Az Est, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
2. oldal A ilfssimus forradalom Az eddigi Magyarország ezeréves épülete ma éjjel összedőlt, hogy a romokon felépüljön a népszabadság, az emberi jog, az egyéni tehetség érvényesülésének szabad, független és boldog Magyarországra. Az oligarchák, autokraták és a császárkirályság államát védő erőszak nincs sehol, a Magyar Nemzeti Tanács, a magyar katonaság és a magyar nép vette át az uralmat. Meggátolni ezt a folyamatot nem lehetett, csak elősegíteni. Két módon. Vagy felismerni a korán uralkodó eszmei erőket és az ország kormányzását ebbe az irányba beállítani és akkor már hónapok óta békében élnénk, szabad és független Magyarországunk volna, a világ tapsa és elismerése között alakultunk volna át, vagy pedig az átalakulásnak a másik módja várt reánk: az uralkodóház és a kormány konok ellenkezése, görs esés és ostoba, elvakult ragaszto Alkodása egy tönkre ment, cafatokká tépett múlthoz. Fájdalom, ez utóbbi történt. A Wekerlék, Tiszák, Andrássyak és az udvari szolgák osztrák érzelmű csoportja Magyarországot és a magyar népet akarta feláldozni a közösségért, a hatalomért. A nép, ez a türelmes, engedelmes óriás felemelkedett, megrázta vállát, széttépte bilincsét, felemelte fejét , és ma reggelre az új Magyarországra ébredtünk. Az utcákon zászlók, a katonaság felesküdött a Magyar Nemzeti Tanácsra, az esős októberi éjszakán ezernyi ezer magyar tiszt kardja röpült ki suhanva hüvelyéből és tette világossá a sötétséget, napsugarassá az esőt. Többé idegenekért, nem magyar érdekekért, nem magyar népért nem küzdenek. Az eseményeket nyomon követni szinte nem lehet. Ma reggel még úgy volt, hogy Az Est meg sem jelenhetik, mert minden üzem és gyár beszüntette a munkkát és küldte ki népét az utcára ünnepelni. De később a szedők visszatértek gépeikhez, mert újság nélkül nincs szabadság, ország-világnak tudni kell róla, hogy mi történt, hogy Magyarország szabad, hogy részese a világ nagy, boldog átalakulásának. A posta és távíró, a telefon, a vasút, mind a Magyar Nemzeti Tanács rendelkezésére állt, sehol vér nem omlott, virág, zászló, ujjongás és öröm közepette történt mindez. A katonák levágták sapkájukról a. K betűs rózsát, a kaszárnyákról eltűntek a kétfejű sasok, a dunai flotilla a honvédségé, a tengerészek honvédekké lettek, minden kaszárnyát, katonai raktárt, középületet magyar katonák szálltak meg, az utcákon a köztársaságot éltetik, töméntelen hivatalról leszedték a „királyi“ felírást, mert Magyarországot immár köztársaságnak ismerte el a nép. Ez a nász, a mámor, az új erők napja. Szabadság és tobzódó kedv az utcákon. De azoknak, akik kezükben tartják a vezetést, erre az óriási, ujjongó és magával nem bíró erőt, óriási feladattal kell megküzdeni. Helyre kell állítani a rendet emberi értelemben, a biztonság érzését kell megadni Budapestnek és az országnak. Mindenki vigyázzon, hogy el ne fajuljon a nép örötünnepe, hogy a szabadság ragyogó napjából ne váljék a csőcselék ünnepe, hogy ne fosztogassanak és ártatlan embereket ne bántalmazzanak. Virágos fegyverekkel rohannak végig automobilok az utcákon. Az ősz fehér rózsája legyen a béke és az emberszeretet virága, ez a fehér rózsa fogja le szelíden a fegyver gyilkos csövét és többé ne szálljon halál senkire ezekből a fegyverekből. A Magyar Nemzeti Tanácsosai egyesült Katona- és Matróz Tanács ma Budapest katonai parancsnoka. Minden erő a nép embereinek a kezében van. Hiszszük, elvárjuk és érezzük, hogy tud élni ezzel a rettenetes és igazságos erővel és amilyen elszántsággal és bátorsággal törte össze a múlt Magyarországát, épp olyan fegyelemmel, rendben vezeti a jövő felé azt az új Magyarországot, amelyért