Az Est, 1928. március (19. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
Csütörtök, 1926 március / Chamberlain lesz a szentgotthárdi ügy előadója a Népszövetségben Párizs, február 29 (Az Est külön tudósításától) A Chicago Tribune Itteni lapjának táviratoztak Londonból, hogy Chamberlain külügyminiszter a legkínosabb helyzetben van a Népszövetséggel szemben Mussolini erélyes fellépése miatt. Az olasz diktátor értesítette Chamberlain, hogy Olaszország népszövetségi képviselője a tanács előtt a leghatározottabban Magyaroszág mellett foglal állást a szentgotthárdi fegyverszállítás ügyében, és ez annál kínosabb Chamberlainre nézve, mert ennek a kérdésnek ő lesz az előadója a Népszövetség tanácsában. Ilyen körülmények között nem remélheti , h a ni be ra i n, hogy a szentgotthárdi esetben a nézeteltéréseket sikerül valamilyen tétentszetes formulával megoldani. Ami az olasz-osztrák konfliktust illeti, londoni diplomáciai körökben — mint a Chicago Trbone londoni tudósítója jelenti — szintén rendkívül kényes Chamberlain helyzete. Az angol külügyminiszter a legélesebben elítéli Mussolini eljárását, de a béke érdekében kénytelenségből arra intette az osztrák kormányt, hogy őrizze meg hidegvérét. (L. Sz.) Vita* interjú Jacques Seydoux*ital Szentgotthárdról A „magyarbarát“ francia politikus helyteleníti az elintézés némely mozzanatát il Popolo d'Italia éles cikke mellettünk és a kisantant ellen Párizs, február 29 (Az Est rendes tudósítóidtól) Jacques Seydoux, volt külügyminisztériumi igazgató, meghatalmazott miniszter, a hatalmas Banque de Paris et des Pays Bas egyik igazgatója, aki egyúttal a Pax külpolitikai hetilap főszerkesztője és a Petit Parisien-nek,a világ egyik legnagyobb napilapjának a vezércikkírója, nyilatkozott Az Est tudósítója előtt a szentgotthárdi ügyről. Seydoux eddig ebben a kérdésben még nem foglalt állást —bár erre több oldalról felkérték — s így nézetei, amelyek a napokban talán cikk formájában is megjelennek — kétszeres érdeklődésre tarthatnak számot. — Adja elő védekezését fiatalember, kiáltott ránk tréfásan Seydoux, amikor vasárnap délután a Pare Moncenu-val szemben fekvő gyönyörű lakásán meglátogattuk — ahol toló karosszékében ülve, kis fehér párnára fektetve érdekes fejét fogadta látogatásunkat. Majd komolyabb hangon a következőket mondotta: — Tudja, hogy tavaly nyár óta, amikor Magyarországról szóló s önöknél otthon olyan nagy feltűnést keltett cikkem megjelent, nem írtam cikket Magyarországról és pedig azért, mert vártam egy olyan kedvező alkalmat, amikor erről a szimpatikus országról csak jót írhatok. — Az alkalom Itt van, nem tudom azonban, hogy kommentárjaim mindenképpen tetszeni fognak-e Magyarországon. Azonban objektív vagyok, minden oldalról Információt kérek s ezért mondtam tréfásan az előbb: adja elő védekezését! — Miniszter úr, — válaszoltuk —védekezésre e ponton talán nincs szükség. A magyar kormány ez év január 5-ike óta a legnagyobb nyilvánosság előtt hirdette, — a hír a Petit Parisien-ben is megjelent — hogy amennyiben záros határidőn belül nem jelentkezik a régi gépfegyveralkatrészek küldője WWWWUWWWWWWWWW vagy a küldemény címzettje, a magyar hatóságok a hazai törvények és a nemzetközi jogszokások pontos tiszteletben tartása mellett a gépfegyvereket először hadicélokra használhatatlanná fogják tenni, másodszor pedig nyilvános árverésen el fogják adatni. — Ez rendben van, — válaszolt Seydoux, — azonban el kell ismernie, hogy a Népszövetségi Tanács elnökével szemben tanúsított magyar állásfoglalás éppen nem használt az önök érdekeinek. — Miniszter Úr, a magyar kormány a lefoglalt és eladott hadianyagot helyén hagyta — esetleges vizsgálatok céljaira. Eltekintve ettől, a kisantant-államoknak a Népszövetséghez intézett jegyzéke egyáltalában nem kérte az úgynevezett invesztinációs, kutató eljárás lefolytatását, hanem csupán felhívta a tanács figyelmét a határincidens körül történtekre. — Ez is rendben volna — válaszolt Seydoux — de viszont tény a gépfegyverek jelenléte a magyar területen, tehát tény az is, hogy a Magyarországot körülvevő államok nyugtalanságra találhatnak okot. Ha viszont nyugtalanságban tartják őket bizonyos események, nagyon nehezen nyerhetjük meg őket ama magasztos eszméknek, amelyek a népszövetségi paktumnak az általános lefegyverzésre vonatkozó szakaszaiban vannak. Én ugyanis nem kételkedem abban hogy egy napon élő valóság lesz a fegyverkezések korlátozása és a fegyverszállítások általános nemzetközi ellenőrzése. Ez talán egyelőre egy eszményi cél, de én ragaszkodom hozzá s ennek