Az Est, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

Szerda,1921. junius U l Frigy szólt: Most már, tudok min­jf­­­rAz, elnök : Nem­ igyekeztek ma­­tót rábeszélni, hogyan valljon?­­‘Rohlmann Anna ! Nem, azt mon­­­­dotta Rothmülerné, hogy tiszta t­elkemre mondjak meg minden Masat . Szután ■ dr. Fekete Ernő ügyvéd (kérdésedre, a tanú elmondja, hogy jó komm­ün alatt és a Károlyi-kor­­­mány idején kétszer házkutatást­­tartottak Rothmüller­éknél. Ez­, de Vargainé feljelentésére történt. Ezt honnan tudja, mert Vargainé maga mondta, hogy feljelenti őket, mert­­másnak akarják adni a lakást. — Dr. Fekete: Tud-e,arról, hogy­ mi­lyen viszonyban volt Sztany­­kovszkinak az első felesége a má­sodik feleségével? Kohlmann Anna: Nem­­ tud­tam, hogy Sztanykovszkinak már volt egy felesége. — Sztanykovszki: Pedig mind a ketten használták a nevemet : lovag Vadavk­ai-Sztany­­kovszki Tiborn­é. — Az elnök: Maga ezt még soha sem mondta. — Sztanykovszki: Pedig igy várt. —­­Az elnök : A hadosztálybirósá­­gért sem mondta, pedig ott keresik az előneveket. — Sztanykovszki: Soha se használtam a címemet. A bíróság ezután a tanút meg­­esketi. Következik Szttaatyfiso^ssid Tüs^r f©l®s#«ge8i@£s9 Rothmiller Olgának a kihallgatása 1919 június 5-én, a kommün alatt kötött házasságot Sztanykovszki­­inak Az elnök : Tudta-e, hogy Sztany­­kovszkinak már volt azelőtt is fe­lesége ? — Sztanykovszkiné: Tud­tam és tisztázni is akarom maga­imat. — Az elnök: Önt is megilleti fáz a jog, hogy nem tartozik férje­ivel szemben vallomást tenni. — Sztanykovszkiné: Kívánok val­lani Az elnök: Jogában van az eskü­dteit megtagadni. — Sztanykovsz­kiné : Kész vagyok esküt tenni. — Az elnök: Tudta-e, hogy Szta­nykovszki már azelőtt házasság­ban élt? — Sztanykovszkiné: Tudtam az első pillanattól kezdve.­­— Az elnök: Mielőtt őt még el­választották volna, már vőlegé­nyeként szerepelt ? — Sztany­­­kovszkiné : Igen, aztán elválasz­tották és mi rendesen megesküd­tünk. Az elnök: Hol ismerkedett meg Sztanykovszkival? — Sztanykovsz­kiné: 1918-ban egy társaságban.­­Lengyel László hadnagy előtt rög­tön megmondta nekem, hogy ő nős, de a feleségével nem élt egy per­cig sem. Senki sem sejtette, hogy nekem még valamikor a vőlegé­nyem, sőt férjem lesz és ő már ezt mondta. — Az elnök, Sztanykovsz­­kit a foradalmi napokban ismerte meg ? — Sztanykovszkiné: Novem­ber 13-án jött fel hozzánk. 1918-ban már járt hozzám, megkérte a keze­met, de én kikosaraztam. Láttam azután többször a korzón is egye­dül, a forradalom alatt szerepelt, a­­neve az újságokban megjelent, lát­t­a fényképeit Az Est kiraka­­t, nagy állásokat ért el, ő a­­Pontikához tartozott és ez nekem izuponált.­­ Az elnök: Tudja-e, hogy neki, a ita­litikus*-nak miféle szerepe volt? !— Sztanykovszkiné.** A tizenegyes [katonatanács tagja^volt. — Az el­írtak: Beszélt-e arról, hogy­ a forra­­rdalmat ők csinálták? — Sztany­­­­kovszkiné: Igyh, mondta, hogy a­­forradalom m­ár nekik köszönhetik­­a forradalma és hogy ez milyen­­ nehéz dolog volt, a fejükre utazott (Lukachich. -)- Az elnök: Tehát ön előtt Sztanykovszki nagy ember ivett? — Sztanykovszkiné: Bizony! .