Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)

1919-10-10 / 78. szám

0­ A nemzet színei csillognak föl ismét, hosszú, két­ségbeejtő, szintelen éjszaka után. Még nem űztük el a ret­tentő éjszaka minden rémét; még kisért a kirabolt, fölgyúj­­tott országban a munkátlanság réme, a kenyértelenség átka, a közeledő tél dermesztő hidege. De az ország a mi országunk, ormain a mi lobogóink lengenek, sorsának intézői vérünkből valók. Az ország sok sebből vérzik. Nagy ellenségei, a kikkel éve­ken át véres hadban állott, még nem békültek meg vele. A­kik­től jelenben válsága, jövőben boldogulása függ­, még nem tár­ták föl előtte kapuikat és szi­veiket. És belül is, a megfogyott, megtört nemzet kebelében még nem ült el a viszály, a pártos szenvedély. De legyen bár sorsunk még oly kemény, mégsem reménytelen; harcol­junk bár egymás ellen még oly elvakult indulattal: a küzdelem­ben magyar áll szemben a ma­gyarral. A háború elvesztéséből, a rendzavaró for­radalom kábulatából, a rabló­kormány garázdálkodásából, a sok szörnyűségből, a borzalmas vérvesztésből egyetlen üdvössé­günk támadt: négyszáz eszten­dei nemzeti rabság után ismét szabadokká lettünk. És ez az egy nyereségünk kárpótol ben­nünket ezernyi veszteségért. Szabadok vagyunk. A világ­­történelem a maga autonóm ere­jével, szinte megkérdezésünk nélkül, megvalósította legna­gyobb fiaink legmerészebb ál­mát. De nagy árat kell adnunk szabadságunkért. Szentté és sért­hetetlenné avatja független­ségünket a fájdalmas áldo­zat, a­melyet érette hoztunk és fogunk hozni, ha kell. Rá­eszméltünk magyarságunkra, e szent érzés nagyságára, jelentő­ségére, méltóságára. Soha sem­mi többé szívünkben ezt az ér­zést elhomályosítani, parancsoló szavát elnémítani, szívünk dob­banásának magyar ritmusát el­torzítani vagy megállítani nem fogja! Budapest, 1919 * Pétitek * október 10 Előfizetési árak : Egy hónapra­­.5.— korona Negyedévre ...... 42 — korona Félévre ............. 10.— korona Egész évre...........160.— korona Egyes szám ára 60 fillér. Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS SÁNDOR Szerkesztőség: VII. kerület, Er­esébet*körút 7. Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 18.*20.38* Fiókakiadóhivatalok : V., Vilmos császára út 14. szánt és IV., Vácia utca 12. Wien: I­, Kohlmarkt 7. Instiintare Trupele de ocupatiune romane, prin consiliul comunal al capitalei a rechztionat in mai multe locuinte partid­are apartimente pentru ofi­­teri. Co­­nduirea pietei romane (Ve­res P­né-n. r.) pe proprietarii sau chira camerilor rechizitionate, in dei­os de 24 oare dupa aparitia ace­ste instiintari sa de urmatoa­­rele d­e pe adresa de mai sus : 1. h mele propietarului sau chi­­riasul . 2. A­­esa exacta a camerei. 3. N nele complect r.l ofit'-ului ce ocupa mera, graduersi re unde in prezer ;a afla ofiter el ui de enbr. a se vs iota cu cuvantul »­ I«. Cei ce vor ne ija acest lucru se i­n pedepsi confor presci­iptiunilor donantei relativ a cartireure. Amand. üstéi B. mis Colone i B. Ivan. Séf. Bir. Curt. Sit, Rizo Eugen Hirdetmény. 1 A román megszálló csapatok­­ tisztjei részére a fővárosi tanács több magánlakásban, lakrészeket foglalt le. A román térparancsnokság (Ve­res Pálné­ utca 1.) felhívja a foglalt lakások főbérlőit, hogy, 24 órán be­lül jelentsék be a fenti címre egy negyedéves lapon a következőket: 3. A bérlő neve. 2. A lakás pontos címe. 3. A benne lakó tiszt teljes neve, rangja és ezrede, a­hol jelenleg nincs tiszt, ezt a 3. tétel alatt „üres“ szóval jelzik. A mulasztók a lakás adásra vo­natkozó rendelet értelmében bűn­tettetnek. Budapesti térparancsnok B. Ivan ezredes. A beszállásolási hivatal főnöke Rizo Eugen hadnagy. V 1 Censurat: Hr. Jtrdor X évfolyam *7­. szám. . Magánkihallgatáson X­V. Benedek pápánál Róma, 1919 tavaszán Az er­es számú villamos a Szent Péter-tó­n áll meg. A Piazza Ve­­nezián h­ünő sok pap s egy-két csipkeki­dős nő száll fel a villamosra. Valame­lyen egy cél: a Vatikán felé igyi­szünk. Fekete kabátom alól kilátszik rakkom fehér nyakkendője, hallom, mint a mellettem ülő nő könyöke ,­ meglökve a másikat oda­­súg . Al­genciára megy. Helyt­­ vagyunk. A svájci gárda igazolvá­somat kéri. Felmutatom a kihallga­sra szóló meghívót. A fan­­tasztiku­n