Az Est, 1926. július (17. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

2. oldal mellett Bacher pénzt szerzett ■ Londonban. A védelem egyik legfőbb érve az, hogy Bacher províziómentesen sze­rezte a pénzt. — Nem igaz, — és ezt saját fele­lősségemre jelentem ki — mondot­ta munkatársunknak Bacher védő­je, dr. Székely Lajos, —­ hogy Bacher 6 százalék províziót kapott volna. Ez szemenszedett hazugság, vakmerő rágalom. Bacher egy krajcárt sem ka­pott a londoni pénz megszerzé­séért provízió gyanánt. A kölcsön felvételéhez nem kell közgyű­lés •­­ A harmadik vádpont, hogy Bacher nem kérte ki a Viktória közgyűlésének jóváhagyását, sőt általában az ügyészség vádja sze­rint sohasem szokta kikérni ilyen kölcsönügyben a közgyűlés jóvá­hagyását. A védelem ezzel szemben azt hangoztatja, hogy az ügyészség ál­láspontja kézenfekvő abszurdum. A naponkénti gabonavásárláshoz, naponkénti kölcsön szükséges. A Viktória is naponként nyújt be a Nemzeti Bankhoz 600—1000 milliós értékű­­váltókat. Ha a kölcsön felvételére köz­gyűlés kellene, akkor éveken át permanenciában kellene tar­tani a közgyűlést, hogy naponként, határozzon a köl­csönfelvétel szükségességének kér­désében. Az alapszabályokban tényleg benne van, hogy a kölcsönfelvétel és törlesztés módozatai a közgyű­lés elé­ tartoznak. Az alapszabá­lyoknak ez a pontja azonban arra az esetre szól, amikor a részvény­tőkét elsőbbségi kötvényekkel akarják kiegészíteni! A közgyűlés határoz abban a kérdésben, hogy ilyen esetben mennyit lehet fel­venni, mikor és miként. Hogy ez így van, az kitűnik abból, hogy harminc esztendő óta a Vik­tória egyetlen közgyűlésén sem szerepelt, másformájú kölcsön­felvétel kérdése.­­­­Az utolsó vádpont az,­­ hogy a Viktória-részvények tőzsdei ár­esése nem vezethető-e vissza bűnös üzelmekre? A védelem azt fejte­geti, hogy nemcsak a Viktória­­részvények zuhantak az utóbbi idő­ben a tőzsdén, hanem más nagy­részvények, mint a Ganz-Danu­­bius, Magyar Általános Biztosító, Pesti Hazai Takarékpénztár rész­vényei is 20—2­­ százalékkal. Itt senkinek sem jutott eszébe, hogy nyomozást sürgessen, vájjon bű­nös manipuláció idézte-e elő ezt az átsüllyedést. A védelem szerint presentium dole-val lehet élni egy kis csirkefogóval, zsebmetszővel szemben, de nem lehet élni egy öt­ven év óta fennálló vállalattal szemben, már pedig azt, hogy Ba­cher egyénileg sápolt volna, az ügyészség sem állítja. A Lovinkovich-féle állítólagos jugoszláv feljelentésekkel kapcso­latban dr. Székely Lajos a követ­kezőket mondotta nekünk: — Egy halastóvállalat részvé­nyeiről van szó. A részvényekből állítólag Bachernek vételi joga volt egy­­ bizonyos kvantumra, amelyet egymillióval Bacher annak idején le is előlegezett. A hátralékot bizo­nyos idő múlva kellett volna kifi­zetni. Bacher azonban bizonyos okoból nem fizetett. Ügyvédi fel­­­­szólítást kapott, mikor erre sem fizetett, Lovinkovichék kijelentet­ték, hogy a részvényeladástól elál­­lanak- Ez tisztára polgári per, amely már évek óta folyamatban van és a mai zavaros viszonyok kö­zött, születhettek meg olyan pró­bálkozások, hogy egy tisztán, pol­gári térre tartozó ügyet bűnvádi útra tereljenek. Ennek azonban semmiféle alapja nincs. A vizsgaö­re még nem­ Malii alla el Hadert­ ­ Ma reggel kilenc órakor egyéb­ként, amikor dr. M­ed­ves - M­ed­­­k­ó István vizsgálóbíró, a Bacher-ügy kirendelt referensvizsgálóbír­ája megérkezett hivatalába, azonnal mekereste a törvényszék elnökét. Több mint másfél órás ottartózko­­dás után tért vissza hivatalába és bezárkózott, ,* nets asáte» Korién bori­pa scanit kökt a Bocker-ügyhöz Norton kapitány, az amerikai