Az Est, 1924. július (15. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
f Cedd, 1924. Julius. ^z€sf 1 Vesztegetési pe$* Wiemer Ignác ái*'df*agnáipi ug&éBen a közködésMl md &iv»a magggydTM — mondja a hollandusok vezetője Tízezresé Bmsze*»® Jlfex8fyövesti3n — 71 holíszstd.&h ma rmegsgtB* ss nészEeSsss fzfisszaSupztí &osxot*&xtitlk meg — Az Est tudósítójától — Wiener Ignácot, akit a kúria árdrágítás bűntette miatt jogerősen másfélévi, börtönbüntetésre ítélt, fegyveres fogházőr ma ismét a bíróság elé állította. Dr. Vásárhelyi Béla büntetőtanácsa előtt ma megvesztegetéssel volt vádolva Wiener Ignác, valamint Kósa Olivér nyugalmazott rendőrfőfelügyelő.. A vádirat szerint Wiener ellen árdrágítás miatt eljárás volt folyamatban és a főtárgyalás 1929 április 27-re volt kitűzve. Április 25-én Kósa Olivér, aki Both Péter táblabírót, a jelzett ügy főtárgyalási elnökét még a háború idejéből, ismerte, felkereste lakásán és ott Both Péternek 500.000 korona jutalmatis kért, ha nem börtönbüntetésre ítéli Wienert, hanem lép feljebb "pénzbüntetésre. Kósa Olivért a vádirat szerint Wiener bérte fel, hogy járjon el érdekében és neki ajándékba egy öltönyre valószer*vetet ígért. Mind a kettőt megvesztegetéssel vádolja a királyi ügyészség. A mai tárgyaláson, a rendőrfőfelügyelő elmondotta, hogy a háború idejéből ismerte Both Pétert. 1923 áprilisában találkozott régi ismerősével, Wiener Ignáccal, aki elmorndot ta, hogy nagy bajban van, mert amíg Németországban tartózkodott, "üzletvezetője gikszert csinált ,"és az Árvizsgáló Bizottság erre rájött. . . -T— Kérdezte Wiener, nincs-e'nekem, az Árvizsgáló Bizottságnál Ismeretségem? Nincs — mondottam neki — de amikor megtudtam, hogy Both Péter táblabíró lesz a főtárgyalási elnök, felajánlkoztam, hogy majd beszélek vele. Wienerrel együtt elmentünk Both lakására, de nem volt otthon. 25-án azután egyedül kerestem fel a táblabírót. Mindent a magam iniciatívájából tettem. Elmondtam a táblabírónak, hogy Wiener úgy mesélte el az ügyet, hogy amíg Németországban ,volt üzlet vezetője inkorrektséget követett el, kértem, hogy kíméletesen bánjon vele, terjessze ki a vizsgálatot és állapítsa meg, hogy tényleg nem ő, hanem üzletvezetője követte el a bűncselekményt.Kértem, hogy sújtsa félmilliós büntetéssel az üzletvezetőt, de egy krajcárt sem ígértem a táblabírónak ezért. Both táblabíró kijelentette, hogy Wiener megérett az akasztófára, nem lehet becsületes úton manapság akkora vagyont szerezni. De ezért igazságos lesz, — mondotta. Megmutatta a nyomozati iratokat, hogy Wiener adócsalás miatt büntetve volt. Amikor olvastam az iratokat, észbekaptam, láttam, hogy 60—70 százalékos áruuzsoráról van szó. Kijelentettem, hogy nem protezsálom Wienert, végeztem vele. A tanácselnök kérdésére elmondta Kósa, hogy bajtársi, intim volt beszélgetésük a táblabíróval, Wiener sohasem mondotta neki, hogy ígérjen valamit a táblabírónak. Wiener hasonlóan adja elő az esetet. Both Peterét hallgatja ki a bíróság. Nem hallotta, mit beszélt Kosa az urával, de azt tudja,hogy amikor Kosa elment, férje rendkívül dühös voltmert Kosa félmilliót ajánlott fel arra az esetre, ha felmenti Wienert. Both Péter táblabíró tanúvallomásában elmondja, hogy