Az Én Ujságom, 1897. január-június (8. évfolyam, 1-27. szám)

1897-04-04 / 15. szám

1 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiniMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiii AZ EN ÚJSÁGOM235 I 15. szám. öreg folyó egy fordulónál megpillantotta az Dunát — de mintha csábítaná a és intené, szólítaná : — Ne tartsatok arra felé, hűséges fiaim, mert a mi ott van, az csak vesze­delem rátok nézve. Jettek inkább velem. A merre én haladok, ott van számo­tokra az üdv. Lásd, már én is megelé­geltem a németet és közétek jövök, a­hol még van szabadság és hűség. Tán csak álmodta Dalos Imre, hogy így beszélt hozzá az öreg folyam, a vén Duna, de azért visszaintett neki jobbjával és mosolyogva válaszolt: — Köszönöm a jó taná­csot, öreg. De én csak me­gyek arra visszafelé. Mert ott van a kígyófészekben az én uram, a legfiatalabb Hunyadi, azt nem hagyom a kész vesze­delemben. — Jól teszed! jól teszed! — hagyta rá az öreg Duna és mintha nyájas mosoly fejé­ben ezüstös ragyogás suhanna végig hullámain. Feltűnt már Haimburg vára a szem­határon. Alig két hete, hogy Imre bú­csút vett ettől a képtől és mennyi min­denféle történt azóta! Ajkához emelte az övéről alácsüngő kürtöt és belefújt. Jeladásúl a várbeliek­nek, hogy hírnök érkezik. Leeresztették a felvonó hidat és bebocsátották. Mátyás örvendve futott elébe: — Hoztál levelet jó anyámtól ? — kérdezte mohó örömmel. — Azt ugyan nem, de hírül hozom neked, hogy hős atyád egy óra múlva itt leszen. Mintha az aggodalom árnyéka bo­rult volna Mátyás arczára, nyomban el­űzve a kitörő örömtől. Olyan volt az, mint mikor felhő és napsugár kergetik egymást. — Atyám ?. . . minő boldogság !. . . De csak nem jön kis kísérettel? — Ezer jó lovast hozott magával útra, hanem ott hagyta őket a két or­szág határán. Ide csak tíz lovasával jön. — Kár volt a kiséretét elhagyni, — sóhajtott Mátyás. — Vagy nem tudja atyám, hogy Cill és Ulrik halálos ellen­sége ? — Épen azért jött, hogy kibékítse. — A kígyó csak akkor békül meg, ha ki van törve minden méregfoga... Végezd el, a mit atyám rád bízott. Tudasd a királylyal és Czillei gróffal, hogy Hunyadi János idejön. Majd azalatt én is cselekszem. A lovadat hagyd ná­lam, majd úgy teszek, mintha odakünn a váron kívül megjártatnám. A czinteremben várta az ifjú király a kormányzó küldöttjét. Mellette állott Ulrik gróf és mikor Dalos Imre tekin­tete arczára tévedt, úgy tetszett neki, mintha az csak ragyogna a kaján kár­örömtől. .. Imre mélyen meghajolva mondotta «iiiijiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuíninr

Next