Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Vasárnap, 1921. május 1. ■As ügyi» is Fényes László vallat!« Sztanyikovszf­St A nagy pUf tiz©n©f3 ven­k­i — rAz Est tudósítójától — ! Háromnegyed tiz óra után nyitja meg Gadó István elnök a főtár-­­ gyalás mai, 15-ik napját. Az elnök: Vezessék be Sztany- I­kovszkit. Sztanykovszkit bevezetik. — A kérdezés joga a közvád kép-­­ viselőjét illeti meg — mondja az elnök u­grása JJJ érsSésar Szilassy főügye,* kérdezik kezdi Sztanykovszkit: J Jr — Sztanykovscsi Tib* a mikor a vizsgálóbíró előít Vj0 november, 23-án kihallgattákjillir vallomását, a melyben a gyakosságban való részvételt elismeri, igy kezdte : „Magamba szállva, minden kény­szer és kedvezés nélkül, csupán a saját lelkiismeretemre hallgava te­szem meg vallomásomat és ha va­lamit el is hallgatok, azt nem rosszhiszeműen teszem, ha eszembe jut, később elmondom. Vallomáso­mat teljesen önként teszem.“ Ön most a főtárgyalás alkalmával a bevezetésre azt mondta, hogy ez stilizálási dolog. Mondotta-e ön ezt a bevezetést a vizsgálóbírónak vagy pedig úgy­ igyekszik beállíta­ni, hogy ezt ő stilizálta ? Szlanykovszki: Én nem mond­tam ezeket. A vizsgálóbíró úr stili­zálta. Kovács vizsgálóbíró úr nagy jóindulattal volt irányomban, ezért tette. Az ügyész: Tudja-e, hogy Ko­­vács vizsgálóbiró minden vallo­mást gyorsírással jegyzett ? Szlanykovszki: Igen.­­Az ügyész: A katonai körletpa­­rancsnokság ügyésze előtt pedig azt mondta ön: „Belátom, hogy­­nincs értelme semmi csürés-csava­­rásnak, az ország érdekében a tisz­ta igazat mondom el.“­ Sztanykovszki: Igen, ezt mond­tam. Az ügyész: Ön tehát bevallotta akkor az igazságot, most pedig előáll azzal, hogy ebből semmi sem igaz. "Az ügyész: Azt mondotta, hogy Lengyel Zoltán egy poli­tikai klisik, exponense. Honnan veszi az »egész dolgot ? Sztanimovszlé: Mielőtt Len­­gyel Zolán felajánlotta ingye­nes védelmét cím­ért beszélt rá arra, ho­­y vállaljam a gyilkos­ságot ? N. akkor áthoztak a pelglysi törvényszék­­r­e, m­­­ert mentes édes­anyámhoz és hatott rá, hogy tartsam fenn a hadosztály'*) Íróságon megtett vallomásomat? ■'Az ügyész: Önnek állítólag Hütt­­­ner mondotta azt, nem az a fő, hogy kik a gyilkosok, hanem az a fő, hogy Friedrich felbujtó legyen ásf Friedrichet legalább erkölcsi halottá tegyék. Sztanykovszki: Hittner azt mondotta, h­­ogy őt J U­­fi in Fe­renc tanította v igy ki. Az ügyét:: ön az mondja, hogy Hüttner fallomik­a valótlanság. Mégis so­tckhjjftben megegyezik :az ön val­jyjírval. Itt van pél­dául Hüttnernek az október 25-iki vallomása. Talán még sem lehet azt mondani, hogy Hüttner vallo­mása valótlanság. Sztanykovszki: Hüttner valóban megtörtént gyűlésekről beszél és azt mondja, azokon a katonatanács tagjain kívül még mások is ott voltak, a­melyeken a Tisza meg­gyilkolásáról volt szó. Azt elisme­rem, hogy igaz az, a­mit a forradal­mi dolgokra vonatkozóan mond, de a gyilkosságra vonatkozó ré­­n komédiát akar tesinálni! Arra nen­y volt gyáva, hogy négy gyilkossal, ifn­bnicherrel, egy ártaatlan vételen ember­­nek