~ (fi -5=3 a m o & N­C/5 r£2 • *** “ .ssss CJ im e­ n V ^ S cbe -* % S­­i­O. ju A városi vámok emelése. Pár héttel e előtt szóvá tettük volt, hogy a városi t­nács, minden előzetes közhírré tétel és felsőbb jóváhagyás nélkül új vámtarifát léptetett életbe és már szedett is a — nézetünk szerint — horribi­lis magasra feieme­t vámokat Til­takoztunk az ilyen eljárás ellen, azon indokból, hogy az ilyen sú­lyos t­ehek élő beléptetése előtt meg kell hallgatni az illetéke­­k véleményét és be kell tartani a törvényes formákat. Hogy közleményünk megjele­nése után mi történt nem tudjuk. Tény azonban, hogy az uj vám­tarifa szerinti vámolást beszüntet­ték s visszatértek a régebbi, sza­bályszerűen kihirdetett és jóváha­gyott tarifához. Most aztán megint új vámtari­fát akar létesíteni a város De most már a törvényes formák be­­tartásával. A kidolgozott új vám­tarifát megküdötte — tanulmá­nyozás és hozzászólás végett — a helyi kereskedelmi és iparka­marához, amely aztán tovább adta a kereskedelmi és ipari érdekelt­ségeknek, letárgyalás végett. Ezek a tárgyalások szombaton és vasár­nap, részint a­z iparkamarában, részint a Magyar Iparos­egyletben már meg is tartottak s a vonat­kozó észrevételek rövidesen eljut­nak az iparkamara útján a vá­rsi tanácshoz. Átnéztük az uj tarifa tervezetet. E­ső pillan­tra megállapítottuk, hogy annak sok tétele jóval ala­csonyabban van előirányozva, mint amennyit az előző, hevenyé­ben életbeléptetett tarifa alapján egy néhány napon át, szedtek. Tehát kifogásoló felszólalásunk sem alaptalan, sem eredménytelen nem volt. Nem kutatjuk, hogy felszólalá­sunk után, kinek a beavatkozási terelte a fontos kérdést törvényes és alkotmányos mederbe, de min­den­esetre megnyugtat, hogy lát­juk, hogy a törvényességnek itt vannak őrei és korlátozzák az önkényuralomra irányuló­­hatalmi törekvéseket. Az új tarifa tervezet egész k . kötet­e fel van abba sorolva min­den cikk külön behozatali, (köve­zetvám) mint vásárvám szempont­jától. Meg kell fizetni mindent, ami a városba jön, akár érinti a vámházakat, akár nem. Ha eze­ket a vámolásokat pontosan akar­ják keresztül vinni, különösen or­szágos vásárok alkalmával, egész mozgó számvevőségeket kell majd a vámokhoz és a piacokra állítani, me­­ a beállított új vámos sze­mélyzet egy nap nem lesz képes tíz szekérnél többet szabályszerűen elvámolni. A helypénzek alól szeretnék a helyi iparosokat egészen mente­sítve várni. Fizetnek azok bőven, viselnek elég terhet, az ők hozzá­­járulásuk tartja fenn a vásár­tere­ket és asz­úitokat, ez alól a teher alól bátran lhetne mentesíteni, szemben a más várokból jövő vá­sárosokkal, akik i­s semmi egyéb terhet nem ii­slnek. És most is bátorkod­unk kiván­csiak lenni arra, hogy a vám és helypénz felemelésből mekkora jövedelmet várnak és annak mi lesz a rendeltetése. . to l'S V N T* tri­ be r-C0 T, Ebe ,o S bO * vo js­­v 9c _ 'J3. 2 ( c O tíí 0 ® ju m $ %N 0) 25 * e *© I« N 5e Jg 53 2® n TJ­j N t| toil iQ n & JC"2 ® jj. JS Targ’u-Mures (M.-Vásárhely) 1924» április 28. ncKX*n *#ow *n*net m :»n#r»t:*c;»a«cj­eosia* c:*a*c»CMci«cwa íj Piát» K»!y • (Kftíve n-f*r T­­£ Monialnnil­ • hétfőn, szerdán, csü­­llí EyjcI cíiln • törtökön és szombaton F OGG­ETLEN P O L I T 1 K A I HÍRLAP Felelős szerkesztő : KOVÁCS ELEK. XII. 65. s.jm. □■zaaBancmaararrcroanaontuun^ciHrHoa • nönzetsiíára: Egész évre 160 L Fél évre . 