Az Est, 1916. október (7. évfolyam, 274-304. szám)
1916-10-01 / 274. szám
4. oldal Hogy tenyészik az uzsora a pesti piacokon? Senki sem törődik az árdrágítással — Az Est tudósítójától — A bevásárló asszonyok körében makacs következetességgel vert gyökeret az a vélemény, hogy a központi vásárcsarnokban mindenhez olcsóbban lehet hozzájutni, mint, bárhol. Korán reggel a legtávolabbi városrészekből seregestől indulnak villamoson vagy kosarakkal, szatyrokkal karjukon az asszonyok a központi vásárcsarnokba. Azt hiszik mind, hogy ott nagyobb az ellenőrzés, ott nem illírnek aéíják uzsoráskodni. Pedig valamennyien számtalanszor meggyőződik arról, hogy a központi vásárcsarnokban is csak olyan drága minden, mint, egyebütt és nekünk most alkalmunk volt rövid félóra alatt mggyőződni arról is, hogy az ellenőrzés is csak olyan felületes, mint a legtöbb helyen, mondjuk ki, mint mindenütt. Árdrágítók a központi csarnokban Nem is heti vásáros napon tettünk sétát a központi csarnok kofái között, hanem csak amolyan szürke hétköznapon, amikor a forgalom nem valami nagy. Annál nagyobbak voltak azonban azok az árak, amiket a kofák jogtalanul követeltek. Alig néhány lépésnyire a főbejárattól egy zöldséges kofa, Takács Mária, egy nagy kosár kifejtett fehér babot áruit és Ma jel nyolcvan fillérért mérte. A vásárcsarnoki rendelet egyik pontja szerint csak folyadékot szabad űrmértékkel mérni, minden egyéb cikk súly szerint árusítandó. A kifejtett bab tudvalevőleg nem folyadék, a központi vásárcsarnokban azonban ennek dacára szerte mindenfelé — nemcsak Takács Mária — literrel merték a babot és kilónkint egyáltalában nem is adták. Ez már magában véve visszaélés, de tetézték még ezt azzal, hogy literjéért nyolcvan filtert követeltek, holott a hivatalos árjegyzéken a bab kilója — ami több mint egy liter — hatvanhat fillérben volt megállapítva. Ugyanabban a sorban megfigyeltünk egy másik zöldségárust, Mähhler Jánost, aki csak úgy adott az asszonyoknak petrezselymet, ha sárgarépát is vettek, légy köteg sárgarépával adott egy köteg petrezselymet. Ez is uzsora. A kettőért együtt egy koronát kért, holott az árjegyzék szerint úgy a petrezselyemnek, mint a sárgarépának kötegenként harminc fillér az ára, a két kötegért együtt tehát legfeljebb hatvan fillért kérhetett volna. Ugyanez a zöldségárus egy ökölnyi karfiolért nyolcvan fillért kért, holott a megengedett ára 10—30 fillér volt. Megállapítottuk azonban azt is, hogy az asszonyok közül senki sem ment panaszra, senki sem hívta a rendőrt, vagy a vásárbiztost, hogy megtorolja ezt a hallatlan árdrágítást. Az igaz, hogy hiába is kerestek volna rendőrt, mert mi is hiába kerestünk, sőt a vásárfelügyelőség, is melyhez panaszszal fordultunk a két árdrágító ellen, színtén jóideig hiába kerestette. Kern tudiák bekeríteni. Csak negyedóra múlva találta meg és hívta be az egyik vásárbiztos az irodába, ahol aztán figyelmeztették, hogy panasz van az árusok eben, nézzen jobban körül a csarnokban. A rendőr szó nélkül tudomásul vette és mosolyra húzott szájjal fordult ismét ki az ajtón. Ugyanakkor, amikor ezeket az árdrágításokat a központi vásárcsarnokban, ott, ahol a legnagyobb rendnek kellene lenni, megállapítottuk, hogy a vásári altisztek az irodában iktattak és nagy könyveket vezettek, ahelyett hogy a kofák közt jártakkeltek volna. Mondja meg a főkapitánynak ! A központi vásárcsarnokban tapasztalt felületes ellenőrzés meghatványozódva figyelhető meg a kültelki piacokon. Csütörtökön reggel hat órakor az Orczy-téri piacon a gyárakba siető munkások közül néhányan apró cseresznye-paprikát akartak venni az egyik kofától. Olyan parányi kicsiny volt ez a paprika, hogy még cseresznyében is inkább szemétnek illett volna be az ilyen nagyságú. A kofa két fillért kért a paprika darabjáért. A munkások felháborodtak ezen a vakmerőségen és ketten közülök a piacon ődöngő 2157. számú rendőrhöz