Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)
1919-10-01 / 71. szám, Reggeli kiadás
oldal. Budapestnek pár* napra van csak lisztje A fővár©* lisztínségének okrai — Az Est tudósítójától — A világ második malomvárosának pár nap múlva csak az a lisztje lesz, amit be tudna* csempészni. Az árak elég változatosak : nullásnak megfelelő tésztaliszt kilogramonként 12—16-20, sőt 25 K, kenyérliszt 6—S—10—12 K. Normális években szeptember végéig a búzafelhozatal megütötte a 2—21 millió méter mázsát. Hazánkban lévén legkorábban kész búza, az új liszt hamarosan elkelt Budapesten és Magyarországon, sőt a vagonok ezrei indultak Német-Ausztriába, Csehországba, a tengermellékre és az őrlési forgalom (kikészítési eljárás) idején dunai átrakodással Németországba, Fiumén és Venezián át Svájcba, a tengeren Francia-, Angol-, Svédországba, Brazíliába stb. Budapest maga mindig bőven el volt látva liszttel és a malmok versenye folytán oly olcsón, s amilyennel Európa egyetlen másnagyvárosa sem dicsekedhetett. 100kilogramm-ás liszt ára 26—30 K volt a legdrágább időkben. Ma lisztellátás dolgában úgy állunk, hogy a búzafelhozatal információink szerint (statisztika hiányában) szeptember 30-áig nem fogja elérni a 100.000 métermázsát (ezer vagont) és így állott elő az a félelmetes helyzet, hogy Budapest és közvetlen környéke, melynek napi lisztszükséglete 1.500.000 lakos részére — a havi fogyasztást havonként és személyenként átlag 10 kg-mal számítva — , sejtvagonra tehető, vagyis havi lö'CO vagonra, immár csak néhány napra lehet búzával, illetve liszttel ellátva. Ugyancsak ellátatlan Pestmegye pomázi járása, Esztergom,megye dunántúli része, Hont és Borsod megye több járása, ahonnan jövő küldöttségek sürgetésére a Közélelmezési Hivatal csak azt tehette, hogy a szomszédos törvényhatóságokat utasította a november végéig terjedő gabonamennyiség átadására. Vájjon ezek átadják-e, vagy az odaszállítás lehetséges-e, ez más kérdés. A főváros lisztellátása egyébként a legszorosabban kapcsolódik a kormány autoritásába, mert a rendeletek csak papiroson vannak meg, minden szolgabirói körzet, város vagy község külön egység, a hatóságok lokálpatriotizmusukban csak közvetlen a maguk ellátatlanjairól gondoskodnak, a gabonaárakat 10 és 20%-kal felüllreitálják, mások az őrlési tanúsítványokat, mellőzik vagy a gabonabevásárlást fejkvóta nélkül engedélyezik. A Haditermény nem tud megmozdulni, mert nincs támasza a hatóságokban, intézkedéseinek hiányzik a szankciója, sőt még a szükséges kékpénzzel sem rendelkezik és mindezeken felül a tengelyszállítás lehetősége nincsen megadva. A közbiztonságiállapotok olyanok, hogy a vasúti megdézsmálások folyán a szeneskocsikból 30— 50%, a leplombázott vagonokból a gabona 10—20%-a hiányzik a rendeltetési állomáson. Mindezeken két irányú segítség képzelhető. Vagy bocsássa sürgősen a Hadi termény rendelkezésére a kormány mindazon morális és fizikai eszközöket, amelyek a gabonabeszerzéshez,zoknak a malmokba és onnan a fo,y4£itá'-hoz való szállításira szükségesek. Bármennyire ellenszenvessé vált előttünk a gabonarekvirálás kényszerűsége, pillanatnyilag mégis ehhez az eszközhöz kell fordulni, hogy Budapest kenyér nélkül ne maradjon. Kifejezetten kiemeljük, hogy a Haditermény végezze ezt a munkát, mert különféle miniszteri nyilatkozatok szerint a kormány a fogyasztási szövetkezetekre akarja bízni ezt a nagy szakértelmet, gyakorlatot és speciális tapasztalatokat igénylő munkát, amely kísérletezésre ezúttal sem idő, sem alkalom nincsen. A kormánynak módot kell találnia arra, hogy a megszállás alatt lévő területek a rájuk szoruló országrésznek legalább annyi gabonát szállítsanak, mint eddig. Amint az entente Csehországot és Lengyelországot kötelezte annyi szén átengedésére