— Az elnök: Ö lnögyel lovagnak­­ mutatkozott­ be? —­ Sztanykovszki­né: Láttankik­ az anyósomnál a lovagi okiratot. — Az elnök: Ezt­­még a cselédeknek is elmondta­­maga? — Sztanykovszkiné: Dicse­­­­kedtem vele mindenfelé, hogy ő a­­vőlegényem. Az elnök: Látta őt mint száza­­­­dost is ? — Sztanykovszkiné: Nem láttam századosi ruhában, azok, a kik állítják, hogy látták nálunk századosi ruhában, azok rosszul látták. — Az elnök: Beszélt maga gróf Károlyi Mihályival ? —­Sztanykovszkiné: Tibor elvezetett a Károlyi-pártba és mondotta, hogy ő ismeri személyesen a gró­fot, meg is mutatta nekem Káro­lyit. — Az elnök: De ön ezt meg­­­toldotta valamivel. Azt mondotta, hogy részt vett Károlyi által adott­­ vacsorán. — Sztanykovszkiné: Ezt . [Varga­­né tette hozzá. 1 rAz elnök: ön dicsekedett, hogy a családi tekintélyt nagyobbítsa.­­ — •Sztanykovszkiné : Lehetséges. De kérem, én akkor még iskolás leányka voltam és az iskolai sza­bályok nem is engedték volna meg, hogy én Károlyi Mihálynál vacso­rázzam. — Az elnök. De az iskolai szabályok nem tesznek az iskolás leánykák nyelvére __ tiltó féket. Sztanykovszki ön­ előtt dicsekedett ugyebár, hogy ő Károlyi Mihály jóbarátja és hogy ő gazdag ember. Sztanykovszkiné : Hát majd én el­mondom. A Csernyák kapitány ka­pott Károlyi Mihálytól egy levelet, hogy Hollandiában nagykövet lesz. Erről mesélt az én vőlegényem. Vargainé félremagyarázta és eb­ből a levélből lett a 100.000 koronás levél.­­Az elnök : A rendőrségen azt val­lotta, hogy ön Vargainénak azt mondotta, hogy bemutatták Ká­rolyi Mihálynak. —Sztanykovszki­né: Azt mondtam, hogy mutatták nekem Károlyi Mihályt. — Az el­nök: A rendőrségen azt mondotta: Vargainénak tényleg mondtam, hogy az irigységét felkeltsem, hogy Károlyinál vacsoráztam. Tehát mondta ezt a pukkasztó kijelen­tést ? — Sztanykovszkiné: Nem mondtam így. Azt mondtam, lát­tam Károlyit, valami ezüst van a torkában. A fogalmazó úr, a­ki a rendőrségen a vallomásomat fel­vette, félremagyarázta szavaimat. A rendőrségen hallottam először, hogy férjem bele van­ keverve a Tisza-gyilkosságba. A férjem mu­tatta Horvát-Sanovics fényképét és azt mondotta nekem : Ez a Hor­vát-Sanovics dicsekedett nekem azzal, ho­gy ő ölte meg Tiszát. Ezt én elmondottam Vargainénak, eb­,­ből keletkezett a mese és az is, hogy az édesapám hétmillió koro­nát­ kapott Károlyi Mihálytól a gyilkosságért. — Az elnök : Ezt ne nagyon hangoztassa, mert nagyon’ megadóztatják magukat.. (Nagy derültség.) Maga egyszer összeve­szett Tiborral ? — Sztanykovszki­^ 'né: Hát ez igaz___Az elnök: Al szemébe vágott valamit. A­mikor Vargainé megkérdezte, hogy miért veszekedtek, maga azt mondta ne­ki : csak nem leszek egy gyilkos felesége! — Sztany­kovszkiné? Nem igaz/Ért mindig büszke vol­tam Tiborfr­a, hogy olyan nagy em­ber. —­­Az elnök: E szerint nem igaz, hogy megfenyegette Tibort, ho­gy leileplezés Sztanyjadvszk­iné.­ Nem igaz. Ezt V­argainén kívül más nem is mondja. — Az elnök: Igaz-e, hogy akkor Sztanykovszkinak rengeteg sok pénze volt? — Sztanykovszki­né: Volt, volt, de nem rengeteg. — Az elnök: Önre 35.000 koronát köl­tött egy alkalommal. — Sztany­kovszkiné: Sokat költött rám, ez igaz. Különben én vagyoni viszo­nyaival soha sem voltam tisztában. — Az elnök: Férje letartóztatása után érintkeztek egymással szó­ban vagy írásban? — Sztanykovsz­kiné: Igen, Tibor ! kicsempészett leveleket. _ Az elnök: Ön is küldött levele­ket? — Sztanykovszkiné: Igen. Az elnöki: Miért mutatta be a vizsgálóbírónak ezeket a levele-­­ket.? Sztanykovszkiné: Azért, hogy bizonyítsam, hogy a férjem eddig csak az ártatlanságáról beszélt. Akkor Lengyel Zoltán mondta a férjemnek, hogy ő katona és kérje áttételét a Margit-körútra, ott majd tiszti szobája lesz és dohá­nyoznia is szabad..Megkért enge­­met