Az Est, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

4L oldal Tapolca mépe fél az elsüllyedéstől A nagykanizsai földrengés óta katasztrófától retteg a földalatti üre­gekkel aláaknázott város Tapolca, júliu­s 31 Pár héttel ezelőtt Nagykanizsán­ m­egremegett a föld. A nagykani­zsai földrengés elmúltával azon­ban csodálatosan éppen Nagyka­nizsán ért véget az ijedtség, míg onnan ■ felfelé északra tű­rm­ellék. Keszthely, Bucsa Szent László, Kővágóörs, Badacsonytomaj, Nyi­ród, Sümeg, de különösen Tapolca vidékén és legfőképpen Tapolcán, ebben a 8000 főnyi lakosú község­ben, még ma is remegnek az em­berek. Tapolcán egyébről sem beszél­nek az emberek, mint h­ogy előbb­­utóbb rájuk következik a földren­gés sora. Főleg azért nyugtala­nok a tapolcaiak, mert a város földalatti barlangok fölé van építve! „Hassan Hajts !** Elmentem az ijedt várost meg­tekinteni. Az első impresszió, amit az ember a vasúttól pár száz lépés­nyire , fekvő főucca bejáratánál kap, az, hogy itt csakugyan nincs valami rendjén. A főuccán két osz­lop között hatalmas vörösbetűs tábla függ: Lassan hajts ! Auto S­óm sebességgel Megkérdezem a községi rendőrt, aki az ucca sarkán pipázgat, mi az oka ennek a Szokatlan figyel­meztetésn­­ek. A rendőr készséggel magyarázza: — Neni hogy tppeg attól, félünk,, hogy elmegy a főd alulunk. Dübö­rög itt mindenütt. Most is erre ment egy szekér, oszt akkorát zörgött a főd, hogy azt hittem menten beszakad. Jobbadán csak abba’ áll a szógálatunk, hogy a kocsikat, motorokat­­utasítjuk a lassúságra... Hogyan fedezték fel az tapolcai va&Camgofcat A földalatti Tapolcának megvan a maga szakértője: Beuger Ká­roly, a Tapolca vidéki Gazdasági Takarékpénztár igazgatója. Tőle tudjuk meg a következőket: 1906 tavaszán történt, hogy a Kis­faludy utcában levő egyik ház ud­varán — Tóth Pál pékmesternél — kutat ástak. Az egyik munkás kut­atás közben egy követ mozdított el a helyéről. A lyukból, amely így tá­madt, erős léghuzam csapott, rá, úgy hogy alig tudott a lábán állva ma­radni. Egy pillanattal később pedig hatalmas vízsugár tört elő a résen és az üreg a föld színéig megtelt vízzel. A munkás jelentette az esetet Kesz­­ler Aladár tapolcai építőmesternek, aki, mikor a víz már visszahúzódott, bemászott az üregbe. Csodálatos lát­vány tárult a szeme elé. Hatalmas, hófehér, csillogó mész­kőbarlangba jutott. Az építőmester szólt a dologról a község előjáróságának, majd tudo­mást szerzett a barlangról Berger Károly is, aki tíz emberből konzor­ciumot szervezett, megalakította a Tapolca Tavasbarlang Társulatot. A társulat minden tagja 100.000 ko­ronát adott össze és ezen a pénzen nekiláttak a barlang feltárásának, amely három esztendő alatt annyira sikerült is, hogy a barlangot­­ meg­mutathatták az azóta elhunyt Lóczy Lajos egyetemi tanárnak, aki azután szakértői véleményt is adott Tapolca barlangjáról. Megállapította, hogy a barlang úgynevezett harmadkorbeli képződ­mény. A barlangnak az a része, amely ebben a pillanatban ismeretes, mint­egy 100 méter hosszúságú, legnagyobb szélessége 26 méter, a magassága pe­dig átlag 12 méter. Efölött ,a ma­gasság fölött mintegy 1­8­­ méternyire van a föld színe, helyesebben idáig nyúlik le a barlang szétágazó üregei felett­ épült házak alapzata. Különös érdekesége a barlangnak és ebben a tekintetb­en egyedülálló Európában az az­­Özönvizű­-k­orbeni humuszréteg, amely a földtől mintegy 12 méter­nyi mélységben feketénik ki a hó­fehér­ mészkristályok között. A titokzatos „fürge csele" Berger Károllyal lemegyek a barlangba.