Az Est, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-15 / 13. szám
Előfizetési árak : egy hónapra 15.— korona Jegyedévre ...... 42 — korona Félévre ............* 80.— korona Egész évre.............160.— korona Egyes szám ára 60 fillér. Politikai napilap ••• FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS SÁNDOR Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébet*körút 7* Kiadóhivatal s VII., Erzsébet akirat 18—20.a*. Fiók kiadóhivatalok .* V. Vilmos császárját 14. szánt és III., Váci*utca 12. Wien: I. Kohlmarkt 7. Sokat megértőnk ■ öt év alatt, olyan sokat, hogy idegeink van össze vannak zilálva, QJfífx vihar után a buzatáhhig is agyunk elfáradva a -ííffgeteg eseménytől és benyomástól, szinte képtelen már befogadni újabb szenzációkat. Sok az, ami velünk történt, azt hittük, hogy egyhamar már képtelenek leszünk nagyobb megrendülésre, hogy hosszú idő múlik el, amíg nagyot tudunk nevetni, vagy szívből ki tudjuk sírni magunkat. De hát az ember egyebet sem tesz életében, mint csalódik. Csalódtunk most is. Képesek vagyunk még a homéri kacajra , és a dantei kétségbeesésre is. Hát hogyne, mikor olyan humoros és egyben oly szomorú dolgok történnek ebben a mi kicsiny világunkban. A mandátumokért való tülekedés lázában, a politikai érvényesülés türelmetlenségében és vad éhségében Wekerle Sándort elnevezték destruktív egyénnek. Hát már Wekerle is destruktív, mert más programmal mert föllépni, mint a mi most divatod. Úgy látszik, mintha azok, akik ezt a szót olyan sokszor és olyan dühvel alkalmazzák mostanában, nem lennének tisztában az értelmével. Destrukció az rombolás, destruktív az romboló. Hát az egész józan és jóhiszemű világ döntse el, romboló, vagy építő politikus-e Wekerle ? Alkotások jelzik-e ennek a minden hibái mellett is nagyszerű aggastyánnak útját, vagy romok ! Előbbre vitte-e hazáját és népét, vagy visszafelé nyomta ? Nem szándékunk és nem hivatásunk, hogy Wekerlét megvédelmezzük, elég ember ő ahhoz és nem elég ideálunk nekünk, ezt az esetet csak mint holmi közéleti szörnyszülöttet akartuk spirituszba tenni. Mikor igy kiragadtuk a napi események zuhogó árjából és igy elszórakoztunk vele, csak azt akartuk megmutatni a jóérzései és el nem vakult embereknek, hogy mire képes a politikai gyűlölködés akkor, mikor az országnak egyetlen érdeke az volna, hogy minden egyes fia a legforróbb és leghűségesebb testvéri szemétben éljen egymással. Felmutattuk ezt a csekélységet, amelyben a nemzet szerencsétlensége egész nagyságában tükröződik. februári hetedikén ül össze a nemzetgyűlés ». Az Est tudósítójától . A nemzetgyűlési választásokat még a Friedrich-kormány rendelte el. Az 1919 november 17-én kiadott kormányrendeletben a választások határnapjául 1919 december 21-ike, a nemzetgyűlés összeülésének napjául pedig 1920 január 3-ika volt megállapítva. A koncentrációs kabinet megalakulásának egyik feltétele tudva-levőleg a választások elhalasztása volt, úgy hogy mikor Huszár Károly miniszterelnök lett, legelső teendője , a választásokat elhalasztó kormányrendelet kiadása volt. E rendelet november 26-án jelent meg a hivatalos lapban s a nemzetgyűlési választás napját 1920 január 25-ikére tűzte ki, a nemzetgyűlés összeülésének napjáról azonban nem intézkedett. A nemzetgyűlés összeülése napjának megállapítása ügyében értesülésünk szerint tanácskozás volt az igazságügyminisztériumban s ennek eredménye az, hogy a nemzetgyűlés összeülésének napját február 6 — 10. közti időre tervezik. Az 1874. évi választási törvény szerint ugyanis a képviselőháznak nem lehetett előbb összeülni, mint a képviselőválasztásokat követő tizenegyedik napon s ezt a törvényes rendelkezést a nemzetgyűlés összeülésénél is figyelembe kívánják venni, másrészt a nemzetgyűlési választások elleni panaszokat — a választásokat szabályozó rendelet szerint — a választások után legkésőbb tizenöt nap alatt be kell adni és pedig közvetlenül a nemzetgyűléshez, hogy tehát a panaszokat be lehessen adni, a nemzetgyűlésnek a választások után tizenöt napon belül össze kell ülnie. A nemzetgyűlés összeülésének napját végérvényesen a minisztertanács fogja megállapítani s értesülésünk szerint a nemzetgyűlés