Az Est, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
Szombat, 1924. március 1. Rotterdam, február 26 Kikötőparton állok megint. Gyors gőzkompok sűrű tömegei visznek ide-oda a partok között, a túlsó oldalról átint a New Amsterdam kék-fehér-kék kéménye,amely holnap már Amerika felé füstölög velem. Fáradt vagyok, negyvennyolc óránál tovább zakatolt velem a voltát Budapesttől Rotterdamig, de mielőtt még magába fogad az ágy, üdvözölnöm kell a világokat összekötő, világokat elválasztó tengert. Üdvözölnöm kell a lassú vitorlásokat, a messzi útra induló óceánjárókat, a leszálló februári alkonyatban a világítótornyok fel-felvillanó fényét, a hajók zöld és vörös oldallámpáit, az árbocok messze sugárzó csillagát, a kikötő vizének zúgó hömpölygését, mely a nagynagy óceán óriás hullámainak üzenetét hozza. Előttem a tenger, mögöttem Európa hat országa! Mint álomban, ködön rohantam keresztül Magyarországon, Ausztrián, Svájcon, Franciaországon, Belgiumon, Hollandián. Lichtenstein nagyhercegséget és Lauxenburg fejedelemséget nem is számítom. Mennyiféle ember, mennyiféle nyomor, mennyiféle gazdagság, mennyiféle reflexió. Magyarország!... Két nap óta nem ért utót a magyar újság, két nap óta nem tudom, hogy mi hír odahaza. Két nap óta senki sem törődik velünk. És eltávolodva otthonról olyan egyszerűnek látszik a magyar kérdés. Miért mazunk, miért kínozzuk egymást ! Miért a parlamenti mázzás gorombaságok és keserényes izgalmak ! Miért a gyűlölői, és mire való a bomba ? Minek annyi osztály, annyi rend és intézkedés ? Minek beleavatkozni azemberek legmagánabb ügyeibe ? Minek számonkérni az istent és elrekeszteni az iskolát"? Innen messziről olyan fölösleges minden. A magyar vasúti kocsiban panaszkodó emberek, sopánkodó kereskedők... Már este Van. Kém gyűl ki a villany, kiégett a körte. Szólunk a magyar kalauznak. — Az nem az én dolgom! — feleli elutasítón. — Az Pest dolga. Avonatvizsgálóké! Majd mért én dolgozom helyettük is. Úgyis elég kávés a fizetésem . . . Csupa gyűlölet, harag, elkeseredés. Ausztria! Oh rögtön, rögtön, — feleli az osztrák kalauz és már hozza is a villanykörtét. Természetes kötelességének tartja. Leborul az éjjel, fut a vonat. Reggel Salzburg tartomány és Tirol. Két-három méter magasan áll a hó, — vasárnap van. Síelőkkel, kicsattanó arcú urakkal és hölgyekkel tele minden hegy és völgy, Ausztria ontja magából a jókedvű embereket, elevenség és kultúra mindenfelé, az állomásokon narancs... feleáron, ■mint a zúgparcon, Pesten! így van ez mindennel. Amit elnyomnak, titokban féktelenül burjánzik. Svájc! . . . Ünnepi nyugalom és izgalommentes élet. A vonatonmegjelenik a szappan és a törülköző. A milliós és ezres számok egyes és kettes számokká zsugorodnak, a zsebünkben aprópénz csörög, tíz száza immár borravaló, és a hordár kalapot emel érte... Érezni a levegőben, szinte meg lehet fogni a kézzel, hogy ez a boldog ország nem vett részt a háborúban. Megőrizte polgárainak életét, idegeit, vagyonát... A hordár nem is tudja, milyen boldog, mikor panaszkodva mondja : — Engem is kiküldtek a határt őrizni nyolcvan szantim napi diáért ! Ez volt az ő legnagyobb katonai teljesítményük. Ide a németeket gyűlölik! — Mindennek a német császár az oka! — mondja még ma is a németsvájci hordár, — de hogy teljesebbé tegyem a képet, már sorban le kell írnom a baseli vasúti vendéglő egy kis epizódját. Szemtanúi voltunk. Egy porosz úr vacsorál két hölggyel. A pincérlány számol. Azt mondja, hogy három kuglufot hozott. A porosz azt állítja, hogy kettőt. Nézeteltérés támad. A porosz felugrik és a közismert junker katonatiszti dialektusban harsogva rátámad a lányra. A sárga földig öszszeszidja. A teremben csendes, söröző svájciak ülnek... Arcukat egyszerre elönti a düh, egy öreg, szakállas úr feláll... Rendőr jön. Szép fekete, fiatal fiú. A porosz harsogva ordít : — Ja... Diese »Person«... A rendőr egyszerre közbevág: — Ny mondja »Person«, — van annak rendes