Az Est, 1928. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
. oldal. Maniuék szent iiÉis®rűt indítanak Bratianuék ellen Fogarasban lesz a második nagygyűlés Bukarest, január 31 (Az Est külön tudósítójától) A nemzeti parasztpárt a jövő vasárnap tartja második nagy népgyűlését, amelyújabb roham lesz a Bratiana-kormány megbuktatására. Ezt a népgyűlést a parasztpárt az erdélyi Fogaras városába hívta össze, amelynek képviselője, Dobrescu Aurél, manifesztumot intézett a választóközönséghez. Azt hangoztatja, hogy a nemzeti parasztpárt szent háborút indított, a zsarnokság ellen, nemcsak férfiaknak, hanem aszszonyoknak és gyermekeknek is ott kell lenniök a népgyűlésen. Isten meg fogja segíteni az igazságos ügyet. (C. C.) ■AM STRESEMANN NÉMET KÜLÜGYMINISZTER nagy külügyi expozéban sürgette a Rajnavidék kiürítését. NAÍG TÁBORNAGY, a világháború egyik nagy angol vezére, 67 éves korában meghalt. 1915-től 1918-ig ő volt a kontinensen működő hadsereg főparancsnoka. Halálát szívszélhüdés okozta. LOVÁVAL EGYÜTT PÁRIZSBÓL LONDONBA REPÜLT Betty Rand amerikai műlovarnő. A repülőgépkét óra alatt ért Londonba, ahol a ló a legnagyobb nyugalommal szállt ki a repülőgépből. ELPUSZTULT HERO, az állatkert hutai bölénybikáia, Oltógyok,orgyui- 1 adás okozta kimúlását. Most már csak et európai származású, bölénye van az állatkertnek és ez pontosan hetedrész© az egész világ európai bölényállományának. SERÉI! JUSZTINIÁN HERCEGPRÍMÁS dr. Walter Gyula választott püspököt, a székesfőkáptalan nagyprépostját, nevezte ki Esztergomban, Budapesten pedig dr. Mészáros János prelátus-kanonokot érseki helytartóvá. A VENDÉGLŐSÖK ÉS A KÁVÉSOK között már régóta dúl a harc, mert a vendéglősök azt kívánják, hogy a kávéházakban este ne szolgáljanak fel meleg ételeket. Hétfőn este újabb ülésre gyűltek össze a kávésok és a vendéglősök, de ez sem hozott eredményt. Ne kend be a pengőst higannyal! Két pápai diák kalandja Vápa, január 31 (Beküldött riport) Néhány nappal, ezelőtt a pápai kollégium igazgatójánál megjelent Hejneczky Árpád érdemes pápai pékmester egy rendőr kíséretében. A székmester az igazgató íróasztalára két egypengőst tett le. ’ — Kérem szépen igazgató úr — kezdte panaszolni Hajnóczka Árpád — esteit hamis pengősök és ezt a két hamis pénzt az ön intézetének két VII. osztályos növendéke adta lel üzletemben. Képzelhető a régi, híres kollégium igazgatójának a meglepetése. Alaposan megvizsgálták a két hamis egypengést és megállapították, hogy azok meglehetősen sikerült hamisítványok, de két igen feltűnő ismertető jelük van. Először is általában nincsen csengésük, másodszor a színük egészen rossz. Egyik hamispengős olyan fényes mint a bádog, a másik pedig egészen fehér volt mint a gipsz. A két hamis egypengést a pékmester ezután beszolgáltatta a pápai rendőrségre, ahol azonnal megindították a nyomozást. Hajnóczky Árpád, amikor feljelentését a rendőrségen megtette, pontos személyleírást adott arról a két diákról, aki a két hamis pengőssel uzsonnát vásárolt üzletében. Rövid nyomozás után megállapították, hogy a hamispengősöket forgalomba hozó diák B. A. és K. N. E. VIII. osztályos tanulók voltak. A további nyomozás során azután kiderült, hogy a hamisnak vélt pengősök nem is hamisak. A diákok ugyanis a VII.osztályban a fizikaórán azt'tanulták, hogy' a higany oldja az ezüstöt. A diákok erre a fizikaóra után az osztályban található ezüst pengőket higannyal kenték be, a pengősök így gyönyörű fényesek lettek, azonban súlyban nyertek és , így csengésüket elvesztették. Később néhányan megtisztították pengőiket, de mivel a pengők felületét a higany kimarta, az így bekent pengők nem nyerték vissza eredeti fényüket, hanem halványszürke, teljesen tompa színt kaptak. A pápai rendőrség ezek után megszüntette a