Az Est, 1916. október (7. évfolyam, 274-304. szám)

1916-10-01 / 274. szám

4. oldal Hogy tenyészik az uzsora a pesti piacokon? Senki sem törődik az árdrágítással — Az Est tudósítójától — A bevásárló asszonyok körében makacs követ­kezet­ességgel vert gyö­keret az a vélemény­, hogy a központi vásárcsarnokban mindenhez olcsób­ban­ lehet hozzájutni, mint, bárhol. Korán reggel a legtávolabbi város­részekből seregest­ől indulnak villa­moson vagy kosarakkal, szatyrokkal karjukon az asszonyok­­ a központi vásárcsarnokba. Azt hiszik mind, hogy ott nagyobb az ellenőrzés, ott nem illírnek a­éíják uzsoráskodni. Pedig valamennyien számtalanszor meggyőződi­k arról, hogy a köz­ponti vásárcsarnokban is csak olyan drága minden, mint, egyebütt és ne­künk most alkalmunk volt rövid fél­óra alatt m­ggyőződni arról is, hogy az ellenőrzés is csak olyan felületes, mint a legtöbb helyen, mondjuk ki, mint mindenütt. Árdrágítók a központi csarnokban Nem is heti vásáros napon­ tettünk sétát a központi csarnok kofái között, hanem csak amolyan szürke hétköz­napon, a­mikor a forgalom nem va­lami nagy. Annál nagyobbak voltak azonban azok az árak, a­miket a kofák jogtalanul követeltek. Alig néhány lépésnyire a főbejárat­tól egy zöldséges kofa, Takács Mária, egy nagy kosár kifejtett fehér babot áruit és Ma jel nyolcvan fillérért mérte. A vásárcsarnoki rendelet egyik pontja szerint csak folyadékot szabad űr­­mértékkel mérni, minden egyéb cikk súly szerint árusítandó. A kifejtett bab tudvalevőleg nem folyadék, a központi vásárcsarnokban azonban ennek dacára szerte mindenfelé — nemcsak Takács Mária — literrel mer­ték a babot és kilónkint egyáltalában nem is adták. Ez már magában véve visszaélés, de tetézték még ezt azzal, hogy literjéért nyolcvan filtert köve­teltek, holott a hivatalos árjegyzé­ken a bab kilója — a­mi több mint egy liter —­ hatvanhat fillérben volt megállapítva. Ugyanabban a sorban megfigyel­tünk egy másik zöldségárust, Mähhler Jánost, a­ki csak úgy adott az asszo­nyoknak petrezselymet, ha sárga­répát is vettek, légy köteg sárga­répával adott egy köteg petrezsely­met. Ez is uzsora. A kettőért együtt egy koronát kért, holott az árjegyzék szerint úgy a petrezselyemnek, mint a sárgarépának kötegenként harminc fillér az ára, a két köt­egért együtt tehát legfeljebb hatvan fillért kér­hetett volna. Ugyanez a zöldség­árus egy ökölnyi karfiolért nyolcvan fillért kért, holott a megengedett ára 10—30 fillér volt. Megállapítottuk azonban azt is, hogy az asszonyok közül senki sem ment panaszra, senki sem hívta a rendőrt, vagy a vásárbiztost, hogy megtorolja ezt a hallatlan árdrágítást. Az igaz, hogy hiába is kerestek volna rendőrt, mert mi is hiába kerestünk, sőt a vásárfelügyelőség, is melyhez panaszszal fordultunk a két árdrágító ellen, színtén jóideig hiába kerestette. Kern tudiák bekerí­­teni. Csak negyedóra múlva talált­a meg és hívta be az egyik vásárbiztos az irodába, a­hol aztán figyelmez­tették, hogy panasz van az árusok eben, nézzen jobban körül a csarnok­ban. A rendőr szó nélkül tudomásul vette és mosolyra húzott szájjal for­dult ismét ki az ajtón. Ugyanakkor, a­mikor ezeket az árdrágításokat a központi vásárcsar­nokban, ott, a­hol a legnagyobb rend­nek kellene lenni, megállapítottuk, hogy a vásári altisztek az irodában iktattak és nagy könyveket vezettek, a­helyett hogy a kofák közt jártak­­keltek volna. Mondja meg a főkapitánynak ! A központi­ vásárcsarnokban ta­pasztalt felületes ellenőrzés meghat­ványozódva figyelhető meg a kül­telki piacokon. Csütörtökön reggel hat órakor az Orczy-téri piacon a gyárakba siető munkások közül né­hányan apró cseresznye-paprikát akartak venni az egyik kofától. Olyan parányi kicsiny volt ez a paprika, hogy még cseresznyében is inkább szemétnek illett volna be az ilyen nagyságú. A kofa két fillért kért a paprika darabjáért. A munkások felháborodtak ezen a vakmerőségen és ketten közülök a piacon ődöngő 215­7. számú rendőrhöz