Az Est, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
2. oldal Szombat, 1923. június 2. két napig még látják az öreg asz- sszonyt, még dicsekszik, hogy Kalloskaiék deponálták a pénzt, aztán nyomtalanul eltűnik Lachmanné. — Biztosan elindult Amerikába, — mondják a szomszédok — ki- szen mutogatta az útlevelét. Hetek telnek el, senki se törődik többé az érkezett és eltűnt családdal, csak Molnár Tóth Józsefet látják még olykor-olykor Kanozsayéknál. A vidéki pletyka kikezdi most Kanozsayékat és Molnár Tóthot és azt mesélik, hogy visszament a »parti« — Molnár Tóth nem veszi el a hozzá öreg Kövessnét, nem megy utána a fűszerüzletért, Romániába, hanem most a rendkívül csinos Kanozsaynénak udvarol. Te a pletykaért se talál anyagot, mert egyszerre három hónapnál a villavásárlás után Kanozsayék 10 és félmillióért tovább adják a villát, eltűnnek, elköltöznek Rákosszent mi hálára!s soha többé nem jelent meg a János utcai villában sem Molnár Tóth, sem a Kanozsán házaspár. Hétfőn délután, amikor a gyerek holttestét megtalálták, azonnal ráismertek a szomszédok a légmentesen lezárt koporsóból csaknem épen előkerülő testben a kis Kövess Dezsőre. Csendőrök és rendőrök álltak a holttestnél, amikor megszólalt az egyik szomszéd : — Ezt a gyereket csak Molnár Tóth tehette el láb alól, mert neki lehetett áljában a nagy fiú a házasságnál. Ez a véletlenül kiejtett mondat terelte a csendőrök figyelmét — akik ott a falubart látták acsalád életét — Molnár Tóthra és mielőtt még a rendőrség intézkedett volna, a csendőrök megállapították, hogy Molnár-Tóth József volt fűszerkereskedősegéd, aki egy időben a Kaszop Dezső-cégnél, majd a Meinl- cégnél dolgozott, jelenleg Budapesten, a Kőris ucca 24. számú ház második emeletén lakik. Még hétfőn éjszaka elfogták Molnár Tóthot azzal, hogy reggel majd megkezdik a nyomozást, de Molnár Tóth hajnalban megszökött, kezén a bilincsekkel és "csak más" nap este került Rákoscsaba határában ismét kézre. Ekkor már a rendőrség, pestvidéki kerülete, a csendőrség emberrei egyforma buzgalommal dolgoztak a tény részleteinek a kiderítésén, de hiába volt minden kísérlet, hiába fogták el Kanozsayékat, faggatták a csendőrök Molnár Tóthot, egyetlen lépéssel sem tudtak közelebb jutni Kövess Dezső halálának a titkához. Keresték a gyerek édesanyját, Kövess Lőrincnét, az öreg Lachmann Andrást, Lachmann Andrásnál, senkire se tudtak ráakadni, csak az útlevélhivatalok igazolták, hogy ezek külföldre váltottak útleveleket. Három gyanítok Közben a rendőrség belügyi nyomozóosztálya Czövekh Sándor két főkapitány csoportja kapott megbízást szerdán délben a nyomozás további lefolytatására. Semmi bizonyíték nem volt a kezükben, ami Molnár Tóth bűnössége mellett bizonyítóan szólhatott. Csak a gyanúokok seregét lehetett Molnár Tóth és a Kanozsaycsalád ellen felsorolni. Szerdán délben csak három pozitívum állott Czövekh Sándor rendelkezésére : 1. Megszökött Molnár Tóth a csendőröktől, tehát oka volt a menekülésre. 2. Kanozsayéknál a házkutatás leveleket hozott elő, amelyekben dollárok érkeztek Laehmannénak és amelyeket úgy látszik Molnár Tóth és Kanozsayék elsikkasztottak. 