Az Est, 1926. október (17. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
4. oldal Péntek, 1926. október 12 RH egyet és mist mond, s négm rágalmaz — Az Est tudósítóidtól — Felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével vádoltál! állott ma ai büntetőtörvényszék Schadl tanácsa, előtt Karmotsfy Józsefné, szül. Kovák Mária magántisztviselőnő. Az ügyészség vádirata , szerint a tisztviselőnő ellen a budapesti első honvéd vegyesdandár parancsnokságának Ügyésze' kémkedés bűntettében való bűnrészesség gyalu.ja miatt..gljá-, rást indított." amelynnek előadója dr. Donovitz Tibor, főelőadóügyészhadbiró volt. A fiatal, csinos, elvált asszonyt a főelőadóügyész többízben kihallgatta és egy ilyen kihallgatás után 1924 november elején-a vádirat szerint a fiatalasszony vőlegényének, Schwarcz György tüzérszázadosnak a következőket mondotta: — Donovitz Tibor beidézett egy délután a lakására és ott ahelyett, hogy engem kihallgatott volna, vagy hivatalosan tárgyalt volna velem, megfogta kérlek szépeit a kezemet és kijelentette, sajnálja, hogy menyasszony vagyok és mindenáron maradásra kért. Nemsokára ezután a margitkörúti fogházban szembesített, az ügyész Chrepka Terézzel és a szembesítés után meg akart csókolni. Schwarcz György tüzérszázados provokáltatta a főelőadó-ügyészhadbírót, aki — mikor értesült, hogy Kapotsfyné miket mondott vőlegényének — felhatalmazást kért a rágalmazási per, megindítására -tufa — Soha nem tettem az inkriminált kijelentéseket, — védekezett a mai tárgyaláson Kapotsfyné. —. Schwarcz György százados, a vőlegényem rendkívül féltékeny volt s én mondottam neki egyet és mást, de azt, hogy az ügyész úr üldözött volna és meg akarta volna csókolni, én nem mondtam a vőlegényemnek. Az ügyész úr csak azt kérdezte tőlem, csakugyan a menyasszonya vagyok-e Schwarcz századosnak. Az egész pletykát Chirepka Teréz, egy házmesterleány csinálta, aki kommunista volt és Olaszországba menekült. Folyton járt a szája. Én mondottam egyet-mást, de csókolózásról nem beszéltem. A fiatalasszony , védője, dr. Vécsey Marcell a bizonyítás kérdésében terjesztett elő indítványt: — Védencem azt mondotta, hogy egyet és mást mondott vőlegényének ... — Ez még nem bűncselekmény, — szól közbe Schadl elnök — ha egyet és mást mond, amikor nem tudjuk, hogy mit mondott. — Ghrepka Teréz, a házmesterleány járatta állandóan a száját’—folytatta, a védő — és ,tekintettel arra, hogy esetleg az ügyész úr fentartja a vádat, a valódiság bizonyítása tekintetében indítványt teszek. — Szóva* — vágott közbe Schadl elnök — mégis bizonyítani akarja a védő úr, hogy az ügyész úr mégis elkövette azokat a cselekményeket, amelyeket a vádlott állítólag állított róla. ... . — Én csak óvatosságból kérem a valódiság bizonyítását, — felelte a' védő — és idésem Schmárcz Györgyi ! Százados úr'kihallgatását'...* ■ — Miért — szólalt meg újra az elnök. — .Schwarcz százados úr, a vőlegény talán jelen. volt, amikor SDQjiovitz ügyész ,pl .állítólag még akarta cSókolni Katnitsfjinel? ‘ — Nem''Volt’Ort., hiszen ilyenkor' természetesen nincs .ertt.senki„,a kihallgatáson csak az _ ügyész és a gyanúsított'Van'jelen. De bizonyítani tudom vele, a házfelügyelővel és másokkal, hogy Chrepka Teréz fecsegett , állandóan ezekről a dolgokról. Kérem Sztupka ezredeshadbíró kihallgatását arra nézve, hogy, ő hallotta a házmesterlány kijelentését, amely szerint Donovitz ügyész úrnak 5 máskor is volt hasonló esete. A bíróság azonban egész terjedelmében elutasította a valódiság bizonyítására irányuló kérelmet és Kaporffy Józsefnét felmentette az ellene emelt vád alól azzal az indookolással, hogy nincs igazolva, hogy Káhlet'ifyné'a