Az Est, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

Budapest, 1921 * Csütörtök * január 13. Politikai napilap Előfizetési árak: Egy hónapig M SS.— korona Negyedévre MHM 7a..— korona félévre ............ 740.— korona Egész évre..........2 MSO.— korona Külföldre 1 hóra SO.— korona Egyes szám­­ára 2 korona.Felelős szerkesztő : Miklós Andor Apa 2 honana XII. évfolyam * 9. szám. Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébetek Urai Tm Jeladó klv­atal 2 ált., Erzsébetekéi rat 18—20.sm* Piókekiadó hivatalok: V., Vilmos császáreut 14. szám és IV., Vácie utca 12. Wien 1­­-n Kehlmarkt 7. A fájdalom Vegyi szobrát fogják leleplezni vasárnap Budapest legszebb te­rén, ai Szabad­ság-téren. A dia­dalmas Estte szobrát szántuk erre A térte a magyar szabad­ságharcf-istlm­uventu­mát. Hogy hirdesse világgá nagyszerűsé­gével, főalakja ideális fenkölt­­ségével, egész csoportozata me­rész lendületével, hogy ez a nép szabadnak született, a sza­badság pajzsának és kardjának és hogy szabadsága­­védelmében a világtörténet legdilsősége­­sebb háborúját vívta meg Pá­­kozdtól Világosig. A magyar szabadságharc szobra állani fog a téren, ha majd elérkezik az idők teljessége. De nemzetünk gyászához úgy illő, hogy a ha­talmas teret előbb a fájdalom nyílt templomává avassuk. Négy mester kifaragta a négy világtáj szobrát nemes anyag­ból, nemes formákban. Észak­­és Dél, Kelet és Nyugat allegó­­riás alakjai hirdessék és véssék tudatunkba soha ki nem hunyó lángbetűkkel, hogy megcsonkí­tottak és kifosztottak és izekre­­szaggattak bennünket, de ki nem ölhették lelkünkből­ egy­ségünk, összetartoza­ndóságunk érzését. Jelenünk szomorúsá­gát, künyeapaca fájdalmát, emésztő sivárságát feledni még ez ünnepnapon sem tudjuk, nem is akarjuk. De jövőnk tisz­tább és derűsebb képe felé utal az a lobogó, a­melyen hetven­két magyar vármegyének, a régi, a teljes, a gazdag Nagy-­ Magyarország csorbítatlan egé­szének címerpajzsa diszlik. Ünneplő kedvben fogunk el­zarándokolni erre a csöndes ün­nepségre. És gyászfátyollal mi sem Észak, sem Dél, sem Kelet, sem Nyugat szobrát be nem vonjuk, mint a franciák félszá­­zadon át a Place de la Con­­corde-on Strassburg kőképét, mert mi nem mondunk le és nem csüggedünk és nem gyá­szoljuk halottként, a mi egész életével a miénk és csak azért f él, hogy ismét a miénk lesz.­­ Ellenben fogadalmat teszünk, hogy a teret, a­melyen a négy jelképes szobor áll, igazi Place I de la Concorde-nak fogjuk tisz­telni. Hogy e térről az egyet­értésnek, a magyarságban való s teljes egybeforradásnak szel­­i lenne fog kisugárzani az egész országba. Ludendorff német expedíciós hadsereg felszerelését ajánlja az ententenak a bolsevizmus ellen / Berlin, január 12 . (Az Est rendes tudósítójától) Nagy feltűnést kelt — mint Pa­ri­s­b­ó­l táviratoztak — a Matin egy közleménye, a­melyben átveszi a Daily Telegraph berlini tu­dósítójának egy hosszú jelentését. Arról szól a tudósítás, hogy Luden­­dor­ff tábornok nemrégiben neves francia és angol személyiségek­hez emlékiratot küldött s abban­­ kifejti, hogy a bohevizálust csak fegyveres erővel le­het leverni, ehhez pedig múlhatatlan­ul szükséges Németország közreműködé­se. Ha a bolsevisták be­törnek a német birodalom terüle­tére, — így szól többek között Lu­­dendorf­f emlékirata — csak Bajorország fejtene ki ha­tásos ellenálást s ezért meg kell előzni a bolsevista of­­fenzivát. Moszkva ellen kell masírozni. Ehhez 1.309.099 főnyi hadsereg kell. A továb­biakban Ludendorff kitér arra, hogy ezért a fegyveres segítségért jutál­myt­­ kell adni Német­országnak és a német expe­díciós sereget az entente­­n­­a­k kellene felfegyverez­nie. Az emlékirat második felében Ludendorff iparkodik eloszlatni az ententenak azt az esetleges aggo­dalmát, a­melyet Parisban »né­met veszedelem­nek« szoktak nevezni. Azt mondja, hogy az entente bármely percben megszün­tetheti a német hadsereg ellátását, nem juttat neki m­u­n­­­c­ijó­t, mihelyt úgy látja, vagy csak fel is tételezheti, hogy félnie kell Franciaországnak a német tá­madástól, sőt a franciák ebben az esetben egyszerűen