Az Est, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-25 / 124. szám

oldal Kedd, 1920. május 25. j£zLest ■■ ...................Il­ Súlyos vádak egy kőb­ányaigazgató ellen Több milliós csalás miatt letartóztatták — Az Est tudósítójától — Megírtuk, hogy a rendőrség le­tartóztatta Janszky Jenő Lászlót, a Budai Kőbánya és Mészégető r.-­i igazgatóját. A bűnvádi eljá­rás Janszky ellen már január óta folyik és csak most derült ki egész sor szélhámosság, a­mivel Janszkyt vádolják. Janszky régebben a sta­tisztikai hivatal tisztviselője volt és különböző szabálytalanságok miatt állásától felfüggesztették. A múlt év őszén felkereste Fischer Ödön, Spitzer Miksa és Weisz Mik­­­sa budapesti kereskedőket a­ki­ket valótlan tartalmú megrende­lésekkel megtévesztett és magas összeköttetéseire és a Duna-bizott­­ságra hivatkozva, belevitte őket egy nagyobb erdőkitermelési ügy­letbe. Hamarosan kitűnt Janszky csalafintasága, mire a kereskedők­­ feljelentették csalás bűntette miatt. A budapesti büntető törvényszék vád tanácsa még ez év március ha­­t­­rában elrendelte Janszky ellen öt *» ’és fél millió korona erejéig a bűn­­­­ügyi zárlatot. Mikor ezt foganato­­k­aat sították,­ Janszky úgy akart me­­nekülni a bajból, hogy ő is felje­lentést adott be a kereskedők ellen. Csakhamar kitűnt azonban, hogy ez csak manővíírozás. A főkapi­tányságon több napig hallgatták ki Janszkyt, majd megállapítot­ták, hogy mások is, vagy tizen tet­tek feljelentést Janszky ellen csa­lás, sikkasztás és egyéb bűncselek­mények miatt A feljelentők kö­zött szerepel a földmivelésügyi mi­nisztérium, a­melynek kérelmére a vizsgálóbíró újabb bűnügyi vizs­gálatot rendelt el Janszky minden vagyonára. A nyomozás eddigi adatai sze­rint Janszky nem egyedül követte el csalásait hanem több segítőtár­sával egyetértve. .A sok terhelő adat alapján a rendőrség letartóz­tatta Janszkyt és átkísérték az­­ ügyészség fogházába. Dr. Sitter Jenő vizsgálóbíró az előzetes le­tartóztatást fentartotta Janszky ellen, a­ki ezt a bírói végzést a vádtanácshoz felfolyamodta. A vádtanács néhány nap múlva dönt Budavára visszavételének ünnepe — Az Est tudósítójától — A koszorús homloku hősök emlé­kezetének ünneplése, a hálás utókor tetteikre emlékezése, a budai hon­védünnepség második részlete pün­kösd vasárnapján folyt le. Halotti levelünk a kezünkben, temetőbe zárva s mégis kedvünk van ünneplésre, mert élünk és tovább is élni akarunk. Szükségét érezzük, hogy sokat szen­vedett, megalázott lelkünket a rég­múlt idők hősi emlékeiben megfü­­reszszük s jövendőnk gigászi felada­taira imigyen készüljünk elő. A királyi palotán háromszinü zász­lókat csattogtatott a szél, mely meg­­megsibegtette a honvédszobor mel­lett álló zászlótartók viharvert negy­vennyolcas zászlóit. Csupa lomb, vi­rág, szőnyeg, nemzetiszín Volt az egész Disz-tér, a paloták, a főmél­tóságok számára épített emelvény, a zöld selyem oltársátor. A kora reggeli órákban már ezrek szorongtak, katonák, polgárok az Úri­ utcában, a Tárnok- és Színház­­utcákban, a Szentgyörgy téren. Ün­­neplős ruha az ünneplős lelkű embe­reken. A pünkösdi tüzes napsütésbe lelkes szemek tüze ragyogott bele, pompa, fény csillogott mindenütt, hová szem tekintett. A téren a katonaságon kívül ciszg­ruhás rendőrök tartották fenn a ren­det. Tíz óra felé egymásután helyez­kedtek el a díszbe öltözött előkelő­ségek : Simányi-Simadam Sándor mi­niszterelnök, Soós Károly honvédelmi miniszter, Korányi Frigyes pénzügy­miniszter, Ilatay Samu, Szurmay Sán­dor, Dani Balázs tábornokok, báró Wlassics Gyula, dr. Mészáros János érseki helynök, Raffay Sándor és Petri Elek püspökök, Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke és az irodalmi és társadalmi egyesü­letek képviselői. A miniszterek után érkezett­ meg József főherceg fiával, József­­­Ferenc főherceggel, majd Horthy Miklós kormányzó családjá­val, a­kit a helyőrségi zenekar a Himnusz hangjaival fogadott. Tíz órakor kezdte meg a misemon­dást P. Zadravecz István tábori fő­pap lelkészei segédleteivel. Mise alatt a budai dalárda Volkmann D-dúr miséjét