Az Est, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2 oldal.­­ Vasárnap, 1922 január /. az in­dennitási javaslatba becsem- s­pészett egy paragrafust, a­mely úgy szól, hogy a nemzetgyűlés emelje törvényerőre a pénzügymi­niszteri végrehajtási utasítást. Az indemnitás törvényerőre emelke­dése esetén olyan kiadásokra adunk fel-jutalmazást, a­melyeket adók útján fedezni nem lehet, különösen mikor szisztematikusan ölték ki a telkekből az adómorált. A fogyasztási adó maga is olyan, hogy lezülleszti az adómorált. Ezt a nemzetgyűlést a nép választotta, legtöbb szavazatát a legszegényebb osztályok köréből kapta, elképzel­hetetlen, hogy olyan antiszociális adótörvényeket hozzon, a­milyene­ket a fogyasztási adóknál látunk, például a gyufaidénál. _ ■— A pénzügyminiszter úr kijelen­tette, hogy rendszeresíteni fogja az adódetektíveket. Ha ez így lesz, akkor Magyarországon­­ minden ember detektívek ellenőrzése alatt áll. Sokkal helyesebb volna egyesí­teni­ a sokféle adót, akkor megja­vulna az adóerkölcs is. Szólnom kell ezek után a monopó­liumokról, a­melyeket úgyszólván társadalmi különítményeknek ad a kormány, Abonyban egy özvegy asz­­szonytól elvették a trafikjogot. Kérvényében, a­melyben ezt meg­­felebbezi, azt írja, hogy férjét Szolnokon a vörösök kivégezték. Három apró gyermekével maradt hátra és most egyetlen keresetfor­rásától fosztják meg, a mikor el­veszik a trafik jogát. Vértanú özve­gyéről van tehát szó, de a mostani kormányzat előtt még a vértanú sk­ szent, ha véletlenül Spitz Ala­dárnak hívják. Ilyen az igazság, a­mikor elveszik a jogot, e megélhe­tési forrást valakitől, csak azért, mert zsidó. Ezek után azt kívánom bizonyí­tani, hogy milyen pénzpocsékolást űz a kormány. Olyan adattal kívá­nom ezt bizonyítani, mely talán az első pillanatban komikusan hat, a­­bizonyos mértékig diszkreditált kisüst ügyével. A kisüst kérdését itt a nemzetgyűlésen bizonyos­ mo­solygással fogadják mindig. Szim­bólumot látnak benne, holott ez igen fontos, komoly gazdasági kér­dés. Utó végre le kell számolni ez­zel a kérdéssel itt. Mérhetetlen ká­rokat okoz az országnak, hogy a kisüstöt­­­nem­ szabadították fel olyan mértékben, a­mint a békében volt. Ismeretes, hogy a háború ide­jén elvették a kisüstöket. Később Te­­leszky pénzügyminiszter megcsi­nálta a központi szeszfőzőkről szóló törvényt, a­mely ellen a tár­gyalás során annak idején­­ négy képviselő szólalt fel : Huszár Ká­roly, Nagyatádi Szabó István, Ra­­kovszky István és P. Ábrahám Dezső. A többség e négy felszólalás ellenére is megszavazta a javasla­tot és ezzel továbbra is meg volt bénítva a kisüst ügye. A költségvetés szerint a pénz­ügyőrség létszáma 170 emberrel növekedett. Valóságban a szaporu­lat 6000 ember, mert a­ pénzügyőr­ség egy része vámőrséggé alakult kii és új vámőrséget szerveztek le­szerelt tisztekből. A vámőrségre és pénzügyőrségre az állam egy év­ben 309 milliót ad ki, a­mit meg lehetne­ takarítani. A pénzügyőrök a többi közalkalmazottakkal szem­ben meglehetős jól vannak ellátva, mert egy altiszt fix fizetésen 16.300 korona, de ezenkívül különféle ju­talékokat kapnak. Egy miniszteri tanácsos jelen­tette ki neki nemrégiben, hogy szívesen cserélne akármelyik pénzügyőraltiszttel. Ezen