Az Est, 1926. november (17. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

c. oldal Szerda, 1926. november 3 Rabindranath Tagore a Balaton partján Ha állapota nem javul lényegesen, abba kell hagynia körútját Balatonfüred. november 2 (Az Est kiküldött tudósítójától) Rabindranath Tagore, aki hétfőn­ érkezett ide, ma reggel már korán ébredt, a tavaszias, szinte nyári levegőben karosszékét az Erzsébet­­szanatórium legnagyobb loggiájá­ra tétette ki és álmélkodva nézett körül a magyar tenger partján. A költő eredeti programja szerint pénteken már Massaryk vendége lett volna Prágában, de péntek reggel különös szorongó érzés fog­ta el, ideges szívdobogást kapott. De ez sem akadályozta meg abban, hogy az autogramkérők tömegét kedvesen ki ne szolgálja. Halomba feküdtek a könyvek és az autogramkérő levelek a költő ágyán és Rabindranath Tagore sápadtá vált arccal, elfulladó lé­­lekzettel írt és írt... Kísérete szomorúan látta, hogy jó szíve milyen súlyos helyzetbe hozza, annál is inkább, mert tud­ták, hogy a költő nem is sejti hogy szí­vével baj van! Már azon a ponton voltak, hogy ráveszik Rabindranath T­agoret, csomagoljon és utazzék haza egye­nesen Indiába, megszakítva a kör­útját és visszautasítva azt a töme­ges meghívást, amely Párizsba, Konstantinápolyba, Belgrádba, Bar­celomba és a többi városokba szó­lítja. Szükségesnek látszott, hogy alaposabban megvizsgálják. Ko­rányi professzor felkereste Tagoret s a hosszas és alapos orvosi vizs­gálat rendkívüli kimerültséget ál­lapított meg. Május havában utazott el Indiá­ból a hatvanhatéves költő és az­óta szakadatlanul úton van, elő­adásokat tart, interjúk százait adja, mert ezt a körútját tulaj­donképpen az ő magasabb rendű erkölcsi elveinek népszerűsítése céljából végzi, — ezenkívül na­ponta, dolgozik különböző mun­káin is. Korányi feltétlenül szükségesnek találta, hogy a költő körútját meg­szakítva azonnal olyan helyre utaz­zék, ahol teljes nyugalomban, a szív­bajosoknak szükséges korában ré­szesülhet. Sőt, miután az orvosi ta­nácsot Tagore elfogadta, Korányi professzor hétfő dél­után maga is lekísérte a költőt Balatonfüredre, éből meleg fogadtatásban részesí­tették és a fürdő legszebb lakosz­tályát bocsátották rendelkezésére a Balatonra nyíló nagy terasszal. A költőnek legalább 8—10 napig kell a szénsavas fürdőket használ­nia és csak újabb orvosi vizsgálat döntheti el, hogy folytathatja-e körútját, vagy Budapestről vissza kell térnie hazájába. ■ (L. J.) Franciaországban tíz napja nagy vihar Párizs, november 2 (Az Est külön tudósítójától) Tíz nap óta egész Franciaor­szágban vihar­ dühöng, sok helyütt záporeső és árvíz pusztít. Nizzában a vihar napok óta dühöng s olyan por- és homokeső­vel járt, amely mindent ellepett. A csatornán az orkán miatt, a hajóközlekedés meg van zavarva, sok szál­lítógőzös csak úgy tudott menekülni, hogy rakományát a tengerbe dobta. (L. Sz.) „Drótsövények, lövészárkok ne­­ legyenek a magyar társadalomban !