még a háború idejéből ismeri Kópét Lugosról. — Lakásomon keresett fel Kása, — mondja Both. — Én éppen bélyegáztatással foglalkoztam, a bélyeggel való foglalkozás mellékkeresetem volt. — Nézze, — szólt nekem Kosa — nem kell magának bélyegkereskedéssel foglalkoznia, kap egy félmillió koronát, ha felmenti Wiener Ignácot, az üzletvezetőjét elítélheti. Én tiltakoztam ez ellen, de Kosa csak kitartott, azt mondotta, hogy másnap majd az ő felesége felhozza az én feleségemnek a pénzt. Másnap az esetet, azonnal bejelentettem Töreky Géza másodelnöknek. Ekkor két detektívet kaptam, akik elbújtak a lakásomban, hogy a jelentkező Kosát azonnal letartóztassák. Én aznap tárgyaltam. Este mentem haza s otthon mondták, hogy a pénzzel nem jelentkezett senki. Kósa Olivér nem mondta azt, hogy Wiener Ignác adja a pénzt, hanem azt mondta, hogy ő adja azt nekem. — Hogy váltak el egymástól — kérdi a tanácselnök. — Kérem, egészen kedélyesen, — válaszolja a táblabíró. Hiszen jén most sem haragszom rá, csak sajnálom, hogy így eltévelyedett. A szembesítés után Kása Olivér megmarad vallomásai mellett. Dr. Radács Béla, Kása védője, a bizonyítás kiegészítését kéri. Kéri annak az újságcikknek az ismertetését, amely»Minden lében kanál« cím alatt Botárnak mint főhadnagynak lugosi viselt dolgairól ír. — Ennek ismertetése fontos lenne — mondja a védő, — mert Both Péter táblabíró szavahihetőségére jellemző fényt vet a cikk. Vásárhelyi tanácselnök Both Péter erélyes tiltakozása dacára sem engedi meg ennek a kérdésnek a feszegetését. — Miután ebben a bűnperben — replikativ a védő — Both Péternek, mint egyetlen terhelő tanúnak vallomására fog súlyt helyezni a bíróság,tekintet nélkül a tanú párizsijára, kérem, hogy hallgattassanak meg .Both Péter tisztársai is, afrik bizonyítani fogjál.. ‡•*‡•=úgy, mint az újságcikk bizonyíthatja, hogy a táblabíró úr szavaira nem lehet olyan súlyt helyezni, hogy arra ítéletet lehessen alapítani. Dolovschiák Mihály ügyész visszautasítja a védő szavait. Ekkor a hallgatóság sorában ülő Both Péter kipirult arccal ugrik fel helyéről és erélyes hangon jelenti ki, hogy a hadseregben neki sok az ellensége és az ilyen dolgokból nem lehet megállapítani az ő szavahihetőségét. A bíróság el is utasítja a védő indítványát. Az ügyész beszéde után dr. Radács hangsúlyozza, hogy Kósa Olivér régi katonacsaládiból származik s az ő szavahihetőségét nem lehet kétségbevonni. — Az egész dolog — folytatja a védő.— Kósa Olivér süketségéből származik. Felmentést kér. — Wiener most áll kegyelem előtt — úgymond a védő — és ez a vád, amely tisztán feltevésen alapszik, ismét megakadályozza Wiener dolgát. A bíróság rövid tanáskozás után Kósa Olivért bűnösnek mondja ki megvesztegetés vétségében és ezért egyhónapi fogházbüntetésre és 300.010 korona pénzbüntetésre ítéli, a mellékbüntetéseket mellőzi a bíróság. Wiener Ignácot ellenben felmenti a vád és következményei alól. A marasztaló ítéletet a bíróság Both Péter tanúvallomására alapítja. Wiener Ignácot fel kellett menteni, mert bűnösségére elegendő bizonyíték nem merült fel. Az ügyész az ítélet felmentő része ellen, Kósa Olivér viszont a bűnösség kimondása miatt fellebbez. Kerékpárosok zsszkönyve Szerkesztette: Schreiber József. Ára 7000 korona. Kapható : Az Est könyvkereskedéseiben!, VII. ker., Erzsébet körút 18—20. sz./VII., Rákóczi út 54. sz., IV. ker., Váci ucca 12.. sz., v., Vilmos császár út 44 — Az Est tudósítójától — A hollandus vendégek szombaton csoportosan tiszteletüket tették Michiels van Verdonnen budapesti hollandi követnél és Fleddems főkonzultjai, vasárnap pedig kora hajnalban, az államvasutak különvonatán Mezőkövesdet látogatták meg. A vonaton a Gyermekvédő Liga és a Magyar Hollandia Társaság vezetősége kíséri a vendégeket. Az egyik kocsiban filmfelvevőgép is utazik velük, mert film készül a hollandusok egész magyarországi tartózkodásáról, amelyet Márkus László, scenírozott és amelybe beleillesztik a különböző kirándulóhelyeken készült felvételeket. A mezőkövesdi állomáson az első, aki a vendégek szemébe tűnik, a díszruhás megyei huszár. Átvetőjének szíjják, két oroszlánfej, melynek száját három lánc köti össze, uniformisa megtévesztésig hasonlít a honvédhuszárokéhoz. Mindenki őt nézi. Az egyik kísérő magyarázza a hollandusoknak : — Ezektől féltek az oroszok a háborúban, négykezű ördögöknek, vörösördögöknek hívták őket . . . A hollandusok elismerően bólogatnak. Az állomás előtt hatalmas kocsitábor várta a vendégeket és alighogy megérkeztek a főútra, megkezdődött Mezőkövesdnek és környékének hagyományos Péter-Pálnapi felvonulása. Zászlók és széles feliratok alatt gyors egymásutánban vonultak fel a különböző vallásos egyesületek, majd a Mária "kongregáció sorai után! gyönyörű uniformisba öltözött legények ezt a táblát hozták : tieid Vissza országunkat«. A koronázási jelvények jönnek, bársonyvánkoson hozzák az almát és jogart, azután hermelinpalástokú nemes apród a szent koronát emeli. A koronáról négy piros-fehér-zöld szalag fut négy kísérő kezébe és a koronás bársonypárnát emelő apród lövege alól hullámos szőke haj omlik a vállára. Az apród ruhája ugyanaz, vagy nagyon hasonlít ahoz, amit Ottó viselt Károly király koronázásán. Földművesek következnek a menetben, ünneplő feketében, jó háromezer ember, őszes és fekete koponyák áradata vonul méltóságos ütemben, közöttük tipegnek négyötéves apróságok. Jön a papság, gyerekek angyalszárnyakkal a baldachin körül, mely alatt dr. Krisztán Endre püspök vonul. A hollandusok mélyen meghajolnak. Azután csodálkozva ütik fel a fejüket: most vonulnak el Mezőkövesd szépei. Az asszonyok csodás színpompájú menetében pillanatig sem tud megállapodni a szem, sárga, fekete, kék, zöld, fehér, barna és vörös színek hódító kavargása a percekig tartó vonulás, minden szín fémes , zománca,, solyipes, meleg csak néha vegyül bele egyegy fekete folt, hadiözvegyek szomorú csoportja A nagy templomtéren ezután misét hallgat az ünneplő közönség. A mise kissé soká húzódik, a nap most már pokoli erővel tűz az ájtatosan meghajlott fedetlen koponyákra és a papiak előtt egyszerre megtántorodik egy idős asszony, ■ferner Istvánná, és mire orvos futna hozzá, a körülállók lemondóan legyintenek : — Pap kell ennek, nem orvos. „Szegény Sereg Istvánná szül. Kriston Borbála pár perc múlva halott. A meleg különben is sok áldozatot szedett, a tömegben többen rosszul lettek, és néhány nőt a községházán kellett