a rendszeren, mely a falu népének is sok keserűséget okoz, változtatni kell. A pénzügyőrség­nek túlságos nagy hatalom van a kezében. A büntetések kirovásá­nál a pénzügyigazgatóságnak joga ■van tízszer annyit követelni, mint a­mennyi járna, úgy­hogy ha va­lakitől 40.000 koronát kérnek, az tudhatja, hogy a pénzügyigazga­­tóság négyezerrel is megelégszik. Hogy a kormány mindenben mi­lyen pénzpocsékolást végez, azt mutatja az állam egészségügyi szervezetében tapasztalt példa is, a­hol állandó személyzeti szaporí­tást látunk. Ezt részletesen ismer­teti. Szabad-e úgy gazdálkodni, hogy napról-napra több szervezetet állítunk be az organizációba? (A­míg a szónok beszél, a kisgazda­­párt padjai egészen kiürülnek, egy képviselő sincs közülük a terem­ben.) Egyel­­­e­t egy kisgazd­apárt­i képviselő sincs a teremben, ezt megállapítom, tudja meg az ország, tudja meg a nemzet, hogy a kisgazdák, a­mikor én a faluról, a kisestről és a falu más problémáiról beszélek, nincsenek bent, egyetlen egy sínes itt. A­mikor kiről,youcer­­ról van szó, felvonulnak sorba, mikor a falu életérdekeiről be­szélek, nincsenek itt. Kerekes Mihály: Szégyelhetik magukat. Drózdy Győző: Ezután azt teszi szóvá, hogy a kormány tagjai sin­csenek jelen, a miniszterelnök sem, a­kinek politikájáról szólni akar. Ostoba politika volt, a­mely inaugurálta az internáló tábort, a rendőrségnél való jelentkezést, az emigrálásokat. Őszintén örültünk mindnyájan, a­mikor a karácsonyi békegalamb felröpült, de ez az örö­münk sem lehetett teljes. Csak a legutolsó hetekben, félhivatalos ér­tesítés útján szereztünk tudomást arról, hogy a kormány meg akarja Gaál Gaszton elnök : A most lefolyt szavazást a házelnök iránti bizalmatlanságnak te­kintem. Nagy zaj tör ki az elnök e sza­vainál, Szterényi József és Ugron Gábor egyszerre jelentkezik szó­lásra. Gaál Gaszton elnök: Felszólí­tottam a tisztelt Házat, hogy Csiz-­­­madia Sándor képviselő úr eseté­ben megadja-e a Ház elnökének a felhatalmazást, hogy őt a mentel­mi bizottság elé utasítsa. A Ház azt határozta, hogy nem adja meg. Ebből azt kell- k­­övetkeztetnem... • Felkiáltások: A­­határozásképes­­ség megállapítását akartuk kérni! Nagy k.guf­om­imam a Házban, és az elnök izgalmas hangulatban folytatja: — Készséggel def­irálok, de nem engedhetem meg, hogy az elnöki tekintély lejárattassék! (Hosszan­tartó nagy zaj.) Az elnök csengetésére betódul­­nak képviselők a terembe, a kis­gazdák padsorai is meglelnek, majd Breici Károly kér­ szót a kér­dés feltevéséhez és a h­ázsz­bályok­­hoz. Breki Károly: Azért kiáltottunk nemet, mert nem értettünk egyet a kérdés feltevésével. Az igen, tiszelt elnök úr nem­­utasította rendre Csizmadia képviselő urat, holott a házszabályok úgy intézkednek, hogy­­kétszeri rendreutasítás, után lehet csak az illető képviselőt a mentelmi bizottság elé utasítani. Teljes bizalommal vagyunk az el­nök úr iránt, de félreértés történt! Gaál Gaszton elnök erre felol­vassa a házszabályok 25­. szaka­szát, a­mely szerint az elnök disz­­krécionális joga, hogy mikor kí­vánja valamelyik képviselőnek a mentelmi bizottság elé utasítását. Ereki Károly félreértett szavai­nak helyreigazítása címén szólal fel. Jogunk volt a kérdés feltevésé­hez