elhagyja az életét! Sztanillovszki indulatosan kiált az ü­gy az fele: Nem tettem! Az ügyész: Mi vezette volna Sztupkó őrnagyot, Ulaint és Len­gyel Zoltánt arra, hogy önt beis­merésre bírják ? Sztanykovszki erre nem felel. Az ügyész : Indokolja meg, miért nem felel, mert az nem felelet, a­mit ön ad. Meg kell indokolnia. (Sztanykovszki hallgat.) Az ügyész mereven néz Sztany­­kovszkira, pár másodpercnyi szü­net áll be, végre az elnök töri meg a csendet: — Nem tud válaszolni ? Mert ha nem tud vála­szolni, úgy vesz­zük, hogy nem tudja megindokolni a dolgát. Sztanykovszki: Nem indokolok. Az ügyész: Beismerte a katonai bíróságon a gyilkosságban való részvételét, mert azt hitte, hogy nyolc-tíz évvel szabadul. A polgári bíróság előtt is beismerte a gyil­kosságot, a­melyért halálbüntetés jár ? ... Sztanykovszki: A polgári bíró­ság előtt visszavontam, az indoko­lását a főtárgyalásra tartottam. A katonai bíróság előtt beismertem azért, mert azt gondoltam, ha el is vagyok ítélve, felülvizsgálattal fo­gok élni és visszavonok mindent a polgári tárgyaláson. Azért nem ta­gadtam, mert nem­ akartam, hogy azt gondolják, hogy félek a követ­kezményektől. Az ügyész: Nem­ vette észre, hogy az ön helyzete a hadosztály­­bíróságon megváltozott akkor, a­mikor a fegyver­szakértők megál­lapították, hogy a Mannlicher-lö­vésnek, az ajtóban állótól kellett erednie ? Ez a megállapítás pedig halálbüntetéssel jár. Sztanykovszki: Még akkor sem féltem, mert tudtam, hogy ártat­lan vagyok és ahhoz tartottam magamat. székbre feltartom, hogy 'valóján a vallomása. Jf Jr Miért ’-Illeti Sztanykovszki a helyszíni szemlán ? 'Az ügyész, Jön a Bifueim-villá­­ban tartott helyszíni szemle alkal­mával pontosan megmutatta a he­lyet, a­hol a gyilkosság elkövetése alkalmával állott. Tisza személyze­tének több tagja és a csendőrök egyike felismerte önt és a szemébe mondta, hogy ott volt. Sztanykovszki: Elő.z,őleg volt ott már a helyszíni szemle. Az ügyész: Megmutatták önnek hová álljon? Sztanykovszki: Nem. ■Az ügyész: Ildi hogy tudta meg­jelölni a helyet? Sztanykovszki: Hüttner vallo­másából tudtam, hogy hárman ál­lottak elő, a negyedik pedig ott ál­lott a színes üvegajtó mellett. Én tehát, a­mikor kimentünk, rögtön odaálltam az üvegajtó mellé. Az ügyész: De a személyzet val­lomása? Sztanykovszki: Ezek vallom­l­­­­sára majd a szembesítés alkalmá­val észrevételeket teszek. Az ügyész: Szóval ezek sem mondanak igazat? . ...... * Szlanykovszki: A dolog úgy áll, hogy az első szembesítés alkalmá­val azt mondták, hasonlítok az aj­tóban állóhoz, mert sovány va­gyok, másodszor már azt mondták, úgy néz ki, mintha ez lenne. A fő­tárgyaláson már határozottan megismertek. Vagyis mindig az én beismerő vallomásaim után is­mertek fel engemet. V . Sztanykovszki az ügyész kérdé­­seire elmondja, hogy 1919 augusz­tus 22-én, október 30-án és novem­ber 25-én tartottak helyszíni szem­lét, Kovács vizsgálóbíró jelenlété­ben. 1920 június 8-án Sztupka őr­nagy jelenlétében a hadosztálybí­­róság részéről. A főtárgyaláson is felismerték