énekelte, melyet a zenekar muzsikája kísért. Mise végeztével a főpap áldást adott, mely után Taub­binger Rezső evangélikus esperes, alezredes tábori lelkész és Pálffy református őrnagy-lelkész mondott imát és beszédet a névtelen hősök emlékének szentelve szavaikat. A szoborünnepély a budai dalárda énekével kezdődött. Ezután Soós Károly honvédelmi miniszter lelkes megnyitó beszédet mondott: Főméltóságú kormányzó úr! Királyi fenség! Tisztelt ünneplő közönség! Ezelőtt hetvenegy évvel porba és füstbe borultak Budavár és falai ! Ellenállhatatlan rohamban törtettek itt győzelmesen előre csatákban ed­zett vitéz honvédeink! És minél elszántabb volt Budavár védelme, annál nagyobb a győzelmes szinmagyar támadók halhatatlan di­csősége! Soha el nem hervad nemzeti har­caink ezen kimagasló babérkoszorúja! De mindenek felett áll szabadság­­harcaink dicső emlékének nemzedé­kekre kiható nemzetnevelő jelentő­sége, melyet ma kettőzött erővel ér­zünk, mert a magyar nemzeti had­sereg először vesz részt ezen ünnep­ségen annak jeléül, hogy végre össze­forrott a hadsereg a nemzettel ! Győr püspöki kertjében az idők Viharától félig lemosott betűkben egy egyszerűségében megható felírás díszíti két régesrégen elesett vitéz püspök emlékkövét. A felirat mély­séges igazsága dicső emlékű ■­ honvé­dein­kre is szól és szólalni fog a távol jövőben is : *A háborús hajdanból intőleg kiáltanak ők át hozzánk, hogy Istent, Királyt és Hazát szeressük, ezekért adták ők életüket az ádáz csaták vérmezején !« És igazában honvédeink véréből fakadt ki nemzetünk szivében lángoló honszeretet és mély nemzeti érzés örökké viruló virága, azon honszere­­tet, mely honvédeink és magyar ka­tonáink lelkét erősítette akkor is, mi­kor a lezajlott világháborúban ők küzdöttek és ha kellett némán meg­haltak erős karral és még holttestük hé­katömbjával is távol tartván ha­zánk szent földjétől túlerőben levő hatalmas ellenségeinket.! így volt ez mindaddig, míg átkozott bűnösök ki nem csalták katonáink kezéből a fegyvert, hogy büntetlenül összetép­hessék ragyogó nemzeti színeinket, sárba tiporhassák sze­nt koronánkat és apostoli kettős keresztünket! így lett ellenségeinknek olcsó prédája ha­zánk szent földje. Mily távol állottunk akkor honvé­deink büszke hagyományától! De ha vétkeztünk — és súlyosan vétkez­tünk — nemzeti hőseink, honvédeink és minden idő magyar hősei drága emléke ellen, akkor keserűen meg is bűnhődtünk! Mert ma, a­midőn először vesz részt újjászületett nemzeti hadsere­günk, honvédeink utóda és örököse, a szabadságharc emlékünnepélyen, a midőn örömtől lehetne eltelve­zni­ /■i­ A főváros 56 milliót kap a villamos vasutaktól — [Az Est tudósítójától — Tudvalévően ,a fővros tanácsa fel­sőbb jóváhagyása, u­tán elhatározta, hogy­ január 1ztől fogva szedi a köz­lekedési adót. Ilyen értelemben fel­hívta az Egyesített Városi Vasutak vezetőségét is, hogy szolgáltassa be minden jegy után a főváros pénztárába a 10 fillér közlekedési adót, a­mi a mai viszonyok között horribilis összeget jelent, tekintve hogy a villamosok napi bevétele — mint ismeretes — majdnem egy millió korona, tehát a napi utasok száma 500.000 körül van. Ugyanekkor felszólította a fővá­ros az Egyesített Városi Vasutak vezetőségét arra is, hogy a Közúti Vaspálya Társasággal és a Villamos Vá­­rosi Vasúttal kötött szerződés alap­ján esedékes területhasználati díjat szintén térítse meg. A vasutak veze­tősége eddig nem teljesítette a fő­város felhívásit, még­pedig arra való hivat­kozással, hogy ő ugyan félre­teszi és külön kezdi ezeket az illetéke­ket, de a főváros helyett az államnak szánta abból a célból, hogy a villa­­mosvasutaknál előállott 100 milliós deficit ebből is kiegyenlítést nyerjen. A főváros tanácsa érthető okokból ragaszkodott szerződésadta jogaihoz annál is inkább, mert a közlekedési adó a mai forgalom mellett évi húsz millió korona bevételt jelentene a városnak, a a területhasználatból eredő díjak pedig még ennél is nagyobb összeget, miután a közúti szerződése szerint, most, ha önálló volna, a bruttó bevétel nyolc százalékát volna köteles a