­ Ék alakban terül el a Kisfaludy, a Viola és Kossuth uceák összeszögellésénél. Hatalmas vasajtó zárja el a külvilágtól. A­­ vasajtótól a barlang mélyéig 96 betonlépcső vezet le. Itt terül el a hatalmas »Lóczy-terem«, több m­el­­léküreggel. A falakon kagylók, csigák, ősnövények, páfrányok lenyomatai. Egy másik nagy üreg, a »Da­rányi-terem«,a tóban végződik. A tó kristály tiszta és sziporkázón veri vissza a belevilágított kar­bidlámpa fényét. A tóban nincs szerves élet. Mikor azonban a bar­langot feltárták, 19 évvel ezelőtt, még találtak benne apró alig 2—3 cm. hosszúságú halacskákat. A halakról Budapesten megállapí­tották, hogy ez a halfajta a ta­polcai Tavasbarlang specialitása, másutt seholsem található. Elhel­­yezték fürge cserének és a ponty­­félékhez sorozták. Akkoriban nem is sejtették, hogy ez a kis halfajta fog idővel nagy ijedelmet kelteni Tapol­ca népében. Pedig így történt. A halacskák egy szép napon eltűntek a föld­alatti tóból és egy másik földalatti tóban jelentek meg, még­pedig hihetetlen mennyiségben. Abban a tóban, amely em­beremlékezet óta hűsíti a tapolcaiakat és ott terül el a község közepén, az úgyneve-e­zett Halastó­ban, amely 4—5 hold területet foglal el a község köze­pén. Látták jól már a dédnagy­­apák­­is,­hogy a tó vize a házak alatt tűnik el a szem elől, de nem tulajdonítottak nagyobb fontossá­got a dolognak. Az sem okozott Tapolcán nagyobb , fejtörést, hogy itt is, ott is gödrök szakadnak be az utak alatt, a kutak pedig min­den különösebb ok nélkül hol ki­apadnak, hol pedig egészen a kút kávájáig megtelnek. A barlanglakó fürge csere vá­ratlan megjelnése a Halastó vizé­ben nagy riadalmat okozott. Ku­tat­ni kezdték, milyen úton került a hal a község tavába . Csónakon mentek végig a barlang taván­ és megállpították, hogy a földalatti tó mintegy 25 kilo­­méternyi hosszúságban ágazza be a város alatti részt. Más szóval a városnak szinte az egész úgynevezett felvége üreges részén, a tó medre fölött épült. 11 kanizsai földreng­és megijeszti TancSctít A kanizsai földrengés aztán tel­jessé tette az izgalmat. Minden ta­polcai ember tudja, hogy a Ta­polca körüli hegyek : Hegyesd, Zalahalap, Szentgyörgy, Gulács, Tót stb. mind vulkanikus alakula­tok és még a hegyek alatt elte­rülő szántóföldeken szorgoskodó földművesek is félszemmel ezeket a hegyeket lesik, nem »dühöd­nek«­ meg ? Ti­ssatsért&fc assist tarjainak közvetlen veszélyről Alkalmam volt beszélni egy éppen ezen a vidéken nyaraló geológussal, aki tapasztalatairól a következőket­ mondotta: Dr. Jordán Károly egyetemi tanár valóságos tömkelegét találta Tapol­cán a földalatti tornáknak, csapások­nak, foly­óknak és folyosóknak, ame­lyek úgyszólván áterezik egész Ta­polcát. A puskaporos torony alatt például két hatalmas beszakadás tá-­­madt évekkel ezelőtt. A beszakadást az alattuk lassan folyodgáló föld­alatti tó okozta. Ugyanilyen beszakadástól tarta­nak még öt helyen. ■Ezek lassan-lassan süllyednek, klasz­­■szikus példái­­a földalatti víz dina­mikus munkájának. A Felsőmalom­hoz vezető úton két esztendővel ez­előtt egy teherkocsi alatt hat méter szélességben nyitotta­ meg a földet a földalatti vízmosás.­­ Hogy a községet közvetlen ve­szély fenyegeti-e vagy nem, arról komolyan nem lehet beszélni. Hiszen ki tudná megmondani, melyik tudós, hogy mit rejt a föld méhe magában? Csak tapogatóznak. Emberi számítás szerint sem­mi­­­­vel sem fenyegeti nagyobb ve­­szély Tapolcát, mint akár 190 esztendővel ezelőtt... 71 tapolcai felvégen elütépe­li a hiszakat így a szakvélemény. Más vé­leményen vannak azonban a ta­polcaiak, akik már, ott tartank idegességükben, hogy a rendes al­sós parti helyett tektonikus föld­rengésekről, vulkánokról, szeiz­mográfról és más a földrengéssel kapcsolatos tudományos dolgokról beszélnek a kávéházban. Ezenkívül a házakat kínálják az emberek eladásra. Különösen a község­ szebb, jobban kiépített­ úgynevezett felvégén épült háza­kat. Az alvégiek, azok rátartjak. Nem kínálják földszintes házikóikat. Azt tartják, hogy ott tömör a föld méhe. Ők biztosnak érzik a talajt a lábuk alatt. Ezért háromszor olyan drágák is itt a házhelyek árai mint a Felvégen, pedig még pár hónappal ezelőtt feleáron lehe­tett Tapolcának ezen a részén ház­helyet vásárolni. Tizet ver a tapolcai Vincent­.. 