Az Est, 1919. december (10. évfolyam, 123-147. szám)

1919-12-04 / 125. szám

4. oldal Friedrich tegnap­ délelőtt megje­lent az ügyészségen és maga is kérte, h­ogy szembesítsék Hüttner­­rel. A szembesítést Kovács Lajos vizsgálóbíró végezte, dr. Soóky Já­nos, dr. Zsacskó államü­gyészek és dr. Ulain Ferenc ügyvéd és lap­­szerkesztő, a gróf Tisza-család kép­viselőjének jelenlétében, a­ki csak sürgetés után tudott bejutni. A szembesítésről hivatalos nyilatko­zatot még nem adtak ki, Friedrich István azonban maga tájékoztatta a történtekről az ügyészségen je­lenlevő újságírókat, nyilatkozata szerint Hüttner semmi terhelőt sem tudott mondani ellene. Igen fontos körülmény az, hogy ennek a jegyzőkönyvnek a felvé­tele után a rendőrség több főtiszt­­viselője ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak. A vizsgálat azért indult meg, mert a tisztviselők, a­kiknek oly,­nagy és fontos érdemeik van­nak- nyomozás legutóbbi ered­gé­­nye­­­k elérésénél, Tiláin ügyvéd­nek megengedték, hogy a kihallga­tásnál jelen legyem Ki kell deríteni az igazságot A sok magánforrásból eredő köz­lés után a hatóságok­­bizonyára maguk fogják nyilvánosságra hoz­ni az eddig felvett összes jegyző­könyveket, a­melyekből az egész ország az igazságnak megfelelően, nem egyoldalúan beállítva láthat­ja majd az egész tényállást.­ Itt nem­­egyes akármilyen rangú és párta egyénekről, nem politikusok­ról és politikáról van szó, hanem­ kizárólag az­­ igazság kiderítéséről. Ha majd a bírósági tárgyalás so­rán kiderül, hogy Friedrich ártat­lan és erőszakosan keverte bele Hüttner a csúnya vádba, minden­kinek kötelessége lesz neki és­ a többi esetleg ártatlan gyanúsított­­embernek a legteljesebb és leg­őszintébb elégtételt szolgáltatni. Fegyelmi vizsgálat Hüttner első vallomása után TűSffitars Mintik a csapszó­rség vezetőinek gyilkosait■ A tewwmm'né’k bűnügye­ ­ !Az Est tudósítójától Ferry Oszkár, csendőraltábornagy­­nak és két társának bestiális meg­gyilkolását kezdte ma tárgyalni a terroristák bűnügyeiben ítélkező bíró­ság. "Kilenc­ óra előtt már zsúfolásig megtelt a terem, a közönség időnkint nagyon nyugtalanul viselkedett, úgy hogy az"elnök kén­ytelen volt gyak­ran csendre inteni a közönséget, sőt energikusabban a terem kiöntésével is fenyegetni.’ Az államügyész emel­vényéről egy ideig ■ Bárczy István igazságügyminiszter, •,Heinrich Fe­renc kereskedelmi miniszter, és A­a­­dossy minisz­ter­i tanácsos is,hallgatta a tárgyalást, ,s­­.•••­•, rlgHt l ' A vádirat Vary Albert főállamügyész felol­vasta a vádiratot, a­mely­­ szerint: Cserny Józsefet, Pap Sándort, Bony­­■hali Tibort, dr. Vajd­a Zoltánt, Polr- Poltacsek Ernőt, továbbá' a szökés-­­­ben lévő Ghlepko-Hantos­­ Edét és Radányi Kornélt mint felbujtókat,', továbbá Rakos Ferenc, Barteilos Ist­ván, Csömör Gábor, Hagy Béla, Rö­­sche­r Márton, Tóth József, valamint a szökésben lévő Pető­­István terro­ristákat, mint tettestársakat vádolja azzal, hogy 1919 július 19., 20. és 2­1-ik napján a mozdony­ utcai lak­tanyában Ferry Oszkár csendőral­­tábornagyot, Borhy Sándor és Men- A­kina 'János'csendőralezkedéseket előre megfontolt szándékból és szándéko­san együttesen megölték.