mentek panaszra. — Ugy én kérem, hogy szabad egy kofának egy krajcárt kérni akkora paprikáért, mint a körmöm ? —kérdezte a rendőrtől az egyik munkás, Horváth István géplakatos. — Nem muszáj magának épp azt megvenni, ha drágálja! — felelte a rendőr angyal nyugalommal. — Szalonnát nem vehetünk, hát paprikát kell vennünk a kenyérhez — szólt közbe a másik is. — De az már mégis csak szemtelenség, hogy azért az apróságért egy krajcárt mer kérni ! A rendőr rántott egyet, a vállán. — Mondja meg a főkapitánynak ! — szólt egykedvűen és elfordult. Ezzel vége is volt, a munkásoknak sietős volt a dolguk, káromkodtak egyet és siettek tovább a gyárba, ahol bizonyára paprika nélkül ették meg a kenyerüket. Az Orczy-téri piacon csütörtökön reggel egy teljes órát töltöttünk, de a vásárbiztost az egész idő alatt nem láttuk. Valószínű tehát, hogy nem is volt kint. J1 Rákóczidért csarnokban A Rákóczidéri csarnokban egyes cikkek teljesen hiányoznak. Zöldbab, amelynek különösen nagy lett volna a kelendősége, csütörtökön mutatónak sem akadt az egész csarnokban. Csak kint a kocsiknál árult zöldbabot néhány paraztassszony S0 fillérért kilónkint. Vették is az asszonyok, úgy hogy fél nyolcra minden elfogyott. A végéből már egy koronáért is vettek a vásárlók. Itt megfigyelhettük, hogy miként csapják be úton-útfélen az asszonyokat a fejes káposztával, amely szintén nagyon fogy. A fejes káposztának az ára a hivatalos árjegyzék szerint kilónkint 30 fillér. A kofák azonban az egész csarnokban darabszámra adják és az asszonyok is szívesebben veszik így, mert azt hiszik, hogy jobban járnak. Pedig tévednek. Láttuk, ma reggel, hogy egy közepes fej káposztáért 50 fülért kértek a kofák, holott ugyanaz mérve egy kiló húsz dekát nyomott, tehát csak 1-1 fillér lett volna a jogos, ára, ■. Tapasztalhattuk azonban, hogy az asszonyok maguk rontják el a kofákat mert minden árat megadnak, amit kérnek, sőt egyesek egymásra licitálnak és egymás kezéből kapják ki az árut. Amíg ez így lesz, amíg ők maguk segítik az árdrágítókat, amígminden egyest fel nem jelentenek, addig mindig lesznek visszaélések mindenütt. A Rákóczi téri csarnokban is literrel mérik a kofák a száraz babot. Egy liter ára 70 fillér. Mégsem jut eszébe, egyetlen rendőrnek, egyetlen vásárbiztosnak sem felszólalni ellene, vagy az illetőket feljelenteni. A Rákóczi téri csarnok előtt a hatósági zöldség árudában csütörtökön reggel csupa piszok, szemét és szalma volt akrumpli. Ma idén szem csupa föld és sár és a fele rothadt volt. I ha valaki szólt. Hamar letorkolták az árusítók : — Ha nem tetszik, hagyja itt ! Kénytelenek voltak elfogadni, mert máshol semmilyent sem kaptak. Jz Lehel-tér uzsorásai Ha a központi, Rákóczi-téri és egyéb csarnokokban, meg a piacokon bűn és kihágás az árdrágítás, úgy a Lehel-téri piacon, ahol csupa szegény munkásnép szerzi be naponta az ebédhez valót, százszorosan bűn és egyenesen bűntett ez a lelkiismeretlen uzsora. Mert ezeknél a szegény embereknél, akik pár garasból kénytelenek megfőzni az ebédjüket, az a két-három fillér is sok, amit a piacok uzsorásai a megengedett áron felül kizsarolnak tőlük. És megdöbbenve, elkeseredéssel kell megállapítatnunk, hogy a Leheltéren jegyeztük fel a legnagyobb árdrágításokat és itt találtuk a legminimálisabb ellenőrzést. Olyan minimálist, hogy az már a semmivel egyenlő. Közvetlenül a községi élelmiszerüzem üzlete mellett Kulcsár András hentesmester fabódéja körül volt csütörtökön reggel a legnagyobb tolongás. Asszony, asszony hátán, egymás fején keresztül kapkodtak, kiabáltak, kértek, követelőztek. A bódéban egy öreg hencespár árult szalonnát. Hogy pörkölt volt-e, vagy füstölt szalonna, azt bajos lett volna megállapítani, de azt láttuk, hogy piszkos szürkés-barna volt a sziké és oly kevéssé volt étvágygerjesztő, hogy egy néhány jobb izlésű munkásasszony megrázkódott, amikor meglátta. A nagy többség