mentek panaszra. — Ugy én kérem, hogy szabad egy kofának egy krajcárt kérni akkora paprikáért, mint a körmöm ? —kér­dezte a rendőrtől az egyik­­ munkás, Horváth István géplakatos. — Nem­ muszáj magának épp azt megvenni, ha drágálja! — felelte a rendőr angyal­ nyugalommal. — Szalonnát nem vehetünk, hát paprikát kell vennünk a kenyérhez — szólt közbe a másik is. — De az már mégis csak szemtelenség, hogy azért az apróságért egy krajcárt mer kérni ! A rendőr rántott egyet, a vállán. — Mondja meg a főkapitánynak ! — szólt egykedvűen és elfordult. Ezzel vége is volt, a munkásoknak sietős volt a dolguk, káromkodtak egyet és siettek tovább a gyárba, a­hol bizonyára paprika nélkül et­ték meg a kenyerüket. Az Orczy-téri piacon csütörtökön reggel egy teljes órát töltöttünk, de a vásárbiztost az egész idő alatt nem láttuk. Valószínű tehát, hogy nem is volt kint. J1 Rákóczidért csarnokban A Rákóczid­éri csarnokban egyes cikkek teljesen hiányoznak. Zöld­bab, a­melynek különösen nagy lett volna a kelendősége, csütörtökön mutatónak sem akadt az egész csar­nokban. Csak kint a kocsiknál árult zöldbabot néhány par­a­ztassszony S0 fillérért kilónkint. Vették is az asszonyok, úgy hogy fél nyolcra min­den elfogyott. A végéből már egy koronáért is vettek a vásárlók. Itt megfigyelhettük, hogy miként csapják be úton-útfélen az asszonyo­kat a fejes káposztával, a­mely szintén nagyon fogy. A fejes káposztának az ára a hivatalos árjegyzék szerint kilónkint 30 fillér. A kofák azonban az egész csarnokban darabszámra ad­ják és az asszonyok is szívesebben ve­szik így, mert azt hiszik, hogy jobban járnak. Pedig tévednek. Láttuk, ma reggel, hogy egy közepes fej káposz­táért 50 fülért kértek a kofák, holott ugyanaz mérve egy kiló húsz dekát nyomott, tehát csak 1-1 fillér lett volna a jogos, ára, ■. Tapasztalhattuk azonban, hogy az asszonyok maguk rontják el a kofákat mert­ minden árat megadnak, a­mit kérnek, sőt egyesek egymásra licitál­nak és egymás kezéből kapják ki az árut. A­míg ez így lesz, a­míg ők ma­guk segítik az árdrágítókat, a­m­íg­­minden egyest fel nem jelentenek, ad­dig mindig lesznek visszaélések min­denütt. A Rákóczi­ téri csarnokban is li­terrel mérik a kofák a száraz babot. Egy liter ára 70 fillér. Még­sem jut eszébe, egyetlen rendőrnek, egyet­len vásárbiztosnak sem felszólalni el­lene, vagy az illetőket feljelenteni. A Rákóczi­ téri csarnok előtt a h­atósági zöldség árudában csütör­tökön reggel csupa piszok, szemét és szalma volt a­­krumpli. Ma idén szem csupa föld és sár és a fele rothadt volt. I ha valaki szólt. Hamar letorkolták az árusítók : — Ha nem tetszik, hagyja itt ! Kénytelenek voltak elfogadni, mert máshol semmilyent sem kaptak. Jz Lehel-tér uzsorásai Ha a központi, Rákóczi-téri és egyéb csarnokokban, meg a piacokon bűn és kihágás az árdrágítás, úgy a Lehel-téri piacon, a­hol csupa sze­gény munkásnép szerzi be naponta az ebédhez valót, százszorosan bűn és egyenesen bűntett ez a lelkiisme­retlen uzsora. Mert ezeknél a sze­gény embereknél, a­kik pár garasból kénytelenek megfőzni az ebédjüket, az a két-három fillér is sok, a­mit a pia­cok uzsorásai a megengedett áron felül kizsarolnak tőlük. És megdöbbenve, elkeseredéssel kell megállapítatnunk, hogy a Lehel­­téren jegyeztük fel a legnagyobb ár­drágításokat és itt találtuk a leg­minimálisabb ellenőrzést. Olyan mi­nimálist, hogy az már a semmivel egyenlő. Közvetlenül a községi élelmiszer­üzem üzlete mellett Kulcsár András hentesmester fabódéja körül volt csütörtökön reggel a legnagyobb to­­­longás. Asszony, asszony hátán, egy­más fején keresztül kapkodtak, kia­báltak, kértek, követelőztek. A bódé­ban egy öreg hencespár árult szalon­nát. Hogy pörkölt volt-e, vagy füs­tölt szalonna, azt bajos lett volna megállapítani, de azt láttuk, hogy piszkos szürkés-barna volt a szik­é és oly kevéssé volt étvágygerjesztő, hogy egy néhány jobb izlésű munkás­asszony megrázkódott, a­mikor meg­látta. A nagy többség