Az Est, 1923. április (14. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
Vasárnap, 1923. április. A tarifaemelésről írta Vázsonyi Jenő,az államvasutak volt elnöke A közgazdasági válság kellő közepén érkezik újból a tarifaemelés híre. A valuta leromlása, a leromlást megelőző és követő drágaság nyomában az állam sietve igyekszik a maga üzemeinek bevételeit is fokozni. De ez a törekvés eredményeiben nagyon kétséges. A tarifaemelés olyasvalami, aminek az apja és a gyermeke is »drágaság«. És ez a gyermek mindig messze túlszárnyalja méreteiben elődeit. A drágaság növekedése nem közönséges arányokat ölt a tarifák emelése révén. Megfontolandó volna tehát a mi válságos viszonyaink között, szabad-e az állam bevételeit ily módon fokozni ! Nem kellene-e inkább a kiadási oldalon alapos csökkentéseket végezni. Megfontolandó volna, nem kellene-e pillanatnyi áldozatok árán is a tervbe vett tarifaemelést elejteni, mert hatásában végeredményben káros az országra. A drágaság megállítása vagy legalább is rohanásában való megfékezése a kormányzás legfontosabb feladata. Ez a megállítás, ez a befékezés csak úgy képzelhető el, ha az állam fix pontokat, változatlan pilléreket állít fel, amelyek a legválságosabb időkben is a drágaság féktelen megnövekedését meggátolják. A háborúból levont tanulságok végtelen becsesek. A búza, a vas, a szén és a vasút ne legyenek se megindítói, se követői a drágaságnak, hanem álljanak meg a közgazdasági kritikuspercekben változatlanul, áremelés nélkül. Legkevésbé helyeselhető tehát az államvasutak tarifaemelési szándéka. Várjon számot vetett-e magával, mik lesznek a vasútra és az országra nézve a tarifaemelés eredményei. Az államvasutak költségvetése szerint a forgalom várható emelkedése az 1922—23. évre az 1921—22. évvel szemben 30 százalékra tehető. A költségvetés indokolása szerint: »minthogy nagyobb forgalom mellett a kiadásoknak nem valamennyi tétele emelkedik egyenes arányban, mert ebben az esetben a berendezések és a személyzet gazdaságosabban használhatók kri és az anyagfogyasztás is aránylagosan csekélyebb, a számszerűleg adódó cirka. 55 milliárd kiadási összeg helyett az államvasutak 1922—23. évi rendes kiadásait cirka 11 milliárddal irányozta elő«. Minő előrelátás a kiadási tételek csökkentésénél! Tehát nem 55 milliárd, hanem 41 milliárd lesz csupán a kiadás, bár 30 százalékkal emelkedik a forgalom. Minő gondos számítás és jövőbelátás nyilatkozik meg a száraz sorokban. Nyugodtan lehajthatja fejét az ország nemzője, őrködik felettünk az előrelátó, pontosan, százaléknyi pontosan dolgozó gondviselés. Szorul-e bizonyításra, hogy az előirányzott összeg ma már a mesék világába tartozik. A személyzeti kiadások növekedése, az anyagárak hihetetlen emelkedése, valutánk rettenetes leromlása vájjon mily mértékben duzzasztotta az optimista szemüveggel megállapított 44 milliárdot. A költségvetésben körülbelül 27 milliárdos hiányról van szó. Mekkora lett ez a hiány azóta ! Ki tudja megmondani ? Ennek az ismeretlen nagyságú deficitnek esetleges eltüntetése céljából 20 százaléktól, 300 százalékig terjedő, de pénzügyi hatásában egyelőre szintén ismeretlen nagyságú tarifaemeléshez fordul a vasút. Az ügyes számolómesterek virtuozitását is próbára tehetik a következő számtani feladatok : 1. Mekkora a vasút tényleges deficitje, figyelembe véve a mai személyzeti kiadásokat, a mai anyagárakat és a korona mai árfolyamát, ha nem emeljük a tarifáit. Mekkora a tervbe vett tarifaemelés pénzügyi eredménye, ha figyelembe vesszük a vasutak saját anyagszükségleténél is a tarifaemelés okozta drágulást, tehát a kiadások növekedését, ha számolunk továbbá a személyzet természetbeni ellátásánál és az esetleges rendkívüli segélyeknél ugyancsak a tarifaemelés folytán előállott újabb többkiadásokkal. 