Az Est, 1926. május (17. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
2. oldal csányinak pénzt adott. — Múlt év március közepetáján egyszerre a hivatalos időben kihívtak az elnöki szobából. Bartha János, a MEFHOSz egyik főosztályának vezetője kért 1.200.000 koronát kölcsönképpen Okolicsányi részére. Kölcsönre van szüksége Okolicsányinak — mondotta Bartha — valami hazafias célra. — Bartha Jánost, akivel hat éven át együtt dolgoztam, teljesen korrekt embernek ismertem. Azt mondottam neki, hogy minden további nélkül hajlandó vagyok neki kiutaltatni a kért összeget, a gazdasági igazgató által.. Többen álltak akkor a nagyszobában, többek között Okolicsányi, odaléptem hozzá és így szóltam : — A pénzt meg fogja kapni, Okolicsányi úr. — Én kérem, a pénzt vissza fogom adni, — felelte Okolicsányi. — Hogy milyen célra fordította a pénzt, arról természetesen tudomásom nincsen. Az elnök: Igaz, hogy a MEFHOSz el is engedte a kölcsönt Okolicsányinak? Oláh: El nem engedhette, ilyes- amiről nem is beszélgettünk Okolicsányival. Legfeljebb arról lehetett szó, hogy nem forszíroztuk a visszafizetést. Az ügyésznek nincs kérdése a tanúhoz. Okolicsányinak egyetlen szó észrevétele sincs. — Most — mondotta Denk elnök — Leher Lőrinc urat fogjuk kihallgatni. Nagy rendetlenség a Iskésisan a bűntény után — Azt mondja a jegyzőkönyv, — folytatja Leher, — hogy a gyilkosság elkövetése után a lakásban a legnagyobb rend volt. Hát ez óriási tévedés. Az igaz, hogy az előszobában rend volt. De bent a ■szalonban és a hálószobában a legnagyobb rendetlenség volt. Szanaszét volt minden szórva. A bal függöny letépve. A szőnyeg —nem ócska pokróc volt — összegyűrve. A fotelek összetolva. A zongoraterítő a földre rántva. — A legnagyobb dulakodás nyomai látszottak mindenütt, én. Kerstens úr és az ügyvéd úr voltunk, akik ezt tapasztaltuk. Az asztalon, amikor beléptünk az ajtón , két likőrös poharat találtunk. Ezek azt tanúsítják, hogy a lányom előzőleg likőrözött valakivel. Az elnök, Lehrer Amália testi erejét ismerte? Leher: Hogyne. Roppant erős, izmos nő volt. Eltekintve szépségétől, magas, erős, hogy úgymondjam proporcionális szépség volt. Egy bejelentés van a rendőrségen, hogy Pödörnek Amália, lányom nyitotta ki az ajtót és ebben a pillanatban Pödör az ajtó közé tette a lábát, a lányomat, torkon ragadta és a száját befogta. Hát kérem, ez ki van zárva. Ez nem felel meg a valóságnak. Mert az a nő, az a szegény gyermek félt. Én, mint apja, Kerstens Teodor, mint szemefénye azt parancsoltuk neki. a Szombat, 1926. május. A tárgyalás legizgalmasabb percei Leirer Lőrinc kihallgatása Az öreg Leirer sötétkék zakó- öltönyben kel fel Kerstens Teodor mellől és a bírói pulpitus elé lép. Az elnök: Csak egy kérdésem van önhözmikor beszélt utoljára lányával, Amáliával? Leirer Lőrinc: 1924 december 22-én. Akkor fent voltam nála látogatóban. Szegény lányom még ott akart tartani engem. De én beteg voltam, fájt a vesém, hát hazamentem és az ágyba feküdtem. Úgy negyedhat óra tájban búcsúztam el tőle. Amikor fent voltam nála, még figyelmeztettem, hogy még mindig a vitrinben tartja az ezüstöket, miért nem csomagolja el? Meg is ígérte, hogy meg fogja ezt tenni. Az elnök: Rettenetesen távol áll az a feltevés, hogy szerencsétlen lánya öngyilkosságot követett volna el, vagy pedig saját beleegyezésével tétette volna el magát láb alól. De mégis fel kell tenni a kérdést. Észrevett-e ön valami jelenséget, ar miről erre lehetne következtetni? — Ó, dehogy — feleli Leher Lőrinc. — Ő mindig nagy reményekkel várta vissza