valószínűleg 1920 február 7-én, szombaton ül össze. V VVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV\AAA\WVV (A spartadhívQk pucscsa ^^BeHraben Véres kére a birodalzni pyiSlés palotája kbrSN Harminc halott, Isáasreát teel sebesült A rssiilőrsép géppuskákkal és lántsvetokkal harcost Berlin, január 11 (Az Est rendes tudósítójának távirata) A független szocialisták és soraikban egyes Spartacus-vezérek a birodalom több vidékén hosszú idő óta sztrájkra uszította a munkásokat, aminek imitt-atott sikere is volt. Németország nyugati vasútvonalain még a múlt hét elején részleges sztrájkok törtek ki s erre a kormány azokon a vidékeken kénytelen volt a kivételes állapotot elrendelni. Bajorországban és Vestfáliában is felütötte fejét a vasutasok között a sztrájkmozgalom. A kormány tisztában volt azzal, hogy ezek a sztrájkok rendszeres bujtolatásból eredtek és a cél az, hogy az üzemi munkástanácsokról szóló törvényjavaslat második olvasásának idejére , hangulatot teremtve, gáncsot lehessen vetni a még meg nem erősödött köztársaság ,kormányának. Az üzemi munkástanácsokról szóló törvényjavaslat kompromisszum műve a német szociáldemokrata párt és a kormányt támogató polgári pártok között. Mostani megszövegezésében ez a törvénytervezet az üzemek munkásainak beleszólást enged a termelésbe, anélkül hogy a vállalatok üzemvezetését hátráltatná vagy csak érintené is. A független szocialista párt — nem is szólva a kommunistákról — hónapok óta féktelen agitációt fejtett ki a törvényjavaslat ellen. A jelszó az volt, hogy ez a törvényjavaslat kijátszsza a munkástanácsok rendszerének elvét, el akarja kerülni azt, hogy a tanácsrendszert lehorgonyozza a nemzetgyűlés a birodalom alkotmányába. Jó alkalomnak kínálkozott ennek a törvényjavaslatnak második olvasása a független szocialisták és a spartacusok szemében arra, hogy elhatározó támadást intézzenek a birodalmi kormány ellen. A lelkiismeretlen vezérek nyíltan hirdették, hogy szükség esetén a fegyverek erejével is meg fogják hiúsítani ennek a javaslatnak törvénynyé válását. Vesztfáliában nagy hullámokat kezdett verni a vasúti sztrájk és a kormány szintén döntő csapásra tökélte el magát. A vasúti forgalom biztosítására olyan férfiút szemelt ki, akinek nagy érdeme van abban, hogy a német birodalmi vasutak a mai viszonyok között is rendszeresen bonyolítják le a közlekedést: kinevezte Osert, a porosz államvasutak igazgatóját vasutügyi miniszterré s ő erős kézzel látott hozzá a hajtogatások következtében bomlással fenyegető fegyelem megszilárdításához. Cs erről mindenki tudja, hogy nem kevésbé erélyes ember, mint Noske. A berlini rendőrség nagyszabású intézkedéseket tett, hogy ura legyen a helyzetnek kedden délután, mikor a nemzetgyűlés az üzemi munkástanácsokról szóló törvényjavaslatot teszi tárgyalás alá. A független szocialisták röpiratokban szólították a tömegeket a birodalmi gyűlés palotája elé délután három órára. Már délben megindult a népáradat. Eleinte csak serdületlen korúak gyülekeztek a külvárosokból, ebéd után kezdődött a munkástömegek özönlése a Königsplatz felé. Látszott, hogy a felvonulás tervszerű: az egyes munkásszakmák fegyelmezett sorokban jöttek meghatározott útirányokban. Minden csoport előtt magasra emelték a vörös zászlót és a hosszú póznákra tűzött táblákat, amelyeken efféle felírások voltak: — Ebert, állj szavadnak ! — Éljen a forradalmi tanácsrendszer ! A hatalmas tér a kora délutáni órákban már a diadaloszlopokig nyüzgött az emberektől, de még mindig a legnagyobb rend uralkodott. Közel félszázezernyi tömeg lehetett együtt, mikor a nemzetgyűlés ülésének ideje elérkezett. A munkásszakmák csoportjai között rendezők sürögtek és nyugalomra intettek, mert a terv az volt, hogy lehetőleg kerülni kell a vérontást, mivel a tüntetés csak arra való, hogy a független szocialisták megmutassák erejüket és küldöttségek útján memorandumot vigyenek a birodalmi gyűlés elnökéhez. Alig nyílt meg az ülés, pontban három órakor megállották a villamosvasúti kocsik. Ugyanekkor a Königsplatznak arról az oldaláról, amelyre a birodalmi palota hátsó kapui nyíltak, erős rendőri készültség, állott fel. A homlokzati oldalon alig le-