Az Est, 1926. január (17. évfolyam, 2-25. szám)

1926-01-03 / 2. szám

2) oldal Vasárnap, 1926. január 3. v32(5s.r rfly képviseletében Londonba uta­sait, erre az útra, mint ké­sőbb kiderült, magával vitte a barátnőjét is. A trónörökös Londonból azután egyáltalában nem akart v­i­s­z­­sz­atérni Romániába, ha­nem Velencébe utazott, ottmaradt és onnan kü­l­­d­öt1 üzenetet haza, hogy el akarja venni felesé­gül a barátnőjét. Hetekig folyt a távirat- és üzenet­váltás Velence és Bukarest között, de a trónörökös hajthatatlan ma­radt, nem akart hazajönni, nem akart visszatérni a feleségéhez, aki tudvalévően az elűzött görög ki­rály húga. A múlt héten odáig fejlődött a dolog, hogy mindennap várni le­hetett a végleges és nyílt szakí­tást. Erre a román kormány, ne­hogy a hír idő előtt kijusson a külföldre, egyszerűen elzárta a t­e­l­e­f­o­n- és t­á­v­­i­r­óvezetékeket a kül­földi tudósítók előtt. Előbb két napon keresztül meg­tagadták a telefonkapcsolásokat és visszautasítottak a távíróhivatal­ban minden táviratot, amely a leg­csekélyebb célzást is tartalmazta a trónörökös ügyére vonatkozólag. Később — igaz, hogy csak néhány órára — újból megnyitották a te­lefont, de előbb a külföldi tu­dósítóknak becsületsza­­v­á­t vették, hogy az egész ügyről e­g­y szót sem fognak leadni lapjaiknak.­Úgy lát­szik azonban, hogy valamelyik tu­dósító megszegte a szavát, mert miután a múlt hét péntek­jén néhány órára felszaba­dították a telefon­forgal­ma­t, csakhamar ú­j­b­ó­l el­zárták a külföldi tudósí­tó­k elől a v­i­l­á­g­o­t s nem e­n­­gedték őket újra telefon­hoz. Szilveszter napján az­után megjelent egy rövid hivatalos közlemény, amely­­ nagy nyilvánossággal közölte a szenzációt: — A trónörökös végérvé­nyesen, egyszers mi­nden­­korr­a lemondott a trón­öröklés jogá­ró­l és hercegi rangjáról. Csütörtökön délután 4 órakor összeült a király elnöklete alatt a koron­a­­t­a­n­á­c­s, amelyen részt vett a kor­mány valamennyi tagja, az ellen­zéki pártok vezetői, továbbá a pátriárka. M trónörökös lemondó levele A király azzal nyitotta meg a koronatanácsot, hogy közölt I. Károly her­ceg lemon­dását és kér­te a jelenle­vőket, hogy a herceg le­mondását fogadják el, román király a lett az ré é­rvényes és visszavonha­­­tlan. Ezután a király felol­vasta a herceg lemondó le­velét, amely a következőképpen szól: — Felség ! Visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy minden jogomról és minden méltóságomról, amely engem, mint­ a román trón várományosát és a román királyi család tagját illet, lemondok. Kötelezem magamat, hogy a kö­vetkező hat éven belül nem té­rek vissza Romániába és azután is csak a király és a törvény­hozó testület engedélyével lé­pem át a román határt. Miután a király a trónörökös le­mondólevelét felolvasta, megismé­telte kérését, hogy a koronatanú is fogadja el a herceg lemondását. A király után egymás után szót kértek az ellenzék ve­zetői. Kijelentették, hogy hoz­zájárulnak a király kéré­séhe­z, néhányan azonban közü­lük azt a kérdést vetették fel, hogy n­e­m l­e­h­e­t­n­e-e még egy­­utolsó békü­lési kísérletet t­e­n­n­i ? Erre a király vázolta az ad­dig le­folyt levél- és táv­­iratváltást közte és a trón­örökös között és kijelen­tette, hogy ezek után egy­általán semmi remény sincs arra, hogy Károly her­ceget jobb belátásra lehetne bírni.