Az Est, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
Szerda,1921. junius U l Frigy szólt: Most már, tudok minjfrAz, elnök : Nem igyekeztek matót rábeszélni, hogyan valljon?‘Rohlmann Anna ! Nem, azt mondotta Rothmülerné, hogy tiszta telkemre mondjak meg minden Masat . Szután ■ dr. Fekete Ernő ügyvéd (kérdésedre, a tanú elmondja, hogy jó kommün alatt és a Károlyi-kormány idején kétszer házkutatásttartottak Rothmülleréknél. Ez, de Vargainé feljelentésére történt. Ezt honnan tudja, mert Vargainé maga mondta, hogy feljelenti őket, mertmásnak akarják adni a lakást. — Dr. Fekete: Tud-e,arról, hogy milyen viszonyban volt Sztanykovszkinak az első felesége a második feleségével? Kohlmann Anna: Nem tudtam, hogy Sztanykovszkinak már volt egy felesége. — Sztanykovszki: Pedig mind a ketten használták a nevemet : lovag Vadavkai-Sztanykovszki Tiborné. — Az elnök: Maga ezt még soha sem mondta. — Sztanykovszki: Pedig igy várt. —Az elnök : A hadosztálybiróságért sem mondta, pedig ott keresik az előneveket. — Sztanykovszki: Soha se használtam a címemet. A bíróság ezután a tanút megesketi. Következik Szttaatyfiso^ssid Tüs^r f©l®s#«ge8i@£s9 Rothmiller Olgának a kihallgatása 1919 június 5-én, a kommün alatt kötött házasságot Sztanykovszkiinak Az elnök : Tudta-e, hogy Sztanykovszkinak már volt azelőtt is felesége ? — Sztanykovszkiné: Tudtam és tisztázni is akarom magaimat. — Az elnök: Önt is megilleti fáz a jog, hogy nem tartozik férjeivel szemben vallomást tenni. — Sztanykovszkiné: Kívánok vallani Az elnök: Jogában van az esküdteit megtagadni. — Sztanykovszkiné : Kész vagyok esküt tenni. — Az elnök: Tudta-e, hogy Sztanykovszki már azelőtt házasságban élt? — Sztanykovszkiné: Tudtam az első pillanattól kezdve.— Az elnök: Mielőtt őt még elválasztották volna, már vőlegényeként szerepelt ? — Sztanykovszkiné : Igen, aztán elválasztották és mi rendesen megesküdtünk. Az elnök: Hol ismerkedett meg Sztanykovszkival? — Sztanykovszkiné: 1918-ban egy társaságban.Lengyel László hadnagy előtt rögtön megmondta nekem, hogy ő nős, de a feleségével nem élt egy percig sem. Senki sem sejtette, hogy nekem még valamikor a vőlegényem, sőt férjem lesz és ő már ezt mondta. — Az elnök, Sztanykovszkit a foradalmi napokban ismerte meg ? — Sztanykovszkiné: November 13-án jött fel hozzánk. 1918-ban már járt hozzám, megkérte a kezemet, de én kikosaraztam. Láttam azután többször a korzón is egyedül, a forradalom alatt szerepelt, aneve az újságokban megjelent, látta fényképeit Az Est kirakat, nagy állásokat ért el, ő aPontikához tartozott és ez nekem izuponált. Az elnök: Tudja-e, hogy neki, a italitikus*-nak miféle szerepe volt? !— Sztanykovszkiné.** A tizenegyes [katonatanács tagja^volt. — Az elírtak: Beszélt-e arról, hogy a forrardalmat ők csinálták? — Sztanykovszkiné: Igyh, mondta, hogy aforradalom már nekik köszönhetika forradalma és hogy ez milyen nehéz dolog volt, a fejükre utazott (Lukachich. -)- Az elnök: Tehát ön előtt Sztanykovszki nagy ember ivett? — Sztanykovszkiné: Bizony! .