neve... Az egész terem felzúdul: — Der Schwab!... Der Schwab! — kiabálják. A porosz szégyenszemre, de mint Coriolanus, emelt fejjel távozik. — Ade !... Ade!... Lebns wol! — kiabál utána a kórus, így nehéz elhitetni, hogy nem a németek csinálták a háborút... Franciaország! ... Idegesség, nyugtalanság ... Száz francia frankért csak huszonhárom svájcit kapni... Vasárnap éjjel . . . Strassburg önti magából a mulató vidékieket ... Minden hatodik utas katonatiszt ... Kedves, eleogáns, szép fiúk ... A vautakocsikon felirat »de Bele via Strassburg—Metz .. ." Ez megéri, hogy négy francia frank egy svájci frank ... A felszálló nők szépek, a férfiakat, ha kissé megvakarják, kibújik alóluk az elszászi német... De felszáll a kupémba egy timicus francia, pár is. A férfi kecske szakállas, igazi vidéki.. Gásh nagyszerűen eljátszana ... A kőcske telivér kis párizsi. Ledobja felsőkabátját, kábító zsömpert ölt magára, lerúgja elpöcskélt, szembe ülő férfivel és pezsgőszínű selyemharisnyába bujtatott lábácskáit a férfi ölébe rakja. Ez isteni áhítattal tartja órákon át, míg Belgium előtt le nem szállnak. Belgium! A német pusztításnak immár nyoma sincs. Piros téglaházak és vidám cserépfedelek a mezőkön, eleven és heves élet, munkás gyárak és vakító fényű városok, a nagy hó és szigorú tél Brüsszelig követ, Brüsszelen túl már majdnem tavaszt mutat a táj, csupa öröm és gazdagság a vidék, a mezőkön öt-tízpercnyi vonattávolságon pompás kastélyok egész serege, ablakaikon könnyű függönyök, falaikon tisztaság, a beszálló fiúk és lányok balról jöttek, bájosak és jókedvűél... Hát van a földön nyomor, szegénység és gond is ?... Van kényszerkölcsön ! Hollandia!... Apa, anya, két gyerek száll fel... Brüsszelben voltak bevásárolni ... Előszedik a szebbnél-szebb holmikat... A kövér apa zömök havanna szivart szed elő és rágyújt... A nagyszerű illat elönti a szakaszt... Beszélnek... beszélgetnek, nevetnek... Béke, boldogság, gazdagság... Az állomáson egy narancs öt krajcár, a henteakirakatban egy font zsír IS krajcár... .Csodálkozva, ámulva nézem a kis számokat. Hát vannak nem milliomosok is? Pásztor Árpád. ...... . v | Hat országon át a tengerig Útban Amerika felé Ha tehát etes^ yCi&t£›sVT. ZtzSa&G-nÜ a&esz?, asczEk ícurd? ~T›tr FsEs HaliStrst SffLAH, i‚&s& r?®i‚€tra. Szagtalan, nem mérgező, kristálytiszta! \ _ Mindenütt kapható ! ^ TTU. A1L rum és citrom! 163 Oft helyett egy kávéskanál provimmot tegyen! Olcsó, egészséges! I 3. oldal A nagybankok a valorizációs hiteleken sokat akarnak keresni A gyáripar élesen tiltakozik a 36 százalékos kamat ellen. Holnap ülést tart a KondícióKartel. A pénzintézetek már tárgyalnak az iparvállalatokkal •— Az Est tudósítójától — A gyáripar már régóta elégedetlen a, a nagybankok hitelpolitikájával, amely szerintük olyan magas kamatot számít az ipari vállalatok után, hogy lehetetlenné teszi a hazai, gyárak külföldi versenyképességét. Most újból kiélesedett az ellentét az ipar és a nagybankok között abból az alkalomból, hogy a pénzintézetek a valorizált hitelek leszámítolási kamatlábát megállapítják. A hivatalos valorizációs kamatlábon felül, amely 10%, még havi 2 százalék jutalékkal is akarják megterhelni a nagybankok a gyáripart, úgyhogy az iparvállalatok amellett, hogy a korona értékcsökkenésének kockázatát átvállalják a bankokkal szemben, még évente 11 százalék, sőt a tőkésített jutalékkal együtt 36 százalék kamatot fizetnének, holott a nagybankok 10 százalékért kapják a takarékkoronahitelt a fegyintézettől. Eddig is elviselhetetlennek tartotta a gyáripar a 60—70%-os leszámítolási kamatlábat, amellyel a benltok megterhelték, ámde a valorizálatlan hiteleknél még azzal érvelhettek, hogy a korona értékcsökkenésének a kockázata a hitelező pénzintézeteket érinti. A takarékkoronáról kiállított váltóknál még erre sem hivatkozhatnak, mert hiszen ugyanolyan értéket kapnak vissza valorizációs alapon, mint amilyen értéket a kölcsön folyósításánál