­­ A koronatanács ezután meg­hozta határozatát, mely szerint elfogadták Káro­y trón­örökös lemondását. Hz­ef trónörökös és a kormányzó­tanács Egyben elhatározták, hogy trón­örökössé a lemondott trón­örökös fiát, Mihály herce­get kiáltják ki Mihály herceg azonban mindössze még csak öt éves és ezért arra az esetre, ha a trónörökös nagykorúsága előtt válna szükségessé trónralépése, háromtagú kormányzó­­tanácsot választottak, amelynek tagjai: Miklós herceg (Károly herceg öccse, az új trón­örökös nagybátyja), ezenkívül a pátriárka és végül P­r­e­s­a­n tábor­nok lett, aki a háború alatt vezér­kari főnöke volt a román hadse­regnek s most nyugdíjban van. Presan tábornok sohasem fejtett ki politikai tevékenységet s így történt hogy a politikai pártok minden nehézség nélkül hozzájá­rultak kinevezéséhez. A koronatanács befejezése után a miniszterek testületileg felkeresték Károly herceg feleségét, akinél már ott találták a királyi párt is. A királyné zokogva szólt a minisz­terekhez: — Lássák uraim, ez az én új­évem! Holnap minisztertanács lesz, amely határozni fog a volt trón­örökös román területen fekvő bir­tokainak igazgatásáról. Január 4-én összeül a parla­ment, hogy tudomásul vegye Károly lemondását és Mihály hercegnek trónörökössé való kikiáltását. Károly lemondásának okáról hiva­talosan semmit sem közöltek. A hi­vatalos kommüniké arra szorítko­zik, hogy közli a lemondás tényét és Mihály hercegnek trónörökössé való kikiáltását. Az udvar és a kormány köreiben az az igyekezet nyilvánult meg, hogy a közvéleményben bizonyos politikai verzió terjedjen el Ká­roly trónörökös lemondásának okáról. Azt mondják és híreszte­­lik ugyanis, hogy Károlynak sú­lyos politikai konfliktusa támadt a kormánnyal és a királlyal és a király e viszályban a kormány ol­dalára állott. Nemrégen ugyanis hadbíróság elé állítottak néhány repülőtisztet, akik Hollandiában használ­hatatlan rep­ülőgépeket vá­­­­sároltak a román hadsereg száma­ ra. Károly trónörökös a román re­pülőcsapatok főparancsnoka volt és ebben a minőségében tiltakozott tisztjeinek megrendszabály­ozása ellen. Tiltakozása dacára azonban a kormány, illetve a király nem vonta vissza idevonatkozó intézke­déseit. Károly Londonból, majd Velencéből egy utolsó felszólítást intézett a kormányhoz és a király­hoz, hogy vonják vissza i­tézkedé­­seiket. Az utolsó felhívás sikerte­lensége indította azután a trón­örököst a lemondásra. Ezt a ver­ziót azonban senki sem hiszi el, mert ilyen konfliktus minde­nkt gyakran támad s ez nem lehet ok ilyen súlyos konzekvenciák levo­nására. A verziónak a közvéle­ménybe való dobását általában si­kertelen próbálkozásnak tartják a kormány részéről. Károly trónörökös Olaszországból időközben Svéd­országba ut­azott, természetesen szép barátnője kíséretében. Még Velencéből azonban azt a ké­rést intézte a királyhoz, hogy a királyi ház törvényei értel­mében adjon neki polgári nevet, miután hercegi rangjával együtt az azzal járó névről is lemondott. A lemondott trónörökös Románia le­gnépszerűbb embere volt niszter is beadta­­ elaon­­dását, azonban a minisz­tertanács kérelmére azt utóbb visszavonta. Nyílt titok volt az is a román fővárosban, hogy a trónörökös nem szenvedheti Bratianu Jones mi­niszterelnököt és mindig gyanako­dott rá, hogy még inkább elmérge­­síti a viszonyt közte