Az Est, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

i oldal. Weltner Jakabot felségsértésért és lázadásért vád alá helyezte a vádtanács — Az Est tudósítójától — A Weitner Jakab vádiratára be­adott kifogásokat ma délelőtt tár­gyalta, a királyi törvényszék vád­tanácsa dr. Almásy Dezső elnökle­tével. Két órás tanácskozás után, amelynek során Miskolczy ügyész és Vámbéry Rusztem védő több­ször élesen összecsapott egymás­sal, az elnök kihirdette a vádta­nács határozatát, amely szerint felségsértésért és lázadásért vád alá helyezik Weltner Ja­­kabot. A vádtanács elrendelte a véde­lem által újonnan bejelentett ta­núknak, Propper Sándor nemzet­gyűlési képviselőnek, Kertész Ja­kab cipészmesternek, Neuhaus Fe­rencnek, Bánó Dezső kormányfő­­tanácsosnak, Horovitz Gábornak és Rigai Béla főszerkesztőnek a főtár­­gyalásra való megidézését, elutasí­totta azonban Garami Ernőnek, Garbai Sándornak és Böhm Vil­mosnak a beidézését, mert ezek Bécsben tartózkodnak és nem idéz­te­tők meg. Rupert Rezső könnyű testi sértés címén feljelentette Budaházyt ,ar­­ek a nemzetgyűlésnek” nem jelenti be mentelmi­ joga megsértését — Az Est tudósítójától — Ma délben negyed egy órakor megjelent a főkapitányságon Ru­pert Rezső nemzetgyűlési képvi­selő és könnyű testi sértés vétsége miatt feljelentést tett Budaházy Miklós állítólagos nyugalmazott százados, budapesti lakos ellen. A bűnvádi feljelentés a következő­képpen hangzik : — Tekintetes rendőrfőkapitányság! Tegnap, november 30-án, este 8 és fél órakor a bicskei személyvonattal Bu­dapestre érkeztem és a központi pálya­udvar éttermébe tértem be vacsorázni. Alig ültem asztalhoz, megjelent asz­talomnál egy bizsusztalan férfi, megné­zett és kért, hogy pár szót válthasson velém. Azt hittem, hogy valamit kérni akar, felálltam és eléje léptem. Meg­mondta a nevét, Budaházy Miklós va­gyok és abban­ a pillanatban hirtelen a fejemre sújtott öklével. Az ütés halántékomat érte. Védekezé­semben kétszer-háromszor pofonütöttem, majd amikor újra támadott, hasba rúgtam, ő ezután­­meglökött, úgy­hogy elestem. Eközben elillant, hogy hová, nem lát­­tam, csak nyugatmagyarországi gyil­kos«, kiáltásokkal tudtam rá a figyel­met felhívni. Nyugalmam csakhamar visszatért, hin­t természetes minden embernél, akit ilyen gyilkosok támadnak meg és a tá­madás súlyosabb testi sérelem nélkül végződik. Mert hiszen a gyilkos orvul tám­adt és támadását senki sem sejt­hette előre. A vacsorát folytattam és befejeztem, most pedig könnyű testi sértés miatt feljelentést és magánindítványt teszek az elvetemült merénylő ellen, aki állí­tólag nyugalmazott százados, de nyug­díj­t alap­ít. Nyugat-Magyarországon el­követett dolgaiért. Könnyű testi sértésért azért, mert a becsatolandó orvosi látlelet szerint balhalántékomon és balszemem tá­ján zúzódási sérüléseket okozott a támadás, a támadó Váratlan ökölcsapása. Az eset előzménye az volt, hogy a Világ ez év nyarán egy szemtanú le­írása alapján tudomásra hozta, miként gyilkolta meg nevezett Nyugat-Ma­­gyaror­szágon Sátory hadnagyot és tár­sait. A gyilkos ezért provokálta Dr. Felekyt, a Világ felelős szerkesztőjét. Felek­)­ egyik megbízottja én lettem és Felekyvel együtt, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy egy gyilkossal lovagias ügybe kevered­­ni nem lehet, gyilkossági ügyet csak a bíróság előtt lehet tisztázni. Erre a gyilkos engem provokált. Megbízottainak azonban azt a választ adtam, hogy előbbi álláspontomhoz hí­ven semmiféle gyilkosságot sem enge­dek lovagias üggyé előléptetni, annak tisztázása a bíróság elé tartozik. Több mint négy hónap telt el azóta ,és úgy látszik a gyilkos a tegnapi napot találta alkalmasnak arra, hogy bosszút álljon. Mindezt, azért hozom a tekintetes fő­kapitányság tudomására, hogy a fő­kapitányság a gyilkosok útjait jobban ellenőrizhesse és ezért figyelmeztetem arra, hogy lehetetlen helyzet az, hogy gyilkosok szabadon járnak és veszé­­lyeztetik a békés polgárokat, akiknek nincs egyéb bűnük, csak