megvalósítása szempontjából nem írom alá a magyar kormánynak a Népszövetséggel szemben alkalmazott gesztusát. — Az én felfogásom szerint — folytatta Seydoux — tisztán Magyarország érdekeit tartva szem előtt — a leghelyesebb eljárás az lett volna, ha maga a magyar kormány kérte volna egy nemzetközi fórum, esetleg a Népszövetség részéről a pártatlan vizsgálatot, amelynek során igazolta volna, hogy az ügytől távol áll. Seydoux Magyarország barátja — Én a Népszövetséggel való harmonikus együttműködés híve vagyok, — folytatta Seydoux, — tehát az intézmény presztízsét mindenképpen fenn akarom tartani, e szempontból teszem tehát kritika tárgyává a magyar állásfoglalást. — Ne higgje egy pillanatig sem, hogy el vagyok ragadtatva a békeszerződések katonai természetű intézkedéseitől — s különösen áll ez Németországra vonatkozóan, — de viszont hiszem, hogy bizonyos idő múlva a többi államok, is el fognak indulni a reális lefegyverzés útján, egy olyan cél felé, amelynek érdekében minden államnak vállvetve kell dolgoznia. — Írja meg, hogy mi itt Franciaországban Magyarország igaz barátai vagyunk. — A múltkor Az Est-ben megjelent Interjúmat, amelyben azt hangoztattam, hogy egy békés revíziót Magyarország és a szomszédállamok között bizonyos idő elteltével Franciaország csak örömmel üdvözölne, mint egy békés fejlődés bázisát, egy belgrádi lap is átvette Az Fst-ből, olyanféle értelmezést adva kijelentésemnek, mintha én a rögtöni, feltételnélküli revízió híve volnék. A belgrádi hatóságok eljárást indítottak az illető lap ellen azzal az indokolással, hogy az ország érdekei ellen írott cikket vett át a külföldi sajtóból. Azután hozzám fordultak, s sok nehézségekkel sikerült megmagyarázni félremagyarázott szavaim értelmét, mire az illető lap ellen minden eljárást beszüntettek. — Látja, külföldön már egészen magyarbarát hírem van, — fejezte be mosolyogva a beszélgetést Seydoux. Megköszönve a beszélgetést, búcsúztunk. Seydoux gondolkozva hajtotta fejét a kis fehér párnára s elmélázva nézett ki a Pare Moncellara, melyben a kora tavaszi napon gyermekek seregei élvezték a napfényes délutánt. gyermekek, akik egy boldogabb korban élnek majd (g. a.) az igazi gépselyem! 3. oldal. „Aljas és gyalázatos“ ■* kisantanttámadásról ír a Popolo d’Italia Milánó, február 2 (Az Est külön tudósítójától) A Popolo d'Italia legutolsó számában Groteszk ugrándozás cím alatt római tudósítójának, Gaetano Polverelli országgyűlési képviselőnek egy cikkét közli, amely politikai körökben nagy hatást keltett. A legkevésbé sem hízelgő hangú cikket mindenütt úgy értelmezik, mint Olaszország végleges és határozott állásfoglalását a kisantant ellen, így nem lesz talán érdektelen a közleményt a maga teljes egészében megismerni. s Szentgotthárdon, a magyar hatóságok által lefoglalt gépfegyverek históriája óta, — mondja a cikk — a kisantant és a tőle elmaradhatatlan párizsi sajtó a legbotrányosabb támadásokat intézi Magyarország és rajta keresztül Olaszország ellen. Magyarország és Ausztria között a határállomáson lejátszódott jelenet a következő volt: Az állomásra néhány vágón érkezett amelyben a kísérő okmányok szerint mezőgazdasági gépek voltak, — amint mondják — Veronából feladva és — állítólag — Lengyelországba címezve. Az osztrák határőröknek azonban az a gyanújuk támadt, hogy a mezőgazdasági gépek belsejében gépfegyverek vannak elrejtve. Ezen a ponton azonban közbelépnek a magyar hatóságok, akik teljes joggal, elrendelik a vágóstok elkobzását, miután azok már magyar területen is átnak, r »Monsignore Seipel, szocialista vagy akár keresztényszocialista zsandárai azonban azt kívánják, hogy a vagonokat tolják vissza osztrák területre és természetesen nincs igazuk. Erre azután Ausztria, a kisantant és Franciaország sajtója botrányos sajtóháborút indít meg, amelyben a Népszövetség közbelépését követeli. Magyarország azonban nem enged a maga igazából, hanem elrendeli a gépfegyverek elpusztítását, az összetörhett anyagot pedig eladja, mint ócskavasat. A kisantant még mindig nem nyugszik, helyszíni szemlét követel. De ugyan mit akar ezzel elérni? A hivatalos formalitások már megtör- MAGASTATRACsehszlovákia ju metei magasan embei tolott A leieijKaz •^modernebb magaslati gygyintézete. Vala ennyi szobában rideg-n eleg víz. Aupaite* fentek. Egész even át teljes üzemben Télié. .•llátás szobival s orvosi felügyelettel Kca 80 tol kezdve. ?2ezönU026 I jen,vagyis szeptember 2001 december 20-ig, valamint március 2 Mói imius 20-ig 20%-os árkedvezmény illusztrált prospektját Kívánságra küld az igazgatóság