és szülei kö­zött. Mikor Ferdinánd király nem­régiben súlyosan megbetegedett és a kormány régensséget akart kine­vezni, úgy volt, hogy a régens­­tanács Mária királynőből, Károly trónörökösből és Bratianu minisz­terelnökből fog megalakulni, a trónörökös azonban elhárította ma­gától ezt a fontos szerepet, mert nem akart találkozni Bratianuval . Károly trónörökös legkedve­sebb embere a népszerű Ave­­rescu tábornok, a volt minisz­terelnök, ellenben a királyné legmeghittebb embere Bratianu Jones. A lemondott Károly trónörö­­g-.és 1893-ban született, tehát most 33 éves, 1921-ben nősült. Felesége Helen gör­'ög Jlrgf­fT György ex görög ki­esküvőjük 1921 márt volt Athénben, ahol I. György görög király (aki­ csak trónörökös) feleségül Károly román trónörökös húg,, E­r­z­s­é­b­e­t hercegnőt. E­r a kettős házasság akkoriban szorosan egy­­bekovácsolta Romániát és Görög­országot. Károly trónörökös és Helén her­cegnő gyermeke, Mihály 1921 október 25-én született, tehát most ötödik esztendejében van. Élénk szellemű, fejlett gyermek, egyetlen fiacská­ja a lemondott Károly trón­örökösnek. Mardarescu hadügymi-A lemondott Károly trónörökös Románia legnépszerűbb embere. Szellemes, képzett européer, kinek minden kérdésben meg volt a ma­ga önálló felfogása s többször ju­tott ellenkezésbe az uralkodó irány­tSG,.en n&rc&giLk*, au­­tot etvall, a trónörökös és viselkedése a nagy tömegek szimpát­iáját keltette vele szemben. Erdélyben és a Bánátban különö­sen azzal szerettette meg magát, hogy a sportügyek élére állott s minden versenyen személyesen részt vettt, egyleteket, sportolókat lelkesen támogatott. Károly trónörökös a hadsereg­ben is igen népszerű volt. Lemon­dásakor Péntek este indren is nőtt Velence, Trieszt, Fiume is barrack ű­rnyéstén Az eddigi jelentések szerint emberéletben nem esett kár Trieszt, január 2 (Az Est külön tudósítójától) Pénteken este 7 óra 12 perckor az egész városban Földrengést éreztek, amely két percig tartott. A lakosság megrémült és a sza­badba, menekült, a színházakból és mulatóhelyekről kirohant a kö­zönség, néhány perc alatt a kávé­­házak is kiürültek, mindenki ro­hant szabad terekre. A földrengést a velencei és fiumei tartományok egész te­rületén is észlelték. Pólóban öt­ másodpercig tartott a földrengés, Adelsbergben, Fiu­méban, Görzb­e és Morfalcone környékén­éhán­y másodperccel tovább. A lakosság nem mert visz­­sza tárni a házakba. Az a hír jön Adelsbergből, hogy ott és a kör­nyékbeli falvakban a lengés után földalatti morajlást is hallottak. A földrengés fészke minden valószínűség szerint Velence volt, mert ott az eddigi jelen­tés szerint, sok ház erősen meg­rongálódott, a rengések egy­folytában történtek és 9 percig tartottak. Velence népe csak órák múltán mert visszamenni a lakásokba. Laibachban esti 7 óra 5 perckor volt az első földlökés és a földren­gés dél-kelet-déli­rányú volt. Cir- Qubcában és Retekben este 10 óra­kor két erős földlökést éreztek. A laibachi egyetem szeizmogratikus készüléke eltörött. Az ottani föld­rengésjelző állomáson a megfigye­lésekből azt következtetik, hogy a földrengés egész Magyarországig terjedt. A laibaehi észleletek sze­rint a földrengés fészke az észak­­dalmáciai Baeara volt, ahol több ház összedőlt. Emberélet, legalább az eddigi hi­rek szerint, nem veszett oda. (M. C.)

Next