az, hogy küzdenek a gyilkosok ellen és a közéleti tisztaságért. Inkább ezeket az embereket kellene internálni és nem apró-cseprő- csirkefogakat, amiért az a hála, hogy a gyilkosok a szemébe köp­ködnek a rendőrségnek és vesszőfu­tta­­tást rendeznek a bíróság­ előtt. Tisztelettel Rupert Rezső. A főkapitányságon d­r. Vogel Jó­­zsef rendőrkapitánynak osztották ki Rupert bűnvádi feljelentését. A rendőrség még a mai nap folya­mán megindította a nyomozást a ■tegnap este történt botrány ügyé­ben. Megkérdeztük Rupert Rezsőt, bejelenti-e a Házban mentelmi jogának megsértését? — Nem jelentem be, m­ert azok után, amik pénteken történtek, nem ismerem ezt­ a nemze­tgyűlést illetékesnek arra, hogy védelmem­re keljen. Azok mellett, a jogbiz­­­tonsági állapotok mellett, amikor gyilkosok szabadlábon járnak, még békésen sétáló polgárok gyil­kosai is, mint azt a Klub-kávéház elleni merényletek eseteiből tud­juk és mikor a parlamentből kar­hatalommal távolítsák el a közélet tisztaságáért küzdő képviselőket,­­ mindaz, ami történt­, teljesen megérthető, teljességgel természe­tes és nincs mit egyebet tenni el­lene, mint menni a megkezdett úton, elszántan küzdeni a jogért, törvényért, tisztességért és általá­ban minden közérdekért, amíg az embert meg nem gyilkolják. Üzlettelen a gabonapiac A terménytőzsdén ma is vonta­tottan indult az üzlet kenyérmag­vakban. A kereslet gyenge, a kíná­lat sem nagy. Tengerentúli pia­cokról ma 10—1 centes áresést je­lentettek. A malmok ma nem vá­sárolnak. Budapesti paritásban a legnagyobb búzaár 470—470.250 ko­rona. Tiszavidéken 450.000—452.500 koronát fizetnek 78 kilogramos bu­­­záért. A rozs szintén üzlettelen. 405— 407.500 koronás pénzajánlatok van­nak rá budapesti paritásban. Az árukínálat gyönge. A takarmány cikkek piacán ten­geriben van élénk üzlet. Morzsolt tengermrs dunántúli állomáson 230—235.000 koronát fizetnek. Csö­ves tengeriért budapesti paritás­ban 185­—190.000 koronát fizetnek. Zabból csupán gyenge áru van a piacon, ebből néhány, kisebb tétel Kedd, 1924. december 2. 380—385.000 koronával kelt el bu­dapesti paritásban. Árpában volna kereslet jobb­­minőségű áru iránt, kínálat azon­ban nincs. A tőzsdeidő elején 450 —460.000 koronás pénzajánlat van bántanivaló árpában. A magpiacon valamivel jobb a kínálat babban, dunántúli állomá­sokról 4700 koronával kínálják ki­­logram­onként a fehérbabot vagon­­tételekben. A lisztpicon az üzlet változatla­nul gyenge, az árak sem a­ mal­moknál, sem a nagykereskedelmi forgalomban nem változtak. Nagykereskedői lisztárak A Lisztnagykereskedők Országos Egyesülete ma a következő liszt­árakat állapította galomban: mega nagytér- Marhavásár A mai vágómarhavásárra 358 darab vágómarhát hajtottak fel Az üzletmenet a csekély húsfo­gyasztás következtében rendkívül lángba­, úgyhogy délig csak na­gyon kevés eladás fordult elő nyo­mott árak mellett. Ogg . . . . 7700 K 0g.......................... 7500 1 2-es . . . . a a7400 4-0S a a .a •# . 6700 6-OS • • a e a • 6000­­« búzadara . . a a8000 « rozsliszt 0 . . • a7000 Felderítenék a „Majd kaptok !“ affért Nem Bethlen mondta ezt,hanem Mánffar fenyegette meg a bíróságot — Tudósítás eleje a 9. oldalon — Hindy Zoltán, Szász József vé­dője, beszéde végén az igazságnak­­és törvénynek megfelelő ítéletet kér, ami szerinte csak felmentés lehet. Hindy Zoltán leül és most az el­nök közli, hogy egy bejelentést kénytelen tenni.­­ A legutóbbi ülések egyikén egy nyilatkozat hangzott, el, ame­lyet nem lehet közömbösnek tekin­teni, mert helytelen megítélés alá vonhatna egy egyént, aki Magyar­­ország egyik legnagyobb közjogi méltóságát tölti be. Marosi védője egyik legutóbbi ülésen olyan be­jelentést tett, hogy Bethlen István miniszterelnök, amikor tanúkihall­gatása után a teremből távozott, visszafordulva azt mondotta vol­na a vádlottak felé fordulva: ■»Majd­ kaptok ti!