Az Est, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
8. oldal államokkal is megújítsuk. Hangsúlyozom, hogy ezek a szerződések Ausztria irányában sem jelenthetnek előleges lekötöttséget, mert szabad elhatározásunkat, amelyet a jövő országgyűlésnek kívánunk fentartani, semmi lekötöttség által nem korlátozzuk. Több fogyasztási adót! Pénzügyi helyzetünk minden pénzügyi forrás kimerítésére utal bennünket. Az államnak fentartott jogok hasznosítása, a monopolszerű jövedelmi források, egyes ipari termelvényeknek a termelők koncentrációjával való hasznosítása, illetőleg a haszonban való részesedés, a forgalmi, fogyasztási adóknak kimerítő hasznosítása, a jövedelmeknek nemcsak progresszív, hanem a nyereségtöbbletekre is kiterjedő megadóztatása a modern adótechnikának azok az eszközei, amelyek a kiadásokat bevételeikkel ellensúlyozzák. Államadósságunk konszolidálása, feles pénzeszközeinknek egy nagy vagyoni adó által való fokozatos bevonása, a pénzügyi mérlegek aktivitásának helyreállítása, a kibontakozás eszközei. Maga ez a körülmény fokozott gazdasági tevékenységre int bennünket, amely eredményes csak úgy lehet, ha annak útjából elhárítunk minden zavaró körülményt, amely a nemzet egész erejének az összműködését akadályozza. Gazdasági erőnk összhangjának kifejtése érdekében van szükség arra, hogy kiküszöböljük közéletünkből azokat az ellentéteket, amelyek politikai életünkre nehezednek és elhárítsuk azokat az akadályokat, amelyek a sikeres együttműködést hátráltatják. A gazdasági önállóság Azok a közjogi ellentétek, amelyek politikai felfogásunkban éket vernek, két sarkalatos pontra vezethetők vissza: a gazdasági különválásra és a hadsereg önállóságára. A gazdasági különválás kérdésében, bármilyen is e tekintetben a felfogás rendes viszonyok között, nem hányható figyelmen kívül a háború átal előidézet megrendülés, nem hagyható ügyeimen kívül a háború által teremtett gazdasági helyzet, amelyből Magyarország sem vonhatja ki magát vitális érdekeinek kockáztatása nélkül. Amíg tehát féltékenyen kell megóvnunk törvényeinkben biztosított önrende kezési ingáinkat arra az esetre, ha a gazdasági viszonyok és saját érdekeink az önálló gazdasági berendezést teszik szükségessé, addig ma nem állhatunk doktriner egyodalúsággal arra az álláspontra, hogy ezt a jogunkat ma érvényesítsük. • A viszonya ,■ ezt ma tárgytalanná teszik is fladatulk csupán az, hogy a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát biztosítsuk. Az önálló hadsereg kérdése A másikat, az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük fel a programba. Fölényi Dezső: Halljuk az önálló hadsereget Wekerte Sándor: Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önálló kiépítése. És ebbéli törekvésünk a katonai védelem egységének és hatályának biztosítása mellett őfelsége helyeslésével találkozik, önként érthető, hogy ez a reform csak a háború után lesz keresztülvihető, addig csak annak előkészítésére szorítkozhatunk. Változatlanul fentartjuk azt az álláspontunkat, hogy jogilag e'kérdés " szabályozása egyedül a magyar nemzet és királyának ügye. ábrahám Dezső: Csináljunk törvényt róla!ekerle Sándor miniszterelnök: Magasabbpolitikai szempontok követelik azonban, hogy ez a kérdés bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal is tisztáztassik. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy ..sárjon: Jogteladás! Vackerie Sándor miniszterelnök: Jelentékeny lesz ?."/ a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által magunkra vállalunk, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartja továbbá azt, hogy megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerű megoszlása körül Ausztriával folyton napirenden voltak és magának a kvótánk jelentősége is úgyszólván a minimumra redukálódik. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Felhívás a pártokhoz A véderő tervezett reformja teljesen megvalósítja azt a jogos kívánságunkat, hogy hadseregünk igazán nemzeti legyen és megvalósítja azt a másik kívánságot, hogy önálló legyen. Leomlanak tehát azok a válaszfalak, amelyek közjogi akadályai voltak politikai együttműködésünknek, politikai erőnk tömörülésének. Pedig erre a tömörülésre — és itt nemcsak egyes pártokhoz, hanem mindenkihez intézem szavamat, aki az általam felállított programot helyesli — immár elodázhatatlan szükség van. Szükség van gazdasági szempontból, mert csak együttes erővel leszünk képesek a gazdasági tevékenységnek azt a fokozott mértékét kifejteni, amely a biztos erőgyűjtésnek és az azon nyugvó pénzügyi rendezettségnek az előfeltétele. L'ily hang a szélsőbaloldalról: Mi lesz Tiszával? Egy hang a munkapártról: Elmegy a harctérre küzdeni a hazáért. Ackerleándor miniszterelnök: De szükség van erre a tömörülésre még inkább politikai szempontból, ha a létért való küzdelemben, annak következményeire és azokra a törekvésekre gondolunk, amelyekkel szemben sikerrel kell nemzeti létünket, állami egységünket megvédeni és új biztosítékokkal megalapozni. Adja az Ég, hogy egységében nyilvánuljon meg a hatványozott nemzeti erő és alkossa meg jövendőnknek maradandó biztosítékait. (Taps és zajos éljenzés a kormánypárti padocon.) /VWA/.VAAÍV.VAWWVWVW Olaszország támogatja a szlávok monarchiaellenes ligáját. Ez a politika azonban túlmegy a tárgyilagosság határán és Olaszország azt kockáztatja vele, hogy mindenki azt fogja hinni róla, hogy már maga is kétségbe vonja saját erejét.« B. M. Az entente párisi értekezleténél célja Olaszország megnyugtatása Genf, január 30 (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) ■ Az entente kormányainak párisi tárgyalásairól a lapok nem írhatnak, de a Temps és más újságok fejtegetőcikkeiből kiderül, hogy a tanácskozás főtárgya az olaszok megnyugtatása. Olaszország ugyanis el van keseredve Wilson és Lloyd George nyilatkozatai miatt, melyek nagyon csinyyán bánnak Ausztriával és nincsenek tekintettel az olaszok vágyaira. Az Action Francaise ezt írja: »Olaszország úgy érzi, hogy elhagyták és fenyegetik, mert a magyar és osztrák monarchia felosztása nem szerepel már az entente programjában. HÍREK Az Est telefonszámai: 70-92-től 70-99-ig Az Est hirdetési ára: A hirdetés millimétersoronkint 4 koronába kerül, tehát ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor négy korona az ára. — Szűnjék meg a „cseléd“ elnevezés. A Népjóléti Központ cselédügyi szakosztálya tegnap ülést tartott, amelynek tárgya a cselédügy rendezése volt. A tanácskozás egyelőre azzal a pozitívummal végződött, hogy Garbai Sándor indítványára törölte a cseléd szót és „háztartási munkaügyi szakosztály“ névvel fogja a háztartási munkások ügyeinek rendezésére irányuló akciót tovább folytatni. Megelégedéssel veszszük ezt tudomásul, mert a cseléd szó régi, pátriárkáiig, a jobbágyság idejéből származó színezete teljesen eltűnt, megszűnt a szónak az a meghittsége is, amelylyel a paraszt még gyermeket is „cselédemének nevezi és ma csak osztálykülönbségre mutat rá és egész sereg dolgozó embert sért meg. Ezentúl tehát háztartási alkalmazott a cseléd hivatalos neve. A minden dicséretre érdemes akció szabályozni kívánja a cselédközvetítést, hatóságivá akarja tenni ezt az intézményt és megszüntetni az úgynevezett „cabringer“ szisztémát, amely minden háztartást ellenőrizhetetlen személyeknek szolgáltatott fel, a társadalomnak sokszor igazán a salakját helyezte gyanútlan háztartásokba és sok keserű órát okozott és okoz ma is a háztartásoknak. Mert a háztartási alkalmazottak kérdésének rendezése egyúttal áldás lesz a háztartásoknak is és nemcsak az alkalmazottakat emeli ki a cselédsorból, hanem egyúttal meg is rostálja őket. Amire múlhatatlanul szükség van. A tervezet egy igen fontos pontja a minimális munkabér megállapítása és felvetette a háztartási alkalmazottak szervezkedésének az eszméjét is. A sakkmester afférja azt Equator-kávéházban. Maróczy Géza, a világhírű sakkmester, aki a budapesti munkásbiztosító hivatalnál mint számtanácsos működik, hoszszabb idő óta rossz viszonyban volt Weltner Sándor munkásbiztosító hivatalnokkal. 