főváros­nak átadni. Ez évi 36 millió koronának felelne meg a főváros javára. A köz­lekedési adóra nézve a múlt héten sikerült végre megegyezni a főváros­nak és az Egyesített Városi Vasutak vezetőségének. A főváros ugyanis azzal érvelt, hogy az Egyesített Városi Vasutak vezetősége épp arra való hi­vatkozással emelte a tarifát, hogy be­lőle a Batthyány által eltörölt, de­­a­­január elsejével ismét érvénybe lépett közlekedési adót be kell a városnak szolgáltatni. Ezelőtt az érv előtt a vas­utak vezetősége meghajlott és a főváros ezek alapján január elsejéig vissza­menően hozzá fog jutni a közlekedési adóhoz. der, hazánk önállóságáért lelkesülő hazafi, — zokogva áll nemzetünk oly súlyos végzet előtt, minő nem volt Mohács óta. És velünk simák honvédeink sirjokba és velünk zo­kog ezer meg ezer elesett névtelen, drága magyar vitéz vér, a Kárpátok bércein, Galicia mezején, a doberdói fensikon és mindenütt, a­hol magyar vitézek becsülettel kzüdöttek és meg­haltak a hazáért ! De koszorús költőnk mondja és mi erős bizalommal hiszszük : »Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába ont a vért S keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért!« Igaz, olyanok vagyunk, mint hon­védszobrunk eszményi fiatal harcosa . Ezer sebtől vérzünk, fegyvereink össze vannak törve, romokon állunk rongyokban járunk, de dacosan ál­lunk és élünk és fogunk élni, mert élni akarunk! Ezen szent fogadalom legyen a legszebb koszorú, melyet ma nemzeti hadseregünk és levente nemzetünk Budavár vitéz ostromlóinak emlék­szobra elé helyez. Megbontatlan egy­séggé fonjuk ebben a koszorúban nemzetünket és hadseregünket, dí­szítjük e koszorút lángoló hazaszere­tetünk, áldozatkészségünk, köteles­ségérzésünk és önfegyelmünk tün­döklő virágával és belefonjuk büszke reménységünk minden zöld lombját! Fiatal nemzeti hadseregünk zász­­lai felett pedig suh­ogó szárnyakon lobogni érezzük — a szobor ragyogó arcú angyala gyanánt — nemze­tünk’soha le nem győzött ezer éves géniuszát! Áldó karjával felfelé mutat, ha csüggedünk, támaszt, erősít, egyesit és a magyarok Istenének hatalmas Segítségével majdan arra a helyre ■vezet­el, mely minket ősi erényünk, régi kultúránk és erkölcsi értékünk­nél fogva a világ népei között meg­illet . Magyar szivem egész melegével üdvözlöm főméltóságodat, királyi fen­­ségteket és a tisztelt ünneplő közön­séget ! A mai szoborünnepélyt ezen­nel megnyitom. Hettyei­­Aranka, a Nemzeti Szín­ház művésznője szavalt ezután né­hány Petőfi-költeményt. P. Zadravecz István tábori fő­pap lépett ezután a szószékre s emel­kedett hangú beszédében a szabad hazáért áldozatot adott hősökről em­lékezett. A főpap beszéde alatt az öreg 48-as honvédek nevében Trege­­dus Pál koszorúzta meg a szobrot. A kormány koszorúját Magasházy százados, a nemzetgyűlését Szmre­­csányi György alelnök, a MOVE ko­szorúját Bartha őrnagy helyezte a szobor talapzatára. A megkoszorú­zás szertartása alatt a Gellérthegy­ről huszonegy díszlövés dörgött alá. Bakó László szavalata és a Szózat eléneklése után a csapatok a Rákóczi­­induló kíséreltére díszmenetben vo­nultak el a kormányzó előtt, kit és a hadsereget végeszakadatlan éljen­zéssel ünnepelt a közönség. Az ünnepség után a budai bástya­­sétányon sétahangverseny volt, mely alatt Aggházy Kamill őrnagy tartott előadást az ostromról. A közönség lelkes éljenzéssel köszönte meg a tar­talmas előadást. S­oroshordós vevőinket felkérjük, hogy idei hordószükség-­­ letüket már most szerezzék be, mert a nagy 11 fa- és vashiány miatt nem lesz módunkban a későbbi megrendeléseket teljesíteni. f.1 Sönkin Kálmán Hordá skyPrí nt. Budapest, Szabo­cs-u­tca 19 .­Aréna-út melletti. 9 Telefon líS-19. 4—5 vagy több szobából álló irodának alk­almas helyiség esetleg ü­zlethelyiség, lehetőleg a belvárosban keresletik. Közvetítést magasan hi­­szunk Aján­latok »A. P. lOCCOs jeligére a kiadóba kéretnek Tükörüveget 6—8 mm. vastagságban, ugyanilyen tükröket, festett dm-és kirakattolbldkal legmagasabb árban vessek. Markovits Ilmold,­­ VII. ker., Almássy-tér 3. se. Telefon : József 119—80.

Next