hadbiró-ügyészről az inkriminált kijelentéseket megtette volna. Akik a kongresszus vendégeit fogadk "! Csik József Bánó Dezső Glück Frigyes Zilahy Dezső Kommer Ferenc — Az Est tudósítójától — Nem messze a brucki állomástól a Magyarország felé robogó párizsi D-vonat ajtaján kiugrott egyfiatal, nő, egy hang nélkül zuhant a vasúti, töltésre.. A következő pillanatban megállt a vonat, az utasok kiugráltak s két missziós nővér körülvette az ájultan, véresen elterülő fiatal nőt a sínek mellett. Orvos jött, megvizsgálta aleányt, s megállapította, hogy a fején és a lábán súlyos sérüléseket szenvedett. Azután beszállították egy bécsi kórházba, Leszkay Irént, mert ő volt a titokzatos fiatal öngyilkos, aki Leszkay András volt színigazgatónak a leánya és aki öt évig volt missziós nővér és most hónapokig élt,Párizsban. Tanult. Színinövendékből lett hirtelen, merész íveléssel missziósnővérré, Éva nővérnek hívták és éppen olyan buzgón áldozta, magát újr hivatásának, mint ahogy készült valamikor a színpadra. Azután otthagyta a missziósnővéreket s kiment külföldre, hogy nyelveket tanuljon. Fantasztikusan színes volt rövid életpályája, amely most egyelőre legfeneklett a brucki vasúti töltésén, s egyelőre eszméletlenül, súlyos állapotban fekszik a bécsi kórházban a volt színinövendék és volt missziós nővér. Leszkay András kétségbeesetten tanácstalanul áll a szoba közepén. — Négy óra jókor kellettvolna a vonatának megérkezni, — mondotta végre halkan, remegő hangon — már négy óra előtt kint voltunk és vártuk. Én valahogy sejtettem, egész biztosan éreztem, hogy valami baj lesz. — Aztán befutott a vonat — mondja Leszkay András — ésIrén nem szállt ki belőle. Csak a két missziós nővér szállt le a vonatról, ezek odajöttek hozzám és megmondták. Azután hazajöttünk. Leszkay Andrásnak elakad a szava, elmélázva mered egy pontra a szeme, reszkető kezében kihűlt pipáját szorongatja.. — A leányom — mondja aztán — már május óta nem volt tagja a missziós társulatnak, kiment Párizsba és az Aliance Francaise-ben tanult. Francia nyelvtanárnő akart lenni. Két hónap alatt akarta elvégezni a nehéz kurzust. Előzőleg öt éven át dolgozott szörnyű energiával a missziósnővéreknél és most kint Párizsban tanult, minden erejét igénybevéve. A kurzus elvégzése után Londonba akart, menni, hogy az angol diplomát ismegszerezze. Megtudjuk, hogy Leszkay Irén nyári vakációra egy breton fürdőhelyre ment, kis tengerparti falura pihenni. Néhány hétig élt a tenger mellett, aztán hirtelen bekövetkezett. a sok évi túlfeszített munka reakciója testileg, idegileg teljesen összeroppant Leszkay Irén. Hosszul lett, hazatáviratozott. Tíz nappal ezelőtt két, missziósnővér utazott ki hozzá, hogy hazahozzák. — Miért — kérdezi most kétségbeesetten Leszkay András. — Miért tehette ezt?... és azt sem tudom, melyik kórházban van... Uram, tudja milyen művelt és tehetséges volt az én leányom? Shakespeare! olvasta angolban, Beöth-től kapta ajándékba és nagyszerűen tudott franciául. Tehetséges volt, művésznőnek készült. A lakásban minden tele vagy Leszkay Irénre emlékeztető tárgyakkal, dedikált könyvek, fényképek különböző szerepeiben, amelyeket a színiakadémián játszott. — Most megyünk Bécsbe mind a hárman a feleségemmel és a fiammal, elmegyünk hozzá. — mondja Leszkay András és már jönnek is, jön a fia, még valaki, vízum-ügyben tárgyalnak, fénykép kell, pénz kell, szegénységi bizonyítvány, útlevél.Zűrzavar,van a kis lakásban, amelyet betöltött a rémület s amelybe fájdalmat süvített tegnap a D-vonat szörnyű riasztó fütyü* MK H szép, fiatal Irén a túlfeszítetti munka áldozata lett Leszkay Irén mint szininövendék zázsmswh. .■■■■■