— Az elnök: Ö lnögyel lovagnak mutatkozott be? — Sztanykovszkiné: Láttankik az anyósomnál a lovagi okiratot. — Az elnök: Eztmég a cselédeknek is elmondtamaga? — Sztanykovszkiné: Dicsekedtem vele mindenfelé, hogy ő avőlegényem. Az elnök: Látta őt mint századost is ? — Sztanykovszkiné: Nem láttam századosi ruhában, azok, a kik állítják, hogy látták nálunk századosi ruhában, azok rosszul látták. — Az elnök: Beszélt maga gróf Károlyi Mihályival ? —Sztanykovszkiné: Tibor elvezetett a Károlyi-pártba és mondotta, hogy ő ismeri személyesen a grófot, meg is mutatta nekem Károlyit. — Az elnök: De ön ezt megtoldotta valamivel. Azt mondotta, hogy részt vett Károlyi által adott vacsorán. — Sztanykovszkiné: Ezt . [Vargané tette hozzá. 1 rAz elnök: ön dicsekedett, hogy a családi tekintélyt nagyobbítsa. — •Sztanykovszkiné : Lehetséges. De kérem, én akkor még iskolás leányka voltam és az iskolai szabályok nem is engedték volna meg, hogy én Károlyi Mihálynál vacsorázzam. — Az elnök. De az iskolai szabályok nem tesznek az iskolás leánykák nyelvére __ tiltó féket. Sztanykovszki ön előtt dicsekedett ugyebár, hogy ő Károlyi Mihály jóbarátja és hogy ő gazdag ember. Sztanykovszkiné : Hát majd én elmondom. A Csernyák kapitány kapott Károlyi Mihálytól egy levelet, hogy Hollandiában nagykövet lesz. Erről mesélt az én vőlegényem. Vargainé félremagyarázta és ebből a levélből lett a 100.000 koronás levél.Az elnök : A rendőrségen azt vallotta, hogy ön Vargainénak azt mondotta, hogy bemutatták Károlyi Mihálynak. —Sztanykovszkiné: Azt mondtam, hogy mutatták nekem Károlyi Mihályt. — Az elnök: A rendőrségen azt mondotta: Vargainénak tényleg mondtam, hogy az irigységét felkeltsem, hogy Károlyinál vacsoráztam. Tehát mondta ezt a pukkasztó kijelentést ? — Sztanykovszkiné: Nem mondtam így. Azt mondtam, láttam Károlyit, valami ezüst van a torkában. A fogalmazó úr, aki a rendőrségen a vallomásomat felvette, félremagyarázta szavaimat. A rendőrségen hallottam először, hogy férjem bele van keverve a Tisza-gyilkosságba. A férjem mutatta Horvát-Sanovics fényképét és azt mondotta nekem : Ez a Horvát-Sanovics dicsekedett nekem azzal, hogy ő ölte meg Tiszát. Ezt én elmondottam Vargainénak, eb,ből keletkezett a mese és az is, hogy az édesapám hétmillió koronát kapott Károlyi Mihálytól a gyilkosságért. — Az elnök : Ezt ne nagyon hangoztassa, mert nagyon’ megadóztatják magukat.. (Nagy derültség.) Maga egyszer összeveszett Tiborral ? — Sztanykovszki^ 'né: Hát ez igaz___Az elnök: Al szemébe vágott valamit. Amikor Vargainé megkérdezte, hogy miért veszekedtek, maga azt mondta neki : csak nem leszek egy gyilkos felesége! — Sztanykovszkiné? Nem igaz/Ért mindig büszke voltam Tiborfra, hogy olyan nagy ember. —Az elnök: E szerint nem igaz, hogy megfenyegette Tibort, hogy leileplezés Sztanyjadvszkiné. Nem igaz. Ezt Vargainén kívül más nem is mondja. — Az elnök: Igaz-e, hogy akkor Sztanykovszkinak rengeteg sok pénze volt? — Sztanykovszkiné: Volt, volt, de nem rengeteg. — Az elnök: Önre 35.000 koronát költött egy alkalommal. — Sztanykovszkiné: Sokat költött rám, ez igaz. Különben én vagyoni viszonyaival soha sem voltam tisztában. — Az elnök: Férje letartóztatása után érintkeztek egymással szóban vagy írásban? — Sztanykovszkiné: Igen, Tibor ! kicsempészett leveleket. _ Az elnök: Ön is küldött leveleket? — Sztanykovszkiné: Igen. Az elnöki: Miért mutatta be a vizsgálóbírónak ezeket a levele-ket.? Sztanykovszkiné: Azért, hogy bizonyítsam, hogy a férjem eddig csak az ártatlanságáról beszélt. Akkor Lengyel Zoltán mondta a férjemnek, hogy ő katona és kérje áttételét a Margit-körútra, ott majd tiszti szobája lesz és dohányoznia is szabad..Megkért engemet Lengyel Zoltán, hogy