nyomozást. Az igazgató pedig boldogan lélegzett fel, hogy a régi híres pápai kollégiumban mégsincsenek pengőhamisító diákok. K. Z. Lukács Oszkár férje úgy a maga, mint a Jójózsika fiacskája, özv.Brsusz Sámuelné édesanyja, Bíró Andor és neje Sterniberg Irma, s bátyja és sógornője, valamint a rokonság nevében fájdalomtól lesújtva jelentik, hogy„ a ri-jongóan szeretetett hitves, a csodálatosan gyengéd anya, leány, testvér és rokon Lukács Oszkárné szül. Breusz austea élete 36-ik, ideálisan boldog házasságának 7-ik f . évében, hosszas szenvedés után visszaadta I I nemes lelkét a Mindenhatónak. Drága testét szerdán, Irén délután,és4 órakor is a rákoskeresztúri,izraelita temetőben adjuk át kt az anyaföldnek. Lelke közöttünk maradt amíg csak élünk ! Közgazdasági írta: Vázsonyi Jenő, a MÁV'volt elnöke' Szakiértők és érdekeltek törik a fecniket, hogy amilyen legyen az állami és fővárosi beruházások sorrendje. Különösen a közlekedésügy terén nagy a zavar, hogy milyen legyen a sorrend. Mást akarnak a gyárak, mást a hozzáértők és mást akar a közönség. Mindegyik jót akar. De milyen legyen a sorrend? Előbb töltsük-e fel a lágymányosi tavat? Vagy előbb építsük-e meg a Dumáiddal? Előbbszereljen-e fel a MÁV átmenőlégféket a tehervonatokra,? Vagy előbb szaporítsa-e a kocsiparkjá? Előbb építse-e meg a Trianonmiatt szükségessé váló segédvonalakat? Előbb elektrikáljuk-e a. biegynshailmi vonalat? Előbb kihelyezzük-e pályaudvarokat, felszabadítva értékes nagy területeket? Hozzáfogjunk-e a. fővárosi földalatti gyors vasúthoz? stb., stb. * ■ A sorrend milyeni legyen? Bizonyára megfér a teendők között, ha meg van, hozzá az anyagi jelentőségi több is eg uniós mellett. De tudja Isten, úgy érezem, hogy ebben a pillanatban két kis fiú jajkiáltás dönti el a vitát. A főváros utcaszintjét keresztező gyors vonat kerekei alól felhangzó halál kiáltás, szakértői véleményt, amely megfellebbezhetetlenül dönti el a kérdést. Minden beruházási programpont között a legsürgősebb a hibárrprovmák eltüntetése. A munkások és a munkaadók közelebb hozása egymáshoz, az úgynevezett munkaközösség - megteremtése indult meg Angliában az új esztendőben. Már a bányászok emlékezetes nagy sztrájkja után, amely nem kevesebb, mint 500 millió font veszteséget jelentett az angol közgazdaság számára, felmerülta munkaközösség 1. gondolata, amely arra volna hivatva, hogy a munkások szakszervezeti tanácsa és az ipar vezetői között állandóbb kapcsolatot teremtsen. Sir Alfred Mond alsóházi tag és nagyiparos, valamint Sir Jessiah Stamps az ismert nevű vasútigazgató állnak a a munkaadók élén és a® ipari, bányászati, vasúti, hajózási vállalatok, bankok, biztosító társaságok legtöbbje már csatlakozását jelentette ki a kezdeményezett munkaközösséghez. A munkás vezérek is, egy-két politikustól eltekintve, szívesen foglalkoznak a közeledés gondolatával és úgy látszik, nincs messze az idő, hogy Angliában közös tanácsban ülnek le majd a munkások és a munkaadók. Ennek amunkaközösség.-nek nemcsak a viszályok esetén volna hivatása, de egyben sikerrel járulhatnak hozzá a racionalizálás és a többi emelés megvalósulásához. A saját kárukon, de különösen a német eredmények példáján felismerték az angolok az ipari béke és megértés jelentőségét. Csak a munkások és munkaadók megértő együttműködése eredményezhette Németországban,hogy a Felső-Sziléziában, Lotharingiában és a Saarvidéken szenvedett csonkítások ellenére is, a 1913. évi 0.98 millió tonna helyett 1927-ben 1,35 millió tonnára rúgott a havonkénti nyersacéltermelés. Azt a nagy közeledést, amely Németországban a háború elvesztése után a munkás és a munkaadó közt végbement, szeretné utánozni Anglia. Sir Alfred Mond tervét tehát örömmel karolta fel a nagyvállalatok közül 159 és a munkások sem