azonban valósággal elkapkodta, mert máshol nem volt szalonna. Ezért a szalonnáért Kulcsár András 10 koronát kért kilónkint, holott úgy a pörkölt, mint a húsos szalonnának 9 korona a maximális ára. Egy koronával adta tehát drágábban kilóját a maximális árnál, mert csak a csemegeszalonna ára van 10 koronában megállapítva, ez a piszkos, ragadós tömeg pedig csemegének egyáltalán nem volt nevezhető. — Hogy lehet ezért a szalonnáért 10 koronát adni ? — kérdeztük az egyik asszonyt. — Mit csináljunk, örülünk, hogy kapunk — hangzott a felelet. — Mrt ha káposztában megfőzzük, nem kell hozzá zsír sem és pótolja a húst is. Javában tartott a bódé körül a tülekedés, amikor fölbukkant a vásári altiszt egyenruhás alakja. A tömeg házamágul, láhus hegyre állva egy pillantást vetett a hentes-bódéba és nagyhangon, bizalmaskodva odakiáltott a kövér öreg hentesnéntek : — Jó reggeli, mama ! BregLátszik addig nem jutott még eszébe elnézni oda, pedig már fél tízre járt az idő.. . A »mama« azonban éppen azzal volt elfoglalva, hogy 5 koronát csasott le egy tíz koronással fizető asszonynak, aki félkiló szalonnát vett, és oda se hederített a köszöntésre, mire a vásárbiztos úr szó nélkül tovább ment. Szerettük volna feljelenteni, de sajnos, nem volt kinél, mert vásári tiszt, nem volt az egész piacon. A vásárbiztos különben maga is nyomban eltűnt, hiába kerestük mindenfele. Ji hadigulyás Ezt is a Lehkei-téren árulják. Egy kis darabka máj, ugyanakkor a szív és egy nagy darab tüdő. Ez a hadigulyásnak való íiás. Ebből főzik a szegény munkásasszonyok egy kis krumplival a gulyást, amit ők hadigulyásnak kereszteltek ki. Jól megjegyzendő azonban, hogy a tüdő mindig legalább olyan nagy, mint a szív és a máj együttvéve és ennek a hadigulyásnak a Lehel-téri hentesek és mészárosok kilóját 3 koronáért mérik. Ez szintén a legnagyobb uzsora, mert a májnak csak 2 korona 80 fillér a kilója, a szívnek ugyanannyi, a tüdőnek pedig csak 1 korona 80 fillér. Három korona tehát sehogy sem jöhet ki, akárhogy keverik is őket. És ezt sem látja meg se a vásárbiztos, se a rendőr. Rendőrt különben szintén csak egyet találtunk a Lehel-téren. Az is bennt álldogált a községi élelmiszerüzem boltjában. Kint nem volt rá szükség. Az asszonyok maguktól is szépen sorba álltak. Ennek a szegény népnek már nagy tréningje van a három-négy órás városban. Legfeljebb leülnek, ha elfáradnak. A piac, ez árak, a kólák, a rendőrt is éppen oly kevéssé érdekelték, mint a vásárbiztos. Pedig lenne sok minden, amit meg kellene látniok. Az árak a legtöbb helyen nincsenek feltüntetve, ahol pedig kifüggesztik a táblát, ott el van rajta törölve az ár. Hivatalos árjegyzéket itt csak hármat találtunk ez egész nagy piacon. Ezek is a piac legszélén vannak, a bódék hátán, ahol senki sem keresi. J1 Lehel-piac a legdrágább A Lehel-téri piacon nemcsak a húsnak és a szalonnának az ára nagyobb a megengedettnél, hanem a zöldségféléknek is. A paradicsomot, amelynek kilójáért az Orczy-téren 48 fillért kértek, itt 60 fillérért árusították a kofák. A zöldbab kilójának 1 korona 20 fillér volt az ára, holott a Rákóczi-téricsarnok előtt 80—90 fillérért mérték. A zöldpaprika darabját a Lehel-téren 10 fillérért adták, pedig a hivatalos jegyzéken derabonkint 2—4 fillérrel szerepel. A Lehel-téren a kelkáposztával teszik a kofák azt, amit máshol a káposztával, csakhogy megfordítva. A kel ugyanis darabon kint van felvéve az árjegyzékben és a városi bódéban is darabonkint árulják 8 fillérjével. A Lehel-téri kofák azonban csak súly szerint adták és kilójáért 60 fillért kértek. Ilyenformán egy darabért, minthogy a súlya legalább fél kiló, 30 fillért számítottak, holott a hivatalos ára 8 fillér lett volna. Megállapíthatjuk tehát, hogy a legszegényebb népnek a piaca a legdrágább, így festenek a pesti piacok és vásárcsarnokok és így fest azoknak az ellenőrzése. 1*1 Vasárnap, 19/6 október /.