segélyben részesíteni. Mise után a vendégek megtekintették a gimnázium épületében tiszteletükre rendezett kiállítást, azután társasebéden vettek részt, ahol dr. Kiszely Pál községi főjegyző üdvözöle őket. A vendégek nevében Lefevre igazgató válaszolt. Munkatársunk a mezőkövesdi látogatáson hosszasabban beszélgetett a hollandus társaság egyik vezetőjével, Tejen igazgatóval, aki magyarországi benyomásaikat a következőkben foglalta össze: — Végtelenül kellemes emlékeket hagy bennünk az út, hiszen a hatóságok ebben az irányban valóban minden lehetőt elkövetnek. Mi mégis érezzük, hogy Magyarországnak nemcsak ez a ragyogó, fiatalos arca van, amelyet kirándulásainkon és útjainkon láttunk, sokang közülünk azoknál a magyar családoknál laknak, melyeknek gyermekei megjárták Hollandiát és látják, hogy milyen a kisemberek élete Magyarországon. Látják a nyomort, látják a bajokat, látják a küzködést — és hálásak mindenkinek, amiért ilyen helyzetben is kedvesek és barátságosak s igyekeznek vendégeik kedvében járni. Az a benyomásunk hogyMagyarország élete a tömegek nagy küszködéseiből végeredményben széppé és naggyá növi ki magát, hogy azok a pompás kultúreredmények, amelyeket hivatalosan megmutattak nekünk, továbbra is ereit és táplálékot fognak meríteni a rossz sorban élő, de dolgozó, erőlködő rés egyre a jobb, boldogabb jövő felé néző széles tömegek akaratából. Nagyon megkapó volt visegrádi kirándulásunk, talán a legszebb mindabból, amit eddig láttunk. Biztosan hiszem, hogy nem is hosszú idő múlva Magyarország újra ott fog tartani, hogy egyre több és több mutogatni való büszkesége és egyre kevesebb segítségre szoruló nyomorgója, lesz. A hollandul vendégeket hozó különvonat este hat órakor érkezett meg a Keleti pályaudvaron. A társaság este együtt vacsorázott, ma reggel pedig Lefévre és Tejen direktorok, akiket a magyar hollanditársaság részéről Vidor igazgató és Bauer József, a Gyermekvédő Liga részéről Neugebauer igazgató kísért, megkoszorúzták a Ludovika Akadémia, kertjében a névtelen hős szobrát. Ez az eszme a hollandus vendégeké, akik a magyar nemzet háborús veszteségeinek akarták hódolatukat bemutatni. /wvwwvA.wwwi.vtvvvwwy 3. oldal. ar kí ácsmester iskolája A fakötések, a függő és feszítőszerkezetek, fafalak, gerenda és mennyezetszerkezetek, az összes fedél és toronyszerkezetek,tetőkiváltások, ajtók, ablakok, keret és aknafalak, keretek, hídszerkezetek,falépcsők,kertiházak, kerítések,verandák, oromkiképzések, mezőgazdasági épületek, favázas pavillonok stb. szerkezete és leírása ábrák kíséretében.Árak 465.000.Kapható Az Est könyvkereskedésében, Erzsébet körút 18 Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy Deutsch Henrikkűr életének 74-ik évében június hó 28-án hosszas szenvedés után elhunyt. . . Drága halottunkat július hó 1-én délután 40 órakor kísérjük a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából örök nyugalomra. ! Budapest, 1924 június hó 30-án Deutsch Henrikné szül. Bamberger Katalín neje. Deutsch Rezső, dr. Dezső Kálmán gyermekei. Deutsch Imre, Dezső Veronka unokái. Deutsch Rezsőné szül. Reiter Rózsika, dr. Dezső Kálmánná szül. Orosz Ilonka mennyei. Reiter Jiakas, Bamberger Antal, Bőhm Ignác sógorai