11. :Jelentkezett Guttmann Imre Erzsébet körút .17. alatti ékszerész, aki a szomszédos Kaszap-cégtől még segédkorából ismeri Molnár Tóthot és elmondotta, hogy, tipikus ameri► kai női ékszereket akart eladni pár hete nála Molnár Tóth. Ezek az ékszerek a fiatalasszonyé, Kövess Lerienéé voltak. Hogy kerültek ezek Molnár Tóth Józsefhez ! Ezen a három ponton kívül semmi olyan pozitív adat, amely a gyilkossághoz közelebb hozta volna a rendőrséget. Szerdán este hét órakor meg "jelent a rákosszentmihályi csendőrségen dr. Jákó Ferenc rendőrfogalmazó, hogy átvegye és vallatóra fogja Molnár Tóthot. H;s e!sü éfwíé mondat Odaláncolva az asztalhoz, kezénlábán bilincs, fejét, a karjára hajt,va ült a csendőrök szobájában Molnár Tóth József. Mereven és hidegen néz a csendőrökre, nem akar beszélni, majd ezt mondja : — Itt nincs semmi mondanivalóm. Ne faggassanak. Majd a rendőrségen beszélek arról, amit tudok. Leveszik kezéről és lábáról a bilincset, átkísérik a ragtyastokli rendőrkapitányságra. Ott a kezén a bilincsek nyoma, sebes és véres. Arca beesett, sápadt, szinte sárga, szeme most nyugtalan és ideges. Elegáns puha inge, csokorra kötött, szürke nyakkendője, elegáns, jószabású szürke, an -1 ruhája, kispakkonpart : a borostás arcán, vékony, vértelen száj, ápolt kezek ez a Molnár Tórh, ahogy a rendőrtisztek előtt áll. Most leül az asztalhoz. Mintha féltené a nadrágja búgját, felhúzza a térdén a nadrágot, és úgy ül le. — Nos vagyok kérem, — mondja kicsit rekedt hangon. — Nős. De igaz, hogy udvaroltam Kövessnének. Elutazott kérem és hogy hova ment, nem tudom. Én igazán nem tudom. Nem tudom. Nem faggatják. Egyszerre éjféltájban magától megszólal : — Kérem ,szépen ! Hogy az öreg Lochmann hova lett, azt tudom. Nem kérdezik. Szünet. Küzd magával, aztán percek múlva folytatja : — Kérem szépen ! Az öreg Lachmannt azt meggyilkolták. Nem én, kérem szépen. Nem én. Az öreg asszony meg a leánya gyilkolták meg az öreg Lachmannt, és ott van ő is elásva a villában. Most hallgatni akar, de most már nem hagyják hallgatni. Már szeretné visszaszívni, amit mondott, de nem lehet. — Nagyon, veszekedős öregember volt és az asszony és a lánya tették el láb alól. Ezt tudom csak. Ezt nekem elmondták... Hallgat, de faggatják és beszélnie kell és egyszerre ömlik belőle a szó . — Kérem szépen először meg akarták mérgezni, de a méreggel nem tudtak semmire se menni. Akkor tavaly májusban az öreg aszszony és a lánya megfojtották és a házmesteri lakás mellett az istállóban ők maguk ásták el — tudom, hogy hol ásták el és majd megmutatom. Majd reggel. Ne most éjszaka. — Úgy volt, kérem, — beszéli tovább gondolkodva, hogy önmagára valami gyanúsat ne mondjon — hogy a fiatal asszony állandóan tőzsdézett és az öreg Lachmann mindig ellenőrizte. Mindig el kellett számolnia arról, hogy hogy adta el a dollárokat. Egyszer 2000 dollárt, emiatt nagy veszekedés volt és akkor májusban elhatározták, hogy megölik, mert meg akartak az állandó ellenőrzéstől szabadulni. És meg is ölték. Nekem csak akkor mondták el, amikor már elföldelték az istállóban. Ekkortól többet már nem kellett elszámolni az öreggel és a Kövessné