hozzászólni. — mondotta. — Ismételten hangsúlyozza, hogy a nem-kiáltások egyáltalán nem vo­natkoztak az elnök úr tiszteletre­méltó személyére és ténykedésére. Gaál Gaszton elnök ezután újra felteszi a kérdést, a­mire a már tekintélyes számú képviselők egyhangúan megadják az elnöknek a felhatalmazást arra, hogy Csizmadia Sándort a mentel­mi bizottsághoz utasítsa. Ezután Drózdy Győző folytatja beszédét. Drózdy Győző: Szinte örvendek, hogy ez a kis botrány közbejött, mert legalább megjelentek a túl- * kötni a békét a­ zsidósággal is. Mindez későn történt. Már jóval előbb kellett volna békejobbot nyújtani a munkásság felé és a zsidóság felé és ezeknek segítségé­vel sokkal többet lehetett volna használni az országnak. Elsőrendű érdekünk a szabad­kőművesekké való kibékülés is. Csizmadia Sándor: Minden ma­gyarral ki kell beleülni. Láng János és Szabó József (egy­szerre kiáltják): A szabadkőművesek­kel soha, soha, soha ! Drózdy Győző : A kormány az utóbbi időben, a­mikor a közsza­badságokat kezdi visszaállítani és békejobbot nyújt a munkásság felé is... ! Csizmadia Sándor az elnök több­szöri figyelmeztetése ellenére ál­landóan közbeszól és hangos pár­beszédet folytat Szabó József és Láng­ János felé. Gaál Gaszton elnök: Miután ■Csizmadia Sándor képviselő úr többszöri figyelmeztetésem ellenére sem alkalmazkodik a házszabá­lyokhoz, f­elszól­­om a nemzetgyű­lést, hogy a házszabályok 258. sza­kasza­ értelmében hozzájárul-e ah­hoz, hogy ő mentelmi bizottság elé ■idasüiassck. Felkiáltások: Nemi Nemi Gaál Gaszton felteszi a kérdést és felszólítja a képviselőket, hogy a­kik elfogadják a javaslatot, áll­janak fel. oldalon is a képviselő ürnék és foly­tathatom a kormány kritikáját.­­(Nagy zaj­­a jobboldalon.) Felkiáltások: Micsoda beszéd! Nem a botrány miatt jöttünk ide. Drózdy Győző : A szociáldemokratákkal kötött egyezség első feltétele a gyorsított bűnvádi eljárás megszüntetése volt. Üröm­m­el fogadjuk el, de meg kell álla­pítani, hogy­ a kommunista perek 90%-a már­ befejezett, a többi 10%-ra pedig a rendelet színtén fenti&teh­e­m megorsítom eljárást. Ez olyan nesze -sémindadogd meg jól, m­inden gyakorlói­ jelentőség jeléül, hogy gyorsan lehet valakit becsukni, de csak nagyon nehezen kiengedni. Két és fél év óta foly­nak a perek a gyorsított eljárás alapján. Kérdem az igazságügy min­iszt­er urat, hogy meddig tartanak akkor a nem gyorsított ügyek, 25 évig talán ? Valakinek a letartóztatásá­ra elég egy névtelen levél. A tár­gyalások során kiderült,­­hogy az ártatlanok­­száma tízszer annyi, mint a bűnösöké. Az ártatlanok azonban valamennyien hosszú időn át vizsgálati fogságban ültek, a­mig ítélethozatalra került a sor. S rendelettel a külfölddel való kon­taktust­­ is elvesztettük. Lenéznek bennünket a rendelet miatt. A­ második békepont az amnesz­­tiarendelet volt. Olyan rendeletet vártunk, a­­mely nem arra néz, hogy ki, hány esztendőre van meg­büntetve, hanem a bűncselekményt nézi. A megjelent két amnesztia­­rendelet közül az első a korábbi bűncselek­ményekre vonatkozik és csupán a másik a régebbi bűncse­lekményekre. Ez a felfogás nem áll tiszta hazafias erkölcsi alapon. A mi véleményünk szerint mindenki egyformán ninős, akár Kun Béla, akár Héjjas Iván nevé­ben