­­ . . Cserny kihallgatása Az elnök kérdésére Cserny kije­lenti, hogy a letartóztatások miatt bűnösnek érzi magát, de­­ az ölés­ miatt nem. Csilepkótól kapta a pa­rancsot, hogy fogassa el a csendőr­tiszteket és két terroristáját, a­kiket »vérebeknek « nev­eztek . Bony­hátit és Fedányit felküldötte hozzá. Vallo­másában aztán úgy igyekszik fel­tüntetni a dolgot, hogy kizárólag Chiepko rendelkezésére fogták­­ a csendes tiszteket és végeztek ki. Ő sza­badon is akarta őket bocsátani és a kivégzés is azért történt, mert az ő rendelkezése ellenére nem költöt­ték őt fel idejében. . E miatt reggel — mint­­vallja —, ’ dühöngötty tört-zűzött; Borhy alezre­dessél — mint mondja — direkt ,szimpatizált, mert hasonlított az ap­jára. " „Ki kell őket végezni A másik vádlott, Pap Sándor el­mondja, hogy Radányitól és Bonyháti­­tól ő visszakérte nyomozó igazol­ványaikat, Ghlepko azonban mási­kat­­adott nekik. A­mikor a három csendőrtisztet ott találta a laktanyá­ban, bement Csernyh­ez ke­vezős-­ ködni, a­ki azt a felvilágosítást adta, hogy Ghlepko küldte őket, ellenfor­­rad­almiárok és ki kell őket végezni. rAz elnök: Lépjen elő Cserny! Ér­­■­deklődtek magánál a csendőrtisz­tek iránt? Cser­ny: Igen,­­egy házbizalmi és én azt mondtam, hogy el vannak bújva­.. Az elnök. Maga azt­ mondta, hogy­ miért érdeklődnek, hiszen burzsu­­jokról­ van szó és nem­ proletárról. Lehet, hogy már úsznak... Bonyháti kihallgatása Azután szólította be az elnök Bonyháti Tibort, a hírhedt terro­ristát Fiatal, intelligens arcú gye­­­rek, de a vonásaiból visszatükrö­ződik­ a gonoszság. A közönség már annyi rosszat hallott róla, hogy morajlani kezd. Az elnök: Csendet kérek, mert kiürítem­­a termét. " , " Bonyháti­ megáll az elnök előtt és rögtön kijelenti,­hogy­ csak any­­nyiban érzi magát bűnösnek, a­mennyiben a csendőrtisztek­­ letar­­tóztatásában részt vett és tudott a gyilkosságról. Az elnök.­.. Maga utasítást nem­­ adott a kivégzésre ? . . • Bony­háti: Keni. Az elnök. Majd a tanuk és a vád­lottak­ a szemébe mondják. Bonyháti igen halkan­ kezd be­, szólni, az elnök többször felszólít­ja, hogy most is olyan hangon be­szedjen, mint a­mikor parancsno­kolt Bonyháti valósággal suttog. Ártatlanul előadja, hogy hadnagy­­volt és csak azért vállalt állást Csernynél, mert dolgozni akart. Cserny felküldötte Chlepkóhoz, hogy kapni fog valami írást csend­­őrtisztekről. Chlepkó valóban át­adta neki a névsort. Öt tiszt neve szerepelt rajta és­ Chlepkó kijelen­tette neki, hogy egy Szilágyi nevű­­őr veze­tő jelentette fel ezeket az embereket és veszedelmes ellenfor­­radalmárok. Kiadta az utasítást, hogy le kell tartóztatni valameny­­nyit. Csernynek beszámoltam és erre csak ennyit felelt: „Stopp! le kell fogni valamennyit és aztán haza kell küldeni őket !“­ Eddig is­ halkan beszélt Bony­háti, de most a szavait már alig lehet hallani. Autóról beszélt, a­­­melyet Cserny­, miatt nem tudott­­megkapni és ezért­­Csernytől ka­pott autót. Három, csendőrt elfog­­­­tak és erre Cserny még a másik két csendőr elfogását is forszíroz­­­ta. Chlepkótól állítólag kérte Bony­háii, hogy vitesse el a csendőrtisz­teket,­ erre­ csak ennyit felelt: „Majd megbeszélem Csernyvel.“ Cserny ismét ezzel felelt: „Stopp,­­ majd hazaküldjü­k őket? és még­­ hozzátette: „Hát­ a másik kettő ci­­t mét még nem tudjátok ?“ Később­­ még hozzátette, hogy „Még ma kell végezni velük, így akarja Chley­­ko.