“ Vass József a nagy magyar unió gondolatát hirdette a Tisza-emlékünnepen —­­Az Est tudósítójától —­­ A Tisza István Társaskör Tisza halálának évfordulóján, vasárnap délután előkelő, díszes közönség jelenlétében tartotta szokásos gyászünnepélyét, amelyen megje­lentek József és József Ferenc fő­hercegek, Anna főhercegnő, gróf Bethlen István miniszterelnök, Scitovszky Béla és gróf Csáky Ká­roly miniszterek, Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés elnöke, számos volt miniszter, sok magasrangú kato­natiszt, nemzetgyűlési képviselő, egyetemi tanár és mások. A Tisza­­család részéről Rakovszky Ivánna, gróf Tisza György és báró Rad­­vánszky Béla vettek részt a gyász­ünnepélyen, amelyet Berzeviczy Albert nyitott meg. Utána Vass József népjóléti miniszter mondott ha­talmas ünnepi beszédet. Vass Jó­zsef beszéde elején azt fejtegette, hogy Tisza István a nemzeti érte­lemben vett társadalmi gondolat­nak volt a vezére és halálával a magyar nemzeti társadalmi gon­dolat bukott el. Tisza a legmaga­sabb posztulátumot állította fel a polgárokkal szemben. Azt mondja, vájjon nem szánalomra méltó-e az a magyar ember, aki csak gaz­dának, iparosnak, munkásnak, munkaadónak, vagy csak tőkés­nek, csak proletárnak érzi magát és nem mindezek mellett és mind­ezek felett magyarnak? A­­társa­dalom maga, amely ellentétektől feszül ugyan a maga természeté­nél fogva, de a nemzeti gondolat­ban egységes kellene, hogy legyen, olyan ellentétekkel dolgozik, ame­lyek károsak és a nemzet erejét fogyasztják. Vájjon nem ástak-e új lövész­árkokat a társadalmi és nem­zeti élet terén, vájjon a temp­lomok nem erődítményekként mutatkoznak itt és ott, ame­lyekből lövöldözés hangzik? (Helyeslés.) Ne lövöldözzünk magyar a ma­gyarra. Drótsövények, lövészárkok ne legyenek a magyar társadalom­ban. (Viharos éljenzés.) Ez a nagy magyar unió gondolata, amelyet én meghirdetni kívánok gyenge mécsesem lángjánál a gránitóriás lábainál, az én magyar nemzetem felé. Az ünnepi beszédért Berzeviczy Albert mondott köszönetet. ____ „Isten tisztessége, a nemzet szabadsága“ — Az Est tudósítójától — ~A Bethlen Gábor Szövetség, a Ma­gyar Kálvin Szövetség és az Országos Luther Szövetség vasárnap este hat órakor ünnepelte a vigadóban a refor­máció évfordulóját. A Vigadó nem tudta befogadni a hatalmas számú ér­deklődőket, a ja*sw* Gróf Ráday Gedeon nyitotta meg az ünnepséget. Hangsúlyozta, hogy a mai ünnepséget ne zavarja semminemű di­­szonancia. A magyar protestantizmus nem akar támadni, hanem egymást igaz keresztény szeretettel akarja tá­mogatni. Utána Ohlemüller Gerhardt, a pro­testantizmus védelmére alakult világ­­szövetség főtitkára mondott német­nyelvű beszédet, majd dr. Baltazár Dezső református püspök emelkedett szólásra. A közönség hatalmas taps­­viharral üdvözölte a püspököt. — Itt nem átalakításról, nem meg­­másításról van szó, — mondotta Balta­zár püspök — hanem igazi újjászüle­tésről. A reformáció­­újjáteremtette­­ój gazdasági, az erkölcsi, a szellemi éle­tet, a reformáció a régi szavakba új isteni tartalmat adott. A reformáció tehát: a lélek, az él­et kérdése, az igazi a bibliai kereszténység. Felidézte ezután Bethlen Gábor fe­jedelem emlékét, aki saját állítása sze­rint huszonhatszor olvasta el a­ bibliát és ez irányította szellemét. Negyven­négy csatában diadalmaskodott Beth­len Gábor, de még diadalmas csatái után is a felekezetek közti viszonyt a béke jegyében igazsággal igyekezett biztosítani. Vele szemben éles ellentét az ő kortársának, Pázmány Péternek az élete. A mi jelszavunk ugyanaz, ami Bethlen Gáboré: Isten tisztessége, a nemzet szabadsága. Rossz modora