vőlegényét, Kerstens Teodor urat. Tiltakozom azon feltevés és kijelentés ellen, hogy Kerstens Teodor nem volt vőlegénye Amáliának, hanem másvalakije. Az elnök további kérdéseire elmondotta Leirer, hogy Amália ékszereit mind ismerte. Ismerte a rendkívül értékes platina karkötőórát, a nagyértékű briliáns gyűrűt is, ismerte a bőröndöt, amelyben az előrablott ezüstöket elhurcolták, ismerte az egész lakást, hogy senkit be ne engedjen idegent, így tehát csak valami benfentes lehetett, akit beengedett. — Ott találtuk a konyha tűzhelyén a tojásrántotta maradványait. Öltözete is silány, házias volt, nem volt fogadásra készülőben a fá, nyom írásokkal is bizonyítani tudom, hogy abban az időben a lányom bizonyos bajban szenvedett. Lehrer Amália megismerkedik Okolicsányival Az elnök ezzel bi is fejezi az öreg Lehrer kihallgatását, de Leirer Lőrinc kijelenti, hogy tőle a bíróság felvilágosítást vár és ő ezeket a felvilágosításokat megadja. Folytatja tehát vallomását: — Nem a számla miatt ment ki Okolicsányihoz az Elektromos Művek telepére Amália, hanem azért, mert rém sok fogyasztást írtak fel a számlájára, pedig abban az időben nem is tartózkodott idehaza, hanem Kerstens Teodorral keleti úton járt Törökországban. Elküldtem a leányomat a váci úti telepre, hogy intézze el a dolgot. Még kért engem, hogy menjek vele, de erre nem volt időm. — Tanácsomra —folytatja Leprer Lőrinc — leányom .ki is ment az Elektromos Művekhez. Másnál?., mikor felmentem hozzá, megkérdezte, ismerek-e egy Okolicsányi nevű urat? Ismerek, feleltem, egy Okolicsányi nevű ügyvédet a Koronaherceg utcában, de az nagyon előkelő úr, nem hiszem, hogy ő ismerje. Amália azt felelte, hogy ő a villamostársaságnál ismert meg tegnap egy Okolicsányi urat, akivel nagyon jó ismeretséget kötött. Amikor elpanaszolta neki, hogy rossz a vezeték, Okolicsányi kijelentette leányomnak, — mint nekem Amália elmesélte — hogy egy emberével személyesen fog eljönni hozzá és maga fogja embereivel együtt megvizsgálni a vezetéket. Erre én figyelmeztettem a leányomat, hogy legyen Okolicsányihoz udvarias, mert úgy látszik egy előkelőbb tisztviselő és nagyon kedves tőle, hogy személyesen jön a lakásra, megnézni, hogy mi baj van?-' V“'' i vízi •-' — Mikor a következő alkalommal ''felmentem Amáliához, — folytatja tovább Leier Lőrinc, — elmondotta nekem, hogy újból beszélt Okolicsányival, aki tanácsokat adott neki arra, hogyan lehet megcsinálni azt, hogy a villanyóra sokkal kevesebbet mutasson, mint amennyi áram fogyott a lakásban. Okolicsányi jól mulat Lehrer vallomásán Mialatt Lehrer Lőrinc ezt a szén-, rációs vallomását teszi, Okolicsányi egyre jobb kedvre derül. Eleinte csak mosolyog, később már nevetni kezd és egyre gyakrabban felkacagva megmutatja fehér fogsövényét. — Én nem vagyok kiváncsi erre — feleltem a lányomnak — vall tovább Leher Lőrinc — sőt nagyon furcsának tartom, hogy az Elektromos Művek egy tisztviselője ilyen tanácsokat ad valakinek. Figyelmeztettem a leányomat, ha ilyeneket csinál, nem fogom meglátogatni, mert ez mm más, mint közönséges csalás. — Apai tekintélyemet mindig gyakoroltam, kijelentettem azt is leányomnak, hogy ha megteszi ezt a dolgot, ezt a villanyóracsalást és ezt elmondja Kerstens úrnak, Kerstensnek ép olyan véleménye lesz, mint nekem. Kerstens épúgy meg fog dorgálni téged, — mondottam neki — mint én. — Na jól van, édesapám, ne légy mindig olyan mérges — nyugtatottmeg engem. — Öt-hat nap múlva újból elmentem Amáliához, megint csak Okolicsányiról beszélt, hogy Okolicsányi is nagy műkedvelő és ezen