85 „ Egyes szám ára 1 Leu. Kiadó és laptulajdonos : Mae y s m m­. SZEMLE. Utazik a pénz. A m­ilt héten 150 m. mázsa új érc­pénz érkezett a hielyi pénzügyigazgató­sághoz, városunkba. A pénz ezen útja sem árt minden kaland nélkül. Mikor ide, rendeltetési helyére megérkezett — úgy hozták a hírt nekünk — a vasút nem akarta addig kiadni, a m­íg szállítási díját ki nem fizetik. Úgy látszik nem hite­lez az államnak. A­mikor ezt a kérdést elintézték egy másik következett. Aggodalom merült fel arra, vájjon a nehéz terhet megbí­­ja e a pénzügyigazgatóság palotája ? A­mikor aztán ez a veszedelem is elmúlt, végre bevonulhatott ideiglenes állomás helyére a pénz. Kár, hogy csak ennyi. Még nagyobb kár, hogy csak p­érc. Így még lop­n sem érdemes belőle. Ugyanezekben a napokban egy nag­yon papír pénz is érkezett. Az is csak az aprója, 1 és 2 lessek. Pedig meny­nyivel szívesebben vennék, ha legalább 1000 b­isek volnának. Letiltott ünneplés. Érvényben álló törvény írja elő, hogy Romániában miféle ünnepeket kell meg­tartani. Ezenkívül a kormány külön ren­deletet adott ki, a­melyben meghagyja, hogy...,hó 24-től 30-ig minden hivatal­ban általános munkaszünet tartandó. Téved, az ki azt hiszi, hogy ezt a törvény­t és külön rendeletet mindenki meg­ is tartja. Van itt nálunk is akkora hatalmasság a­ki felülképzeli magát törvényen és rendeletén, fütyül a fel­sőbb utasításra, intézkedik úgy , mint ő látja jónak. A pénzügyi administrator úr — a kinek ostor pattogtató erélyét már az adókivetés és adóbehajtás körüli eljárás­ból ismerjük — valahonnan Bukarest­ből, vagy Krajovából, a­hova ő maga ünnepelni ment, távirati parancsot kül­dött ide, ideglenes hazájába, a­mely­ben elrendeli, hogy a pénzügy igazga­tóság tisztviselői ne tartsanak ünnepet s köteles valamennyi az ünnep minden napján, a még első napján is, felmenni a hivatalba dolgozni. Ez aztán rend. Rendőrség és min­denféle más őrsereg vigyáz arra, hogy az­ állam adózó polgárai, a­kiknek az ünnep nem is vallási ünnepe szigorúan betartsa azt és ne dolgozzék, de az adm­inistrátor úr az állam hivatalában, tehát épen olyan helyen, a­hol az állam törvényeit és a kormány rendeleteit legszigorúbban be kellene tartani, azok­kal szemben álló rende­lezéseket tesz. Tessék elhinni az ilyesmi csak ná­lunk történhetik meg s épen azért nin­csenek a törvények és rendelkezések kellő tiszteletben tartva, mert a közön­ség úgy látja, hogy azok sem tartják meg, a­kik azok ellenőrzésére volná­nak hivatva.____ _ A Leszámitolóbank tőkeemelése. Városunk közgazdasági életének első­rangú tényezőjévé fejlődött, alig pár év alatt, a helyi Leszámítoló Bank. Az alig néhány évvel ezelőtt alig is­mert kis intézet, Réder Ferenc vezér­­igazgató hivatott vezetése alatt ma már oly erős, hogy nem csak a helyi piac hiteligényeit elégíti ki, de fontos fel­adatot tölt be nagy vidék gazdasági életében. Bank szempontokból teljesen korrekt, megbízható, szolid, ügyleteit és pénz­ügyi üzleteit gyorsan és kulánsan bonyolítja le és e miatt az üzlet világ bizalma veszi körül. Üzletköre folyton terjed és erősödik. Újabban a Megyesfalvi gőztéglagyárat kapcsolta be érdekeltségébe, a­mellyel megint nag­y lépéssel erősítette az etkörét. Hogy a hozzá fűződő igényeknek még fokozottabb mérvben tudjon meg­felelni, a mal évben tartott közgyűlés elhatározta az intézet alap­őkéjének 3 millió lejről 6 mi­lió lejre való feleme­lését Az új részvények kibocsátásá­nak módait f. hó 24­ tartott igazgató­­sági ülés határozta meg. H szerint 20 ezer darab új részvényt bocsátanak ki, 150 lej névértékben. Az új részvényesek tulajdonosai, részvé­nyeik arányában már tulajdonosai lesz­nek az intézet tartalék alapjainak és egyéb vagyonának, úgy hogy már a jegy­zés pillanatában minden részvény név­értékének legalább 50 százalékával ma­gasabb értéket képvisel. Az utóbbi években eszközölt rész­vénytőke felemelése között ez a leg­szolidabb és teljesen biztos alapokon nyugvó. Amíg ugyanis, különösen egyik intézet mesterségesen hajtotta föl ki­­kibocsátandó