menjek el Sztupka őrnagyhoz. Elmentem. Sztupka megígérte, hogy ott tartja, ha ■ töredelmesbeismerésttesz. A férjem átkerült és küldött levelet, hogy menjek el hozzá, nagyon fontos dolgot akarvelem közölni. Akkor Tibor azt mondta, hogy nagyon nagy érdeke, hogy magára vállalja a gyilkosságot, mert politikai hajszáról van szó. Másnap azután meg is tette az ál beismerő vallomást. Harmadnapra már hazajött délután négy órakor. Az elnök: Miért jött haza a fogházból ? — Sztanykovszkiné (mosolyogva) : A 100.000 koronás levelet keresni Az elnök: Paksy detektív állandóan mellette volt? — Sztanykovszkiné: Nem, neki a Lipót körúton volt valami dolga és elment. Később azután visszajött. — Az elnök: Hivatalos színezettel jöttek? Volt valami célja a látogatásának? — Sztanykovszkiné: Nem. Lengyel Zoltánt kérdeztem, hogy mint védő hogyan adhat olyan tanácsot, hogy a férjem vegye magára a gyilkosságot ? Azt mondotta, ne avatkozzak bele, én nem értek hozzá. Az elnök: Hányszor volt otthon a férje ? Sztanykovszkiné: Négyszer vagy, ötször. Az elnök: Mindebből csak azt nem értem, hogyan került Lengyel Zoltánhoz a férje ügye ? — Sztanykovszkiné : Amikor a férjemet letartóztatták, az unokabátyám, dr. Neuberg védte őt. Ezután megjelent az újságban, hogy a Tiszaügyben Kérit, Friedrichet, Hüttnert, a férjemet és másokat gyanúsítanak. Ekkor, Lengyel Zoltán küldött hozzám egy levelet, hogy fontos ügyben keressem fel őt. Nem tudtam, ki ez a Lengyel Zoltán, érdeklődtem utána. Azt mondották, hogy a legelső kriminalista Pesten és örüljek, hogy ha elvállalja az ügyet. Felmentem hozzá, elmondtam, hogy a férjem ártatlan és elmondtam neki mindent, amit tudtam.. Őt, ez mind nem érdekelte, csak azt kérdezgette, hogy milyen viszonyban volt férjem Friedrichel, Heltaival, Fényes-sel és Kérivel? Mondottam, hogy nem tudom". Erre ő azt mondotta, hogy ő elvállalja az ügyet, menjek el Kovács vizsgálóbíróhoz s követeljem energikusan, ahogy ügyvédet akarok alkalmazni- Én el is Mientem és bejelentettem! Lengnár Zoltánt védőnek. I Jrj. ' írj! Az el'itökfKz mind igy iffazs — Sztanykovszkiné: Igen. — Az elnök : Nem mondott semmi olyat, ami nem felel meg a valóságnak ? — Sztanykovszkiné : Én mindenért helyt állok. — Az elnök: Már elébe tártam sok mindent, amiért nem állott helyt. — Sztanykovszkiné: Kérem, én úgy is tudom, hogy jobban fognak hinni Lengyel Zoltánnak, mint Sztanykovszki feleségének.Az elnök: Ilyet ne mondjon. Maga azt nem tudhatja, hogy mi kinek hiszünk. A férje is mondott olyat, hogy maga nem beszél mindig igazat. — Sztanykovszkiné: Amikor nem lényeges dologról van. Szó, valakivel beszélgetek, talán igen, de ilyen helyen és ilyen fontos dologban sose. Az elnök: Azt hiszi, hogy Károlyinak talán valami kellemes az, hogy maga azzal dicsekedett, hogy jóban voltak ? — Sztanykovszkiné: Ez nem így van. Vargainéval egy tucat perünk volt, ő mondja csak, hogy én így beszéltem. — Az elnök: Vigyázzon, nem lehet hinni annak, aki nem mond mindig igazat. — Sztanykovszkiné: Az elnök úr kételkedik szavahihetőségemben, pedig mégis igaz, amit mondok. Két levél Az elnök: Elébe tárom az iratokhoz csatolt két levelet. Az egyik Sztanykovszki levele a tanúhoz, a másik Sándor aláírása, Hüttner levele Sztanykovszkihoz. A két le-. vél tartalmát ismertetem. A férjei a levélben először is szemrehányást tesz magának, látszik, hogy