3. A tarifaemelés révén várható bevételi többlet felére azzal a közgazdasági kárral, amely a tarifaemelések nyomában jUTÓ drágaságlavina újabb megnövekedése folytán az országot sújtja. A rendelkezésünkre álló adatok elégtelenek arra, hogy e kérdésekre számokkal válaszolhassunk. A válaszadás feladata különben is azokra háramlik, akik a közönség újabb megterhelését tervezik. A válaszadás számonkérése pedig a kormány és a nemzetgyűlés ügye. A magunk részéről csak azt a dogmát szögezhetjük le, hogy nem képzelhető el oly magas mértékű tarifaemelés, amely egymagában orvosolhatná az államvasutak bajait, eltüntethetné a mérhetetlen deficitet. Minden nagyvasírt deficittel küzdött vagy küzd még ma is, de sehol sem alkalmazták egyesegyedül a »tarifaemelés« egyedül üdvözítő és gyógyító árkánumát. Mindenütt résztvettek az ország legjobbjai, vagy legjobban hozzáértői a gyógyítási műveletben a beteg intézmények talpraállításánál, és a gazdálkodás gyökeres reformjával igyekeztek segíteni az állapotokon. Magyarország talán az egyetlen ország, amelynek parlamentje az államvasúttal egyetlen bizottságában szakszerűen még nem foglalkozott, holott éz nálunk jelenti az államvasút boldogulása, az ország boldogulását. Az ország közgazdasági életében nem csupán mint fuvarozó vállalat, hanem mint legfőbb munkáltató és anyagfogyasztó is irányító szerepet vitt a vasút és a háború tartama alatt ármaximálás nélkül adott irányt beszerzéseivel az ország fogyasztási cikkeiben. Hatalmas árukészletei úgyszólván akkumulátortelepei voltak az oószág anyagfogyasztásának, kiegyenlítve a feszültséget, ha arra szükség volt, kisegítvén a magánvasutakat, közüzemeket, mezőgazdaságot, ipari anyagszükségletei fedezésénél. Az államvasutak gazdálkodásáról ma alig tudunk egyebet, mint azt a pár odavetett megjegyzést, amely a költségvetés szomorú, de túlhaladott számadatait kíséri. Hiába kérünk részletes adatokat a vasutak üzletviteléről, amelyek összehasonlító alapon egybe összeállítva bőséges tanulságot nyújthatnának a jövő teendői felől, továbbra is a titok sötét leple fedi ezeket a részletes felvilágosításokat. Időnként megjelenik egy-egy tarifaemelési rendelet, megszólal egy kis felzúdulás az érdekeltek részéről is, azután újra minden csendes. Bezzeg, minő irodalma van Németországnak a vasúti gazdálkodásról. Hány kiválóság vett részt abban a bizottságban, amely a vasutak ügyét tárgyalta politikától mentesen. A közlekedési minisztérium »emlékirataiban« bőséges adatokat bocsátott közre az államvasutak helyzetéről, ami alkalmat adott az érdeklődő szakközönségnek a hozzászólásra. Az eredmény az, hogy a német államvasutak üzleti deficitje 1922-ben alig érte el a négymiliárd márkát. Ezt az eredményt mutatja fel a német álamvasút, holott a forgalom csökkenésén kívül különösen a nyolcórás munkaidő behozatala, a szénárak emelkedése, a szénminőség romlása jelentékenyen befolyásolta az üzleti eredményeket. Nem tarifaemelés nélkül jutottak a németek ehez az aránylag csekély hiányhoz, amely hallomás szerint azóta teljesen el van tüntetve. Volt tarifaemelés bőven, de lépcsőzetesen és nem hirtelenül nagy arányokban. " ■ De tudvalevő hogy nem egyedül a tarifaemelés állította helyre az egyensúlyt a német államvasutak mérlegében, hanem főleg a gazda-ágos üzletvitel, amelynek ha feljét hiába magyarázzuk azoknak, akik a vasutak ezerágú üzemét nem ismerik. Németországban ismeretlen az a közmondás, amely a hozzáértést a hajdú harangöntési kísérleteivel hozza kapcsolatba. A német alaposság számos évi gyakorlatot követel azoktól, akikre üzemét bízza. Ezek a gyakorlott szakértők nem idegenkednek attól, hogy részletes adatokat nyújtsanak a nyilvánosságnak gazdálkodásukról és szívesen tűrik a politikamentes kritikát. Sokat tanultunk a németektől, midőn hatalmuk teljében voltak, tanultunk tőlük lenyűgözöttségükben, letiprottságukban is. Nem csupán a vasútra áll ez az intelem, hanem általánosságban közgazdasági életünkre. Szerencsétlen hazánk ezer baja, megrázkódtatása közben gyakran eszembe jut az a borzasztó vasúti katasztrófa, amelynek közel két évtized előtt tanúja voltam. Klagenfurt mellett kisiklott a gyorsvonatunk és öt kocsi a magas töltésről a mélybe zuhant. Az a kocsi, amelyben néhány társammal utaztam, csak kizökkent a vágányból, egyéb baj nem történt. A vonat meg nem sérült részéből kiszállt utasok egy része az izgalomtól alig bírt magához térni, a másik a mentéshez látott. Sosem felejtem el, amint a katasztrófa után a mentésre sietők elé állt egy asszony és kétségbeesetten azt hajtogatta : »Nem találom a kalaptűmet! Nem találom a kalaptűmet!