“ — Este — folytatja Bonyháti — szóltam Csömör és társainak,­­hogy maradjanak ott, még akkor is, ha nem lenne­ egyéb dolguk. Az elnök: Még hozzátette: „mert egy k­is éjjeli munka lesz !“ Bonyháti: Este Csömör, Kakas és a többiek kihallgatták a tiszte­ket. Cserny még­­kijelentette ne­künk, hogy „szokjatok nekem, mi-­­előtt kivégziték őket!“ Radányi és én felmentünk Csernyhez, a­ki a hi­án­yon cigarettázott Radányi megkérdezte: — Mit csináljunk ezekkel az em­berekkel! Cserny káromkodott egyet: Vé­gezzetek már velük! Utána még Pappot kerestük. Papp csak le­­gyintett: —Természetes, hogy nem kell sokat okoskodni! Radányi és én Gencsy alezredest hallgattuk ki, a­mikor feljött az egyik terrorista és a fülemben súgta: . • — Most végzik ki. Most akaszt­­ják. r — Én erre közbeszóltam: „Nem­ lehetne megmenteni őket?",­­ . . • Az,elnök (közbeszól): A már fel­akasztott embereket akarta meg­menteni ... (Mozgás.) Bonyháti: Utána kieszközölte, hogy Gencsy hazamehessen a la­kására és Radányi szólt nekem ... Az elnök: Érdekes, hogy magát Radányi­ az orránál­ fogva vezette, holott azelőtt mindig maga volt az „ész“. , Homami elbeszéli, hogy személy­autón mentek át a Műegyetem elé, de a hullák Dunába való dobásáról nem akar tudni. Az elnök: Tanuk állítják,­ hogy maga akadályozta meg, hogy bárki is odakerülhessen,­ a­hol a gaztettet végrehajtották ? Erre mit felel ? . Bonyháti alig tud felelni, dadog valamit. Az elnök : Mondja, lovag Beérnéd­vel- hol ismerkedett meg ? — Június. 2-án vagy. 3-án, láttam először, a­mikor Cserny szobájából kijött. — Maga nagyon bizalmas viszony-­­•­ban volt vele ? — Keni; csak akkor ismertem meg, a­mikor Cserny kijelentette nekem, hogy ez az asszony­­be fog engem vinni egy elénforradalmár »burzsuj« ■ társaságba... ■ y­­— Persze katona álruhában ? — Az én rendes ruhámban, hiszen­ hadnagy voltam ! — Maga valósággal tajtékzott, úgy kutatott, a burzsujok , után. Cserny magát vérebnek hívta... — Kérem, Cserny szeret­­yen költői kifejezéseket használná (Ne-! vetés.) Szembesítik Csernyi és Bonyhátit Soha még ilyen izgalmas szembe­sítés i­s nem játszódott le a bírák előtt,­ Csernyi felugrik és kemény lépéssel megy Bonyháti felé. Bony­háti eléje áll. Egy percre úgy lát­szik, hogy a két fenevad egymásá­nak akar rontani. , Cserny támad. Mikor adtam ott utasítást, Kern azt mondtam, hogy ,­­ Chiepko adott ki utasítást. Bonyháti alig hallgat Csernyre és erősen kiabál : Azt mondta : Stopra haza kell küldeni­üket! Cserny: Igen, ezt mondtam, de maga tudja, hogy hozzátettem: Chlepkó mondta... Valamit mond most Bonyháti és­ akkor kitör Cserny: — Parancsot nem adtam, de a na­­gátlak nem is kellett! Hiszen ma­ga volt mindig a diplomata, maga volt a finesz, maga volt az ész! A­­mikor látták, hogy meg akarják akadályozni a kivégzést, meg fel­mentek Chlepkóhoz. Három apig zónáztak az autóval és forszírozták a dolgot. Bonyháti izgatottan rászól Cserny­­re, úgy látszik, mintha a kijelentés­­seket nem is hallaná. — Cserny, erre feleljen ! . . . "Az elnök gyorsan közbeveti magáés nem engedi meg az összetűzést. — Bonyháti elég legyen. Viselje­ tisztességesen magát, mert különben megbüntetem ! Most Cserny mondja szemébe a maga bűneit. Cserny ismét új támadásba fog. Mindkettő, egyszerre beszél, az iz­gatott párbeszédet nem lehet érteni! Csütörtök, 1919. december 4.

Next