a nevezettek, de min­dig másképp beszéltek. Az ügyész: A­mikor a vizsgáló­bíró előtt először meggyónt, az a gyónása lényegesen eltért a mai gyónástól. Beismerő vallomást tett, ön azután halálos ítéletet ka­pott. Nem tartja emberileg érthe­tőnek, hogy most szabadulni akar, ettől ? Sztanykovszki: Én megrágalmaz­tam ártatlanokat. Vissza akarom ezt a rágalmazásomat vonni. Mondtam, hogy én magam is ár­tatlan vagyok. Felemelt fővel né­zek a halál elé. Az­ ügyész: Vallomása szerint Kovács vizsgálóbíró úr azt mon­dotta, hogy ön konokul tagad és majd erősebb kezekbe adja. Ön úgy tudja, hogy ennek az volt a következménye, hogy a rendőr­ségre átkísérték. Sztanykovszki: Igen, akkor már egy hónapja voltam vizsgálati fog­ságban és nem értem, hogy külön­ben miért vittek volna át a rend­őrségre ? Az ügyész: Megmondom önnek : a vizsgálóbíró úr igen törvénytisz­telő ember volt. Hüttner akkor kezdte meg beismerő vallomását a rendőrségen és önt szembesíteni kellett vele. Sztanykovszki: A többit nem vitték át, csak engemet. Az ügyész, Hüttner vallomása elsősorban önt terhelte és önt je­lölte meg min­d közvetlen tettest. Sztanykovszki: Akkor bopána­­tot kérek, nero tudom miért kisér­tek át. Az ügyésze Emlékszik-e arra, hogy a „Tiei­­k Ferencd*szálló“-ban egyszer felnyitották egy kasszát, a­melyet az olasz fámról hoztak ? ■ Sztanykovszlíii:Igen. Az ügyész: Emlékszik-e arra, hogy közben ön és Hüttner a Tisza- gyilkosságról beszélgettek és ön azt mondta, hogy Tisza úgy felfordult, mint egy kutya. Sztanykovszki: Nem mondtam, nem is mondhattam. Az ügyész: ön a katonai főtár­gyaláson felállt és azt mondta, hogy Hüttner konokul tagad, te­hát most már megmondja, hogy hátrálás közben ő is adott le egy­ lövést. Nem akarta ezzel a felszó­lalásával magát védeni, miután a fegyver­szakértők vallomása önre terhelő volt? Sztanykovszki: Nem­. ! Erre Lengyel Zoltán előre ki­­tanitott. Az ügyészt Valami Jnamis tanu­­lásról is­ tett akkor Nyilatkozatot. Sztanykovszki: Ezt pedig Ulan momjídtta nekem. Az ügyésSz kérkedett azzal, hogy ön ölte meg gróf Tisza Ist­vánt ? Mondta-e két-három nappal a gyilkosság előtt, hogy megbízása van Tisza István és Lukachich magöletésére ? Sztanykovszki: Ilyet nem mond­tam. Az ügyész: A­mikor a gyilkos­ság elkövetése idején a városban autózott, volt önnél fegyver? Sztanykovszki: Igen, Frommer­­pisztoly. Az ügyész: A­ tanúk azt mond­ták, hogy ön Frommer-pisztoly­­lyal járt Tisza lakásán. Sztanykovszki: A tanúk előbb azt mondták, hogy fegyver volt nálam. A­mikor én beismerő val­lomásomat megtettem, akkor mó­dosították így. . Az ügyész: A katonai ügyészsé­gen azt mondotta, hogy a­mikor a villába bementek, az emeleti rács mellett egy nő állott. Ez csakugyan megfelel a valóságnak, mert ott ál­lott Tisza egyik női alkalmazottja. Ezt is Küttner mondotta önnek ? Sztanykovszki: A helyszíni szem­lét az újságok leirták, abban olvas­tam. Az ügyész: Beismerte, hogy 31-én délután az Astoriában járt, de azt mondotta, h­ogy csak röpcédulákat vitt oda. Ez­­különösnek látszik, hogy akkor