idegenkednek az emberbarát hírében álló exminiszter kezdeményezésétől. A közgazdasági pesszimisták azonban nem hiszik azt, hogy olyan összekovácsoló hatása lehetne Sir Alfred Mond ötletének, mint amilyen egybeforrasztó volt, a legyőzetés hazafias pillanata. Reméljük, hogy ezúttal tévednek a pesszimisták és ennek a tervnek nem lesz ugyanaz a sorsa, mint Sir Alfred Mond egy másik elgondolásának, amidőn a munkanélküliséget akként akarta megoldani, hogy a munkanélkülieknek járó segély egy részét prémium gyanánt azoknak a munkaadóknak szánta, akik a munkásaik számát szaporítják. Ideális volt a terv: a munkanélküliség és a többtermelés összekapcsolása. Ámde testet nem öltött soha. Pedig ebben az időben még aktív miniszter volt a derék Sir Alfred Mond. Elég szigorú kritikát mondott a, szövetkezetekről az a politikus, aki az egységespárti értekezleten a szövetkezeteknek nyújtott állami hitelek ügyét eleven színekkel a közönség elé tárta. De ennél a kritikánál még sokkal szigorúbb az a bírálat, amelyaz Orge gróf Károlyi Sándor emléklakomáján hangzott el, amidőn az ünnepi szónok síkra szállván azért az erkölcsért, amelyet gróf Károlyi Sándor képviselt, , kijelenti, hogy »nem elég megalkotni a szövetkezetek kereteit, hanem meg is kell tölteni a kereteket önzetlenséggel, puritán szellemmel, morális tartalommal . A legszigorúb kritika azonban mégis az a cégbírósági határozat, amely kifogásolta az egyik köztisztviselői szövetkezet vezetőségének azt az eljárását, amely lehetővé tette, hogy egyesek több ezer üzletrészt szerezhessenek és több száz, vagy ezer szavazati jogot gyakorolhassanak és ezáltal nagyrészt uralkodva a közgyűlésen, a kölcsönös és közös üzletkezelést lehetetlenné tegyék. A szigorú, szigorúbb és legszigorúbb kritika után áhítattal várja, a közönség a. a kritikákból levont tanulságokat. Mintha némi ellentmondás volnít abban, hogy egyrészt hivatalosan, is hangoztatják, hogy készül a kartelkinövések ellen a kartellörvény, másrészt külön törvényjavaslat kerül, a Ház elé, amely a gyufakartelt bástyázza körül védelmi vonalakkal az esetleges versenyeken.Mintha ellentmondás volna abban, hogy az egyik oldalon azt állítják: a nemzetközi gyufatröszt ellen készülta javaslat, a másik részen pedig azt erősítgetik, hogy a hazai gyufaipar már jórészt a nemzetközi gyufatröszt birtokában van. A külföldi kartellörvények és a rendeletek többek között azt a célt is szolgálják, hogy lehetővé tegyék a karteltagoknak— indokolt esetben —r a kartélből való kilépést. Mintha kissé eltérne a magyar gyufakartes törvény a külföldi példaadástól? Mintha az új gyárak létesülésének megnehezítése túlságosan körülláncolná, a magánmonopólium érdekeit? Nincsen ellentmondás abban, hogy az állam hatalmi eszközeivel védjük a 'magánmonopóliumot? Nem kivánatosabb-e akkor inkább maga az állami, monopólium? Vagy: pedig nem nyújt-e több előnyt ,a Poincare rendszere: as. állami' gyufamonopólium bérbeadása? Az állami monopóliumok bérbeadása, kétségtelenül kissé balkánízű, de azért abban az alakban, amelyet Poincaré választott, mégis rokonszenvesebb, mint a teljesen ingyenes magán-monopólium, mert nem kevesbb mint .S’Ó, mondd, nyolcvan millió dollár kauciót ajánlottak fel Franciaországnak a gyufa monopólium bérletéért. A legolcsóbb kölcsönszerzésnek ez a módja nem megvetendő. Sőt úgy véljük, utánzásra is érdemes, mert szembetűnőleg gazdaságosabb, mint például az áruvásárlási kényszerrel egybekötött Talbot-hitel. Szerda, 1928. február 1. Michel bélyegkatalógus 1028 Európ* kötet...........................P 7-50 mfflffvnnnm» Tej»g«re»S*iH kötet..10.S0 i **®a®sp Egygebelve.............................p.14,40 ! Kaphatók Az E*^ könyvkereskedéseiben, VII. ker., Erzsébet körút 18-20. V. ker . Vilmos császár út 14