1917 december 10-én Weltner az Equator-kávéházban reggelizett a munkásbiztosító hivatal törzsasztalánál és azután telefonálni ment. Mikor visszatért, ott találta az asztalnál Maróczy Gézát. Ráripakodott, hogy hogy mer olyan asztalhoz ülni, ahol ő már helyet foglalt, hiszen tudhatja, hogy ő nem tisztességes emberekkel nem ül egy asztalhoz. Maróczy Géza erre Weltner Sándort kétszer arculütötte. Tettleges becsületsértés vétsége miatt Weltner följelentette Maróczyt a büntető járásbíróságnál, de Maróczy is viszonyodat emelt Weltner ellen a kávéházban tett sértő kifejezések miatt. Dr. Vécsey büntető járásbíróvá tárgyalta az ügyet, az ítélet kihirdetése előtt azonban Weltner bocsánatot kért Maróczy Gézától és az ellene tett följelentést visszavonta. Erre Maróczy ügyvédje sajnálatát fejezte ki az inzultus fölött és kijelentette, hogy ő sem kívánja Weltner megbüntetését. A kölcsönös visszavonás folytán a járásbíró a további eljárást megszüntette. Hantos a postatakarékpénztár élére kerül. Hantos Elemér, a kereskedelmi minisztérium volt államtitkára, hír szerint, nem válik ki az állami szolgálatból, hanem, mint halljuk, arról van szó, hogy államtitkári rangban a postatakarékpénztár élére kerül. — A hivatás halottja. Nagyváradról Írják: Klinghammer Miklós szarvasi káplánt minap tifuszbe-teghez hívták, akit ellátott a haldoklók szentségeivel. A káplán hivatásának teljesítése közben megkapta a tifiszbetegséget, amelybe tegnap belehalt. Harmincéves volt. —■ Kártérítés a hadiszolgáltatásokért. A hivatalos lap báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszternek hosszabb rendeletét közli a katonaság által — a kivételes törvények alapján — igénybe vett hadiszolgáltatások ellenértékéről és megtérítéséről. A rendelet első fejezete kármegállapító bizottságok szervezéséről intézkedik. A II. és III. fejezet kimondja, hogy a kártérítés összegét, valamint a használatért járó térítést a közönséges érték alapul vétele mellett kell megállapítani és elmaradt haszon egyáltalán nem számítható fel. A rendeletnek második része egyenként felsorolja a hadiszolgáltatások mineműségét és a kármegállapításnál irányadó számszerű összegeket. — Hagyatéki csoport-kiállítás. A Képzőművészeti Társulat kiállítást rendezett Holló Barnabás szobrász, Madarász Viktor,Patakit László és Zemplényi Tivadar festőművészek hátrahagyott műveiből. A kiállítás igen értékesen és egész jelentőségében képviseli a művészeket. Különösen gazdag Zemplényi gyűjteménye, utána Madarász szerepel legtöbb művei. Holló szép tanulmányai egész nagyságában mutatják azt a veszteséget, amely a művész halálával érte a magyar szobrászától. — Házasság. Dr. Reimann Ernő eljegyezte Wolfinger Terryt, Woltinger Alajos és neje leányát . Vasúti baleset Szabadka közelében, Kisszálláson vasúti szerencsétlenség történt. A Szabadka felé tartó budapesti személyvonat, amely több órai késéssel ért Kisszállásra, a fordulónál kisiklott. A egy kocsi felborult, öt pedig kisiklott Szabadkáról hajnalban különvonaton négy orvos sietett ki Kisszállásra, a hol ekkor már a kocsik alól holtan húzták ki Krizsán József szabadságos honvédhuszárt s azonkívül tizennégy sílyos sebesültet a kiket Szabadkára vittek kórházba. A Vengerkák bécsi előadásai. Az osztrák kritika éles támadása ellenére is Pásztor Árpád és Tróth Sándor Vengerkák emi színművét sikerrel adják Bécsben. Ezen a héten 25-ször kerül színre s a bécsi lapok közlése szerint egész februárban is minden este műsoron lesz. — Tőzsde. (Megnyitás.) Az irányadat lanyha, az árfolyamok csökkennek. Hajózási értékekben 100— 200 koronás esés mutatkozik. Első árfolyamok : Magyar Hitel 1190—96, Osztrák Hitel 799—800, Agrárbank 898—900, Magyar Bank 798, Hazai Bank502—98, Fabank 755, Adria 1800, Atlantica 1000—10, Lavante 710—25, Közúti 784—86, Salgó 925, Rima 930—82, Schlick 405—10, Koburgsfia, Papír 355-60, Olaj 720-28, Nasics 2700, Földbirtokbank 360. Péntek, 1918. február 1. baj, roeütoregaég, Gépkör ellen fényesen bevált Véres ryÓÉVá/. Vasmoszczörpe. Teljes kúrom rend. sztks. 4 urdfj ára IS kor, némertve Vertes l. -asnyiógyszat. Logos, 5. sz.