nyugodtan járhatott tőzsdézni az Országház-kávéházba. Én különben szintén itt ismerkedtem meg Kövessnével. Láttam, hogy mindennap bejár ide a kávéházba dollár-üzletet kötni, elhatároztam, hogy megismerkedünk és udvarolni fogok neki, mert sok dollárja van. — Én ekkoriban már nem voltam fűszeres, tőzsdével foglalkoztam és mondtam egy Reiter nevű pék ismerősömnek, hogy megismerkedek ezzel az asszonnyal, aki a dollárokat hozza ide eladni. És meg is ismerkedtünk. Idősebb volt, mint én, de hogy feleségem van, nem tudta és nemsokára úgy volt, hogy elveszem feleségül. Ettől fogva együtt jártunk tőzsdézni, az asszony olyan szenvedélyesen tőzsdézett, hogy csak ezzel törődött. — Én mást nem tudok, majd reggel megmutatom, hol van elásva az öreg, akiről azt híresztelték, az öregasszony és a Kövessné, hogy Amerikába utazott. Megtalálták Lachmann András holttestét Már korán reggel dr. Mikes Gábor rendőrtanácsos és dr. Kemény Gábor rendőrkapitány detektívekkel, munkásokkal megjelentek a János ucca 52. számú házban és ásatni kezdtek az ólban. Molnár Tóth József a detektívek között ott állt a helyszínen, öt lépésre attól a helytől, ahol elásva, lecinkelve a kis Kövess Dezső holttestére ráakadtak. Egy alacsony istállóban, amit most kamrának használtak, mutatta Molnár Tóth azt a helyet, ahol a meggyilkolt Lachmann Andrásnak feküdnie kell. Órákig ástak mélyen a kamra padlója alá, de minden munka hiábavaló volt, az öreg Lachmann holtteste nem került elő. Már azt hitték a rendőrség emberei, hogy félrevezette őket Molnár Tóth, hogy csak időt akar nyerni talán egy óvatlan pillanathoz, amikor megszabadulhat a rendőrség embereitől, de Molnár Tóth csak erősítette, hogy a holttestnek itt kell lennie, ezen a helyen, jó mélyen elásva. Még izgatottabban kezdődött az ásatás és háromnegyed 1 órakor egyszerre kőkemény tárgyba ütközött az ásó. A rendőrtisztek maguk is ásót ragadtak és egyszerre, közel két méter mélységben, egy fehér kőkemény csík került a rendőrség emberei elé. Pár percnyi izgatott munka és egy hihetetlenül borzalmas lelet látványa bontakozott ki a két méter mély sírgödör fenekéről: oltott mésszel leöntve, valósággal belefagyva a kőkemény, mészrétegbe, ott feküdt a rendőrök előtt az öreg Lachmann András holtteste. Ép a holttest, de olyan mint egy múmia. Fekete. Meztelen. Borzalmas. Fején egy elkékült seb. Az arc megmaradt épen. Elúszott, öreg rémes arc. Molnár Tóth ott áll és benéz a sírba : — Nem én tettem. Nem én. Én csak tudtam, hogy itt van. Czövekh Sándor kerületi főkapitány, aki maga vezeti és irányítja a nyomozást, most rászól Molnár Tóthra: — Az asszonynak, a fiatal aszszonynak is itt kell lennie a házban ! Az innen nem ment el! Hol van az asszony ! — Nem kérem, nem. Én nem tudom. Az asszony, a fiatal asszony elutazott. Elutazott kérem. Elutazott. Félt tőlem, hogy elárulom... Elutazott kérem... Elutazott... A rendőrfőkapitány hidegen, mereven nézi Molnár Tóthot, aki belezavarodik a nézésbe, motyog valamit. — Nézze, — mondja Czövekh főkapitány jóindulatúan — könynyítsen a lelkiismeretén. Beszéljen. Hisz látom, hogy beszélni akar. Az asszony nem utazott el, az asszony itt van a házban! Itt fekszik meggyilkolva a házban. Nem kérdezem. Maga mondja. Adok egy óra gondolkodási időt, hivasson, ha beszélni akar. »Vallani akarok! Az asszony »» Itt ettünk!