Az Est, 1927. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

4. oldal Béla­i manipulációiban részt vett, a rendőrség teljesen tisztában van. Megállapították, hogy hol és mi­kor próbálták újra és újra elhe­­lyezni ilyen váltókat. Érdekes, hogy minden egyes alkalommal u­gyanazt a trükköt használták. Erdélyi Béla mindig mint köz­­mövetítő szerteprílt. Bem­­un­atta d­rósi barátját és tekintettel arra, hogy ilyen előkelő emberről van szó, az érték­pap­írke­res­ked­ő szavát vette,­­hogy az ügyüket a legnagyobb diszkrécióval kezelik. Az érték­­■papírkereskedők a legutóbbi na­pokig megtartották szavukat és s­em­ jelentkeztek a rendőrségen azért, mert azt gondolták, hogy a fiatalember, aki Erdélyi Béla barátjaként mutatkozott be, csak­ugyan az előkelő grófi családhoz tartozik. Erdélyi Béla a váltókra sokkal magasabb kamatot ígért, mint ahogyan az a kereskedelmi életben szokásosadó kikötötte, hogy a vál­tókat nem óvatolhatják, nem sür­getik a dolgot, hiszen a lejáratkor úgy is a teljes összeggel pontosan kifizeti. Ez az utolsó vakmerő trükkje Erdélyi Bélának nem si­került. A váltókat egyik értékpa­­nmrkereskedő sem fogadta el, bár azokon a­ legkitűnőbb nevek szere­peltek, den biztonságban mozgatta figu­ráit.­­A rendőrségen már tudják az összes fiatal ful­­v bér nevét, de a nyomozás érdekében egyelőre még titkolják. Amidőn a főkapitányság ezeket a dolgokat megállapította, a de­tektívek azonnal a fiatalemberek lakására siettek, hogy előállítsák őket a főkapitányságra. Azonban meglepetés érte­­ a detektíveket. Ugyanis arról értesültek, hogy a fiatalemberek pár nappal azelőtt eltávoztak lakásukról és mindez­­ideig semmi éles jelt nem­­ adtak magukról. A detektívek dr. Szrubián rsegidőrt­anácsosn­ak bejelentették, hogy a­ fiatalemberek minden bi­zonnyal megszöktek. A főkapitányságon Szrubián rendőrtanácsos, aki a Forgács Anna-ügyben a nyomozást vezeti, azonnal értesítette a történtekről az ügyészséget és még aznap elfogatóparancsot bocsátottak ki az összes fiatalember ellen. A detektívek jelentéséből a főka­pitányságon megállapították, hogy a fiatalemberek aznap szöktek meg Budapestről, amikor kipattant, hogy dr. Erdélyi Béláné Forgács Annát szerencsétlenség érte és a szerencsétlenség után a negyedik napon meghalt. Az ál­mágnások külföldre szöktek Fölkeresték a detektívek a fiatal­emberek szüleit és budapesti hozzá­tartozóikat és a következő, nagyon érdekes megállapítást tették: A fiatalemberek egy- és ugyan­azon a napon utaztak el Budapest­ről, hozzátartozóiknak és szüleik­nek mindegyikük azt az ürügyet hozta fel, hogy egy olaszországi nagy­vállalatnál alkamazást kap­tak. A fiatalemberek szülei még örültek a fiuk szerecséjének és ter­mészetesnek találták a sürgős uta­zást. A detektívek megállapították azt is, hogy a fiatalembereknek kész útlevelük volt, hiszen az utóbbi időben Erdélyi Béláék talpa alatt már olyan tüzes volt a föld és olyan­­közel állott a hamis váltók ügyének a kipattanása, hogy az út­levélre minden körülmény között mindegyi­küknek szüksége volt. Megál­apították, hogy a fiatalembe­rek elutazás előtt az egyik barátjuk lakásán találkoztak. Itt határozták el, hogy megszöknek Budapestről. A fiatalemberek már akkor meg­szöktek Budapestről, amikor még a nyilvánosság nem is értesült ar­ról, hogy Erdélyi Bélát milyen szörnyű bűnnel vádolják. Nem va­lószínűtlen az a feltevés, hogy Er­délyi barátai már a rendőrségi nyomozás előtt tudták, hogy mi történt tulajdonképpen Millstatt­­ban. Ezután az a kérdés foglalkoztat­ta a rendőrséget, hogy a fiatalem­berek honnan szerezhettek pénzt. Erdélyi Béla elutazása előtt nem adhatott társaságának pénzt, még­pedig azért, mert magának is csak szűkén volt. A nyomozás megállapította, hogy az elutazáshoz szükséges pénzt a banda egyik tagja szedte össze szü­leitől, rokonaitól és ismerőseitől. A főkapitányságon az a