gyilkol vagy rabol is. Budavári László : Hogy meri ezt a két nevet együtt kiejteni ! Drózdy Győző : A kommunizmus alatt elkövetett gyilkosságok tet­teseinek szabadonbocsátását soha­sem kértük, de a kurzus gyilkosait sem lehet szabadon bocsátani. Az első amnesztiarendelet erkölcste­len kompromisszum eredménye volt. Ez az állami szuverenitás belső csődjét jelentette, hogy gyilkosokat szabadon bocsátottak. Minden nemzet történetében pél­dátlan, hogy néhány héttel a bűn­cselekmény elkövetése után már­ feloldják a tetteseket. Amnesztiát kapnak olyanok is, a­kiknek még a nevét sem tud­juk. Vagy ki tudja, hogy ki kap amnesztiát Somogyi Béla meggyilkolása miatt ? A két rendelet nem egyenlő mér­tékkel mér. Az egyik kiengedi a gyilkosokat, úgy hogy most so­kunknak­ már biztosabb helye len­ne a börtönben, mert ott talán mentve van mindenki a zaklatás elől. Az igazságtalanság eklatáns pédája Ha­ász Zoltán esel®. Ő már több mint fél éve letar­­tóztatásban van és még m­a sem­ került bíróság elé. Szász Zoltán a komm­ün a falt, olyan hazafias magatartást tanúsított, mint kevesen mások. Anyaházi-Kasnya Béla: Hős volt. Drózdy Győző : Ha mindenki úgy viselkedett volna, a kommunizmus nem tarthatott volna annyi ideig. A kommunizmus alatt beszédet­­ mondott az Újságíró Egyesületben, és nyíltan kijelentette,­­hogy felhá­borodással és elkeseredéssel fordul a diktatúra ellen, a­mit zsarnok­ságnak és a nemzet katasztrófájá­nak tekint. Kijelentette, hogy az ellenforradalom szabadságharc és a­mit a népbiztosok csinálnak, az rémuralom. Szilágyi Lajos: Mások pedig szolgálták a vörös uralmat ! Drózdy Győző: Oda mert állani és elmerte mondani véleményét a kommunizmusról. Most nagyon enyhe szavakban ítélte el a másik kilengést. Minden szava megfelel az igazságnak és minden cinkét nyíltan aláírta. Mégis hat hónap óta sínylődik börtönben és az am­nesztia reá nem vonatkozik. Micsoda bűntetteket kellett vol­na elkövetnie, hány embert kel­lett volna meggyilkolnia, hogy ő is kiszabadulhasson ? A ren­delet azt­ sem állapítja meg, hogy ki jöhet haza az emigrál­tak közük (Zaj a kisgazdapárton.) Felkiáltások: Nincs szükség Uiit rájuk! Andaházy-Kasnya Béla: Önök­­nek nem, de az országnak igeni­­s Benedek János'. Igenis, szükség van rájuk. Drózdy Győző: Tudjuk, hogy sokan nem méltók arra, hogy a­z ország újból fiai közé fogadja őket, ezeket mi nem is akar­juk újból ha­zaenged­ni. T­e vannak kinn kiváló haza­fiak, a nemzet kiválótt vezérei. (Zaj a kisgazdapárton.) Budavári László: Miért nem jönnek haza! Anyah­ázi-Kasnya Béla : Mért le­csukják őket. Drózdy Győző : Ott van például Juhász Nagy Sándor, megtámadt­hatatlan tisztességű férfin, Garami Ernő,­ Lovászi Márton. Budavári László: Az a haza­­áruló. (Zaj az egész Házban.) Gaál Gaszton elnök (csenget): Figyelmeztetem Budavári képvi­selő urat, hogy hazaáruló, vagy egyéb hasonló kifejezéssel a Házon kivü­l álló személyt sem szabad érinteni. — Folytatjuk a S-ik oldalon — Mindössze Bzörám-méggy széjgsvsséffS ssstvas­as többség áll Ma utoljára: Sándor Mátyás az idei szezon leggran­­diózusabb filmalkotása a Kamarában :3? soíksz&wosztögépesc, * viaszpapír és festékek 1 &aziwusi* 3. I 'wmpest V., Báthory-utca Vk leleten . 106-97.

Next