Az Est, 1914. szeptember (5. évfolyam, 219-249. szám)
1914-09-01 / 219. szám
c. oldat a Zenta hősi küzdelmét s a mikora hajó elmerült, mindenki a sapkájához emelte a kezet és tisztelgett azoknak, akik hősi halált halnak. — A hajó legénységéből azonban csodálatos módon nagyon sokan megmenekültek. A francia hajók aZenta elmerülése után természetesen azonnal abbahagyták a küzdelmet, sőt hozzáláttak a mentéshez. Részt vett a mentésben néhány halászbárka is, azok, akik ezekre kapaszkodtak fel, elmenekültek, míg azok, akiket a franciák szedtek fel, hadifogságba jutottak. Ez utóbbiak között van a Zenta hajó parancsnoka is, aki Antiváriba beérve, a következőket mondotta el: — Megesküdtünk, hogy küzdeni fogunk az utolsó lehelletünkig. Nem törődtünk az ellenséges ágyúgolyókkal, azzal sem, hogy tűz ütött ki a hajón, már több sebesültünk volt és még egyre folytattuk mi is az ágyuharcot. Már féloldalt dőlt a hajó, amikor még mindig tüzeltünk. A megsebesült és elesett matrózokat a tisztek helyettesítették. A harc végén a ■sebesültjeink száma körülbelül ötven volt. Ezek a hajó elmerülése után természetesen mind a tengerbe vesztek, nem volt erejük, hogy fentartsák magukat a víz színén, amíg segítség érkezik. A Zenta személyzetéből elfogott tiszteket és tengerészeket, mint hadifoglyokat Antivárból Cetinjébe vitték, onnan pedig Danilogradba szállították tovább. Fiume, augusztus 31. (Magyar Kurír.) Szombaton délután háromnegyed négy órakor érkezett a fiumei kikötőbe dél-dalmáciai rendkívüli járatáról az Ungaro-Croata tengerhajós társaság Skodra nevű hajója, Scarpa kapitány parancsnoksága alatt. A hajó ez útjában Metkovics, Spalato és Zára kikötőket is érintette. A Magyar Kurír tudósítója az utasok partraszállásokor beszélgetést folytatott több utassal. Valamennyien egyértelműen elmondják, hogy Antivári blokádjánál a Zenta, a Budapest, a Wien és a Monarch nevű csatahajók néhány torpedóhajóval vettek részt, amikor a láthatáron feltűnt 17 ellenséges csatahajó. Ezek elől a Budapest, a Monarch és a Wien elmenekültek. Menekülésüket a Zenta fedezte a haditengerészet történetében páratlan hősiességgel. A visszamaradt Zenta felé négy francia dreadnought rohant. Ám mielőtt egyetlen lövést leadtak volna, a Zenta a maga kis kaliberű ágyúiból már előbb megkezdte a tüzelést, mindegyik hajónak jelentékeny károkat okozván. A francia hajók leghevesebb ágyutüze azután hamarosan elmerítette a Zentát. A tengeri harcot a montenegrói partokról több ezer ember távcsöveken nézte, köztük számos olasz alattvaló. Mindannyiukat a legnagyobb csodálatra ragadta a Zenta legénységének és tisztjeinek halálmegvető bátorsága és nyugodtsága. A Zenta elmerülése után a négy francia csatahajó torpedóhajóinkat vette üldözőbe, de fáradsága nem járt eredménynyel. A francia hajók ezután visszafordultak és a többi tizenhárom hajó után mentek, anélkül hogy a nemzetközi egyezmény értelmében megmenteni igyekeztek volna a Zentának a tenger felszínén fuldokló személyzetét. A montenegrói partokon állók nagy része ez embertelenség láttára tehetetlen dühében átkozódott, majd csónakokat és vitorlásokat oldottak el a parttól, amelyeket teleraktak a kezük ügyébe akadó székekkel, asztalokkal és deszkákkal. A csata színhelyére evezve, mindezeket a fabútorokat behajigálták a tengerbe, hogy a víz felszínén úszók megkapaszkodhassanak az úszó tárgyakban mindaddig, amíg őket a csónakokba és vitorlásokba emelhetik. A parton a montenegrói zenekar a montenegrói himnuszt játszva fogadta a Zenta hőseit, a montenegrói katonaság tisztelgett előttük, a parancsnok gratulált hősiességükhöz, azután pedig hadifoglyoknak nyilvánította őket. A déli és északi harctér sebesültjei — Az Est tudósításáról. — Az éjjel három kórházi vonattal összesen 483 sebesült katonát