feltevés ala­kult ki, hogy a fiatalemberek Hamburgiba utaztak és onnan igyekeznek Amerikába jutni. Ez a feltevés annál is valószínűbb­nek látszik, mert a főkapitányság­ra állítólag már érkeztek is jelen­tések, hogy a fiatalembereket Ham­burgban megtalálták. Igen fontos, hogy kézrekerüljenek, mert a rend­őrségen úgy gondolják, hogy előre tudtak arról, hogy mi készül Mill­­stattban, s­ esetleg közre is működ­tek a tragédiában. A hamis váltók a szerencsétlenség napján jártak le Erdélyi Béla ekkor utazott Mill­­tattba, Millstattból sürgönyözött bank­jába, hogy a váltókat ne óvatol­­tassák, mert lejáratkor pontosan kifizeti azokat. Ez a figyelmeztetés, teljesen fölösleges volt, hiszen a bank már akkor nagyon jól tudta, hogy a váltókat, ha még akarja sem óvatoltathatja. Augusztus 35-én jártak le Erdélyi Béla vál­tói, tehát abban az időben, amikor a szerencsétlenség történt. Ez vagy a véletlen borzalmas játéka egy emberélettel, vagy pe­dig, ami még borzalmasabb, egy szörnyű menekülés mindenáron, még egy élet árán is a büntetéstől. A mai napon a váltóhamisítás összes szerep­lőit megidézték a ren­dőrségre és dátum szerint igyekeznek meg­állapítani Erdélyi Béla életét az elutazás előtti napokban. Tekintet­tel arra, hogy ebben az ügyben közéleti szereplők nevei is kevered­tek, a rendőrség a lehető legna­gyobb diszkrécióval nyomoz a váltóhamisítások ügyében. A főkapitányságon az értékpa­pírkereskedő vallomása alapján a legszélesebb körű nyomozást indí­tották meg. Kiderült, hogy a be­jelentés minden tekintetben fedte a tényállást. A főkapitányság de­­tektívjei azonnal a budapesti nagy­bankba mentek, ahonnan a hamis váltókat bevitték a fő­kapitányságra. A váltókat Erdélyi Béla elé tették, és ekkor erre vonat­kozólag Erdélyi részletes vallomást tett. A vallo­más egy egész bűnszövetkezet lán­colatára derített világosságot. Előkelő ifjak bűnszövetkezete Megállapították azt, hogy Er­délyi Béla nem egyedül és nem­csak egyik barátjával hajtotta vég­re a példátlanul vakmerő szélhá­mosságok sorozatát, hanem egy egész bűnszövetkezet állott a ren­delkezésére. Ez a bűnszövetkezet három-négy fiatalemberből állott, akik feltétlenül engedelmeskedtek, bármilyen parancsot is adott ne­kik. A fiatalemberek rendkívül jól öltözködtek, különben is majdnem mindegyik ismert és előkelő bu­dapesti család tagjai. A fiatalem­berek állandóan ismert közéleti szereplők nevében mutatkoztak be. Erdélyi Béla a háttérben ma­radt. Olyan biztos volt a fellépé­sük és olyan kitűnő modoruk volt, olyan elegánsan öltözködtek, hogy senki se fogott gyanút és nem is érdeklődött, hogy a fiatalemberek azok-e, akiknek tényleg mondják­­magukat? Erdélyi Béla a háttér­ Ú­züst Csütörtök, 1927. szeptember 1. Bécsi értéktőzsde Bécs, augusztus 31 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Osztrák Hitel 66.5, Magyar Hitel 114.6, Ál­lam­vasút 35.5, Délivasút 19.3, Rima 164, Salgó 107.75, Osztrák Hof­­herr 10.95, Magyar Hofherr 24.9, Iléli elsőbbségi 78.3, Krupp 24.5, Alpesi 46.8 Kosztka István előtt kihirdették a jogerős ítéletet Nyomban megkezdte háromévi fegyházbüntetését a Az Est tudósítójától . Ismeretes, hogy Kosztka István egy féltékenységi jelenet után a Rökk Szilárd uccában agyonlőtte Valérián Zsigmond alezredest. Kosztkát nyomban letartóztat­ták s szándékos emberölés bün­tette címén megindították ellene az eljárást- 1924 októberétől 1925 júliusáig volt Kosztka István vizs­gálati fogságban s ekkor egészségi okokból szabadlábra helyezték. A­ büntetőtörvényszék a megtar­tott főtárgyalás után négyévi fegyházbüntetésre ítélte el Koszt­kát. Ezt az ítéletet a tábla meg­­változtatta, s Kosztka István bün­tetését kétévi fegyházra szállítot­ta le. A tábla ítélete ellen bejelen­tett semmiségi panaszok folytán a királyi kúriára került az ügy, amely a tábla­ ítéletét megsemmi­sítette s Kosztka Istvánt három­évi