össze- vesztek, azután így folytatja: Délelőtt beszéltem az őrnagy úrral, pár nap múlva megkapom a fizetésemet, körülbelül 25.000 koronát. Ki az az őrnagy úr, a kit ő itt említi’ — Sztanykovszkiné: Sztupka őr’ nagy. — Az elnök: Meg is kapta ői ezt a fizetést? Sztanykovszkiné: Nem kapta meg. — Az elnök: Ezután ezt irja* Sztanykovszki : »Higgye el, hogy én nem vagyok gazember, csak végtelenül szerencsétlen. Belekerültem a forradalomba, meggondolatlanul. Nagy akartam lenni, gondoltam, hogy maga megbocsát nekem. Balul ütött ki minden. Belekerültem a Tisza-ügybe. Ha nem ismerem el, elitélnek zendülésért sokkal súlyosabban. Mit tehettem volna, elvállaltam, élni akartam magáért.« Miért mutatta maga be ezt a levelet a vizsgálóbíró úrnak ? — Sztanykovszkiné: Azért, hogy igaz az, amit Lengyel Zoltán mondott, hogy ha nem vall, akkor elitélik zendülésért, lázadásért. Az elnök, : Megesküszik arra, hogy ezt a levelet a tárgyalás előtt kapta ? Sztanykovszkiné: Arra nem esküszöm meg, mert nem tudom pozitive. — Az elnök: Gondolkozzék kissé. Ez nagyon fontos kérdés, talán meg lehet, állapítani, hogy mikor kapta, a haditörvényszéki tárgyalás előtt, vagy azután? — Sztanykovszkiné: Nem tudom biztosan, azt hiszem, hogy azelőtt. Úgy tudom, a levélen rajta van a dátum. Az elnök: Igen, de mi a dátumnak se hiszünk. A dátum július 6. Most az a kérdés, hogy mikor kapta ön meg? — Sztanykovszkiné: A tárgyalás után semmiesetre sem, mert akkor csak egy levelet kaptam a férjemtől és ez nem az. Vagy a tárgyalás előtt, vagy az alatt kaptam. Bizonyos, hogy késedelem nélkül kézhez kaptam, fia a dátum julius 6, akkor legkésőbb 7-én megkaptam. — Az elnök: De ezt csak akkor tartja fenn, ha a dátum valóban hiteles és nincsen antedatálva a levél. — Sztanykovszkiné: Az elnök úr arra céloz, hogy a levél talán hamis. Én azonban elébe tárom az elnök úrnak, hogy van több levél is és mindegyikben azt írja a férjem, hogy ártatlan. Az elnök: Nekem kötelességem ezt a kérdést firtatni. A másik levél Hüttner levele Sztanykovszkihoz, amelyet Hüttner kihallgatása során már ismertettünk. Ebben Hüttner ezt írja: »Tudhatod, hogy a beismerő vallomásomnak semmi alapja sincs. Mi nem csináltunk semmit, tehát a beismerés nem is lehet igaz. De megvertek és kényszerítettek a ha- ’amis tanúvallomásra. Azt reméltem, hogy ti nem dőltök be ennek, de nem így történt. Titeket is megvertek. Egy kivezető út van és ez az igazság bemondása, hogy hogyan történt a vallomás kivétele. Jól figyelj és kövesd pontosan a mit mondok. Én visszavonom vallomásomat és kérni fogom a veled való szembesítésemet. Ekkor fel- hívlak, mondd el, hogyan tetted a beismerő vallomást. Én elmondom, hogy november vége felé a rendőrségen Kovács vizsgálóbíró szembesített veled, s nekem szemedbe kellett mondanom többször vallomásomat. A detek-stívek egész nap nyaggattak téged és újra és újra elmondták, hogy én mit vallottam, de te tagadták Vacsorán együtt voltunk a deklik- kel, ezután megint vallattak téged. Nekem mondták, hogy ha nem fogod beismerni, téged is megver-ének. Te nevettél, nem sűtted, hogy engem megvertek. Reggel azután ugyanazt mondtad, amit én. De eleget hallottad tőlem és a detektivektől, ez a magyarázata azután annak, hogy a két vallomás egészen egyforma.* Az elnök (Hüttnerhez) : Ez az őrt írása ? — Hüttner: Nem. — Az elnök: Ha nem is-ez az eredeti le* ! 3. oldal