a gyáraknak nyújtottak. Mégis 26 százalékot akarnak keresni az ipari hiteleken, ami olyan teljesíthetetlen követelés, hogy ellene a fogyasztóközönségnek is tiltakozni kell. Hiszen a nagyobb kamat terheit az iparvállalatok bele fogják számítani a gyártmányok árába s azt a vevőkkel fizettetik meg. Régebben a pénzintézetek egyszázalékos eltérésekkel dolgoztak, örültek, ha egypercentes különbözőkre helyezhettek ki pénzt. Mióta 18% a hivatalos kamatláb, 60— 70 percenttel számították le az ipari váltókat, tehát majdnem 50 százalékot kerestek rajta. A legélesebben tiltakozni kell az ilyen hitelpolitika ellen éles gyárosok ebben a küzdelemben maguk mellett találják a bankokkal szemben az egész közvéleményt. Tegnap terjedt el a híre a bankok tervezetének és az iparvállalatok rögtön energikus akciót határoztak el, aminek a hatása ma abban nyilvánult meg, hogy a bankok érintkezést keresnek a nagyipar képviselőivel és tárgyalni akarnak a valorizációs hitelek leszámítolási kamatlábáról. A végleges döntés holnap fog megtörténni, mert szombatra ülésre hívták egybe a kondíciókartelt, amelyben a fővárosi pénzintézetek nagy része tömörült. A kartel vezetőségében bent ülnek azoknak a bankoknak a képviselői is amely intézetek széleskörű ipari érdekeltséggel rendelkeznek, előreláthatólag a nehézséggel küzdő ipar érdekeit a többség fölébe helyezi annak a túlzó politikának, amely a banknyereségek oktalan megduzzasztását akarja. Egy Imif Str issian ssSS — Az Est tudósítójától — A főkapitányságon ma délben letartóztattak egy 60 éves öreg urat, aki Arany Viktor néven nyugalmazott mérnöknek adta ki magát és akinek már rendkívül sok baja volt a rendőrséggel. Több ízben volt sikkasztás, csalás, hatóság elleni erőszak miatt előállítva a főkapitányságra. . Legutóbb hat hónapot ült, mert a főkapitányságon egy tisztviselőt kihallgatás közben bántalmazott. Amikor ugyanis egyik csalási ügyében kihallgatták, a rendőrfogalmazó dijnokát, akivel kihallgatás közben egyedül volt a szobában, tettleg bántalmazta. Nekiesett és alaposan összeverte. Ezért hathónapi fogházat kapott, büntetését ki is töltötte. Kiszabadulása után nagyarányú csalásokat követett el. Több följelentés érkezett ellene az elmúlt napokban a rendőrségre. Milliókra menő összegeket csalt ki azon a címen, hogy fát és szenet tud szállítani. Gottlieb Adolf bútorkereskedőtől kétmillió koronát kapott, de szén helyett kavicsot szállított. A bútorkereskedő feljelentésére indult meg az eljárás Arany Viktor ellen, akinek a laításán tartott házkutatás több más bűncselekményére is fényt derít. Ist például egész sereg portamentes jelzésű levelezőlapot találtak lakásán, amelynek nyomtatott szövege felszólítja a címzetteket, hogy küldjenek neki záros határidőn belül 300.000 Terrort, mert ellenkező esetben eljárás fog in ,díttatni a címzett ellen. A rendőrség a zsarolás céljaira szolgáló levelező apákat lefoglal ■ ta. Ma délelőtt akarták Arany ■. Viktort részletesen kihallgatni, ő azonban kijelentette, hogy semmimit sem hajlandó a rendőrség előtt vallani. Minthogy Arany bűncselekményeit bebizonyítottnak látják, ma délben kihirdették előtte az előzetes letartóztatásról szóló végzést és délután átkísérik az ügyészség fogházába. WWWWWWWWWWWWWWWW" Ji téli hidegben igyunk !Mísiílideát! 1“Ej 1 |a| «1 JOL« , a| 3ha 3 Gyomorhurutnál,májbetegségeknél és a peköveknél a f-EfiSMC JOZ-1 F keserűviz használata gyakran rendkívül jó szolgálatot tesz. A magyar helyesírás szabályai Kiadta a Magyar.d. Akadémia. — Ara 3000 korona. Kapható: »A E.-tt. könyvkereskedéseiben,VII. ker., Erzsébet körút 18-1~20. sz., VII., Rákóczi út 54. sz., IV..ker., Váci ucca 12., V., Vilmos császár út 14. sz. Shakespeare-breviárium Alexander Elemer előszavával 1. Shakespeare bölcsessége. 2. Shakespeare-breviárium a) Színművek, b) szonettek. Magyar Shakespeare kronológia, stb., stb. Alapára fűzve S korona. Kötve 11 kor.Kapható »Az Est« könyvkereskedéseiben