fegyházbüntetésre ítélte el. A büntetőtörvényszék Méhes taná­csa ma hirdette ki Kosztka István előtt a kúria jogerős ítéletét. Az ítélet kihirdetése után Kosztka Istvánt a fogházőr levezette a feg­y­házba. Löbe birodalmi gyűlési elnök nyilatkozata Párizsban Németország csak békés határmódosításra törekszik Keleten Párizs, augusztus 31 (Az Est külön tudósítójától) Az interparlamentáris konferen­cia berekesztése alkalmából a Fe­lit Párisién meginterjúolta Löbe német birodalmi gyűlési elnököt a német-francia viszonyról és a né­met birodalmi külpolitika problé­máiról. Löbe elnök azt mondta, hogy a német-francia viszonynak szorosabbra fűzése céljából az első lépés a német-francia kereske­delmi szerződés megkötése volt, ami szerencsésen sikerült. Most el kell következnie a Rajna-tarto­­mány teljes kiürítésének és ha majd Franciaország és a német birodalom ott fog tartani, hogy nincs mit követelniük egymástól, akkor közösen láthatnak hozzá nemzetközi új feladataik megoldá­sához. A francia hírlapírónak arra a kérdésére, hogy miképpen véleke­dik a német birodalmi gyűlés el­nöke Németország keleti határai felől, azt válaszolta Löbe, hogy té­vedés azt hinni Franciaországban a németekről, mintha nekik a ke­leti határ volna minden gondola­tuk és a legnagyobb gondjuk. Annyi bizonyos, hogy Németor­szág a locarnói egyezményben nem ismerte el véglegeseknek és jogo­saknak a keleti határokat és hogy a német­ közvélemény egyhangúan követeli a keleti határok módosí­tását, de nincs senki, aki ne békés úton, a Népszövetség segítsé­gével akarná a módosítást, ameddig pedig ez nem lehetsé­ges, addig ezt a kérdést egyelő­re félre kell tenni. Megjegyezte Löbe, hogy a maga részéről csak örvendene annak, ha a német-francia kereskedelmi szer­ződést most lengyel-német kereske­delmi szerződés követné. Arra a kérdésre, hogy mi a vé­leménye Németország és Ausztria, csatlakozásáról, azt felelte Löbe, hogy híve ennek a tervnek, de Ausztria csatlakozása éppen úgy, mint a német keleti határ reví­ziója, csak békés úton történhetik. (L. Sz.) Minjuveke­ 1921-28. tanévre már most előjeg­yezhd M­EST könyvkereskedéseiben. VII. kerület, Erzsébet körút 18—20, V. kerület, Vilmos császár út 14. sz. felelén előjegyzéseket is elfogadunk! Csauig Hal Seh úton van Európába Párizs, augusztus 31 (Az Est külön tudósítójától) A Petit Párisien jelenti H011- kongból, hogy a Chenoveaux fran­cia­ személyszállító gőzös utasai között egy titokzatos kínai volt. A hajó, amely Sanghajból indult el, francia kikötőbe van irányítva. Az utasok azt hiszik, hogy a titok­zatos kínai nem más, mint Csana Kai Sek volt hadvezér, aki Euró­pába utazik. (L. St.) ^.vv^vwiAtTi^wvvvywvvvvvvfi Minden külön értesítés helyett! Fájó szívvel jelentjük, hogy szemünk fénye, i i­dőn szeretett jóságos édesanyánk a legjobb anya, anyós, nagyanya, dédnagyanya­­ és rokon, áldásos életének 83. évében, hosszú­­ szenvedés után, csöndesen elhúnyt. Drága halottunkat ez év szeptember he­­lyén,­­ csütörtökön délután 3 órakor a rákoskeresztúri izraelita temető halottasházából kísérjük utolsó­­ útjára. Huppert Lipót, Reiter A. Ferencné szül. Huppert Etelka, Huppert Izsó, Lukács I Vilmosné szül. Huppert Leonora, Huppert József, Huppert Hugó, Huppert Ernő gyermekei. Huppert Lipótné szül. Klein Jolán, Reiter I­I. Ferenc, Huppert Izsóné szül. Ungár Jolán, Lukács Vilmos, Huppert Józsefné­­ szül. Frankl Juliska, Huppert Kugóné szül. Engel Gizella, Huppert Ernőné született Fleischmann Jolán menyei és vejei. Reiter László, Bonta Ármandné sz. Reiter Elly, Stern Frigyesné szül. Reiter Ivy, Huppert György, Huppert Klára, Huppert Kató, Huppert Zsuzsi, Huppert István, Huppert János, Huppert Péter, Huppert Iván unokái. Bonta Armand, Stern Frigyes dédvejei. Bonta Gábor, Stern Évi, Bonta Panni dédunokái. Liptai Illés sógora. Emléke örökké élni fog szívünkben !

Next