Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
Vasárnap, 1921. május 1. ■As ügyi» is Fényes László vallat!« SztanyikovszfSt A nagy pUf tiz©n©f3 venki — rAz Est tudósítójától — ! Háromnegyed tiz óra után nyitja meg Gadó István elnök a főtár- gyalás mai, 15-ik napját. Az elnök: Vezessék be Sztany- Ikovszkit. Sztanykovszkit bevezetik. — A kérdezés joga a közvád kép- viselőjét illeti meg — mondja az elnök ugrása JJJ érsSésar Szilassy főügye,* kérdezik kezdi Sztanykovszkit: J Jr — Sztanykovscsi Tib* a mikor a vizsgálóbíró előít Vj0 november, 23-án kihallgattákjillir vallomását, a melyben a gyakosságban való részvételt elismeri, igy kezdte : „Magamba szállva, minden kényszer és kedvezés nélkül, csupán a saját lelkiismeretemre hallgava teszem meg vallomásomat és ha valamit el is hallgatok, azt nem rosszhiszeműen teszem, ha eszembe jut, később elmondom. Vallomásomat teljesen önként teszem.“ Ön most a főtárgyalás alkalmával a bevezetésre azt mondta, hogy ez stilizálási dolog. Mondotta-e ön ezt a bevezetést a vizsgálóbírónak vagy pedig úgy igyekszik beállítani, hogy ezt ő stilizálta ? Szlanykovszki: Én nem mondtam ezeket. A vizsgálóbíró úr stilizálta. Kovács vizsgálóbíró úr nagy jóindulattal volt irányomban, ezért tette. Az ügyész: Tudja-e, hogy Kovács vizsgálóbiró minden vallomást gyorsírással jegyzett ? Szlanykovszki: Igen.Az ügyész: A katonai körletparancsnokság ügyésze előtt pedig azt mondta ön: „Belátom, hogynincs értelme semmi csürés-csavarásnak, az ország érdekében a tiszta igazat mondom el.“ Sztanykovszki: Igen, ezt mondtam. Az ügyész: Ön tehát bevallotta akkor az igazságot, most pedig előáll azzal, hogy ebből semmi sem igaz. "Az ügyész: Azt mondotta, hogy Lengyel Zoltán egy politikai klisik, exponense. Honnan veszi az »egész dolgot ? Sztanimovszlé: Mielőtt Lengyel Zolán felajánlotta ingyenes védelmét címért beszélt rá arra, hoy vállaljam a gyilkosságot ? N. akkor áthoztak a pelglysi törvényszékre, mert mentes édesanyámhoz és hatott rá, hogy tartsam fenn a hadosztály'*) Íróságon megtett vallomásomat? ■'Az ügyész: Önnek állítólag Hüttner mondotta azt, nem az a fő, hogy kik a gyilkosok, hanem az a fő, hogy Friedrich felbujtó legyen ásf Friedrichet legalább erkölcsi halottá tegyék. Sztanykovszki: Hittner azt mondotta, hogy őt J Ufi in Ferenc tanította v igy ki. Az ügyét:: ön az mondja, hogy Hüttner fallomika valótlanság. Mégis sotckhjjftben megegyezik :az ön valjyjírval. Itt van például Hüttnernek az október 25-iki vallomása. Talán még sem lehet azt mondani, hogy Hüttner vallomása valótlanság. Sztanykovszki: Hüttner valóban megtörtént gyűlésekről beszél és azt mondja, azokon a katonatanács tagjain kívül még mások is ott voltak, amelyeken a Tisza meggyilkolásáról volt szó. Azt elismerem, hogy igaz az, amit a forradalmi dolgokra vonatkozóan mond, de a gyilkosságra vonatkozó rén komédiát akar tesinálni! Arra neny volt gyáva, hogy négy gyilkossal, ifnbnicherrel, egy ártaatlan vételen embernek elhagyja az életét! Sztanillovszki indulatosan kiált az ügy az fele: Nem tettem! Az ügyész: Mi vezette volna Sztupkó őrnagyot, Ulaint és Lengyel Zoltánt arra, hogy önt beismerésre bírják ? Sztanykovszki erre nem felel. Az ügyész : Indokolja meg, miért nem felel, mert az nem felelet, amit ön ad. Meg kell indokolnia. (Sztanykovszki hallgat.) Az ügyész mereven néz Sztanykovszkira, pár másodpercnyi szünet áll be, végre az elnök töri meg a csendet: — Nem tud válaszolni ? Mert ha nem tud válaszolni, úgy veszzük, hogy nem tudja megindokolni a dolgát. Sztanykovszki: Nem indokolok. Az ügyész: Beismerte a katonai bíróságon a gyilkosságban való részvételét, mert azt hitte, hogy nyolc-tíz évvel szabadul. A polgári bíróság előtt is beismerte a gyilkosságot, amelyért halálbüntetés jár ? ... Sztanykovszki: A polgári bíróság előtt visszavontam, az indokolását a főtárgyalásra tartottam. A katonai bíróság előtt beismertem azért, mert azt gondoltam, ha el is vagyok ítélve, felülvizsgálattal fogok élni és visszavonok mindent a polgári tárgyaláson. Azért nem tagadtam, mert nem akartam, hogy azt gondolják, hogy félek a következményektől. Az ügyész: Nem vette észre, hogy az ön helyzete a hadosztálybíróságon megváltozott akkor, amikor a fegyverszakértők megállapították, hogy a Mannlicher-lövésnek, az ajtóban állótól kellett erednie ? Ez a megállapítás pedig halálbüntetéssel jár. Sztanykovszki: Még akkor sem féltem, mert tudtam, hogy ártatlan vagyok és ahhoz tartottam magamat. székbre feltartom, hogy 'valóján a vallomása. Jf Jr Miért ’-Illeti Sztanykovszki a helyszíni szemlán ? 