Spe­ver-bankh­áz angol megbizott­­tózkodik. Az Est munkatársa meg-, látogatta a Ritz-szállóban lévő la­­­kásán s szóba, hozta előtte a róla szállingózó híreket. — Eddig még nem beszéltem új­ságírókkal. — mondotta a kapi­tány — de önnel kivételt teszek és kijelentem, hogy mindazok a hírek, amelyek ne­vemet a Viktória-malom ügyé­vel kapcsolatba hozták, légből­­kapottak, semmi alapjuk nin­csen. — Miért jött kapitány úr Buda­pestre? — A S'jve­ver'-bankh­áz megbízásá­ból jöttem ide. Ez az amerikai cég, tudvalévően kölcsönügyekben tár­gyal a magyar törvényhatóságok­kal és városokkal, többek között Budapesttel is. Ez az én idejövete­lemnek a célja. Pár pillanatnyi hallgatás után bosszúsan ezt jegyezte meg: — Egyáltalán nem értem, hogy keverhették bele a neve­met a Viktória-konszern mal­mainak az ügyébe. Nem furcsa, hogy még azt is állít­ják rólam, hogy én­ juttattam a Bu­csiért a börtönben! ... Norton kapitány intim barátja Bese kapitánynak, aki a Viktória­­malom angol hitelezőit képviseli Budapesten. A két kapitány kö­zött igen szoros a barátság, de az üzleti ügyekhez semmi köze sincs ennek a barátságnak. Alkalmasint ez az intimitás adott okott arra, hogy Norton kapitány nevét a Viktória-malom kapcsán emleges­sék. Fábry előlegei ?0® Miliőt tehettek ki A letartóztatott Fábry Oszkár védői előter­jesztésest éltek az ügyészség letartóztatást végzése el­len. Ehez az előterjesztéshez hiteles könyvkivonatot csatolnak, amely­­lyel igazolni próbálják, hogy Fábry Oszkár a Concordiától nem jogtalanul vette fel a vád tárgyává tett előlegeket Mint ismeretes, az ügyészség más­félmilliárdos előleg felvételéről be­szél. Az előterjesztéshez csatolt hi­teles könyvkivonat azt kívánja be­bizonyítani, hogy ilyen hatalmas­ összegű előlegről szó sem lehet, legfeljebb 691­ milliót vehetett fel Fábry a Concordiától, a felvett összeget bekebelezte i­­ gatlanaira és ingó zálogfedezetet is adott. Fábry összes ingatlanai­ra történt a bekebelezés, két villá­­ra, telkeire, amely vagyonértéke - a védők előterjesztése szerint ötes becslés alapján - három mil­liárd koronánál többet ér. Ezeken az­ ingatlanokon felül jelentékeny , jó vagyonnal is rendelkezik. A felgyülemlett kamatok 34 szá­­z­lékát teszik ki a 600 milliós tőké­nek. Az adók, a konfekciók és egye­bek rúgnak végeredményben, amint ezt a­ Concordia könyvei igazolják, 1­i0 milliárd koronára, amellyel Fábry Oszkár a Concordiának tar­tozik. A védők és az érdekes ügy iránt érdeklődő jogászközönség csopor­tosan várakoznak a törvényszék harmadik emeleti folyosóján, a vizsgálóbírói traktuson várják az esetleg megkezdődő kihallgatáso­kat. • Csütörtök, 1926. július 11 A vizsgálóbu­ró elővezesteti Bacher! Tizenegy órakor rendelte el dr. Medvés Medikó vizsgálóbíró, hogy Bacher Emilt vezessék elő a fog­házból. Tekintettel arra, hogy az ügyész­ségen is három óra hosszat vallat­ták, bizonyos, hogy a vizsgálóbíró előtt még tovább fog tartani a ki­hallgatás. A vizsgálóbíró minden valószínűség szerint Bacher után Fábry Oszkárt fogja maga elé vezettetni ki­hallgatás céljából. Ha nem végez munkájával, akkor holnap fogja kihirdetni döntését a letartóztatottak előtt, ha azonban ma elvégzi mind a két kihallgatást, akkor a délutáni vagy a késő esti órákban dönteni fog az ügyész­ség letartóztatási végzése ellen beadott védői előterjesztéséről. Háromnegyed tizenkettőkor a vizsgálóbíró utasításához híven Bacher Emilt a vizsgálóbíró elé ve­zették. A háromnapos fogság ma már erősen meglátszik Bacher­ Emilen, akit két oldalfegyveres fogházőr kísért fel a vizsgálóbíró harmadik emeleti hivatali szobá­jába. Ha Bacher nem áll elő újabb