még az idejét múlt röpcédulákkal bajlódott. Sztanykovszki: A röpcédulákat már előbb rendelték meg. Ekkor­ készültek csak el és el kellett vinni valahová. Az ügyész: Azt is vallotta, hogy Horváthot és Dobót Friedrich István beszélte rá a gyilkosságra. Ez sem igaz ? Sztanykovszki: Mondottam már, hogy nem. Az ügyész. Ön a fogházban több levelet­ irt, a­melyeket azután ki­csempészett. Ezek arra voltak jók, hogy ezekkel is bizonyítsa ártatlan­ságát. Ezek közül több a kezünkben van. Most azt akarom megtudni, szóbelileg érintkezett-e ön valakivel a fogházban s Sztanykovszki. Nem. Az ügyész: Bleyer Edével sémi Sztanykovszki: .Nem. . Az ügy Az. A fogházgondnok' jelentést tett arról ahogy ön egy fogoly ifjan szesetet akart kül­deni Blnyernel^r A. fogoly jelent­kezett Ja gomboknál és megkér­dezte,­jogy­nvábbítsa-e az üzene­tet? Algymlnek azt mondta, hogy igen. Jófüzenet az volt, hogy von­ják vissza vallomásaikat a vizs­gálóbírónál. Bleyer három nappal később jelentkezett is a vizsgáló­bírónál, ön pedig később szintén visszavonta a vallomását. Sztanykovszki: Én több mint egy hónap múlva vontam vissza a vallomást. Az ügyész: Nem ez a lényeges, hanem az, hogy üzent-e vagy sem? Sztanykovszki : Nem üzentem, ént akkor másfél hónapig voltam fog­házban és nem akartam semmit sem vallani. Csak a vizsgálóbíró unszolására tettem mégis vallo­mást, a­melyben visszavontam be­ismerésemet. Az ügyész: Azt mondotta, hogy a rendőrségen kényszerítették be­ismerő vallomásra. Később önt szembesítették Gaertnerrel és ek­kor azt mondotta, hogy nem isme­ri őt fel, pedig erre senki sem kény­­szerí­tette. Sztanykovszki: Valóban nem is­mertem őt, mást nem mondhattam. Az ügyész: Hogy van az, hogy, ha ez a rendőrség érdekében állott, nem kényszerítették erre­ is ? Sztanykovszki: Ha előre mond­ták volna, hogy Gaertnerrel fognak szembesíteni, akkor én azt mond­tam volna, hogy ismerem, de nem, mondták előre. Az ügyész: A nyomozás során számos vallomásában és a katonai főtárgyaláson is teljesen egyen­lően mondja el az eseményeket. Így csak az beszélhet, a­ki valóban átélte ezeket. Sztanykovszki: Vagy a­kinek­­a memóriája van. . Az ügyész: önnek tehát jó­­ memóriája van. Semmi része nincs ennek a gyilkosságban? Sztanykovszki (ism­élt han­gon): Nincs. .! Az ügyész: Te­rn­ap azt vallotta, hogy a katoly»fi «tárgyaláson még nek­­ tartja ÉR elérkezettnek az időt a leleplezésre. Honnan tudta meg, hogy ide fog kerülni * ' Sztanykovszki: Én nem leleplezni akarok. Én nem tudtam előre, hogy ide fogok kerülni és ezért leírtam mindent teljes részletességgel és átadtam az ügyvédnek, hogyha és nem érem meg a polgári főtárgya­­lást, ő felhasználhassa. Az ügyész: Azt mondja, hogy a katonai főtárgyaláson még nem ér­kezett el az idő. Mikor lett volna az az idő, a­mire gondol? Sztanykovszki: Vártam a polgári isza­ bfinügy tárgyalásáról teljes és részletes tudósítást csak js és a MAGYARORSZÁG kLWSt AZ EST tudósittssnak h­indíg fzözvetelen folytatása a MAGYARORSZÁG tudósítása Lengyel Zoltán és Hlassi Ferenc sze­repe

Next