Lengyel Zoltán, hogy menjek el Sztupka őrnagyhoz. Elmentem. Sztupka megígérte, hogy ott tart­ja, ha ■ töredelmes­­beismerést­­tesz. A férjem átkerült és küldött leve­let, hogy menjek el hozzá, nagyon fontos dolgot akar­­velem közölni. Akkor Tibor azt mondta, hogy na­gyon nagy érdeke, hogy ma­gára vállalja a gyilkosságot, mert politikai hajszáról van szó. Másnap azután meg is tet­te az ál beismerő vallomást. Harmadnapra már hazajött délután négy órakor. Az elnök: Miért jött haza a fog­házból ? — Sztanykovszkiné (mo­solyogva) : A 100.000 koronás leve­let keresni Az elnök: Paksy detektív állan­dóan mellette volt? — Sztany­kovszkiné: Nem, neki a Lipót­ kör­­úton volt valami dolga és elment. Később azután visszajött. — Az el­nök: Hivatalos színezettel jöttek? Volt valami célja a látogatásá­nak? — Sztanykovszkiné: Nem. Lengyel Zoltánt kérdeztem, hogy mint védő hogyan adhat olyan tanácsot, hogy a férjem vegye magára a gyilkosságot ? Azt mondotta, ne avatkozzak bele, én nem értek hozzá. Az elnök: Hányszor volt ott­hon a férje ? Sztanykovszkiné: Négyszer vagy, ötször. Az elnök: Mindebből csak azt nem értem, hogyan került Lengyel Zoltánhoz a férje ügye ? — Sztany­kovszkiné : A­mikor a férjemet le­tartóztatták, az unokabátyám, dr. Neuberg védte őt. Ezután­ megje­lent az újságban, hogy a Tisza­­ügyben Kérit, Friedrichet, Hütt­­nert, a férjemet és másokat gya­núsítanak. Ekkor, Lengyel Zoltán küldött hozzám egy levelet, hogy fontos ügyben keressem fel őt. Nem tudtam, ki ez a Lengyel Zoltán, érdeklődtem utána. Azt mondották, hogy a legelső krimi­­nalista Pesten és örüljek, hogy ha elvállalja az ügyet. Felmentem hozzá, elmondtam, hogy a férjem ártatlan és elmondtam neki min­dent, a­mit tudtam.. Őt, ez mind nem érdekelte,­­ csak azt kérdezgette, hogy mi­lyen viszonyban volt férjem Friedrichel, Heltaival, Fényes-­­­sel és Kérivel? Mondottam, hogy nem tudom". Erre ő azt mondotta, hogy ő elvál­lalja az ü­gyet, menjek el Kovács vizsgálóbíróhoz s követeljem ener­gikusan, ahogy ügyvédet akarok al­kalmazni- Én el is Mientem és beje­lentettem! Lengnár Zoltánt védő­nek. I Jr­j. ' írj! Az el'itök­fKz mind igy iffazs — Sztanykovszkiné: Igen. — Az el­nök : Nem mondott semmi olyat, a­mi nem felel meg a valóságnak ? — Sztanykovszkiné : Én mindenért helyt állok. — Az elnök: Már elébe tártam sok mindent, a­miért nem állott helyt. — Sztanykovszkiné: Kérem, én úgy is tudom, hogy job­ban fognak­ hinni Lengyel Zoltán­nak, mint Sztanykovszki feleségé­nek.­­Az elnök: Ilyet ne mondjon. Maga azt nem tudhatja, hogy mi kinek hiszünk. A férje is mondott olyat, hogy maga nem beszél min­dig igazat. — Sztanykovszkiné: A­mikor nem lényeges dologról van. Szó, valakivel beszélgetek, ta­lán igen, de ilyen helyen és ilyen fontos dologban sose. Az elnök: Azt hiszi, hogy Káro­lyinak talán valami kellemes az, hogy maga azzal dicsekedett, hogy jóban voltak ? — Sztanykovszkiné: Ez nem így van. Vargainéval egy tucat perünk volt, ő mondja csak, hogy én így beszéltem. — Az el­nök: Vigyázzon, nem lehet hinni annak, a­ki nem mond mindig igazat. — Sztanykovszkiné: Az el­nök úr kételkedik szavahihetősé­gemben, pedig mégis igaz, a­mit mondok. Két levél Az elnök: Elébe tárom az ira­tokhoz csatolt két levelet. Az egyik Sztanykovszki levele a tanúhoz, a másik Sándor aláírása, Hüttner levele Sztanykovszkihoz. A két­ le-.