« Azonnal ezt a kérdést nem lehe­tett tisztázni, de miután figyelmez­tették a bíróságot, hogy­ nem tör­tént meg ez a kijelentés a gyanúsí­tott miniszterelnnöke részéről, a bí­róságnak kötelessége volt, hogy tisztázza ezt az ügyet. Felkértem tehát a nyomozó hatóság egyik jelenlévő vezetőjét, hogy folytas­son nyomozást ebben az ügyben, s a kapott adatokat most közölni fo­gom. Megjegyzem, hogy Kiszely védő védőbeszédében is akarta em­líteni ezt az állítólagos kijelentést, akkor őt is kértem, tartózkodjék ettől egyelőre, mert én kötelessé­gemnek tartom, hogy tá­jékoztatást nyújtsak erről. Felolvassák a d­ektív jelentését Krayzell bíró ezután felolvassa az ez ügyben lefolytatott kihallga­tásokról szóló detektív jelentést.. Je­lenti a­­ jegyzőkönyv, hogy dr. Langer Jenő kúriai bíró utasítá­sára dr. Ulain Ferencnek azt a nyilatkozatát, mintha gróf Bethlen István miniszterelnök azt a kije­lentést, tette volna, hogy: »Majd kaptok ti!«, nyomozás tárgyává tették. Megállapították, hogy Ulain Fe­renc ezt a bejelentést Dunkel Dé­nes újságíró. A Nép munkatársá­nak információja alapján tette. Dunkel kihallgatása során előadta, hogy ő a tudósítást telefonon adta le és mikor a telefontól visszatérő­ben volt a terembe, találkozott Szenté László újságíróval a folyo­són. Szenté sietve felemlítette neki a miniszterelnök nevét, Márffyról is mondott valamit, aztán ezt monta: — Mikor a teremből távozott, azt mondta: »Majd kaptok ti!« Dunkel ezt úgy értette, mintha a miniszterelnök mondotta volna és jóhiszeműen közölte ezt Ulain Ferenccel. Erre tette szóvá az ügyet Ulain a tárgyaláson. Dun­kel később találkozott Szentével, aki ekkor megmagyarázta, hogy­ nem a miniszterelnök, hanem Márffy tette ezt a kijelentést. • Szente László előadta, hogy­ ő közel a bejárathoz dolgozott, a miniszterelnököt szemmel kísérte távoztában és tudja, hogy semmi kijelentést nem tett. Mikor Márffyt kivezették, Márffy az ajtónál mon­dott valamit, de a szavakat nem értette meg. Ekkor kiment a te­remből és az előszobában dr. Vaj­da Béla ügyvéd mondotta neki, hogy Márffy a bíróság felé fordulva a következő kijelentést tette : .. — Majd kaptok ti! Ugyanezt megerősíti egy foghat­­őr is, aki ott állott Márffy mellett. Dunkel Dénesnek izgatottan mon­dotta a lépcsőn, hogy nagy izgalom van a termében és említette Márffy kijelentését is Később tudta meg, hogy ezt Ulain úgy jelentette be, mintha Bethlen mondotta volna A tárgyalás végeztével a törvényszék kapujában találkozott Dunkel-lel, aki ezzel fordult hozzá : — Na, szép lavinát indítottam meg azzal az értesüléssel, amit tő­led kaptam. Szente a következőkkel válaszolt: — Te szerencsétlen, dehogy Beth­len, Márffy mondotta ezt. Ulain elferdítette a dolgot. Kihallgatták még dr. Vajda Bé­lát is, aki kijelentette, hogy a m­i­­niszterelnök nem mondott semmit, ő mint védő nem nevezheti meg azt, aki a kijelentést tette, de — mondja a jegyzőkönyv — észreve­hetően Már­ffyra célzott. Kihallgat­ták Feiks Jenő festőművészt, aki szintén azt vallotta, hogy hallotta, amikor Márffy ezt a kijelentést tette. Mészáros István fogházőr is hal­lotta ezt és azonnal jelentette is a fogházügyésznek. Végül hallotta a kijelentést Nagy Péter, Márffy fog­­házőre is, aki szerint csak Márffy közelében hallhatták azt. A jegyzőkönyv felolvasása után az elnök a következő enunciációt tette: — Ezt a hivatalos jelentést az iratokhoz fogjuk csatolni. Bár sen­kinek nem volt kételye, hogy ez a dolog félreértés volt, mivel az inkorrektség árnyalatának sem szabad érintenie a minisz­terelnök urat, kötelességünk volt tisztázni ezt. A bíróság egyedül Márffy művelet­­lenségének tulajdonítja a kijelen­tést és miután a látszatát is el kell kerülni­ annak, mintha a bíróság bosszúálló lenne, bár a bíróság fenyegető leve­leket is kapott, a fegyelmi eljárást nem indítja meg Márffy ellen. Kiszely védő áll még fel és be­jelenti, hogy ő védőbeszédében csak feltételesen említette az ese­tet. Márffy nevében kijelenti, hogy Márffiynak nem volt célja sem a bíróságot, sem a miniszterelnököt megfenyegetni. Háromnegyed tizenkettőkor az­­ elnök szünetet rendel el.

Next