Német-Ausztriának, mint amennyit eddig szállított, épp úgy kaphatna Budapest és vele a szűkölködő országrészek annyi gabonát, mint eddig. A másik irányú gyors segítség a H. T. mellőzésével a szabad kereskedelmet jelentené : a vámmalmok készleteiből annyit megmenteni, amennyit csak lehet. Ezt viszont a bevásárlás szabadsága kiegészíthetné, mert ha a katonai segédlettel való rekviráláshoz nem nyúlunk, akkor a körzetüket legalaposabban ismerő malmosok helyettesíthetik megfelelően a bizományosi kart. A malomnak megvannak a raktárai, szakavatott kezelőszemélyzete, igaereje és a bevásárlási képessége. Készen álló, kereskedelmi szellemmel és gyors alkalmazkodással bíró iparágunk (ma : egyetlen nagyiparunk) kétségtelenül jól megoldaná a rábízandó feladatot. A vármegyei molnárszövetségek már 1918 május 10-én kötelezően vállalták azt, hogy a szabadkereskedelem alapján az addigiaknak kétszeresét szolgáltatják be mint vámkeresetet, ami 1 millió métermázsa többletet jelent. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha Budapest városa a szükség órájában a magyar vámmalmosok hazafiságára hivatkozik és ha nekik a vasúti elszállítás módozata megadatik, akkor a fővároson pillanatnyilag hamarosan segítve lesz, az állandó és biztos lisztellátást pedig a malomipar vezetői garantálhatják. Szerda, 1989. október 1. Tíz est Hazaszállítják olaszországi hadifoglyainkat Javult a szibériai magyar foglyok helyzete — Az Est tudósítójától — Szörnyű és megbocsáthatatlan mulasztások terhelik a forradalmi kormányokat, úgy Károlyi Mihály, mint Kun Béla kormányát ezen a téren is, a hadifoglyok ügyében. Kezdődött ez a mulasztás már a belgrádi fegyverszüneti szerződés megkötésekor. Károlyi Mihály és tanácsadói ez alkalommal egyszerűen megfeledkeztek a hadifoglyokról, a Szibériában szenvedő lét—150 ezernyi magyarról és az olaszországi fogolytáborok mint-egy 70—80 ezernyi magyar lakójáról. Egyedül a Vöröskereszt-Egyletre maradt a hadifoglyok gondja. Az egyesület berni missziója útján folytatott is tárgyalásokat a különböző kormányokkal és a nemzetközi Vöröskereszt-Egylettel. Ezek a tárgyalások a kommunizmus alatt is folytak, eredménynyel azonban természetesen nem járhattak. Komolyabb tárgyalások csak a legutóbbi időkben kezdődtek a Friedrich-kormány bécsi képviselője és az olasz kormány megbízottai között. Az olaszok ezeken a tárgyalásokon igen előzékenyen viselkedtek. Élelmiszerekben jelenleg Olaszországban is nagy a hiány és nagy a drágaság, munkáskézre pedig a háború megszűnése és a részleges leszerelés folytán ott sincsen szükség. Ennek folytán az olaszok hajlandók náluk levő foglyainkat hazabocsátani. Miután azonban ez a végleges béke megkötése előtt nagy nehézségekkel jár, a kiküldöttek úgy egyeztek meg, hogy egyelőre csupán a rokkantak szállítását fogják fokozott mértékben megkezdeni. A rokkantakat az olaszországi táborokban egy olasz bizottság jelöli ki és ez munkáját enyhén és humánusan végzi. A hadügyminisztériumban azt remélik, hogy talán már egy hónap alattaz egész hazaszállítást le lehet bonyolítani, az azonban bizonyos, hogy még a tél beállta előtt az utolsó magyar fogoly is hazatér Olaszországból. A szállításhoz szükséges vagonok és megfelelő mennyiségű szén már biztosítva van. Az első fogolyvonat, mintegy ezer magyar fogolylyal, már meg is érkezett a veszprém megyei Csótra, ahol leszerelő és szétosztó állomást állítottak fel. A hadügyminisztérium az érkező transzportok fogadására tiszti bizottságokat küldött ki, amelyek Királyhidán, Villachban, Bruckban, Innsbruckban és Wienben fogadják és tovább küldik az érkező transzportokat. Villachban és Bruckban élelmezési állomásokat is rendeztek be. az érkező foglyokat a cseti táborban látják el a szükséges ruhaneművel és