­ vél tartalmát ismertetem. A férjei a levélben először is szemrehányást tesz magának, látszik, hogy össze-­ vesztek, azután így folytatja: Dél­­előtt beszéltem az őrnagy úrral, pár nap múlva megkapom a fizeté­semet, körülbelül 25.000 koronát. Ki az az őrnagy úr, a kit ő itt említi’ — Sztanykovszkiné: Sztupka őr­’ nagy. — Az elnök: Meg is kapta ői ezt a fizetést? Sztanykovszkiné: Nem kapta meg. — Az elnök: Ezután ezt irja* Sztanykovszki : »Higgye el, hogy én nem vagyok gazember, csak­ végtelenül szerencsétlen. Beleke­­­rültem a forradalomba, meggondo­latlanul. Nagy akartam lenni, gon­doltam, hogy maga megbocsát ne­kem. Balul ütött ki minden. Bele­kerültem a­ Tisza-ügybe. Ha nem ismerem el, elitélnek zendülésért sokkal súlyosabban. Mit tehettem volna, elvállaltam, élni akartam magáért.« Miért mutatta maga be ezt a levelet a vizsgálóbíró úr­nak ? — Sztanykovszkiné: Azért,­ hogy igaz az, a­mit Lengyel Zol­tán mondott, hogy ha nem vall, ak­kor elitélik zendülésért, lázadásért. Az elnök, : Megesküszik arra, hogy­ ezt a levelet a tárgyalás előtt kapta ? Sztanykovszkiné: Arra nem es­küszöm meg, mert nem tudom po­­zitive. — Az elnök: Gondolkozzék kissé. Ez nagyon fontos kérdés, ta­lán meg lehet, állapítani, hogy mi­kor kapta, a haditörvényszéki tár­gyalás előtt, vagy azután? — Sztanykovszkiné: Nem tudom biz­tosan, azt hiszem, hogy azelőtt. Úgy tudom, a levélen rajta van a dátum. Az elnök: Igen, de mi a dátum­nak se hiszünk. A dátum július 6. Most az a kérdés, hogy mikor kapta ön meg? — Sztanykovszkiné: A tárgyalás után semmiesetre sem, mert akkor csak egy levelet kap­tam a­ férjemtől és ez nem az. Vagy a tárgyalás előtt, vagy az alatt kaptam. Bizonyos, hogy késede­lem nélkül kézhez kaptam, fia a dátum julius 6, akkor­­ legkésőbb 7-én megkaptam. — Az elnök: De ezt csak akkor tartja fenn, ha a dátum valóban hiteles és nincsen antedatálva a levél. — Sztany­kovszkiné: Az elnök úr arra­ céloz, hogy a levél talán hamis. Én azonban elébe tárom az elnök úr­nak, hogy van több levél is és mindegyikben azt írja a férjem, hogy ártatlan. Az elnök: Nekem kötelességem ezt a kérdést­ firtatni. A másik le­vél Hüttner levele Sztanykovszki­hoz, a­melyet Hüttner kihallgatása so­rán már ismertettünk. Ebben Hüttner ezt írja: »Tudhatod, hogy a beismerő val­lomásomnak semmi alapja sincs. Mi nem csináltunk semmit, tehát­ a beismerés nem is lehet igaz. De megvertek és kényszerítettek a ha- ’a­mis tanúvallomásra. Azt remél­­­tem, hogy ti nem dőltök be ennek, de nem így történt. Titeket is meg­vertek. Egy kivezető út van és ez­ az igazság bemondása, hogy ho­gyan történt a vallomás kivétele. Jól figyelj és kövesd pontosan a mit mondok. Én visszavonom val­lomásomat és kérni fogom a veled való szembesítésemet. Ekkor fel-­ hívlak, mondd el, hogyan tetted a beismerő vallomást. Én elmondom, hogy november vége felé a rendőrségen Kovács­ vizsgálóbíró szembesített veled, s nekem szemedbe kellett mondanom többször vallomásomat. A detek-s­­tí­vek egész nap nyaggattak téged és újra és újra elmondták, hogy­ én mit vallottam, de te tagadták Vacsorán együtt voltunk a deklik-­­ kel, ezután megint vallattak té­ged. Nekem mondták, hogy ha nem fogod beismerni, téged is megver-é­nek. Te nevettél, nem sű­tted, hogy­ engem megvertek. Reggel azután ugyanazt mondtad, a­mit én. De eleget hallottad tőlem és a detek­­tivektől, ez a magyarázata azután annak, hogy a két vallomás egé­­szen egyforma.* Az elnök (Hüttnerhez) : Ez az őrt írása ? — Hüttner: Nem. — Az el­nök: Ha nem is-ez az eredeti le* ! 3. oldal

Next