1 apácák kápolnája tornyának, az órája, mikor a temető mellett a vasúthoz botorkálok a korom. sp­ . tétben. Pislákoló meccsei mellett sem baktat szűrrel a vállán a te­mető faaktorja. Szóba hoztam a­ tapolcai földalatti barlangokat. . Megrántja az öreg bakter szűr­­jét, vállat von és alig hallik aj, hangja, amint motyogja : — Ühüm! Há’ itt is lenne már a dürgésnek az ideje... Hetvenki­lenc óta nem dürgött... Azóta pedig még rosszabb lett a világ... nagyon rossz... csúfságosA. Szűcs Nándor. Szombat, 1925. augusztus­­. Megszakadtak az angol-francia adósságtárgyalások A Az angolok keresették a francia ajánlatot, a franciák új utasításokat kérnek Caillaux-tól Párizs, július 31 (Az E­U tudósítójának jelentése) A francia-angol adósság­tárgya­lásokat tegnap félbeszakították. Az esemény Párizsban nagy meg­lepetést keltett. A Petit Párissért, a következőket írja: Valószínűnek látszik, hogy az adósságok kifizetésének problé­­májában az angol kormány olyan álláspontra helyezkedett, amely az angol pénzügyminiszter részéről régebben kifejtett állásponttól éle­sen különbözik. Ilyen körülmé­nyek között természetesnek kell találni, hogy a francia delegátusok az új helyzetről köteles,­ésszerűen je­­lentést tesznek Caillaux pénz­ügyminiszternek és tőle kér­nek új utasításokat. A Matin a következőket írja: Thion de Chaume pénzügyi szak­s­értő, aki részletes tanulmányt dol­gozott ki az­ adósságok kérdésében, azzal vezette be a tárgyalásokat, hogy a kifizetendő francia adóssá­gok végösszegére vonatkozólag b­­­izonyos­ fentartással kell nyilatkoz­nia. Különösen arra mutatott rá, hogy az angol hatóságok a hábo­rús szállítások díjtételeit nagyon magas összegben számították fel A fizetés kérdésében már a­ tárgyalások elején nagy ellen­tétek mutatkoztak. A franciák azt kérték, hogy már­kában vagy papírpénzben fizethes­senek és hogy a fizetés összege nem haladja meg az évi 6 millió font­sterlinget. Az angol delegátusok ezt az ajánlatot elégtelennek tekintették, a francia kiküldötteknek azonban nem volt módjuk, hogy magasabb ajánlatot tegyenek. (W. F.) Beteges tünet: nagyon elszaporodtak a gyerekm­unkások Rossz helyzetüket törvénynek kell megjavítani — Az Est tudósítójától — A szakszervezeti tanács az utolsó hetekben fokozott érdeklődéssel foglalkozott a gyermekmunka kérdésével. Vizsgálódásának ered­ménye az lett, hogy Magyaror­szágon ennek a kérdésnek elbírá­lása ma még fontosabb, mint a háború előtt, mert az ipari üze­mekben­­ több gyermekmunkás dol­gozik, mint háború előtt és a gyer­mekek életkörülményei rosszab­bak. A háború előtt — mondották mun­katársunknak — az ipari üzemek­ben foglalkoztatott munkások kö­zül átlag 10 százalék volt 16 éven aluli, ami már akkor is nagyon sok volt, mert azonban a helyzet még rosszabb. Ha volnának pon­tos­tatiszti­­ai adataink, kétséget kizáróan igazolni lehetne azt, amit így magánadatok figyelembevéte­­­­lével állapítottunk meg,­­hogy tud­niillik a dolgozó gyermekek arány­­száma a legtöbb üzemben 15 száza­lékra, néhol azonban 20 százalékra emelkedett, a szaporulat tehát SO­KK) százalékos. — Minthogy pedig — folytatta e kérdés szakértője — a gyermek­­munkáról szóló törvény már el­avult, nyilvánvalóan szükséges, hogy a háború utáni változott helyzetnek megfelelő új törvény szabályozza ezt a fontos kérdést. Ma a dolgozni kényszerülő fiata­lok sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint azelőtt, mert fiziku­muk is kevésbé bírja a munkát. Ezt is tekintetbe kell venni az új törvénynek, amelyet minél hama­rabb igyekszünk majd megszavaz­tatni és életbeléptet­ni. Map&amftős, saeply és pattanás ellen kiváló jó a Dr. Bíró-féle „Havasi k­éme, púder, slappmr, m©siiőviz Kapható minden gyógyszertárban és drogériában

Next