vallomással, hanem az ügyészségen tett vallomásának felolvasása után megerősíti azt, akkor a vizsgáló­­bíró még ma kihirdeti végzését. Sín­atl­an rak­ét kártyázott el Ujpesi sikkasztója — Az Est tudósítóidtól — Hétfő délután óta nagy izga­lomban van Újpest városa a vá­rosházán lejátszódó események miatt. Mint a Pesti Napló keddi számában már részletesen meg­írta, Schweig Lehel József városi számvevőségi tisztviselőt különféle sikkasztások és csalások miatt le­tartóztatták és a budapesti főkapi­tányságra szállították. Schweig, aki már hétfő óta a fő­kapitányságon van őrizetben, beis­merte, hogy összegeket tulajdoní­tott­ el, Újpest város terhére, de ta­gadja a többszázmilliós sikkasztást és csupán annyit ismer be, hogy mintegy 158 millió koronát for­dított a saját céljaira. Vallomásában elmondta, hogy a Pénzre kártyaadósságai fedezésére volt szüksége. A fiatal, 28 éves, nős tisztviselő nagy kártyás volt és mint elmon­dott,"­, a Hadviseltek és Kispolgá­rok Országos Szövetsége helyiségé­ben vesztett nagy összegeket, az előzetes letartóztatást és holnap átkísérik az ügyész­ségre. Beszéltünk dr. Hess Pál főjegy­­ző polgármesterhelyettessel, aki Schweig ügyében a vizsgálatot ve­zeti Újpesten. A főjegyző a követ­kezőt mondotta: — Mindenekelőtt meg kell állapíta­nom, hogy a Schweig által elsikkasz­tott összegek nem készpénzösszegek, hanem államadóssági kötvények, ame­lyeket a város adózói helyeztek letétbe a városházán. A vizsgálattal még nem készültem el teljesen, de már eddig is megállapítható, hogy az első hírek­ kis­sé túlzottak voltak, mert mindössze kö­rülbelül 150 millió korona értékről­­le­het szó. Schweig maga is beismerte, hogy körülbelül 150 millió korona n név­­értékű államadóssági kötvény tűnt el a kezén. A belső vizsgálatot függetle­nül a törvényes eljárástól, tovább ve­zetem és azt hiszem egy-két napon be­lül teljesen tisztán látjuk az ügyet. Róma, június 30 (Az Est külön tudósítójától) Mussolini interjút adott egy török újság munkatársának, aki arra a­ hírre kereste fel a minisz­terelnököt, hogy Törökországban olasz támadástól félnek. Mussolini a leghatározottabban megcáfolta ezt a híresztelést és hangsúlyozta, hogy a viszony Róma és An­gola között a lehető legkitű­nőbb. — Annyi bizonyos. — jegyezte meg Mussolini — hogy elhamar­kodott dolog volna Törökország é­s Olaszország között küszöbön álló szövetségről beszélni. Magában véve nem volna lehetetlen egy ilyen szövetség, de természetesen annak olyan érdekközösségen kel­lene felépülnie, amely mind a két­­ állam igényeit kielégíti. A török hírlapíró ezután azt kérdezte Mussolinitól, hogy mikép­pen gondolja Olaszország megol­dani a demokrácia problémáját. Musolini így felelt: — Programom négy pontból art. Ny, első: kolonizáció ■ magában Olaszországban, a második: kolo­nizáció Olaszország tengerentúli birtokain, a harmadik: rendszeres kivándorlás gazdagabb országok felé, a negyedik pedig — és­­itt Mussolini szünetet tart, mire a török hírlapíró megkérdezte: Ta­lán új gyarmatok megszerzése? Mussolini válasza ez volt: —• Eol van kérdőjelet tehet ezután. Ezt a kérdést a jövő fogja el­dönteni. — Egyébként utalok arra, hogy mindezek a pontok hosszú időre szóló programot jelentenek, ame­lyeknek megvalósításához az évek egész sora kell. Nagyon dicsérte Mussolini Musz­­tafa Kenned basát s mikor a török hírlapíró ismét a demokrá­cia kér­dését feszegette, Mussolini meg­jegyezte, hogy ennek a problémá­nak megoldása luxus, csak gazdag nemzetek engedhetik meg maguk­nak, hogy ilyesmivel törődjenek. (M. P.) efflist# Iísiéhí i Én­h­ídi prsfeinipÉ n?f­­oldísái résiüivé tarja

Next