miatt elbocsátották az ügyészségről Suhajda Ferencet —­­Az Est tudósítójától — Hetek óta beszélnek a budapesti büntetőtörvényszék folyosóján ar­ról, hogy Sztrache Gusztáv a buda­pesti királyi ügyészség elnöke el­bocsátotta állásából Suhajda Fe­renc ideiglenes ügyészségi napi­díjast. Suhajda Ferenc neve akkor vált ismeretessé, amikor feljelen­tette dr. Lévai Tibor ügyvédet, hogy őt kétmillió koronával akta­­lopásra akarta csábítani. A hírek dacára Suhajda Ferenc máig dolgozott az ügyészségi ikta­tóban. Ma azonban Suhajda Fe­renc már nem ment be hivatalába, íróasztalánál más ügyészségi hi­vatalnok ül, elbocsátása tehát úgy­látszik, a mai napon vált végérvé­nyessé. Érdeklődtün, hogy tulaj­donképpen mi indította Sztrache ügyészségi elnököt Suhajda Fe­renc elbocsátására ? Megtudtuk, hogy Suhajda rendkívül fegyelme­zetlenül viselkedett közvetlen fel­jebbvalóival szemben. Olyan fen­tlé j­ázó magatar­tsát tanúsított,­ annyira bízott állítólagos magas­, összeköttetéseiben, hogy már­ nem­­ lehetett vele bízni, öszeférhetetlen természete állandóan kellemetlen incidensekre adott okot. Az ügyész­ségen hangoztatják, hogy Suhajda Ferencet tisztán és kizárólag rossz modora miatt bocsátották el az modora miatt. Reinhardt Miksát ünneplik a leghíresebb igazgatók és színészek Tristan Bernard feltűnő beszédet mondott a francia-német barátkozásról Berlin, november 2 (Az Est külön tudósítójától) A Deutsches Theater színpadán fényes ünnep keretében ülték meg Reinhardt Miksa színpadi működé­s­ének negyedszázados jubileumát. Becher porosz közoktatási mi­niszter mondta az ünnepi beszédet, majd Böss berlini főpolgármester. Gerhardt Hauptmann, Tristan Ber­nard francia író, Devries hollandi színész. Alfred Kerr, a berlini rendőrfőnök, Krestinski orosz szovjet nagykövet, a cseh-szlovák követ váltotta fel egymást az üd­vözlők sorában. Stanislavszki kö­szöntő beszédében jelentette, hogy a moszkvai művészszínház a jubi­lánst dísztagjává választotta. Még felolvasták a világ minden részé­ből érkezett gratuláló sürgönyöket­­és leveleket, Hollywood művész­­telepének sok száz aláírással el­látott gratulációját s mindez any­­nyira meghatotta Reinhardtot, hogy többször könnyekre fakadt. Tristan Bernard üdvözlő be­széde poitikai térre is átcsapott s azt fejtegette, hogy milyen nagy érdemei vannak Reinhardtnak a német-francia közeledés körül és a két művésznép nagy kultúrmunká­­ját csak az zavarta meg idáig, hogy szomszédok. Bárha okos és jó szomszédok len­nének ezentúl, akiktől a világ kultúrája még olyan sokat vár­hat. A német színpadok nevében fel­iratot nyújtottak át Reinhardtnak, hogy a Színpadi Szövetség dísz­­elnökévé választotta, a színészek részéről Moissi, a színésznők nevé­ben pedig Eysoldt Gertrud üdvö­zölte Reinhardtot. A jubiláns szel­lemes beszédben válaszolt. Azon kezdte, hogy sehogy sem tudja be­letalálni magát a mostani szerep­be, könnyebb volna számára az a feladat, hogy erre a szerepre más valakit betanítson. Tristan Ber­­nardnak azt felelte, hogy szeren­csére Berlintől Párizsig ma már nincs messzebb az út, mint hálókocsin egy éjszaka nagy­­ kényelemben, holott még nemrégen, olyan nagyon messze esett egymástól Berlin és Párizs. Ez a helyi Schlesinger és Társa zsák- és pony­vakereskedő cég részére van fentartva

Next