azonban való­sággal elkapkodta, mert máshol nem volt szalonna. Ezért a szalonnáért Kulcsár András 10 koronát kért kilónkint, holott úgy a pörkölt, mint a húsos szalon­nának 9 korona a maximális ára. Egy koronával adta tehát drágáb­ban kilóját a maximális árnál, mert csak a csemegeszalonna ára van 10 koronában megállapítva, ez a piszkos, ragadós tömeg pedig csemegének egyáltalán nem volt nevezhető. — Hogy lehet ezért a szalonnáért 10 koronát adni ? — kérdeztük az egyik asszonyt. — Mit csináljunk, örülünk, hogy kapunk — hangzott a felelet. — M­rt ha káposztában megfőzzük, nem kell hozzá zsír sem és pótolja a húst is. Javában tartott a bódé körül a tülekedés, a­mikor fölbukkant a vásári altiszt egyenruhás alakja. A tömeg házamágu­l, lá­hus hegyre állva egy pillantást vetett a hentes-bódéba és nagyhangon, bizalmaskodva oda­­kiáltott a kövér öreg hentesnéntek : — Jó reggeli, mama !­­ BregLátszik addig nem jutott még­­ eszébe elnézni oda, pedig már fél­­ tízre járt az idő.. . A »mama« azonban éppen azzal volt elfoglalva, hogy 5 koronát cs­a­­sott le egy­ tíz koronással fizető as­szonynak, a­ki félkiló szalonnát vett, és oda se hederített a köszöntésre, mire a vásárbiztos úr szó nélkül tovább ment. Szerettük volna feljelenteni, de sajnos, nem volt kinél, mert vásári tiszt, nem volt az egész piacon. A vásárbiztos különben maga is nyom­ban eltűnt, hiába kerestük min­denfele. Ji hadigulyás Ezt is a Lehkei-téren árulják. Egy kis darabka máj, ugyanakkor a szív és egy nagy darab tüdő. Ez a hadi­gulyásnak való íiás. Ebből főzik a szegény munkásasszonyok egy kis krumplival a gulyást, a­mit ők hadi­­gulyásnak kereszteltek ki. Jól meg­jegyzendő azonban, hogy a tüdő mindig legalább olyan nagy, mint a szív és a máj együttvéve és ennek a hadigulyásnak a Lehel-téri hente­sek és mészárosok kilóját 3 koronáért mérik. Ez szintén a legnagyobb uzsora, mert a májnak csak 2 korona 80 fil­lér a kilója, a szívnek ugyanannyi, a tüdőnek pedig csak 1 korona 80 fil­lér. Három korona tehát sehogy sem jöhet ki, akárhogy keverik is őket. És ezt sem látja meg se a vásárbiztos, se a rendőr. Rendőrt különben szintén csak egyet találtunk a Lehel-téren. Az is bennt álldogált a községi élelmiszer­üzem boltjában. Kint nem volt rá szükség. Az asszonyok maguktól is szépen sorba álltak. Ennek a szegény népnek már nagy tréningje van a há­rom-négy órás városban. Legfeljebb leülnek, ha elfáradnak. A piac, ez árak, a kólák, a rendőrt is éppen oly kevéssé érdekelték, mint a vásárbiztos­. Pedig lenne sok minden, a­mit meg kellene látniok. Az árak a legtöbb helyen nincsenek feltüntetve, a­hol pedig kifüggesztik a táblát, ott el van rajta törölve az ár. Hivatalos árjegy­zéket itt csak hármat találtunk ez egész nagy pi­acon. Ezek is a piac leg­szélén vannak, a bódék hátán, a­hol senki sem keresi. J1 Lehel-piac a legdrágább A Leh­el-téri piacon nemcsak a húsnak és a szalonnának az ára nagyobb a megengedettnél, hanem a zöldségféléknek is. A paradicsomot, a­melynek kilójáért az Orczy-téren 48 fillért kértek, itt 60 fillérért áru­sították a kofák. A zöldbab kilójá­nak 1 korona 20 fillér volt az ára, holott a Rákóczi-téri­­csarnok előtt 80—90 fillérért mérték. A zöld­paprika darabját a Lehel-téren 10 fillérért adták, pedig a hivatalos jegyzéken derabonkint 2—4 fillérrel szerepel. A Lehel-téren a kelkáposztával teszik a kofák azt, a­mit máshol a káposztával, csakhogy megfordítva. A kel ugyanis darabon kint van fel­véve az árjegyzékben és a városi bó­déban is darabonkint árulják 8 fil­lérjével. A Leh­el-téri kofák azonban csak súly szerint adták és kilójáért 60 fillért kértek. Ilyenformán egy darabért, minthogy a súlya legalább fél kiló, 30 fillért számítottak, holott a hi­vatalos ára 8 fillér lett volna. Megállapíthatjuk tehát, hogy a legszegényebb népnek a piaca a leg­drágább, így festenek a pesti piacok és vá­sárcsarnokok és így fest azoknak az ellenőrzése. 1*1 Vasárnap, 19/6 október /.

Next