be­vonulhatnának Németor­szágba, Angliának pedig megvan a lehetősége arra, hogy blokád alá helyezze a német biro­dalmat. II. A Máv­ nagy szerződésének megvizsgálására parlamenti­­bizottságot kérnek . Az Est tudósítójától) A milliárdo ® állam­ ® Min szál­lítási szerzek és a miniszterelnök nyilatkozata szerintt a­kalanisint a minisztertanárja e­lk­erül. Az ügy itt azonban nem fog­ megállani, hanem, mint halljuk, több oldalról szóba fog kerülni a nemzetgyűlé­sen is és csakúgy, mint annak ide­jén a nyugatmagyarországi állat­szállítás ügyét, ezt is az összes pártok képviselőiből alakított par­lamenti bizottság elé akarják ter­jeszteni. Az ügynek egyre több és több olyan részlete kerül ugyanis nyilvánosságra, a­melyet lehetet­len objektív vizsgálat nélkül hagy­ni és azok, a­kik az ügyet a nem­zetgyűlésen­ szóbahozzák, a mi tu­domásunk szerint parlamenti vizs­gálóbizottság­ kiküldését fogják ja­vasolni. A legrejtelmesebb része az­ egész ügynek az, hogyan jutott a Máv. Bieder­­mannékhoz, a­kikről a budapesti járékfidek világiján köztudomású, hogy alig egy-két éve szerepelnek a piacon? a cég alapítója még pár év előtt budapesti vállalatok hivatalnoka volt, a­ki Bécsben alapította meg jóüzletét és egyszeribeit a Máv. legnagyobb szállítója lett. A mos­tani szerződést megelőzően már több megállapodása volt a Máv.­­val, milliókat keresett ezeken az üzleteken és csak most nemrég ala­pították meg a bécsi üzlet buda­pesti fiókját. Azonban a Máv. a mostani milliárdos szerződést nem a budapesti céggel, hanem a Bie­dermann & Comp. bécsi céggel (Karlsgasse 9.) kötötte meg és az Otto Wolff német cég a szállítási üzletben nem is szerepel, hanem csak a háttérben mint jótálló hú­zódik meg. A milliárdos üzletért ez az újdonsült bécsi cég felel. Fel kell tenni, hogy Keleti lat­­inis elnökigazgató és Szőnyei már, igazgató, a­kik a szerződés elfoga­dását a legnyomatékosabban aján­lották, a cégről jobb információk­kal birjják, mint az egész magyar kereskedő- és iparosvilág. Bizo­nyára rendelkeztek is ilyen infor­mációkkal, mert különben aligha utasították volna el azt az angol ajánlatot, a­melyet Biedermannék előtt né­hány héttel sokkal kedvezőbb fel­­tételek mellett nyújtottak be a Máv.-hoz. Ez az ajánlat az ismert Knott Comp. Ltd. london-brüsszeli cégtől származott, a­m­ely írásbeli aján­latában ti00 millió korona hitelt ajánlott fel a Máv.-nak két évre oly célból, hogy a Máv. bármily vasúti anyagot rendeljen nála. Az ajánlat szerint a Máv. csak akkor lett volna köteles ennél a cégnél rendelést eszközölni, ha ez bár­mely külföldi cég részéről aján­lott árut olcsóbban, vagy legalább is hasonló feltételek mellett lett volna hajlandó szállítani. A Máv. igazgatói ezt az ajánlatot vissza­utasították. Csak helyeselni lehet,­­ ha a Máv. igazgatósága előnyö­sebb szerződést vélt kötni. Ugyanakkor azután Szőnyei igazgató-helyettes a jog­ügyi és a pénzügyi osztály egy­­egy képviselőjével és a Bieder­­mann-cég egyik tagjával Köln­ben tartózkodott, a­hol a Wolff-céggel a helyszínen folytak a tárgyalások és a­honnan Szőnyei azzal tért vissza, hogy a Máv, fogadja el Biedermannék ja­vaslatát. Az ügyben szereplő igazgatók egyike sem tartotta szükségesnek, hogy ha már a magyar ipart szál­lításra képtelennek tartották, leg­alább más német vagy egyébb kül­földi cégtől próbálták volna meg­tudni, nem lehetne-e az illető árukat másutt olcsóbban beszerezni, sőt úgy látszik, még a közkézen forgó német hivatalos export-árjegyzék iránt sem érdeklődhettek, mert abból is nyom­ban megállapíthatták volna, hogy Biedermannék hallatlanul drágák. De a Máv­ igazgatói a legnagyobb mulasztást akkor követték el, a­mi­­k még az olajnem­űek szállítását is b­iederm­annékra bízták. Mert ha még a vasneműeknél talán tényleg lehetett, azzal érvelni, hogy egyik-másik cikket a hazai ipar nem tudja elég gyorsan szállítani, úgy az olajneműeknél még ezt az érvet sem lehetett fel­hozni, hisz az olajnemű­eket Bieder­mannék sem Németországból, hanem a lengyel és a román piacról hozzák és áru ezekből a cikkekből az emlí­tett helyeken annyi van, hogy mi a-

Next