öltözött alabárdos őr tiszteleg :avartalanul mehetek fel a pápai la­­sztályokhoz vezető külön­­lépcsőn Gaspa­r bibornoknál Érdek audienciámat megelőzőleg két hiva­los látogatást kell elintéz­nem a B­tikánban. A pár főudvarmesteréhez —­ 11 Maestro i Camera di S. S. — De Sam­per püspi höz régi barátja, Csiszarik János k­onok ajánlólevelével állí­tottam ! Meglepő kedvességgel fo­gad a M signore. A pápai kihallga­tást meg­őző formalitásokat részle­tesen me­geszéljük. Gasparri tábor­nok pápa államtitkárnak már a fő­­udvarme­zt mutat be. Hatalmas, vaskos, i­ndkivül érdekes személyi­ség Gass­­i kardinális. A Vatikán esze és n­ógató ereje. Az ő kezén és agyán í­gy keresztül az egyházi állam mis­en dolga. A törékeny testű, meleg szívű és finom lelkű pápa m­eg­­érzi és kigondolja, a kemény fejű, erős kezű Gasparri bibornok keresz­tül hajtja a Vatikán akaratát. Gasparri bibornokkal két izben tár­gyaltam a hadifoglyok érdekében. Beszélgetésünk egyúttal előkészítése volt pápai kihallgatásomnak. Több oldalról benyújtott ajánló leveleim dacára részletesen el kellett monda­nom a kért kihallgatás célját, bemu­tatnom a pápának teendő előterjesz­tésem anyagát. Élénk színekkel igye­keztem ecsetelni a hadifoglyok lelki gyötrődését, szerencsétlen otthonuk, a romokban heverő Magyarország utáni mérhetetlen vágyódásukat. ■— Ne folytassa, ne folytassa, — szólt közbe a bíboros ■— szivem sza­kad meg ennyi szomorúság hallatára, íróasztalához ült és sajátkezüleg közölte a főkamarásmesterrel, hogy pápai különkihallgatásra való bocsát­­t­atásomnak akadálya nincsen, a to­vábbiakat Monsignore De Lamper intézze el. Í1 pápai meghívó Másnap, március hó 4-én a Vatikán futárja a következő tartalmú meg­hívólevelet kézbesítette szállóbeli la­kásomon . Pápai címer. Anticamera Pontificia. tiua Santila ricevera in udienza privata il Signor Stefano Dobay de Dobó net giorno di Mercoledi, 5 corrente, alle ore 11 3/4. Vaticano L 'Marco, 1919. II Maestro di Camera di S. S. U. de Samper. Le Signore in abito nero e velo, i Signori in track­e cravatta bianca, I Monsignori in abito piano, e gli Ecclesiastici in abito tatare e sfer­­raic­one. Március 5-én, hamvazó szerdán déli tizenkét órára szólt a pápai meghívó. A pápai lakosztályhoz vezető újkülött lépcső félemeleti fordulóján térdnad­­rágos inas várt és kisért az első te­remig. Azontúl svájci gárdisták vettek át és adtak tovább. Mert a szó szoros értelmében kézről-kézre adtak a vati­káni termek végtelen során. Festőién szép, bíborba öltözött prémkucsmás óriások foglalnak helyet szanaszét az ajtóknál. Arcuk merev, szempillájuk Se­rebben, csupán hűséges szemük ragyog élénken az érkező felé. Testi­­leg-lelkileg válogatott alakok. Most, hogy már a borzalmas pesti komédia után írom e sorokat, undorodva állí­tom szembe — kép és leírás után — a nyestett galíciai Lenin-fiúkat, a szovjet ház kézigránátos őreit a mese­­szerűen szép vatikáni gárdával. Ég és föld, •— nem ! menny és pokol a kü­lönbség. Ji pápai termekben Alig van időm körülnézni a kincs­esei rakott termekben, a pápa magán­­titkárja — cameriere Segreto partici­­pante — Monsignore Arborio Mella di Sant’Elia siet felém. Felkér, hogy kövessem, Amalfi püspöke van most benn a pápánál, utána én következem. A ceremóniák felől a főudvarmester már részletesen informált,­a kihall­gatási szobához vezető Utolsó­­terem­ben egy szolgálatot tevő angol ezredes társaságában várok nyugodtan so­romra. Hosszasan elbeszélgetünk. Az úgynevezett ’■ gobelin-teremben va­gyunk. A gobelineket I. Napóleon annak idején elherdalta a Vatikán­ból, később ismét régi helyére került vissza az értékes műremek. Óriási szőnyeg fedi a padlót. —­■ A madridi nők ajándéka — ma­gyarázza tovább az angol ezredes. A falak művészi faragású faburko­latán a Borghese-család címere dom­borul. A pápai lakosztályok belső ter­mei előtt a nemesi gárda teljesít szol­gálatot. Tagja csak az 1870. előtti egyházi állam nemes származású alattvalója lehet. Feltárják a szárnyajtókat, két elő­kelően finom fiatal pap kíséretében a bíbortaláros Amalfi püspöke lép el mellettünk lassú méltósággal. Fe­jünket mélyen meghajtjuk, a gárda merev állásban tiszteleg, jobbra-balra köszönve, az elegáns püspök elvonul.

Next