« —, miközben a mélységből velőtrázó kiáltást hallattak a romok alá temetett sebesültek. Hány katasztrófát élt át az utóbbi években az ország ! És én a romok mellett, a jajveszékelés közben gyakran hallani vélem sokak ajkáról azt a hisztérikus kitörést, hogy »Nem találom a kalaptűmet« 3. oldal Megfelelő emberedet a diplomáciai helyekre! Gróf Andrássy Gyula Külpolitikán!! eredménytelenségéről „Szilárd jogrendet csak a legitimizmus hozhat“ — Az Est tudósítójától — Az Est munkatársa beszélgetést folytatott gróf Andrássy Gyulával az utolsó három esztendő magyar külpolitikájának irányáról és módszereiről. Arra a kérdésre, hogy miként ítéli meg eredményeiben külpolitikánkat, Andrássy a következőket mondta : — Külpolitikánk eddig tisztán és kizárólagpasszív megfigyelésből állt és valójában alig is volt más, mint gyönge és kellő eszközökkel nem támogatott kísérlet, hogy az európai közhangulatot számunkra megnyerje. Nem akarok ezúttal behatóbb kritikát gyakorolni a múlt külpolitikájáról, hisz annak felelős vezetői — Bethlen István miniszterelnök kivételével — már nincsenek helyükön, új külügyminiszterrel van dolgunk, akinek nem is volt módja és ideje, hogy saját koncepcióját kifejtse. Magam részéről azt gondolom, hogy az ilyen passzív külpolitikával szakítani kell, legtávolabbról se gondolok azonban arra, hogy agresszív és offenzív külpolitikát folytassunk, hiszen ez őrültség volna, aminthogy minden külpolitika az, amely nincs arányban a meglévő hatalmi viszonyokkal. De képtelenség volna azért is, mert a világ mai hangulata semmi bonyodalmat nem tűr és szörnyen fél minden újabb komplikációtól. Oly politikát tartanék követendőnek, amely azon államok felé keres utat, melyeknek érdekei a mieinkkel azonosak. Itt sem követelek pozitív szerződéseket, konkrét célú, rövidlejáratú megállapodásokat, hanem csak azt, hogy bizalmas baráti viszony, és érintkezés készíttessék elő ezen államokkal. Ehez azonban aktívabb diplomáciára van szükségünk, mint a mostani. A rossz belpolitikai helyzet mindenesetre kihat a külpolitikára, de nagy tévedés volna külpolitikánk tétlenségeit egyszerűen a belpolitika rovására írni. Mert bármilyen belpolitika mellett is különbség lesz az eredményben, ha megfelelő embereink vannak a fontosabb diplomáciai helyeken, ha a vezetés ügyes és céltudatos. A legitimista politika került azután szóba. — Fölösleges talán különmegjegyezni, — mondta Andrássy — hogy változatlanul ragaszkodom a légitmizmushoz és meggyőződésem hogy szilárd jogrend csak akkor lesz, ha helyreáll a jogfolytonosság, az alkotmányos, kétségbevonhatatlanul jogos rend, amelyet a forradalom tört össze. Mert a jogrend veszedelme egy lelkiállapot, melyet hívhatunk forradalmi szellemnek vagy önsegély szellemének: az a szokás, hogy politikai ellentéteket nem alkotmányos eszközökkel, hanam az utcán, egyéni akciókkal intéznek el. A jogrend, az igazi jogrend helyre nem állhat addig, amíg a magyar nemzet nem adja bizonyítékát annak, hagy ragaszkodik ahoz a jogfolytonossághoz és jogtisztelethez, amely a múltban anynyiszor megvédte. Amíg az meg nem történik, addig a forradalmi szellemet, amely uta végre is mai tarthatatlan helyzetünk kútfeje, statáriummal és eréllyel vissza lehet ugyan szorítani, de eltüntetni nem, amíg maga a betegség eredetéblen és okaiban nincs meggyógyítva. 1 angol batisztsifonok és textiláruk riják brakh- tarfiit, Budapest,V. Erzsébet tér 1. szám Egy vagonrakomány használt 0.55-ös söröspalack fé SV vagy több tálajban cicáén el-rtó Leveleket »Söröspalack 10776« jeligére Bloekner I hirdete]rOda,a. IV., Semmelweis ucca 4. sz. továbbít PDFEgiH-re Takács Ferenc, Baross tér A Most érkezett selejtezett edények olcsó árba® Vendéglői és kávéházi edények nagy raktárai naponta dél-1 , . -tél után és este hangversenyez a Grádó kávéházban. Aréna út 17 sz. [ Cemenil ipszi képeis és 1&wmm cementtetőcserepek, betontéglák, üreges betonblokkok, padló-, járda-, granitoidlapok, betoncsövek, kátgyűrűk és egyéb építőanyagok előállítására. Kőtörők henger, müvek stb , bányabarendezések! Setonkeverők, la cemenhestékek! Teljes arbeaztcementpalagyári berandezések Szántó éa Seek, mérnök, sseciáli- cement-pari pépgyilla, Budapest, X. ker Gyökrői út 76-78. sz. Villamos , Kispest, Ajlői út, Biétinevám megálló. Telefon : József 50 88, József 90—34. Arlapok, költségvetések, ismertető díjmentesen! — Mielőtt gépeket vesz, látogassa meg saját mintatelepünket