részvényei­ árfolyamát annyira, hogy tényleges értéke ma an­nak egynegyed részét alig éri el, addig a Leszámítolóbank most kibocsátandó részvényeinek tényleges értéke a név­értéknél sokkal magasabb, ami párat­lanul áll a részvény­kibocsátások ese­teiben és épen ezért biztosra lehet venni, hogy az erőteljes és virágzó intézet részvényeit minél előbb túl fogják je­gyezni._ ____________ SZÍNHÁZ Érthetetlen, indokolatlan, megdöb­bentő és megbocsáthatatlan közöny nyilvánul a magyar színház előadásai iránt. Mert menteni nem tudjuk, hogy egy olyan nagyszerű, pompás, érdekes újdonságra, mint a tegnap bemutatott Kék postakocsi, alig jön össze fél ház. Ez a közöny öl. Ez ártatlanul tesz tönkre egy jóravaló színtársulatot, ameyet minden áldozattal meg kell menteni s amelyet felkarolni minden magyar em­bernek erkölcsi kötelessége. A közelebbi napok műsora a követ­kező :­­ ma, héfőn, d. u Rózsa lány operett, mérsékelt h. á. este Kék postakocsi, rendes h. á. Kedden d. u. Bucsukeringő mérs h. á. este Kék postakocsi. Janovics Jenő jubileumát, mint már megírtuk váro­sunk közönsége is kulturünnepé avatja. Szerdán, f. hó 3- án este díszelőadás kere­tében fog lefolyni az ünnepség. Egy szenzációs előadás Tartuffe kerül színre, dr. Janovicscsal a címszerepben. Az előadás megkezdése előtt a helyi írók, a­ságírók, a közönség és a szín­­társ­ulat nevében fogják üdvözölni nyílt színen Janov­csőt. a híre­k.­­ Dési hazajött. Csü­örtökön éjjel 11 órakor személy­­vonat futott át Érmihályfalvánál, a ma­gyar határon. A rendes utasok között egy ember volt, csöndes, néma, aki előtt tiszte­lettel hajlik meg mindenki üdvözlete. Méltóságteljes volt élete, működése, út­ra indulása és hazaérkezése is. Dési Zoltán jött haza. Nem ide hoz­zánk, ősi kúriájára, ahol övéi pihennek, csak Budapestre, a magyar fővárosba, hogy pihenje örök álmát magyar föld­ben, amelyért annyit küzdött és dolgo­zott, amelyért mint Krisztus a kereszt­fán — hősi halált halt. Kettős érckoporsó hozta a drága po­rokat s abban zárva temették el a Ke­repesi temetőbe. Hozzánk csak emléke, szelleme jött közelebb ... De hiszen itt is volt, itt is maradt, mert Dési Zoltán lelke örö­kön él közöttünk. — Jégeső, felhőszakadás, vi­har vonult át városunk felett, tegnap délután. Az ítéletidő úgy 6 óra táj­ban kezdődött s majdnem egy órán át tartott. Tíz tizenöt év óta nem emlé­kezünk ilyen esőre és viharra. Az eső oly hatalmasan ömlött, hogy a gyorsan rohanó víz elborította a főteret és az egyes utcákat. Közben a jég supogott erősen, tépve, zúzva, a fák fiatal haj­tásait, a virágokat és egyéb növényze­tet. A vihar nagy károkat okozott. — Az Ilyés család gyásza. Vár­megyénk egyik közbecsülesben álló ős­nemes családjának és a hozzá tartozó nagy kiterjedésű rokonságnak súlyos gyásza van Meghalt Sófalvi Ilyés An­dor székesi nagybirtokos, alig 44 éves korában, boldog házassága 15. évében. Sófalvi Ilyés Andor csillogó reménység­gel, ifjú erővel és munkakedvvel úgy indult neki az élet útjának, mint a mi gavallér, ősnemeseink, legjava. Mindene megvolt az élethez, neve, születése, képzettsége, vagyona. Már fiatalon tit­kár volt a magyar belügyminisztériumba. Egyidőben azzal tartalékos huszár tiszt. Előkelően nősült, székesfehérvári Fejér­vári Lilit vette nőül s boldog házassá­gukból 4 szép gyermekük született Közben kitört a világháború, amelyet mint magyar huszárkapitány küzdött végig hősiesen. A háborúval együ­tt aztán minden összeomlott, elveszett Az­ ­ ám Az uj°nnan átalakított Mmi­ba­­ áss naillSKft Tornakert-vendéglő TM HCQH91LIK “ *.»»■.. . n,ájus­z alok, HEGN9ILIK h B »»«u­SB».«. Fedett helyiség áll a közönség rendelkezésére. ® ■■■ HBiBAka Sm CL m 10 m

Next