a réven összebarátkoztak. — Mi közöm hozzá, — vontam a vállamat. — Okolicsányi tegye azt, amit akar és te is azt, amit te akarsz. Rendben van, itten volt te nálad, megcsinálni a villanyt, ezért nem kell úgy szorosra fűzni egymás között a barátságikat, — ezt mondottam és ezzel elmentem Amáliától. Az árverési csarnokom Egy délután három órakor feljött lakásomra Amália és arra kért, hogy menjek el vele az árverési csarnokba. Én nem akartam menni, de ő mindenképpen kapacitált engem. — Miért menjek veled az árverési csarnokba, — kérdeztem tőle. — Azért, apám, mert ott lesz Okolicsányi is és én meg akarom magának mutatni Okolicsányi urát. — De én nem vagyok rá kíváncsi, — feleltem. De ő addig kapacitált, hogy végül is teljesítettem kérését. Negyedöttől—negyedhatig ott, voltunk a csarnokban, de Okolicsányi nem jött el. Amália megmutatta nekem azt a helyet, ahol Okolicsányi állani szokott, vártunk egy darabig, csak nem jött. Aznap felmentem vacsorára Amáliához és ekkor teljes határozottsággal említette nekem, hogy Okolicsányi udvarol neki és azt mondotta, hogy el fog válni a feleségétől és őt veszi feleségül. Amint Leher ezeket mondja, Okolicsányi állandóan kihívóan nevet a vádlottak padján, belenéz Leher Lőrinc szemébe, majd az elnökre tekintget és úgy nevetgél, mintha állandóan vicceket mondanának a tárgyalóteremben. — Én borzasztóan dühbe jöttem. — folytatja Leíter Lőrinc és megdorgáltam leányomat. , — Itt van a te Kerstensed, — mondottam neki — öt szeresd, ö a, te vőlegényed, ne szaladgálj más után. — Én imádom Kerstenst, — nevetett Amália — de nézd apa, érdekes, milyenek a férfiak, hogy bolondulnak a nők után. Ezzel le is zártuk ezt a vitát és aznap nem beszéltünk többet Okolicsányiról. Amíg Leher ezt a vallomást teszi,, közben 'folyton jegyzeteit nézegeti, jegyzeteiből olvas fel egy' egy mondatot és, igazítja helyre 'esetleges tévedéseit'. Leirer mintezt fi ügyvédjének is elmondta . — Amália meggyilkolása után, — mondja ezután Leirer Lőrinc — mint köztudomású, letartóztattak engem. Mindenáron azon voltak, hogy megtalálják a gazembert, a gyilkost, és engem, az ártatlant, tartóztattak le. Dr. Sándor László ügyvédemnek mindazt eondottam, amit ma itt a főtárgyaláson vallok. Ezt azért jelentem ki, nehogy azt méltóztassék gondolki, hogy most jutott eszembe mindaz, amit most elmondottam. Leher Lőrinc vallomását mind ezideig összefüggően mondotta, el, az elnök most kezdi a kérdések feltevését. — Leher Amália tehát, úgy tálaltafel önnek a dolgot, hogy Okolicsányi, az ő lakására fog , jönni ? — kérdezi az elnök. — Nem, hogy»fog jönni«, elnök úr, —feleli Leher Lőrinc — hanem azt mondotta, hogy fent volt az ő lakásán. Amália igenis többször mondotta nekem, hogy Okolicsányi megint fenn volt nála. Legalább háromszor-négyszer mondotta, hogy Okolicsányi háromszor-négyszer fent járt a lakásán. Én nem találtam egyszer sem a lakásban Okolicsányit. De Amálián állandóan arról beszélt, hogy Okolicsányi megint és megint meglátogatta őt. A rendőrségen is elmondottam néhány dolgot,de akkor kimerítően mindent csak Sándor László ügyvédemnek mondottam el. A rendőrségnek áldozati bárány kellett és én voltam az, akit meghurcoltak egész Európában. Okolicsányi László olcsó, kellemes és eredményes. Ma csúz, kötvény vß® ischiasban^szenved, ne halassza gyógyulását. Jó polgári penzió (lakás és étkezés) napi Kcs. 50-től feljebb Therrma Sparaee luxus-szállóban Kcs.S5-től. Úti jegynél kedvezmény.— Felvilágosítás, vízum szerzést Eisner-drogéria, Budapest, VI.ker, Andrássy út, TeleSors 53,2.