'Az ügyész, Jön a Bifueim-villában tartott helyszíni szemle alkalmával pontosan megmutatta a helyet, ahol a gyilkosság elkövetése alkalmával állott. Tisza személyzetének több tagja és a csendőrök egyike felismerte önt és a szemébe mondta, hogy ott volt. Sztanykovszki: Elő.z,őleg volt ott már a helyszíni szemle. Az ügyész: Megmutatták önnek hová álljon? Sztanykovszki: Nem. ■Az ügyész: Ildi hogy tudta megjelölni a helyet? Sztanykovszki: Hüttner vallomásából tudtam, hogy hárman állottak elő, a negyedik pedig ott állott a színes üvegajtó mellett. Én tehát, amikor kimentünk, rögtön odaálltam az üvegajtó mellé. Az ügyész: De a személyzet vallomása? Sztanykovszki: Ezek vallomlsára majd a szembesítés alkalmával észrevételeket teszek. Az ügyész: Szóval ezek sem mondanak igazat? . ...... * Szlanykovszki: A dolog úgy áll, hogy az első szembesítés alkalmával azt mondták, hasonlítok az ajtóban állóhoz, mert sovány vagyok, másodszor már azt mondták, úgy néz ki, mintha ez lenne. A főtárgyaláson már határozottan megismertek. Vagyis mindig az én beismerő vallomásaim után ismertek fel engemet. V . Sztanykovszki az ügyész kérdéseire elmondja, hogy 1919 augusztus 22-én, október 30-án és november 25-én tartottak helyszíni szemlét, Kovács vizsgálóbíró jelenlétében. 1920 június 8-án Sztupka őrnagy jelenlétében a hadosztálybíróság részéről. A főtárgyaláson is felismerték a nevezettek, de mindig másképp beszéltek. Az ügyész: Amikor a vizsgálóbíró előtt először meggyónt, az a gyónása lényegesen eltért a mai gyónástól. Beismerő vallomást tett, ön azután halálos ítéletet kapott. Nem tartja emberileg érthetőnek, hogy most szabadulni akar, ettől ? Sztanykovszki: Én megrágalmaztam ártatlanokat. Vissza akarom ezt a rágalmazásomat vonni. Mondtam, hogy én magam is ártatlan vagyok. Felemelt fővel nézek a halál elé. Az ügyész: Vallomása szerint Kovács vizsgálóbíró úr azt mondotta, hogy ön konokul tagad és majd erősebb kezekbe adja. Ön úgy tudja, hogy ennek az volt a következménye, hogy a rendőrségre átkísérték. Sztanykovszki: Igen, akkor már egy hónapja voltam vizsgálati fogságban és nem értem, hogy különben miért vittek volna át a rendőrségre ? Az ügyész: Megmondom önnek : a vizsgálóbíró úr igen törvénytisztelő ember volt. Hüttner akkor kezdte meg beismerő vallomását a rendőrségen és önt szembesíteni kellett vele. Sztanykovszki: A többit nem vitték át, csak engemet. Az ügyész, Hüttner vallomása elsősorban önt terhelte és önt jelölte meg mind közvetlen tettest. Sztanykovszki: Akkor bopánatot kérek, nero tudom miért kisértek át. Az ügyésze Emlékszik-e arra, hogy a „Tieik Ferencd*szálló“-ban egyszer felnyitották egy kasszát, amelyet az olasz fámról hoztak ? ■ Sztanykovszlíii:Igen. Az ügyész: Emlékszik-e arra, hogy közben ön és Hüttner a Tisza- gyilkosságról beszélgettek és ön azt mondta, hogy Tisza úgy felfordult, mint egy kutya. Sztanykovszki: Nem mondtam, nem is mondhattam. Az ügyész: ön a katonai főtárgyaláson felállt és azt mondta, hogy Hüttner konokul tagad, tehát most már megmondja, hogy hátrálás közben ő is adott le egy lövést. Nem akarta ezzel a felszólalásával magát védeni, miután a fegyverszakértők vallomása önre terhelő volt? Sztanykovszki: Nem. ! Erre Lengyel Zoltán előre kitanitott. Az ügyészt Valami Jnamis tanulásról is tett akkor Nyilatkozatot. Sztanykovszki: Ezt pedig Ulan momjídtta nekem. Az ügyésSz kérkedett