Az Est, 1928. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2. oldal. és az Isten után való vágyódást ápol­nunk. Mert az öntözés nélkül elsorvad a fiatal palánta és megdermed a csírázó lélek. Serdültebb korban nem könnyű dolog azután hat a kallódó, elrejtőzött Isteni szikrát a lélekben ismét életre kelteni. Mi francia katolikus írók és katonák — És mégis, mégis, a vallás él és élőbb az emberi lélekben, mint va­laha! ... — A filozófiai iskolák, a számos misztikus tendenciájú népboldogítók minden szónál jobban bizonyítják, milyen szerelmesen vágyó­dik az emberi lélek az is­t­e­n­­ felé, a felemelkedésre és mily nyug­talanul keresi­ az utat egy magasabb morál és ennek törvényei felé. —, Egy­­humanista, laikus idealizmus ideig-óráig vigasztalást hozhat az em­beri lélek számára, kielégítheti annak vágyódásait. De mindig és első­sorban a vallás kiárad­ás, amely az élet alapját adhatja. Minden más spekulációba belezavarodik a lélek és minden más spekulációról előbb­­utóbb kiderül, milyen omlandók, mi­lyen mulandók az alapjai. — Mi sem bizonyítja ezt az új vallá­sos renesszánszot jobban, mint a vallá­sos szellem hódítása éppen a szellemi elite soraiban. Mintegy húsz évvel ezelőtt alig volt hivő kato­likus író Franciaországban, az egy André Basineu kívül. Most azonban légiókra megy a szá­­m­u­k, különösen a fiatalok között, akik mind hivő és vallást gyako­r­­ló katolikusok. Sőt, a vallás harcos katonái. — De nemcsak a fiatalok közt, az öregek sorában is. Hogy csak a világ-Pinlítamii '• B­a­u­d­r­­­a­r­t, Abbé 13­r­e­m­o­n­t, Pierre De La Gor­c­e, Paul 13 B­h­r­g­e­t, Henri Bordeau­x, Louis B­e­rtra­n­d, Louis M­a­d­e­l­a­i­n­e, valamennyien a katolikus gondolat harcos halhatatlan­jai. De folytathatnám a felsorolást Franciaország nagyjai között. Foed marasall, Franchet d'Esperay, L­i­a­u­t­e­y, F­a­y­o­l marsallok, azután Gouraud tábornok, Párizs kormány­zója, valamennyien h­­i­v­ő k­a­to­li­k­u­s­o­k. És hogy az enste tömegekre is­, hat, mutatja, hogy C­a­s­t­e­l­n­a­u ge­nerális vezetése alatt csoportosult kato­likus választók ligája ma közel két és félmillió választót egye­­s­í­t, akiknek legutóbbi, a l­retagneban tartott gyűlésén több mint százez­ren vettek részt. Általános nagy vigasztalás — Az elmúlt napokban tartották a francia katolikus írók nagyhetüket, amelyen magam elnököltem. A kato­likus gondolat hatalmas és boldog se­regszemléje volt ez. — Az Egyház tehát me­g­t­a­r­­totta régi nagy befolyását az emberi lélekre. És az egyéni vigasztalás mellett sohasem feledkezik meg arról hogy az általános nagy vigasztalás Európa megpróbálta­­tott nemzetei számára szintén feladatai közé tartozik és erről sohasem mon­dott le. — Az egyház szerepei között mindig ott volt a vigasztalás nagy feladata, a kiengesztelődés gondolata és a béke megvalósítása. Hogyha igéit jobban megszívlelték volna a népek, egész korunk története máskép­pen alakult volna. De az Egyház nem csügged. Ismét nekilát a­s szívós, mindennapi munkának, a béke (fe­le,­­­és­zek békéje) között én magam is ápolom az érint­kezést külföldi testvéreimmel- Így pél­dául baráti viszonyban vol­­t­a­m a m­­e­g b­o­l­d­o­g­u 11 Cser­­noch kardinális, esztergomi hercegprímással, akivel több­­ízben személyesen is találkoztam. Leg­utóbb a csikágói eucharisztikus kon­gresszusról hazatérve, többször voltunk együtt, hosszú őrült hosszat beszélge­tésben elmerülve. Egyházunk ügyeiről, amely mindkettőnk lelkét foglalkoz­tatta, — Franciaország és a Vati­­kán viszonyáról inkább a Szent Atya párizsi helytartója, a Szent Szék nunciusa volna hivatva nyilatkozni, de én a magam részéről, nagy általános­. Ezért hát hittel és reménységgel tele, boldogan küldöm leg­jobb kívánságaimat az új e­s­z­t­e­n­d­őr­e Közé­p-E­u­r­ó­p­a és Magyarország népeinek, kí­vánságomat az igazi béke eljövetelére a nemzetek kö­zött, annak a békének az eljövete­lére, amelyet Krisztus hozott a világ számára és amelynek megvalósítására és feltételeinek meg­teremtésére, egyedül az Egyház képes. Ezeket mondotta Dubois kardi­nális, Párizs érseke karácsony es­téjén, üzenetképpen Magyarország népe számára. jogban megállapíthatom, hogy ez a v­i­­szony javulóban van és a fejlő­dés útján jó irányban halad. — Nem akarok a prognózisok vesze­delmes területére merészkedni, de úgy látom, hogy minden okunk megvan arra a hitre, hogy az Egyház meg­tartja és meg fogja tartani azt­­­ nemes szerepét, amely megilleti az emberi szellem és gondo­lat irányításában és vezetésében. Az Egyház, amint ez a múltban is tradí­ciója volt, kétségtelenül a jövőben is megtesz minden tőle telhetőt a lelkek megbékítésére, a világ népeinek békéjéért, az isteni b­éke m­e­g­­valósítására. Ezután Delabare fővikárius út útján átadatta az üdvözlő üzenet szövegét Serédi esztergomi her­cegprímás beiktatása alkalmára, amelyet a Pesti Napló karácsonyi száma közölt. Üzenet Magyarországnak A fenti audiencia és interjú be­mutatott szövegét pedig őeminen­eiá­ta aláírásával megerősítette. Mariu­­m összehívta a gyulafehérvár,, kongresszus? Vasárnap, 1928. január 1.

Next