érdemes élni. A fomtáatens ®ls© éjszakája A Nemzeti TanásszíveSSe & BratarraaS— As estgésx hely SrsSg csatlakozóig a forradalomhoz — A térparaiaiESt mókáin raeícassta rasnát — és Est tudósítójától — Egy páratlanul izgalmas és csodálatosan szép éjszakán, a szerdáról csütörtökre virradó éjjelen a Nemzeti Tanács úrrá lett a magyar fővárosban. A katonaság és a nép forró lelkesedése a Nemzeti Tanács kezébe juttatott majdnem minden polgári és katonai hatalmat. Ami még nincs a kezében, az már nem hatalom többé, csak cím, erő és tekintély nélkül. A rendőrök a Nemzeti Tanácsban A fővárosi rendőrség kedd este történt csatlakozása és szerda esti tüntető felvonulása indította meg az események mindent magával sodró lavináját. Sándor László főkapitány tiltakozása és fenyegetése nem rendítette meg az öntudatukra ébredt, hazafias és emberi köi élességüket teljesítő rendőrtisztek és rendőrlegények elhatározását. Tegnap délután négy órakor lelkes gyűlésen esküdtek fel a Nemzeti Tanácsra. A gyűlésből pedig hatalmas menetben a Károlyipárt, majd az Astoria elé vonultak. Az Astoria-szálloda, a Nemzeti Tanács székhelye, volt az éjszakai vértelen forradalom középpontja. A péter- Vári téri palotában, vagy a moszkvai Kremlben játszódhattak le olyan események, mint itt. A szálloda forgóajtaja pillanatra sem állott meg : politikusok, tisztek, közlegények, matrózok, diákok, újságírók özönlöttek a Nemzeti Tanácsnak, az első emeleten levő helyiségeibe. A kis szobák zsúfolva voltak, a tanács tagjai és vezetői percnyi pihenés nélkül vették át a jelentéseket, adták ki az utasításokat. Gróf Károlyi Mihály az utóbbi napok példátlan erőmegfeszítésétől kissé megtörve, sápadtan és mégis nyugodtan tanácskozott híveivel, de mindannyiszor, ahányszor a palota előtt hullámzó tömegek türelmetlen parancsszava az erkélyre szólította, új erőt merítve az erkélyről szólóit a néphez, olyan erős és nyugalmat parancsoló hangon, ahogyan őt a képviselőházban még soha sem hallottuk. Postások távirászok, matrózok, menetszázadok Mikor a tüntető rendőrök elvonultak az Astoria elől, a tömeg továbbra is kitartott, ott maradt a szitáló esőben, megérezte, hogy meg kell várnia a készülő nagy eseményeket. A tanácshoz egyre újabb jelentések érkeztek : a postások és távirászok csatlakoztak, a matrózok jönnek Óbudáról, menetszázadok indulnak el a pályaudvarról, hogy a Tanács rendelkezésére bocsássák magukat. Hiába a fenyegetés, hogy egy ezredes katonai őrséggel le akar tartóztatni minden tisztet, aki idemerészkedik, egymásután jelentkeznek fiatal hadnagyok, főhadnagyok, komoly elszántsággal kérnek utasításokat és a Nemzeti Tanács vezetői nem győzik arra kérni a tiszteket, hogy türelmesen várjanak, a hatalom vérontás nélkül a kezükbe fog kerülni. Kilenc óra elmúlt, amikor a Lánchíd felől nagy tömegtiszt és közlegény vonult az Astoria elé. Nemzeti szinű zászlókból diadalkaput formáltak, mögötte kivont karddal a lisztek, levegőbe tartott szuronynyal a katonák. Az egész kocsiút szettében ellepve, gyönyörű rendben értek a szálloda elé, közben folytonosan éltették a Nemzeti Tanácsot, Károlyit és egyre zajosabban a köztársaságot. A sapkákon már nem volt rozetta, ezt útközben mindenki levette és virágot vagy nemzeti szinü szalagot tűzött a helyére. Katonák esküje a Nemzeti Tanácsra Mikor már vagy 15.000 főnyi tömeg feketés lett a szálloda előtt, egy főhadnagy kivont karddal az erkélyre lőtt és csöndet kért. Felejthetetlen pikánst volt, mikor a tüntető katonák tömege egyszerre elnémult és a főhadnagy dörgő hangon felolvasta nekik az eskü szövegét. Ezer meg ezer kard emelkedett a levegőbe. Ezer meg ezer szurony villogott és a háborúban elfásult katonák egyszerre