azzal, hogy ön ölte meg gróf Tisza Istvánt ? Mondta-e két-három nappal a gyilkosság előtt, hogy megbízása van Tisza István és Lukachich magöletésére ? Sztanykovszki: Ilyet nem mondtam. Az ügyész: Amikor a gyilkosság elkövetése idején a városban autózott, volt önnél fegyver? Sztanykovszki: Igen, Frommerpisztoly. Az ügyész: A tanúk azt mondták, hogy ön Frommer-pisztolylyal járt Tisza lakásán. Sztanykovszki: A tanúk előbb azt mondták, hogy fegyver volt nálam. Amikor én beismerő vallomásomat megtettem, akkor módosították így. . Az ügyész: A katonai ügyészségen azt mondotta, hogy amikor a villába bementek, az emeleti rács mellett egy nő állott. Ez csakugyan megfelel a valóságnak, mert ott állott Tisza egyik női alkalmazottja. Ezt is Küttner mondotta önnek ? Sztanykovszki: A helyszíni szemlét az újságok leirták, abban olvastam. Az ügyész: Beismerte, hogy 31-én délután az Astoriában járt, de azt mondotta, hogy csak röpcédulákat vitt oda. Ezkülönösnek látszik, hogy akkor még az idejét múlt röpcédulákkal bajlódott. Sztanykovszki: A röpcédulákat már előbb rendelték meg. Ekkor készültek csak el és el kellett vinni valahová. Az ügyész: Azt is vallotta, hogy Horváthot és Dobót Friedrich István beszélte rá a gyilkosságra. Ez sem igaz ? Sztanykovszki: Mondottam már, hogy nem. Az ügyész. Ön a fogházban több levelet irt, amelyeket azután kicsempészett. Ezek arra voltak jók, hogy ezekkel is bizonyítsa ártatlanságát. Ezek közül több a kezünkben van. Most azt akarom megtudni, szóbelileg érintkezett-e ön valakivel a fogházban s Sztanykovszki. Nem. Az ügyész: Bleyer Edével sémi Sztanykovszki: .Nem. . Az ügy Az. A fogházgondnok' jelentést tett arról ahogy ön egy fogoly ifjan szesetet akart küldeni Blnyernel^r A. fogoly jelentkezett Ja gomboknál és megkérdezte,jogynvábbítsa-e az üzenetet? Algymlnek azt mondta, hogy igen. Jófüzenet az volt, hogy vonják vissza vallomásaikat a vizsgálóbírónál. Bleyer három nappal később jelentkezett is a vizsgálóbírónál, ön pedig később szintén visszavonta a vallomását. Sztanykovszki: Én több mint egy hónap múlva vontam vissza a vallomást. Az ügyész: Nem ez a lényeges, hanem az, hogy üzent-e vagy sem? Sztanykovszki : Nem üzentem, ént akkor másfél hónapig voltam fogházban és nem akartam semmit sem vallani. Csak a vizsgálóbíró unszolására tettem mégis vallomást, amelyben visszavontam beismerésemet. Az ügyész: Azt mondotta, hogy a rendőrségen kényszerítették beismerő vallomásra. Később önt szembesítették Gaertnerrel és ekkor azt mondotta, hogy nem ismeri őt fel, pedig erre senki sem kényszerítette. Sztanykovszki: Valóban nem ismertem őt, mást nem mondhattam. Az ügyész: Hogy van az, hogy, ha ez a rendőrség érdekében állott, nem kényszerítették erre is ? Sztanykovszki: Ha előre mondták volna, hogy Gaertnerrel fognak szembesíteni, akkor én azt mondtam volna, hogy ismerem, de nem, mondták előre. Az ügyész: A nyomozás során számos vallomásában és a katonai főtárgyaláson is teljesen egyenlően mondja el az eseményeket. Így csak az beszélhet, aki valóban átélte ezeket. Sztanykovszki: Vagy akineka memóriája van. . Az ügyész: önnek tehát jó memóriája van. Semmi része nincs ennek a gyilkosságban? Sztanykovszki (ismélt hangon): Nincs. .! Az ügyész: Ternap azt vallotta, hogy a katoly»fi «tárgyaláson még nek tartja ÉR elérkezettnek az időt a leleplezésre. Honnan tudta meg, hogy ide fog kerülni * ' Sztanykovszki: Én nem leleplezni akarok. Én nem tudtam előre, hogy ide fogok kerülni és ezért leírtam mindent teljes részletességgel és átadtam az ügyvédnek, hogyha és nem érem meg a polgári főtárgyalást, ő felhasználhassa. Az ügyész: Azt mondja, hogy a katonai főtárgyaláson még nem érkezett el az idő. Mikor lett volna az az idő, amire gondol? Sztanykovszki: Vártam a polgári isza bfinügy tárgyalásáról teljes és részletes tudósítást csak js és a MAGYARORSZÁG kLWSt AZ EST tudósittssnak hindíg fzözvetelen folytatása a MAGYARORSZÁG tudósítása Lengyel Zoltán és Hlassi Ferenc szerepe