hoztak a fővárosba, a déli és az északi harctérről. A sebesültekkel hoztak még húsz orosz és 13 szerb, foglyot is. Az első sebesültszállító kórházvonat este fél hétre volt jelezve a déli vasúton, de csak nyolckor érkezett meg. A vonat a nyílt pályán, a Győriúti Vöröskereszt-kórházzal szemben állott meg. A sebesülteket a vasúti kocsikból egyenesen a kórház udvarára vitték. Az udvaron hosszú asztalnál működött a »felvételi iroda«. Minden sebesült nevét, ezredét, sebesülését elkönyvelték s mindegyik egy zsákot és pléhszámot kapott. A zsákba kerül kórházi ápolása idejére minden felszerelése, a pléhszám pedig a rovatot jelenti, a mely alatt a kórház betegei közé felvétetett. Lajstromozás után a sebesülteket hivatásos ápolónők veszik gondozásba. Ápolónő nyírja, borotválja őket, azután megfürdeti, felöltözteti könnyű kórházi ruhába, majd elhelyezi valamelyik teremben. Ezután következik az orvosi vizsgálat, új kötés, esetleg műtét alkalmazása. Az esti nyolc órai vonat 249 súlyos sebesültet hozott, a másodikkal féltíz órakor 104 sebesült érkezett, a harmadikkal éjjelit óra 10 perckor 130. A vonatok érkezésénél kint volt József főherceg, Auguszta főhercegasszony és József Ferenc főherceg is. József főherceg, ki csak tegnap reggel érkezett a déli harctérről, több sebesült katonával barátságosan elbeszélgetett. A főhercegné pedig sorra kínálta szivarral a katonákat. A második vonattal 13 szerb fogoly is érkezett. Az egyikük, Jovanovics Milutin töri egy kissé a magyar nyelvet. Majd két évig élt Magyarországon, tiz hónapig volt cipész Budakeszin, azután Nagytétényben dolgozott. Néhány hónapig Budapesten is lakott. A balkáni háború idején ment vissza Szerbiába, s a háborút mint egészségügyi katona küzdötte végig. Azután Belgrádban telepedett meg s bár nem tudja, hogy miért — nem is szívesen — újra részt vett a háborúban, mert úgy parancsolták. A 6. szerb gyalogezredben szolgált. Jurisics Pável tábornok, főparancsnok alatt részt vett a Belgrád, Sabac és Valjevo körüli ütközetekben, végre Lesnica mellett fogták el. A harmadik vonat 11 óra után érkezett s az orosz harctérről hozott 130 sebesültet és 20 orosz foglyot. Az oroszok lerongyolt, szánalmas állapotban érkeztek, legtöbbje kozák, akik remegve várták sorsukat. A sebesült katonák vegyesen galíciai és magyar honvédhuszárok. Köztük van egy 9. e.-beli honvédhuszárfőhadnagy, a ki a 21-iki kamionka— strumnilovai ütközetben a honvédhuszárok parancsnoka volt. A főhadnagy a kamionkai ütközetről a következőket mondotta el: — Kamionkában az ottani kaszárnyában betegeink voltak elhelyezve s védelmükre száz honvédhuszár s húsz osztrák landwehr volt kirendelve az én parancsnokságom alatt. Az épületre fel volt húzva a vöröskeresztes zászló. 21-én reggel félhatkor erős géppuskatüzelésre ébredtem. Az ablakon kitekintve láttam, hogy a kamionkai vasúti állomás felől rajvonalba fejlődött orosz gyalogos katonaság tüzel reánk. Ugyanakkor keletről hatalmas lovasdandár, mintegy háromezer főnyi, fejlődött vonalban támadást intézett ellenünk. Amint az ötvenszeres túlerőben lévő oroszok minden oldalról körülvették a kaszárnyát és gyilkos tüzelést kezdtek ellenünk. Mi a padláslyukakból viszonoztuk a tüzelést. Reggel félhattól déli fél egyig tartott a tűzharc, amikor az oroszok rengeteg halottat, sebesültet hátrahagyva visszavonultak. — A mieink közül csak tizenketten sebesültek meg, bár oly erős volt a támadás, hogy az oroszok időnkint tíz lépés távolságról lövöldöztek reánk. Az oroszok visszavonulása után déli egy órakor vöröskeresztes lobogót lengetve, egy orosz orvos jött hozzám. Ennek megmutattam, hogy hogyan ápoljuk a sebesült orosz katonákat és hogy az oroszok a vöröskeresztes zászló dacára hogyan lövöldözték a laktanyát. Az orosz orvos eltávozott, majd később