igazoló írásokkal és innen küldik őket haza családjaikhoz. Az egyenként érkező foglyok és kisebb csoportok összegyűjtésére és irányítására Budapesten állítottak fel egy hadifogoly-irányító hivatalt. A hivatal az Andrássyút 114. számú házban működik, ez, látja el a megszállott területeken lakó hadifoglyokat is addig, amíg a román hatóságoktól utazási engedélyeiket megkapják. Itt közöljük a következő bécsi jelentést : Az Arbeiter Zeitung írja: „Beavatott helyről közük velünk . Az utóbbi időben egyre gyérebben érkeznek Olaszországból német-osztrák hadifoglyokat hozó vonatok. Ellenben egyre több magyar hadifogoly érkezik haza, főképpen tiszt, noha Magyarországgal még nem kötötték meg a békét.« Örvendetes és nagy mértékben javult az utóbbi hónapokban szibériai hadifoglyaink helyzete is. Itt a helyzet néhány hónappal ezelőtt még szinte kétségbeejtő volt. A vigasztalan nyomorúságból egyetlenegy menekülés volt csupán: a szökés Kínába. Egyes haza került magyarok , szinte elragadtatva beszélnek arról, hogy milyen előzékenyen, mily igaz és áldozatkész jósággal fogadták a kínaiak azokat a szerencsétleneket, akiknek sikerült eljutni hozzájuk. A mandzsuriai Csicsikárban nagy fogolytábort rendeztek be a szökevények számára, ahol ellátják őket minden szükséges holmival, ruhával, élelmiszerekkel stb. Sok ezernyi menekülőt óvnak meg ilyen módon a nélkülözések, a betegség, a halál elől. A genfi Vöröskereszt dr. fontaidon, genfi orvos vezetése alatt nemrégen nemzetközi bizottságot küldött ki Szibériába, amely az egyes fogolytáborokból kábel útján táviratokat küldött Budapestre. Ezek szerint a jelentések szerint a helyzet ma már mindenütt kielégítő, a múlthoz képest pedig egyenesen fényes. Legnagyobb a változás az amerikaiak által fentartott táborokban, ahol mindenütt kiszárították a barakkok falait, villanyvilágítást vezettek be, fürdőket olvótermeket rendeztek be és a foglyokat ugyanolyan ellátásban részesítik, mint amilyent az amerikai tisztek, illetve közlegények kapnak. De nagyon jó a helyzet a japán táborokban is. A japán kormány a Montaldon-missziónak 10.000 jen készpénzt, rengeteg fehérneműt és gyógyszert adományozott a magyar foglyok részére Azonban, míg Kelet-Szibériában a helyzet ennyire javult Szibéria nyugati részeiben lévő foglyaink a régi nyomorúságban kínlódtak tovább. Csak mintegy három hónappal ezelőtt sikerült a Magyar Vöröskereszt Egylet bécsi megbízottjának, ifj. Leopold Lajosnak összeköttetést létesíteni az angol kormánynyal és ígéretet kapni arra vonatkozólag, hogyaz angolok is meg fogják kezdeni Nyugat- Szibériában azt a gyönyörű mentőmunkát, amelyet az amerikaiak és japánok oly nagy sikerrel folytatnak a Keleten. Szibériai foglyaink hazaszállítása ügyében a tárgyalások még folyton tartanak. Az entente-kormányok ebben a kérdésben nemigen támasztanak nehézségeket. A nehézség itt csupán a szükséges hajótér és megfelelő pénzösszegek előteremtésében rejlik. Ha ezeket a kérdéseket sikerül megoldani, a szibériai hadifoglyok hazaszállítása is haladéktalanul megkezdődhetik. Holczer Emil Zoltán összes raktárait, fiókjait és elárusító helyeit Budapest,Vill., Hunyadi utca 3. illatszer- és pipereszappangyárába összpontosította. Hamis fogarcas töröttet is és aranyat veszek- Wyachogrod Tiszakálmán tér 13. II. em. 12. Levelezőlapra jövök Kreutz Gyula táncintézetében Vili. kerület, Baross utca 59. szám. Oki elején felnőtt s gyermek kurzusok kezdődnek. Külön órák! Kivonatra prospektus! BOROSHORDO minden mennyiségben és nagyságban.uj és használt naptáron kapható! Vidékre a szállítást elintézem, Böhm kálmárk h©rdénagykereaz Vedd Budapest Kadáripari telep : V-, Vici-út 40—46. Telef. 118-21 Közp.imdla: VII., Rózsa u. 45. Telet József 126. Saját készítményű tölgyfahordója.