« g ”va"! A villa ajtajánál, a lépcsős fel-, járat előtt áll Molnár Tóth József. Kedves, ügyes szőlőlugas ad árnyékot a bejárat előtt, szemben gyönyörű kerek virágágy, nefelejccsel, árvácskákkal, tulipánokkal.A rendőrtisztek bemennek a villa üres szobáiba és kinn marad, maga elé meredve, nyugtalanul, idegesen Molnár Tóth. Úgy érzi a rendőrök szavaiból, hogy azok már valamit tudnak. Tudnak, csak tőle várják az őszinteséget. A nap forrón tűz, már körülbelül tíz perce mered maga elé, egyszerre megszólal ! — Beszélni akarok. , És odafordul a rendőrtisztekhez : — Vallani akarok ! Az asszony itt van. Itt előttünk. Ez alatt a virágágy alatt van elásva. És rámutat a gyönyörű virágágyra, alig két lépéssel a villa lépcsős feljárata előtt. Percek alatt felbontják a virágágyat és alig egy félméterre a pompás virágágy alatt ráakadnak Kövess Lőrincné holttestére. Egy hatalmas pléhlap takarja el a holttestet és alatta kötéllel átkötve ott fekszik egy száll ingben meggyilkolva Kövess Lőrincné. Ennek már nem csinált koporsót pléhből a gyilkos, csak egy pléhtáblát terített a holttest fölé és rágyömöszölte erősen, keményen a földet. Ez magyarázza, hogy alig egy félméterre elásott holttest nem indult oszlásnak a föld alatt, csak az arca, amely kikerült a pléhlap alól, oszlott szét a felismerhetetlenségig. Kemelik a puffadt, rémes testet, egy asztalra helyezik és Kenyeres Balázs törvényszéki or- ivosszakértő és dr. Gyulai adjunktus boncolni kezdték a holttestet. Molnár Tóth ott áll egykori szeretője kiásásánál és most merev, hideg, apatikus a nézése. Látszik az arcán, hogy van lelkiereje azon gondolkozni, hogy mit is fog hazudni a gyilkosságról, ha kérdezik. Elvezetik a villa egyik szobájába kihallgatni és közben a törvényszéki szakértő megállapítja, hogy egyetlen lövés ölte meg Kövess Lőrincnét Egy hatmilliméteres Piker-pisztolyból származó golyó, amely a szívét járta át. — Miért van kötéllel átkötve ! Minek ? — kérdezik Molnár Tóthot. Borzalmas egykedvűséggel feleli: — Kötéllel összekötöztem és úgy húztam ki a virágágyig, hogy eltemessem. Majd mesélni kezd a gyilkosságról. Mesél. Nem igazat beszél. Ezt mondja : — Január 20-án vagy 21-én összevesztem Kövessnével. Este. Ő revolvert rántott és le akart lőni. Tőzsdén veszekedtünk. Már rám fogta a fegyvert, sikoltozott, mikor neki ugrottam és a felém fordított fegyvert visszacsavartam ő felé, a szíve felé és izgalmában ő maga sütötte el a revolvert. Ebben a pillanatban rohant nekem a fia, aki hallotta a veszekedést, le akart tiporni és én az anyja kezéből kicsavart fegyverrel lelőttem a fiút. Ott feküdtek mind a ketten holtan, előbb az anyát, aki már csak ingben volt, temettem el, kihúztam a virágágyhoz, ahol előbb egy félméteres gödröt ástam, aztán a fiút temettem el a házmesterlakásba. Nem mondják, hogy hazudik, hogy minden mondata ellentmondás, hogy ilyen »csöndes egyszerűséggel« nem zajlottak le a dolgok. Nem mondják, hogy mitor, etó- .