egy magasrangú orosz orvossal tért vissza. Ez a mi orvosunknak francia nyelven elmondotta, hogy Wanovszki altábornagy, a támadó orosz hadosztály parancsnoka súlyosan megsebesült és kéri, hogy mi vegyük ápolás alá. A kérésnek eleget tettünk s az ellenséges tábornokot behoztuk kórházunkba. Wanovszki haslövést kapott s ezért arra kért, hogy szállítsuk Lembergbe. Minthogy orvosunk úgy találta, hogy műtéti beavatkozásra van szükség, én magam azonnal autón Lembergbe szállítottam. Ott a klinika vezető tanára megoperálta ugyan, de az orvosi segély nem használt. Wanovszki orosz altábornagy huszonnegyedikén meghalt. Rangjához illő katonai díszszel temették el Zsembergben. Én a heves ostrom alkalmával térdembe kaptam golyót. A főhadnagy, kit a Vöröskeresztkórház 7-es számú tiszti szobájában helyeztek el, ezután ott a szobában még elmondta, hogy útközben beszélgetett Wanovszkival, ki a japán háborúban is részt vett. Wanovszki mondta, hogy a magyar huszárok támadása sokkal vakmerőbb, erélyesebb, de főként veszélyesebb az ellenségre nézve, mint a japánoké volt. Általában a kozákok, de a többi orosz katonaság is rétjénélesen fél a magyar huszároktól. Fekete kutyáknak nevezik a huszárokat s amint meghallják az ő huj-huj kiáltásukat, a támadásukat be sem várva menekülnek. Épp a végére ért az elbeszélésnek a vitéz főhadnagy, amikor bejött a szobába Lumnitzer tanár. Megvizsgálta a főhadnagy sebét, új kötést alkalmazott és fürdőt rendelt. Vacsoráját már ágyában fogyasztotta el a főhadnagy. Ma reggel 5 óra 20 perckor az északi harctérről újból hatvanegy sebesült huszár, köztük két tiszt érkezett a nyugati pályaudvaron Budapestre. A két tisztet a lakásukra vitték a mentők, a huszárokat pedig a XVI. számú helyőrségi kórházba. Ezek a katonák a zolkiewi ütközetben sebesültek meg egy kozák csapattal való összecsapás közben. Ma reggel 7 órakor a keleti pályaudvaron tizennégy tiszt érkezett ugyancsak az északi harctérről, akik a Lemberg fölött vívott nagy csatában sebesültek meg. Volt köztük két őrnagy, egy százados, a többi főhadinagy és hadnagy. Egynegyed kilenc órakor a rendes zimonyi vonattal 13 maródi katona érkezett a szerb harctérről, köztük egy vezérőrnagy, akit egy srapnel a fején sebesített meg , megható volt a találkozása feleségével és fiával, akik a pályaudvaron várakoztak rá és sírva borultak a nyakába. Az őrnagy családjával lakására hajtatott. Kedd, szeptember 1. az olasz flotta parancsnoka Róma, augusztus 3. (Az Est tudósítójától. Az egész olasz tengeri haderő parancsnokául az abruzzói herceget nevezték ki. A francia Ssazugsergokkal szemben új lapot alapítanaki Bukarest, augusztus 31. (Az Est tudósítójától.) A román, de főleg a bukaresti lapok eddig kivétel nélkül az angolok és a franciák hazug híreit közölték. Most a Ziuaa címen tekintélyes férfiak kezdeményezésére Bukarestben új lap alakul, amely a bécsi és berlini hivattalos jelentéseket szó szerint fogja közölni. Ezek a jelentések a román közvéleményt bizonyára fel fogják világosítani az európai harctéren történtek felől. 71 szerb pártok beszüntették működésüket Újvidék, augusztus 31. (Bud. Tud.) A magyarországi szerb néppárt, radikális párt és liberális párt vezérei Metkovits Béla főispánhoz levelet intéztek, amelyben többek közt ezeket írják: — Miután a közvélemény tömörülésünkben kizárólag nemzetiségi poli- ■ tikai pártokat látott, belső haza-, fias sugallatunkat követve, a mai súlyos viszonyok között a nemzetiségi jellegű politikai pártoskodásnak még a leghalványabb látszatát is elkerülendő, ünnepélyesen kijelent jük, hogy pártnak nevezett tömörültseinket ezennel feloszlatjuk és minden eddig szervesen folytatott működésünket megszüntetjük. A nyilatkozatot az összes pártok vezetői aláírták, köztük Tárnics Jászi óc Dalil Mihállo_