megifjodva, ünnepi lelkesedéssel harsogták az ég felé az eskü szavait, elcskidtek a szabad, független, demokrata Magyar- országra, a Nemzeti Tanácsra és szinte extázisban kiáltották: — Isten engem úgy segeljen! — Most pedig, hogy felesküdtetek az új Magyarország kivívására és védelmére, énekeljétek el minden magyar ember imádságát ! — kiáltotta a főhadnagy az erkélyről. A mayar himnusz hangja még soha olyan ünnepélyesen, olyan forró áhítattal nem szállott az ég felé mint ezekben az örökké felejthetetlen percekben. S Lovszy Márton meghatottan köszönte meg a magyar katonák csat l lakozását, majd mikor a tömeg Károlyit kívánta hallani, a vezér kiállt az erkélyre és egetverő éljenzés közben beszélni kezdett. — Azt hiszem, —mondotta — hogy még néhány óra és a kormány hatalmai átvehettük. A nép kezébe akarjuk tenni a hatalmat, a nép intézze a maga sorsát, mi csak arra kérjük a népet, hogy nyugodtan és lelkesen várja meg ezt az órát. A kardok ismét ismét kiröppentek hüvelyükből, megismétlődött az előbbi jelenet. Landler Jenő szólott ezután a néphez és a katonákhoz, közben pedig folyton jöttek a hírnökök, újabb és újabb csatlakozást jelentve, majd egy hadnagy és egy önkéntes hozza a hírt: a keleti pályaudvaron indulófélben várakozik egy mene zászlóalj. Ide kell hozni őket, — kiáltják a tisztek - -menjünk a keleti pályaudvarra. Matrózok, tisztek és közlegények sorakoznak és elindulnak a pályaudvar felé. A pályaudvari kirendeltség nem is próbál ellenállni, csatlakozik a tömeghez és a két menetszázad lelkesen indul vissza az Astoria felé. A Rákóczi-úton elfoglalták az egész kocsiutat és a legnagyobb rendben állottak fel az Astoria előtt. A tisztek kivont karddal, a fiuk magasba tartott puskával éltették a Nemzeti Tanácsot, felesküdtek, majd rázendítettek a Szózatra. Károlyit akarták hallani. Kalap és kabát nélkül állott ki az erkélyre és megható volt, hogy a tömeg aggódva a vezér egészségéért, még beszéde közben is folyton buzdította: vegyen kalapot és kabátot, megfázik a hűvös éjszakában. — Azért hívtunk ide benneteket, — mondotta Károlyi — hogy a magyar hazát védjetek és legyetek segítségünkre a népuralom és a rend fentartásában. Örömmámorban úszott az utca, a tisztek szinte összeölelkeztek a bakákkal és a polgársággal. A nagy lázban a katonák egy része átadta fegyvereit a tömegnek, s így történt, hogy puskához jutott sok gyerek is és több lövés hangzott el. A golyók senkiben sem tettek kárt s a tisztek sietve intézkedtek, hogy minden fegyvert adjanak vissza a katonáknak. Közben az a hír jött, hogy a Mária Terézia-laktanyánál összeütközés történt. A Nemzeti Tanács megbízásából Fényes László és dr. Landler Jenő odasietett és lecsillapította az izgatott tömeget, melynek egyik része a honvédügyészség fogházából kiszabadította a politikai foglyokat. A térparancsnokság elfoglalása Ugyanekkor —éjféltájban — a belvárosban levő térparancsnokság előtt is gyülekezett a fegyveres tömeg. A Tanács két katonatisztet és Garbói Sándort és Biró Lajost küldte ki, hogy akadályozzanak meg minden vérengzést. Alig távoztak az épületből, két katonatiszt jött jelenteni a Tanácsnak . A térparancsnokságot elfoglaltuk, az őrség rendelkezésünkre bocsátotta magát. A tüzoltők szirénája hallatszott. A térparancsnoknál levéltárát felgyújtották. Egy óra volt, mikor egy katonai autó állott meg az Astoria előtt. Várkonyi tábornok, a budapesti városparancsnok érkezett több tiszttel. Jelentette a Nemzeti Tanács intéző bizottságának, hogy az erőszaknak engedelmeskedett és bár hű marad királynak tett esküjéhez, a kényszerhelyzetben a város katonai parancsnokságát átadja annak, akit a Nemzeti Tanács kijelöl. Mennydörgő éljenzés volt a válasz !